Estar, ir, llevar vagy seguir + gerundio?

Egy korábbi témában már kitértem rá, hogy az éppen folyamatban lévő (idegen szóval progresszív, azaz ’előrehaladó’), illetve az olyan cselekvést/történést, mely folyamatosságának a kihangsúlyozása a cél, a spanyolban gyakran az estar + gerundio szerkezettel fejezik ki (está cantando ’éppen énekel’). Az olyan igei kifejezéseket, amelyekben egy segédigeként használt ige, illetve egy, a konkrét cselekvést vagy történést jelölő ige valamely személytelen alakja vesz részt, igei körülírásoknak (spanyolul perífrasis verbales) nevezzük. A mostani témában a folyamatosságot kifejező egyéb igei körülírásrokról és használatukról lesz szó, több olvasó kérése alapján.

Igeidő vagy nem igeidő?

Mielőtt rátérnék a konkrét témára, tegyünk egy kis kitérőt. Sokszor felmerül a kérdés, hogy amennyiben az ha cantado egy igeidő (amelyet az akadémiai nyelvtan pretérito perfecto compuesto de indicativo névre keresztelt), akkor az está cantando miért nem az – lehetne például „folyamatos jelen”, hiszen mindkettőben az a közös, hogy egy segédige és egy személytelen igealak (a participio, illetve a gerundio) vesz részt a képzésében. Egyfelől természetesen önkényes, hogy a nyelvtanok mit tekintenek igeidőnek és mit csak igei körülíró szerkezetnek (a spanyol igeidők egy része például a latinban még ugyanilyen igei körülírás volt), másfelől viszont az határozza meg leginkább, hogy a szerkezet mennyire rögzült, azaz grammatikalizálódott.

Az ha cantado egyrészt azért igeidő, mert az haber ragozott alakjai a szenvedő melléknévi igenév változatlan (semleges) alakjával rögzült szerkezetté vált, és a participio, amely eredetileg a tárgy „jelzője” volt (a középkori nyelvben még nemben-számban egyeztetve vele), a modern spanyolban már kizárólag a segédigéhez tartozik, amellyel elválaszthatatlan szerkezetet alkotnak. Így pl. az Hoy ha cantado una canción ’Ma énekelt egy dalt’ mondatot nem lehet úgy mondani, hogy *Ha hoy cantado una canción, és úgy sem, hogy *Hoy cantada ha una canción (az óspanyolban még lehetett volna); másrészt az haber helyett semmilyen más ige nem láthatja el ugyanezt a funkciót, az előidejűség kifejezését.

A fentiekkel szemben viszont semmi sem tilja, hogy az Hoy está cantando ’Ma [éppen] énekel’ mondatot úgy mondjuk, hogy Está hoy cantando vagy Hoy cantando está vagy akár Cantando está hoy – legfeljebb az utóbbira azt mondanák, hogy kissé irodalmias. Sőt, és itt jön a lényeg, amire ki akartam lyukadni: az estar mellett egyéb igéket is használhatunk az ilyen körülírásokban hasonló jelentéssel, melyek közül a leggyakoribbak az ir, a llevar és a seguir.

Térjünk hát a tárgyra. Több esetben kérdezték már spanyolosok, hogy mi a különbség, vagy egyáltalán mit jelentenek az olyan kifejezések, mint például a voy estudiando, sigo aprendiendo stb. Talán érezhető, hogy ezek hasonlóak az estar + gerundio körülíráshoz (funkcionálisan mind a négy tárgyalt ige ugyanazt a szerepet tölti be itt), jelentésükben azonban vannak árnyalatnyi eltérések. Nézzük meg őket szép sorjában.

Estar + gerundio és estar siendo

Úgy gondolom, az estart nem kell túlmagyarázni: ennek az igének (jelentése ugyebár ’valahol/valahogy van/áll’) e szerepben nincs semmiféle pluszjelentése, egyszerűen azt fejezi ki, hogy a cselekvés relatíve éppen folyamatban van: estoy estudiando ’[éppen] tanulok’, está leyendo ’[éppen] olvas’ és így tovább.

