Tényleg [t]-vel ejtjük spanyolul a salud szót?

Nemrég bukkant fel a YouTube-on egy új nyelvészeti ismeretterjesztő csatorna, mely a sokat sejtető Lingüísticamente hablando (magyarul „Nyelvészeti értelemben szólva”) címet viseli. Készítője, egy Michelle [micsel] nevű, az akcentusából ítélve mexikói hölgy (aki a videók színvonalát tekintve valóban nyelvész lehet), azt állítja egyik rövid videójában, hogy a spanyol salud ’egészség’ kiejtése [salut], vagyis a szó végi /d/ [t]‑nek hangzik. Azt is elmondja, hogy e jelenség neve neutralizáció.

Az utóbbiban igaza van, hiszen amikor két fonéma bizonyos helyzetekben elveszti a megkülönböztető értékét (vagy az egyik, vagy a másik javára), azt így nevezzük. Az alapállítás azonban már nem teljesen fedi a valóságot. Röviden: van, aki így ejti, de ez egyáltalán nem általánosítható „a spanyol” nyelvre, ahogy ő ezt állítja (sőt, még a mexikói spanyolra sem).

A /d/-nek szó végi helyzetben – nyelvjárástól, egyéntől függően – alapvetően négyféle megvalósulása lehetséges: [ð], [θ], [t], ∅. A legritkábban közülük talán éppen a [t] fordul elő, méghozzá leginkább Spanyolországban, azon belül is a katalán nyelv hatására a kétnyelvű beszélőknél (a katalánban ugyanis szó végén csak /t/ állhat, /d/ nem). Szintén a kasztíliai nyelvjárásra jellemző a zöngétlen réshangként való ejtése (mint az angol Smith végén); a fővárosban, Madridban azonban az elhagyása gyakoribb – tehát maga a város neve is [maðri] a madridiak ejtésében. (A fonetikai jelek magyarázatát lásd itt.)

A spanyolra egyébként sem jellemző az, hogy egy hangot egy bizonyos szó végén másképp ejtenének, mint általában. Természetesen az előfordul, hogy gyors beszédben a gyakori, olykor töltelékszóként használt nyelvi elemek utolsó hangja kiesik (itt említhető pl. a verdad mint ’ugye?’ vagy az usted ’ön’, melyek végén a /d/ rendszerint nem hangzik), de a salud pont nem tartozik ebbe a kategóriába.

A csillagképek neve spanyolul

A népszerű Orion-köd (Forrás: a szerző felvétele)

A csillagképek (constelaciones) az emberi képzelet szüleményei. Mégis akkora hagyománnyal rendelkeznek, hogy a mai csillagászatban (astronomía) is használják őket az egyes csillagok megnevezésében – pl. a V701 Sagitarii egy, a Nyilasban (Sagittarius), az η Geminorum egy, az Ikrekben (Gemini) lévő csillagot jelöl. (A legrégebb óta ismert csillagok tudományos azonosítója egy görög betűből és bennfoglaló csillagképének latin birtokos esetű alakjából áll, így pl. az α Cygni a Hattyú csillagkép legfényesebb csillagát jelenti; a később felfedezett csillagokéban a görög betű helyett számok és/vagy latin betűk vagy ezek kombinációja szerepel.)

A történelmi idők során nagyon sokféle csillagkép létezett, kultúrák szerint is. A mai csillagképeket a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union – IAU) rögzítette, szám szerint 88 van. A legtöbbjüknek természetesen spanyol neve is létezik. Érdemes azonban tudni, hogy kevés kivételtől eltekintve csak a 12 állatövi jegynek (signos del Zodiaco) megfelelő elnevezések élnek a köztudatban, méghozzá latin nevük spanyolosított formájában, mivel ezek kötődtek szorosan a népi és az asztrológiai hagyományokhoz. A tudományos forrásokban most is a latin elnevezéseket használják, a saját spanyol nevek is inkább csak a népszerűsítő irodalomban fordulnak elő. Így tehát ha megkérdeznénk egy egyszerű járókelőt arról, hogy mi az Antlia vagy „la Bomba Neumática”, minden bizonnyal fogalma sem lenne, miről beszélünk – de talán még magyarul is kevesen tudják, hogy ez a Légszivattyú nevű csillagkép. Az alábbi táblázatban ezért ezek az elnevezések zárójelben szerepelnek. A kivételek között említhetőek – az állatövi csillagképeken túl – többek között az Osa Mayor ’Nagy Medve’, Osa Menor ’Kis Medve’, a Can Mayor ’Nagy Kutya’ vagy a Can Menor ’Kis Kutya’ (hozzátéve, hogy a latinból örökölt can szó – melynek használatát idővel felváltotta az ismeretlen eredetű perro – a ma beszélt spanyolban éppúgy régiesnek és irodalminak számít, ahogy az „eb” a magyarban).

Néhány csillagképnek viszont csak spanyolosított latin neve létezik, legfeljebb annyi változtatással, hogy az alanyesetű -us végződést felváltja a tárgyesetű -um-ból eredeztethető -o, az összes többi hasonló végződésű örökölt spanyol névszó mintájára.

Az IAU által rögzített 88 modern csillagkép, az állatöviek kiemelve [PDF-változat] (Forrás: El Mexicano / Wikipedia)

Néhány szót kell még ejteni a névelőhasználatról. Kőbevésett szabály persze nincs erre, de általánosságban az dönti el a kérdést, hogy az elnevezés mennyire tulajdonnévszerű. A köznévi eredetű elnevezések – pl. (el) Águila ’(a) Sas’, (el) Boyero ’(az) Ökörhajcsár’, (la) Vela ’(a) Vitorla’... vagyis azok, amelyek egyszerű főnévként is „értelmesek” a beszélők számára – használhatóak névelővel, de ez nem törvényszerű (adott szerzőtől függ, mennyire tekinti őket személyneveknek). A tulajdonnévi származású elnevezések viszont nem kaphatnak névelőt (tehát nincs *el Orión, *el Perseo stb.).

S a legvégére maradt egy nem elhanyagolható kuriózum is. A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy a sok latin-görög eredetű csillagkép-elnevezés között akad egy spanyol eredetű is, a Dorado (a Pez Dorado, azaz ’Aranyhal’ után), amely a Coryphaena hippurus, az aranymakrahal-félék egyik fajának spanyol neve. A 88 közül ez az egyetlen csillagkép, amely nem latin vagy latinosított görög nevet kapott, noha a csillagászati forrásokban ennek is a birtokos esetű latinosított nevét (Doradus) használják a csillagjai azonosítójában.

Az észrevételekért köszönet Dr. Csizmadia Szilárd csillagásznak.