Nyelvünk mindössze egyetlen
van igével rendelkezik – melynek jövő idejeként és főnévi igeneveként a
lesz, lenni igét használjuk – és a birtoklást is ezzel az igével és a részes névmással fejezzük ki:
neki van. Ezzel szemben a legtöbb „népszerű” nyugati indoeurópai nyelv a ’van’ kifejezésére legalább két eltérő igével rendelkezik: külön igét használnak létigeként, ill. kopulaként (kopula: „kapcsolóige”, a mondat alanyát és állítmányát köti össze, amelyet a magyarban harmadik személyben nem használunk: pl.
Te magyar vagy, ő spanyol [van]), valamint a birtoklásra, vagyis a ’neki van’ jelentés kifejezésére (pl. angol
to have, német
haben, francia
avoir, olasz
avere/tenere stb.).
A spanyolban viszont még ennél is kacifántosabb a helyzet, ugyanis a ’van’ árnyalatainak kifejezésére – a birtokláson kívül, amire a
tener szolgál – három különböző igét használnak, melyek a
ser, az
estar, és az
haber személytelen formái. A továbbiakban megnézzük, mikor melyiket kell használni, és milyen jelentéskülönbségek vannak a használatuk között.
A ’van’ jelentésű igék használatának áttekintése |
ser |
- élőlények/dolgok, jellemzése, leírása (pl. anyag, alak, méret, szín)
- dolgok azonosítása, meghatározása (mi az?)
- dátum, időpont, mennyiség, esemény/fénykép helyszínének megadása
- birtokviszony, foglalkozás, származás, „általános tény” kifejezése
- szenvedő szerkezetben az acción (fennálló esemény) jelölése (ritka)
|
estar |
- átmeneti vagy kedélyállapot, körülmény kifejezése
- elhelyezkedés, helyzet, élőlények/dolgok holléte (térben vagy időben)
- eseti tulajdonság, elkészítési mód, benyomás kifejezése
- + participio: megvalósult cselekvés/történés eredményét fejezi ki
- + gerundio: éppen fennálló (folyamatos) cselekvést/történést fejez ki
|
haber |
- élőlények/dolgok előfordulása adott helyen vagy időben
- + que + infinitivo: külső kényszert fejez ki (’kell csinálni vmit’)
- + de + infinitivo: belső késztetés kifejezése (’kellene csinálnia vmit’)
- + participio: az összetett igeidők képzésében vesz részt
|
tener |
- birtoklás kifejezése (’neki van’, de a birtokló szerint ragozódik!)
- + que + infinitivo: belső kényszert fejez ki (’kell csinálnia valamit’)
|
A ser létige
A
ser a latin
ESSE ’van’ igéből – bizonyos alakjai a hasonló jelentésű
SEDERE ’ülni > tartózkodni, időzni’ igéből – örökölt
létige. Ezt az igét használják
kopulaként
(verbo sustantivo vagy
copulativo), ill. az
állandó, inherens tulajdonság (személyiségjegy, anyagjellemző, foglalkozás, származás, hovatartozás, részeltetés stb.) vagy
általános tény, a dátum és az időpont, ill. esemény helye vagy ideje, mennyiség, cél kifejezésére. Segédigeként
(verbo auxiliar) pedig a szenvedő szerkezetet
(voz pasiva) képzik vele. Példák a használatára:
- Yo soy húngaro, tú eres española. ’Én magyar [férfi] vagyok, te spanyol [nő] vagy.’
- Ella es alta, de pelo largo y ojos verdes. ’Ő magas, hosszú hajú és zöld szemű.’
- —¿Qué hora es? —Son las tres. ’Hány óra van? – Három [van].’
- El concierto fue en el Auditorio Nacional. ’A koncert a Nemzeti Auditóriumban volt.’
- Esta columna es de acero. ’Ez az oszlop acélból van.’
- —¿Cuántos sois en la familia? —Somos cuatro. ’Hányan vagytok a családban? – Négyen.’
- Él es profesor de Historia. ’Ő történelemtanár.’
- Los chistes son para divertirnos. ’A viccek azért vannak, hogy szórakozzunk.’
- Eso es. Así es. ’Ez az. Úgy van.’
- Tres presuntos narcotraficantes fueron capturados ayer. ’Három kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítottat fogtak el [=lettek elfogva] tegnap.’
- Me es imposible creer lo que dices. ’Számomra lehetetlen elhinni, amit mondasz.’