Annál érdekesebb viszont, hogy megengedi a ser létigét is (cselekvő és szenvedő szerkezetben egyaránt), amit redundánsnak gondolhatnánk, hiszen a ser eleve meglévő – állandó, inherens, megváltoztathatatlan, folyamatosan fennálló stb. – tulajdonságot, körülményt, vagyis „alapigazságot” jelöl. Az estar siendo mégis olyasfajta árnyalatot kölcsönöz az alábbi mondatoknak, hogy az állítás éppen az adott pillanatra érvényes csak – azaz feltételezi, hogy nem mindig van vagy lesz úgy. Sokan ezt anglicizmusnak vélik (köztük én is), mégpedig az is/are being tükörfordításának (lévén az angol nem rendelkezik két külön igével az állandó vs. átmeneti tulajdonság kifejezésére), mindazonáltal még a köztudottan eléggé konzervatív Spanyol Királyi Akadémia szerint is tökéletesen lehetséges és korrekt a spanyolban. Szintén érdekes, hogy leginkább sporthírekben hallani, illetve olvasni az alábbiakhoz hasonló mondatokat:

• Está siendo un fin de semana decepcionante. ’Kiábrándító hétvége van [eddig].’
• Estamos siendo un equipo frío. ’Hűvös csapat vagyunk [most éppen].’
• No está siendo fácil, pero quiero que el míster piense en mí. ’Nem könnyű [most], de azt szeretném, hogy az edző rám gondoljon.’

A No está siendo fácil tehát azt fejezi ki igazából, hogy ’Nem könnyű most éppen’, szemben azzal a mondattal, hogy No es fácil ’Nem könnyű [általában]’. Persze talán elegánsabb lenne azt mondani, hogy No es fácil ahora vagy egyszerűen No está fácil – könnyen meglehet, hogy az estar siendo csak az én fülemet bántja, bár igaz, akinek nem anyanyelve, ne vegye magára. ;-) Néhány példa a szenvedő szerkezetben történő használatára is, amivel leginkább az informatikában találkozni:

• La cuenta está siendo usada por otra persona ’A fiókot éppen egy másik személy használja’ (másképpen: Otra persona está usando la cuenta);
• El CD está siendo utilizado por otra aplicación ’A CD-t éppen egy másik alkalmazás használja’ (másképpen: Otra aplicación está utilizando el CD);
• Tu archivo está siendo cargado ’A fájlod éppen töltődik fel’ (elegánsabb lenne így: Tu archivo se está cargando) stb.

Ir + gerundio

Az ir + gerundio, mint arról az ige jelentése (’megy, jár’) is talán árulkodik, olyan folyamatban lévő cselekvést fejez ki, amely elkezdődött és – szépen, lassacskán – halad előre:

• Voy aprendiendo inglés. ’Lassacskán megtanulok/tanulgatok angolul.’
• Va creciendo el amor entre tú y yo. ’Egyre nő a szerelem kettőnk között.’
• Vamos ganando batallas perdidas. ’Szépen megnyerjük az elvesztett csatákat.’

Llevar + gerundio

Akinek jók a megérzései, szintén könnyen ki tudja következtetni a llevar + gerundio körülírás használatát az ige jelentéséből: a llevar (< lat. LEVĀRE, eredetileg ’felemel, felvesz’) jelentése ugyanis ’hordoz, visz’. Vagyis ezzel a szerkezettel olyan fennálló cselekvés vagy történés fejezhető ki, amely már egy ideje tart (az természetesen szubjektív, hogy mi számít hosszú időnek). Mindig valamilyen időhatározóval használjuk. Nézzük a következő példákat:

• Llevo cinco años estudiando esta lengua y todavía no me la aprendí. ’Már öt éve tanulom ezt a nyelvet, és még mindig nem tanultam meg.’
• Treinta años llevamos cantando y estamos muy contentos. ’Már harminc éve énekelünk, és nagyon elégedettek vagyunk.’
• Un científico lleva cuatro décadas buscando el monstruo del lago. ’Egy tudós már négy évtizede keresi a tó szörnyét.’

Seguir + gerundio

S ezek után már gyerekjáték lesz kitalálni a seguir + gerundio szerkezet árnyalatát, ismervén a seguir (< lat. SEQUĪ) ige jelentését: ’folytat, követ’ – azaz olyan folyamatos cselekvést vagy történést fejezhetünk ki vele, amely továbbra is fennáll, folytatódik. Lássunk erre is pár példamondatot:

• Sigue siendo el mejor profesor de la escuela. ’Továbbra is a legjobb tanár az iskolában.’
• Mañana seguiré contestando vuestras cartas. ’Holnap folytatni fogom a leveleitek megválaszolását.’
• Te sigo y seguiré amando. ’Még mindig szeretlek és továbbra is szeretni foglak [téged].’

Az alábbi táblázatban összefoglaltam a leggyakoribb, folyamatosságot kifejező igei körülírásokat.

Nagyobb mérethez kattins! (Forrás: El Mexicano)

Felcserélhetőek-e?

