Guszta és gustar – van-e közük egymáshoz?

Ágnes a következő kérdést tette fel (kiemelések tőlem):

[...] már akartam kérdezni, hogy a magyar guszta (gusztusos) szónak van-e köze a gustarhoz.

Az olvasók már tudják, hogy a szavak hasonlósága, legyen az bármennyire is szembetűnő és gyanús (olykor még a jelentésük is!), gyakran csak a véletlen tökéletes műve, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy történetüknek lett volna valamikor közös pontja. Az is megszokott „hatásvadász” gyakorlat, hogy ha egy cikk címe úgy kezdődik, hogy „Van-e köze...”, akkor már mindenki sejti, hogy a válasz úgyis biztosan az lesz, hogy nincs.

Guszta a fagyi? – Sí, me gusta (Forrás: Pixabay.com)

Most viszont szó sincs ilyesmiről – hát persze, hogy van! A kötetlen nyelvi guszta ’ízléses’ elvonással keletkezhetett a régies gusztál ’vágyakozva nézeget’ (1847) igéből, amely a gusztus (1719) főnévből lett képezve – valószínűleg a német gustieren ’megízlel’ mintájára. Természetesen mindkettő latin jövevényszó: forrásuk a GŬSTUS ’íz(le)lés’ (vö. sp. gusto ’ízlés, tetszés, öröm’), illetve GŬSTĀRE ’ízlel, kóstol’, melynek a spanyol gustar (ósp. gostar, 1220 körül) a közvetlen folytatója. (Az évszámok az adott szóalak első írásbeli előfordulását jelzik.)

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a gustar mai, tárgyatlan, ’tetszik’ jelentésben való használata csupán a 18. század első felében jelent meg, viszont nem nehéz az eredeti jelentéséből levezetni: ’megkóstol, belekóstol’ > ’örömöt lel belőle’ (gustar de) > ’örömöt lel neki’, ’tetszik’. (Nem ez az egyetlen példa a spanyolban arra, amikor egy tárgyas, cselekvő jelentésű igéből tárgyatlan és szenvedő értelmű lesz: hasonlóan járt a caber, amelynek eredeti jelentése ’befogad’ volt, a mai pedig ’befér, elfér’.)

Nem így viszont a spanyol asar (< lat. ASSĀRE) ’süt’ és a magyar aszal ’kiszárít’ szópár, melyeknek etimológiailag valóban semmi közük egymáshoz: az utóbbi töve – vö. aszik – finnugor eredetű.

Felhasznált források

• Benkő Loránd (1967): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. (A–Gy).*
• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª ed., 289.
• Zaicz Gábor (2006): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, 264.

Desconociendo e ignorando la realidad...

„Azt mondod, hogy fontos vagyok a számodra, de mindig
semmibe veszed az összes üzenetem.”

Egy korábbi cikkben az ismeretet, tudást, képességet kifejező igék használatáról írtam, melyben az egyik példamondat ez volt: Desconozco esa película ’Nem ismerem azt a filmet’. Érdekes módon ez sokáig nem szúrta senkinek sem a szemét, ám miután a KultúrTapas magazin is átvette az írást, egyik olvasónk a Facebookon megjegyezte, hogy márpedig ilyet spanyolul soha nem mondanak. Ebben van igazság, de csak félig. Lássuk, mi a teljes!

A DRAE szerint a desconocer egyik jelentése no conocer, azaz ’nem ismer’, így elvben a két jelentés megegyezik. (Az akadémiai értelmező szótár ezt a jelentést a 2. helyen hozza, de ez nem feltétlenül függ össze a gyakoriságával.) Azonban a valós nyelvhasználat kissé összetettebb képet mutat. Nem használják ugyanis ebben a jelentésben – többek között – személyekre: pl. a No conozco a Juan ’Nem ismerem Jánost’ helyett nem mondhatjuk, hogy Desconozco a Juan. Önmagában persze ez a mondat is értelmes, csak éppen így azt jelenti, hogy ’Nem ismerek rá Jánosra’ – mert pl. nem úgy viselkedik, ahogy várnánk tőle –, vagyis személyek esetén a desconocer jelentése inkább ’nem ismer rá/meg’ (vö. reconocer).

A választékos nyelvben azonban teljesen helytálló a desconocer használata dolgokra utalva, ahogy az olvasónk által kifogásolt mondatban is. Az már más kérdés – és ebben tökéletesen igaza van olvasónknak –, hogy az emberek az utcán általában nem a választékos nyelvet használják, és a mindennapi életben valóban inkább azt mondják, hogy No conozco esa película. Ha viszont nem mutató névmással, hanem egyszerűen névelővel keresünk rá a mondatra az interneten, akkor csaknem 30 ezer találatot kapunk, amiből nem úgy tűnik, mintha a spanyol anyanyelvűek egyáltalán nem mondanának ilyesmit.

Ha gyakorlatiasabb oldalról közelítjük meg a kérdést, elmondhatjuk, hogy a desconocer leginkább akkor használatos a conocer tagadásaként, ha az adatszerű, tényszerű ismeretekre vonatkozik; vagyis nagyjából akkor, amikor a no conocer a no saber szinonimája lehet (tehát annak tagadására, amikor a conocer és a saber is használható ugyanabban a szövegkörnyezetben). Sőt, ebben az esetben a desconocer szinonimája az ignorar is (amely egyébként az előbbi művelt duplikátuma): No {conozco ~ sé} el título de la película. Desconozco ~ Ignoro el título de la película. ’Nem ismerem/tudom a film címét.’ No {conozco ~ sé} el nombre de aquel lugar. Desconozco ~ Ignoro el nombre de aquel lugar. ’Nem ismerem/tudom annak a helynek a nevét. (Párhuzamként hozható fel erre a magyarból a „nincs tudomása [valamiről]” kifejezés, amely eredetileg a jogi/választékos nyelvhez tartozik, majd onnan átvették a politikusok is.*)

Összefoglalás... (Forrás: El Mexicano)

Persze ne feledjük, hogy a beszélt nyelvben az ignorar általában ’ignorál’, azaz ’nem vesz róla tudomást’, ’semmibe vesz’ jelentésben használatos: ¿Por qué ignoras mis mensajes? ’Miért veszed semmibe az üzeneteimet?’ (A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy az ebből képzett melléknév, az ignorante jelentése pedig ’tudatlan, műveletlen’ ember.) Mi azonban reméljük, olvasónk is megnyugodott, hogy nem ignoráltuk az észrevételét.