A ser ragozása a rendhagyó igeidőkben |
Presente | Pretérito perfecto simple | Pretérito imperfecto | Presente de subjuntivo | Imperfecto de subjuntivo |
soy eres / sos es somos sois son | fui fuiste fue fuimos fuisteis fueron | era eras era éramos erais eran | sea seas sea seamos seáis sean | fuera, fuese fueras, fueses fuera, fuese fuéramos, fuésemos fuerais, fueseis fueran, fuesen |
Az imperativo alakja (tú/vos): | sé |
Az estar „állapot-eredmény” ige
Az
estar ige a latin
STĀRE (mely a
népi latinban [isztáre]-nak hangzott), eredetileg ’állni’ (vö. ang.
to stand), ebből ’valahol állni, lenni > elhelyezkedni’ (vö. a mi szintén latin eredetű
státusz szavunkkal), majd innen ’valamilyen (lelki)állapotban, helyzetben lenni’ jelentésű igéből származik. Nem véletlenül vezettem le ezt ilyen részletességgel, hiszen így talán könnyebb lesz megérteni a spanyol használatát. Ez az ige, mint láthatjuk, a
ser létigével ellentétben általában
állapotot – átmeneti helyzetet, ill. valamilyen cselekvés/történés
eredményeképpen létrejött, szerzett vagy adott esetben egyedi (nem általános) tulajdonságot –, módot, valamint elhelyezkedést jelöl. Az esetek többségében tehát akkor használják, amikor a mondat állítmánya
hely-, mód- vagy
állapothatározói. (Érdekesség, hogy a spanyolban e jelentésváltozás dacára
nem is létezik olyan ige, melynek jelentése ’állni’, azaz álló helyzetben lenni – ezt szókapcsolattal fejezik ki:
estar de pie, azaz ’lábon lenni’.)
A gondot legtöbbször az okozza, hogy bizonyos esetekben elsőre nem állapítható meg egyértelmű különbség az állandó és a szerzett tulajdonság, állapot között. Például ha azt mondjuk, hogy „Ez a leves finom”, akkor ezzel utalhatunk arra, hogy ez a fajta leves ’általában finom’ (ilyen esetben
Esta sopa es deliciosa), de azt is kifejezhetjük, hogy amit most éppen eszem, az finom, mert így készítették el (azaz
Esta sopa está deliciosa), vagyis az utóbbi esetben nem inherens tulajdonságról, hanem állapotról, elkészítési módról, vagyis
egyedi tulajdonságról van szó.
Az estar ragozása a rendhagyó igeidőkben |
Presente | Pretérito perfecto simple | Presente de subjuntivo | Imperfecto de subjuntivo |
estoy estás está estamos estáis están | estuve estuviste estuvo estuvimos estuvisteis estuvieron | esté estés esté estemos estéis estén | estuviera, estuviese estuvieras, estuvieses estuviera, estuviese estuviéramos, estuviésemos estuvierais, estuvieseis estuvieran, estuviesen |
Az imperativo alakja (tú/vos): | estate |
A beszélt nyelvben mindez ellenére
sokszor csak a szokás határozza meg a két ige közüli választást. Sajnos ilyenkor, pechünkre, meg kell tanulni, hogy az adott kifejezésben (többnyire) melyik ige szerepel. Egyfajta fogódzó az is lehet, hogy ez az ige
nem állhat főnévvel (pl. nincs *
estoy ingeniero). Erre az egyik remek példa a
casado, -a ’házas’ szó. A legtöbb beszélő ezt állapotként értelmezi
(estoy casado ’házas vagyok [férfi]’,
está casada ’ő házas [nő]’), mivel végső soron eredményt fejez ki (senki sem születik házasnak). Amikor viszont főnévként használják mint ’házas ember’ (főleg Latin-Amerikában), akkor
es casado. Mindazonáltal az
estar igével való használata jóval elterjedtebb. (A családi állapotnál egyébként az egyetlen kivétel a
viudo, -a ’özvegy’, amelyet többnyire főnévként használnak, ezért
ser viudo, -a.) Hasonló példaként említhetném a
feliz ’boldog’ melléknevet. Bár boldognak lenni inkább állapot, mint személyiségjegy, mégis gyakoribb a
soy feliz ’boldog vagyok’, mint az
estoy feliz; ill. a
sincero ’őszinte’ is ebbe a kategóriába tartozik, mégis kizárólag a létigével mondják:
Es sincero ’Ő őszinte’ (*
está sincero nem létezik). További példák az
estar ige használatára:
- ¿Cómo estás? ’Hogy vagy? (vö. ¿Cómo eres? ’Milyen vagy?’)
- La cabina telefónica está en la esquina. ’A telefonfülke a sarkon van.’
- El vaso está roto. ’A pohár törött’ [mert eltörött vagy eltörték]
- Esa foto está bonita. ’Az a fénykép szép’ [mert jól csinálták]
- —¿Dónde están esos alumnos? —Faltan, porque están enfermos. ’Hol vannak azok a tanulók? – Hiányoznak, mert betegek.’
- Es una mujer bella, pero ayer estuvo hermosísima. ’Szép nő, de tegnap gyönyörű volt.’