Az eddigi példamondatokból talán az is látható, hogy bármennyire is hasonló ezeknek a körülíró szerkezeteknek a jelentése, adott szituációban mégsem mindig lehet – vagy legalábbis nem tanácsos, nem túl elegáns – őket egymás helyett használni. Lássuk csak az alábbi példákat:

• Estoy/Voy/Sigo aprendiendo inglés. / *Llevo aprendiendo inglés.
• Llevo cinco años estudiando esta lengua y todavía no me la aprendí. / *Estoy/Voy/Sigo cinco años estudiando la lengua y todavía no me la aprendí.
• Sigue siendo el mejor profesor de la escuela. / *Lleva siendo el mejor profesor de la escuela. / (?) Está/Va siendo el mejor profesor de la escuela.

A fenti mondatok közül nyelvtanilag természetesen mindegyik helyes. Az első esetben láthatjuk, hogy az estar/ir/seguir felcserélhető – persze más-más jelentésárnyalattal –, azonban a llevar igét csak akkor van értelme használni, ha megmondjuk azt is, hogy mennyi ideje tart a cselekvés.

A második példánál hasonló a helyzet: ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami milyen hosszú idő óta van folyamatban, akkor ilyen mondatszerkesztéssel ezt csak a llevar igével tehetjük meg. Természetesen jó lenne az estar/ir is, ha egy kicsit átalakítanánk a mondatot, pl. Estoy/Voy estudiando esta lengua desde hace cinco años. A seguir igével azonban megint csak furcsa lenne, hiszen ez azt fejezi ki, hogy a cselekvés továbbra is fennáll, olyasmi árnyalattal, hogy még a jövőben is fenn fog állni (magyarul is elég furcsa lenne azt hallani valakitől, hogy Öt éve továbbra is tanulok).

A harmadik példánál előfordulhat ugyan a seguir helyett az estar/ir használata, azonban ezek nem túl gyakoriak, s még kevésbé elegánsak.

Említésre érdemes, hogy a bizalmas nyelvben, főleg Latin-Amerikában, használják még az andar igét is folyamatos cselekvés kifejezésére: pl. ¿Qué andas haciendo? ’Mit csinálsz [most éppen, mostanában]?’ vagy bizalmasan ’Miben mesterkedsz?’.

Mennyire folyamatos múlt a pretérito imperfecto?

Volt már szó a pretérito imperfecto nevű múlt időről, amelyet magyarra ’folyamatos múlt’-nak szokás a tankönyvekben fordítani, és olyan cselekvést, történést vagy körülményt jelöl, amely a múltban folyamatban volt vagy rendszeresen ismétlődött, kezdetéről és végéről pedig nincs információ. (Ezzel szemben a pretérito perfecto simple és a pretérito perfecto compuesto is egyszeri és lezárult cselekvést, történést fejeznek ki, azzal a lényeges különbséggel, hogy az utóbbi használatakor az esemény szorosan kapcsolódik a jelenhez – például megtörténte fontos vagy „élményszerű” a beszélő számára a jelenre nézve, illetve a jelenben megvan az eredménye.) A valóság persze bonyolultabb: az ún. igei körülíró szerkezetekkel (perífrasis verbales) sokkal pontosabb szemléleteket is ki lehet fejezni, sőt, ennek apropóján kiderül az is, hogy az imperfecto nem is annyira folyamatos!

De ne vágjunk egyből a dolgok közepébe, hanem kezdjük egy egyszerű megközelítéssel. A jelen időt már egy kezdő spanyolos is ismeri, ezért induljunk ki abból. Az az igealak, hogy canto ’énekelek’ egy, a jelenben éppen történő, vagyis elméletileg folyamatos szemléletű cselekvést fejez ki – ezt nem is kell különösebben magyarázni. Azonban ha jól belegondolunk, arról nem kapunk információt sem a canto, sem a magyar énekelek igealakból, hogy éppen ebben a pillanatban énekelek-e, vagy csak általában, amikor kedvem tartja, vagy mert ez a foglalkozásom, hanem csak arról informál minket, hogy ez a cselekvés a jelenben bármikor fennállhat, megismétlődhet, vagyis nem zárult le.

