Madrid egyik legjelképesebb tere a
Plaza de Cibeles, rajta a
Fuente de Cibeles – a helyiek által csak
„La Cibeles”-nek nevezett – szökőkúttal, sőt, még
Pasarela Cibeles is létezik (illetve létezett – így hívták 2007-ig a madridi divathetet). De mi a fene az a
Cibeles, jelent-e valamit egyáltalán? Ilyesmi kérdést tett fel nekem a minap egy spanyoltanuló, amin egyáltalán nem lepődtem meg. Az
-es végződésből ugyanis sokan arra asszociálnak – és ez alól én sem voltam kivétel anno, amíg utána nem néztem pontosan –, hogy ez valamiféle többes számú főnév, vagyis „valakik” vagy „valamik” lehetnek, mint például az
héroes (’hősök’). Úgy gondoltam, a magyarázat megér egy rövid témát.
 |
| A Fuente de Cibeles (A képek forrása: Pixabay.com) |
Nos, a
Cibeles nem többes számú főnév, és nincs is különösebb „jelentése”: a görög-római mitológiabeli
Kübelé – ógörögül
Κυβέλη, latinul
CYBELE, eredetileg frígiai istennő – spanyol neve, akit a görögök Rheával azonosítottak, a rómaiak pedig istenanyaként
(Magna Mater deorum), a természet istennőjeként tiszteltek. Az igaz, hogy a spanyol -
s végződés legtöbbször a többes szám jeleként fordul elő, azonban léteznek még
s-re végződő egyes számú főnevek és tulajdonnevek is: pl.
Dios ’Isten’ (< lat.
DĔUS),
mes ’hónap’ (< lat.
MENSE), vagy városnevek, pl.
Bruselas ’Brüsszel’,
Londres ’London’,
Torremolinos, illetve a leggyakoribbak az ún.
igei-névszói szóösszetételek, amelyek szintén
s-re végződnek, pl.
paraguas ’esernyő’ (<
parar ’megállít’ +
agua ’víz’),
rompehielos ’jégtörő’ (<
romper ’tör’ +
hielo ’jég’). Bár az utóbbiak második tagja valóban többes számú alakból származik, ezek az összetett szavak egyes számú, általában hímnemű főnevek, amelyek
többes számban is változatlanok.
 |
| A Plaza de Cibeles és a Palacio de Comuninaciones, amelyben ma a madridi polgármesteri hivatal működik |
Visszatérve a
Cibeles-re, ha a latin név
nem végződött
s-re, akkor hogy kerülhetett oda a spanyolban? Erre kétféle elképzelésem van: 1) bár az alanyesetű alak valóban nem végződött
s-re, a birtokos eset viszont
CYBELES volt (azonban nem valószínű, hogy ez az alak került volna a spanyolba); 2) csak. :-) Na jó, természetesen ez nem komoly magyarázat, viszont azt tudni kell, hogy a spanyol eléggé szereti az -
s végződést, így – más alakok mintájára, analógiás változással – több olyan szó is végződik
s-re, amely a latinban nem így végződött (pl.
ANTE >
antes ’előbb’,
AMBO >
ambos ’mindkettő’ stb.), figyelembe véve azt is, hogy eléggé ritkák a
-le szótagra végződő főnevek (annál is inkább, mivel az -
e egyes számban „szeretett lekopni” a szavak végéről, amikor csak lehetséges volt). Mi ennek az egésznek a tanulsága? Az, hogy legyünk körültekintőek, és ne hagyjuk magunkat becsapni az -
s végződéssel!