- Somos cuatro en la familia, pero hoy estamos solo tres en casa. ’Négyen vagyunk a családban, de ma csak hárman vagyunk otthon.’
- Está lloviendo todo el día. ’Esik az eső egész nap.’
- —¿Está Dolores? —No, hoy no trabaja. ’Itt van Dolores? – Nincs, ma nem dolgozik.’
- Estoy contento con lo que tengo. ’Elégedett vagyok azzal, amim van.’
Fontos még kiemelni, hogy a felszólító mód egyes szám második személyű állító alakjában ez az ige kizárólag a
te névmással használatos: pl.
¡Estate quieto! ’Maradj nyugton!’. Ez valószínűleg azért van így, hogy ne lehessen összekeverni a kijelentő mód azonos
está (’van’) alakjával, amely jóval gyakrabban fordul elő; vagyis a felszólító alak ezáltal jelöltebb.
A spanyol nyelv történetében egyébként nem mindig volt az
estar ige használata annyira elterjedt, mint napjainkban. Az óspanyolban többször használták a
ser igét olyan esetekben is (pl. hollét kifejezésére), ahol ma már csak az
estar a helyes, s ez a tendencia ma is folytatódik.
Az haber (hay) ige
Az
haber a latin
HABĒRE, eredetileg birtoklást (’neki van’) kifejező ige folytatása, s ez volt az elsődleges funkciója még a régi spanyol nyelvben is az összetett igeidők (ld. pl.
pretérito perfecto compuesto) képzése mellett (melyek eredetileg szintén birtoklást kifejező igei körülíró szerkezetek voltak). A birtoklás szerepét azonban idővel átvette a rokon értelmű
tener ige (lásd a következő cím alatt), így az
haber használata visszaszorult: ragozott alakjait ma csupán az összetett befejezett igeidők képzésére, ill. még néhány kifejezésben (ld. később), míg személytelen formáit a
létezés, előfordulás, fennállás puszta tényének kifejezésére használják.
Az
haber jelen idejű személytelen alakja az
hay ’van(nak), előfordul(nak), létezik/léteznek’, amely az egyes szám harmadik személyű
ha (< lat.
HABET ’neki van’) és a régi spanyol
ý (< lat.
IBI)
’ott’ határozószó összeolvadásával keletkezett. A latin birtoklóigéből való származásából következik, hogy ez az ige tárgyas, a bővítménye tehát tárgy és a
tárgyesetű névmással lehet rá utalni. A többi személytelen alakja más igeidőkben megegyezik az egyes szám harmadik személyű alakkal
(hubo,
había,
habrá,
habría,
haya,
hubiera/hubiese stb.), bár
egyre elterjedtebb a többes számú egyeztetése is
(hubieron,
habían stb.), mert a beszélők a többes számú bővítményt alanynak érzik. Ez az ige a
ser létigével és az állapotot/eredményt kifejező
estar igével ellentétben csupán annyit tesz, hogy ’(vhol, vmi)
van, létezik, előfordul’, adott időben ’fennáll’ (analóg az angol
there is/are szerkezettel).
Használatának megértéséhez vizsgáljuk meg és próbáljuk értelmezni a következő három spanyol mondat közötti különbséget:
Allí es un hombre. Allí está el hombre. Allí hay un hombre. Az első mondatban a létige mint kopula szerepel, vagyis azt fejezi ki, hogy ’Ott [aki ott van] az egy férfi’. A második esetben arra kapunk választ, hogy ’Ott van a[z a bizonyos] férfi’, tehát az állítmány helyhatározói. A harmadik mondatban pedig csak annyit állítunk, hogy ’Ott (
van) egy férfi’, vagyis adott helyen és időben előfordul (jó tanács: mindig akkor használatos az
haber,
hay ige, amikor magyarul a ’van(nak)’ helyettesíthető az
előfordul igével).
Az haber ragozása a rendhagyó igeidőkben |
Presente | Pretérito perfecto simple | Futuro simple |
he has ha, hay hemos, habemos (nyelvj.) habéis han | hube hubiste hubo hubimos hubisteis hubieron | habré habrás habrá habremos habréis habrán |
Condicional simple | Presente de subjuntivo | Imperfecto de subjuntivo |
habría habrías habría habríamos habríais habrían | haya hayas haya hayamos hayáis hayan | hubiera, hubiese hubieras, hubieses hubiera, hubiese hubiéramos, hubiésemos hubierais, hubieseis hubieran, hubiesen |
Nézzünk akkor néhány példát az
haber használatára, illetve most már a három ’van’ ige közötti különbségekre is:
- Había muchos problemas con este programa, y no era fácil resolverlos. ’Sok gond volt ezzel a programmal, és nem volt könnyű megoldani őket.’