Ha viszont szűkíteni akarjuk a kört, és azt akarjuk mondani, hogy ’éppen most, ebben a pillanatban énekelek’, megtehetjük az estar + gerundio igei körülírással: estoy cantando ’éppen énekelek’ (szó szerint kb. ’éneklés közben vagyok’). Ez a szerkezet tehát azt fejezi ki a sima canto alakkal szemben, hogy a cselekvés a beszéd időpillanatában ténylegesen folyamatban van, ami egyúttal arra is utal, hogy már elkezdődött (szokták ezt progresszív szemléletnek is nevezni): pl. Canto todos los días, pero ahora no estoy cantando ’Énekelek minden nap, de most éppen nem énekelek’. (A beszéd időpillanatát nem kell mindig a szó szoros értelmében venni; az ige jelentésétől és a szövegkörnyezettől függően lehet ez egy tágabb időpillanat, időszak is – például abban a mondatban, hogy Últimamente estoy yendo a casa tarde ’Mostanában későn járok haza’, az estoy yendo természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy éppen ebben a pillanatban tartok hazafelé.)

Está corriendo...

Folytassuk ugyanezt a gondolatmenetet, és alkalmazzuk a múltra. Mivel a canto igealak szemlélete „folyamatos” (most már csak idézőjelesen), akkor ebből nem nehéz kitalálni, hogy múlt ideje a cantaba lesz (nem pedig a canté, hiszen ez egyszeri lezárult cselekvést jelöl). Ahogy a canto, úgy ez sem tájékoztat viszont arról, hogy a cselekvés a múlt egy adott időpontában folyamatban volt-e vagy sem, állandóan énekeltem-e, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal, vagy minden héten egyszer stb. Amennyiben tehát azt akarjuk kifejezni, hogy a múlt egy adott időpillanatában éppen énekeltem, a megoldás természetesen az, hogy a cantaba alakot átalakítjuk körülírássá: estaba cantando. Lássunk erre néhány szemléletes példamondatot (figyeljük jól meg az imperfecto, a perfecto simple és az imperfectói körülírás használatát):

• Hace años Bisbal cantaba en un coro, ahora no lo hace. Recuerdo que un día cuando estaba cantando un solo, se cortó el micrófono y apenas se le oía. ’Évekkel ezelőtt Bisbal egy kórusban énekelt, [de] most nem teszi. Emlékszem, hogy egy napon, amikor éppen szólót énekelt, elnémult a mikrofon és alig lehetett hallani.’
• Antes hablaba mucho por teléfono con mi mamá, y un día, estaba hablando con ella, cuando apareció mi hermana por sorpresa, ¡y de la emoción se me cayó el teléfono de la mano! ’Azelőtt sokat beszéltem telefonon az anyukámmal, és egy nap épp vele beszéltem, amikor meglepetésemre megjelent a nővérem és az izgalomtól kiesett a telefon a kezemből!’
• Hace tiempo conducía y hablaba por teléfono al mismo tiempo, pero un día cuando estaba conduciendo y hablando, casi me salgo de la carretera, desde entonces no uso el teléfono conduciendo. ’Régebben vezettem és telefonáltam egyszerre, ám egy napon, amikor éppen vezettem és beszéltem, majdnem letértem* az országútról, azóta nem használom a telefont vezetés közben.’
• Cantaba cuando era feliz. Era feliz cuando estaba cantando. ’Énekeltem, amikor boldog voltam. Boldog voltam, amikor épp énekeltem.’
• En las fiestas del pueblo siempre bailaba con mi padre, y una vez estábamos bailando cuando se me rompió el tacón. ’A falunapokon mindig táncoltam az apámmal, és egyszer éppen táncoltunk, amikor kitörött a cipősarkam.’
• Estaba pensando en estas frases y así, no pensaba en los problemas cotidianos. ’Éppen ezeken a mondatokon gondolkoztam, s így nem gondoltam a mindennapi problémákra.’

Láttuk tehát, hogy a canto múlt ideje a cantaba, az estoy cantando múlt időben pedig estaba cantando. A példákból az is bebizonyosodott, hogy a pretérito imperfecto valójában nem „folyamatos” múlt, hanem inkább (és pontosabban) befejezetlen; a tényleges folyamatosságot vagy progresszivitást pedig igei körülíró szerkezettel fejezhetjük ki. De lépjünk egy kicsit tovább!

Mint már ismeretes, az egyszeri és lezárult múltbeli cselekvést vagy történést a pretérito perfecto simple (az oktatási gyakorlatban pretérito indefinido) nevű igeidővel, vagyis az „egyszerű befejezett” (magyar tankönyvekben „elbeszélő”) múlt idővel fejezhetjük ki (amelyben, pechünkre, a legtöbb gyakran használt ige ráadásul rendhagyó ragozású). A canté alakot magyarra szintén úgy fordítjuk, hogy ’énekeltem’, azonban ez a cantaba igealakkal (amely egyébként a régi magyar folyamatos multú ’énekelék’-nek felelne meg) szemben a múlt egy adott időpillanatában végbement egyszeri és lezárult cselekvést jelent (amely nincs kapcsolatban a jelennel). Ha pedig a cantaba igealaknak megfelelő, tényleges folyamatosságot kifejező körülíró szerkezet az estaba cantando, akkor a canté igealaknak megfelelő estuve cantando micsoda? Az „folyamatos befejezett” lenne?