- Es domingo, casi no hay nadie en las calles, todos están en casa. ’Vasárnap van, majdnem senki sincs az utcákon, mindenki otthon van.’
- —Hay una farmacia por aquí cerca? —Sí, está a unos doscientos metros. ’Van (egy) gyógyszertár itt a közelben? – Igen, ott van mintegy kétszáz méterre.’
- Esta noche habrá una buena película en la tele, pero no podré verla, no estaré en casa. ’Ma este lesz egy jó film a tévében, de nem fogom tudni megnézni, nem leszek otthon.’
- Si no hubiera delincuencia y guerras, habría tranquilidad y paz en el mundo. ’Ha nem volna bűnözés és háborúk, nyugalom és béke lenne a világban.’
- —¿Habrá concierto mañana? ¿Y dónde será? —Sí, lo habrá, en el estadio. ’Lesz koncert holnap? Na és hol lesz? – Igen, lesz, a stadionban.’
Az
haber igének van ezenkívül még egy személytelen használata:
que + főnévi igenévvel ún. „külső kényszert” lehet vele kifejezni, azaz ’kell valamit csinálni’, pl.
hay que tener paciencia ’türelmesnek kell lenni’. Hasonló szerkezet az
haber de + infinitivo, amely már nem személytelen és gyengébb belső késztetést jelent, pl.
he de salir temprano ’korán el kell mennem’. Az alábbi dalban is hallhatunk erre példát. (Hasonló jelentésben használatos még az alább tárgyalt
tener ige is, lásd ott!)
A pie y a caballo viene el carnaval / Ay, yo me he de ir a mi Vallegrande / He de irme a alegrar / Con las comparsas, en ambrosía / Por las cañadas, he de disfrutar / Esa es mi tierra, mi Vallegrande / Tierra querida de alegría sin igual
A birtoklást kifejező tener ige
Végül a már emlegetett
tener – amely a latin
TENĒRE, eredetileg ’tart, fog’, innen ’megtart, birtokában van’ jelentésű igéből származik – a birtoklást fejezi ki. Már a latinban is használták ilyen jelentésben (pl.
TENEO TE! ’Itt vagy nekem!’ vö. spanyol
te tengo), a beszélt nyelvben pedig még inkább elterjedt lehetett bizonyos területeken az
HABERE mellett vagy helyett.
Fontos, hogy míg a magyarban az ige a birtokkal egyezik számban és személyben (pl.
itt vagy nekem,
neki vannak könyvei stb.), addig a spanyolban a birtokos vagy birtokló személye és száma szerint kell ragozni a tener igét:
Tenemos un perro ’Van egy kutyánk’ (szó szerint: ’Tartunk/birtoklunk egy kutyát’),
Tengo muchos amigos ’Sok barátom van’.
A
tener-t azonban nem csupán birtoklásra használják: gyakran előfordul a
que ’hogy, ami(t)’ szócskával, melyet főnévi igenév követ, ebben az esetben kötelezettséget, belső kényszert fejez ki (pl.
tengo que irme ’el kell mennem’); e használat eredete viszont szintén a birtoklásra vezethető vissza (’neki van vmit csinálnia’, azaz „meg kell csinálnia”).
A tener ragozása a rendhagyó igeidőkben |
Presente | Pretérito perfecto simple | Futuro simple |
tengo tienes / tenés tiene tenemos tenéis tienen | tuve tuviste tuvo tuvimos tuvisteis tuvieron | tendré tendrás tendrá tendremos tendréis tendrán |
Condicional simple | Presente de subjuntivo | Imperfecto de subjuntivo |
tendría tendrías tendría tendríamos tendríais tendrían | tenga tengas tenga tengamos tengáis tengan | tuviera, tuviese tuvieras, tuvieses tuviera, tuviese tuviéramos, tuviésemos tuvierais, tuvieseis tuvieran, tuviesen |
Az imperativo alakja (tú/vos): | ten / tené |
Lássunk néhány példát a
tener használatára is:
- Mi vecino tiene tres gatos, yo tengo solo uno. ’A szomszédomnak három macskája van, nekem csak egy van.’
- Tiene el pelo largo y oscuro. ’Hosszú és sötét a haja.’
- —¿Cuántos años tienes? —Tengo dieciséis años. ’Hány éves vagy? – ’16 éves vagyok.’
- ¡Ten paciencia! – ’Legyen türelmed!’
- Tenía veinte años cuando tuve mi primer niño. ’Húszéves voltam, amikor megszületett (meglett) az első gyerekem.’
- Tendría que hacer mis deberes, aunque no le tengo ganas. ’Meg kellene csinálnom a házi feladataimat, bár nincs hozzá kedvem.’
Nos, kedves Olvasó, remélem, hogy a cikkből nagyjából sikerült megérteni ezeknek az igéknek a használatát. Ha kérdésed, észrevételed van, írd meg hozzászólásban!