A múltat jelképező „időháromszög”: a korong egy múltbeli időpontot, a kék nyilak folyamatos
cselekvést/történést jelölnek. (Forrás: El Mexicano)

Itt kezdenek ám bonyolódni a dolgok! Próbáljuk meg elemezni ezt az estuve cantando kifejezést. Ez egy olyan szerkezet, amelyben egy egyszerű befejezett múlt idejű igealak, valamint egy folyamatosságot kifejező igenév áll. Akkor hogy is van ez? Lehet valami befejezett, de közben folyamatos is? Valami olyasmi! (Emlékezzünk rá, hogy a pretérito pluscuamperfecto is ehhez hasonlítható bizonyos szempontból.) Mégpedig az estuve cantando olyan cselekvést jelöl, amely egy adott múltbeli „időpillanaton belül” folyamatban volt (itt tehát egy „tág pillanatot” kell a múltban elképzelni), de szintén nem tájékoztat arról, hogy ezen az időpillanaton belül a cselekvés lezárult-e vagy sem. Például a Todo el día de ayer estuvimos cantando ’Tegnap egész nap énekeltünk’ mondat arról tudat minket, hogy van egy cselekvés, amely egy zárt időegységen belül (az időegység itt a tegnapi nap) folyamatban volt.

Az estaba cantando és az estuve cantando is arra utal tehát, hogy egy cselekvés/történés a múlt egy időpontjában folyamatban volt, de míg az előbbi esetben ez a múltbeli időpillanat a cselekvés szempontjából nyílt intervallum, a másodiknál pedig zárt intervallum. (Az eddig tárgyalt aspektusok összehasonlításához lásd a fenti ábrát!) Lássunk néhány példamondatot az utóbbira is!

• Ayer estuve conduciendo, más de 8 horas seguidas, para llegar a Madrid a la hora del concierto. ’Tegnap folyamatosan vezettem, több mint 8 órán keresztül, hogy időben odaérjek Madridba a koncertre.’
• Bisbal estuvo cantando desde las 8 de la noche hasta casi las 12, ¡menudo concierto! ’Bisbal este 8-tól majdnem 12-ig énekelt, micsoda koncert!’
• Estuve yendo y viniendo con el coche todo el día trayendo cosas de la otra casa. ’Folyamatosan mentem és jöttem a kocsival egész nap, holmikat hoztam el a másik házból.’
• Ayer estuve planchando toda la tarde. ¡Menudo plan de fiesta! ’Tegnap vasaltam egész délután. Micsoda buli!’
• Hoy estuve hablando toda la mañana por teléfono. ’Ma egész délelőtt telefonáltam.’
• Durante la reunión estuve callando y callando, ¡hasta que estallé! ’A találkozó alatt végig hallgattam és hallgattam, mígnem kitörtem!’
• Estuve cogiendo la mano del niño hasta que se durmió. ’Fogtam a gyerek kezét, míg elaludt.’ (~ ’Addig fogtam a gyerek kezét, míg el nem aludt.’)

Szimbólumokkal így lehetne jelölni a tárgyalt szemléleteket. A kör időpontot, a vonal folyamatosságot jelöl.
(Forrás: El Mexicano)

Akinek ez még nem lenne elég, még olyan is van, hogy he estado cantando, melynek jelentése kb. ’eddig/addig a pillanatig éppen énekeltem [és ez fontos]’, sőt, még había estado cantando ’azelőtt éppen énekeltem’ is. S természetesen nem csak múlt és jelen időben képezhető a progresszív körülírás, hanem jövő időben is, amely egyre gyakoribb kifejezésmód, főleg Spanyolországban: estaremos cantando ’énekelni fogunk [éppen]’...

A mai témából megtudhattuk, hogy a „folyamatos” valójában nem is annyira folyamatos, mindenesetre van nála „folyamatosabb” is, ráadásul lehet egy cselekvés „befejezett folyamatos” is! Remélem, ismét sikerült tisztázni a spanyol nyelvtan egy érdekes kérdését.

A szemléletes példamondatokért köszönet Irene Korsos-Martonnak.