Valaki ott van-e, vagy van-e ott valaki? Ez itt a kérdés!

Régebben már olvashattunk itt arról, hogy a spanyolban több igét használnak ’van’ jelentéssel, azonban nem mindegy, hogy mikor éppen melyiket, s ez sok fejtörést szokott okozni a nyelvet tanulóknak. Akkor elmagyaráztam, hogy mikor kell használni a ser létigét, az estar, az haber és a tener igéket. Azóta viszont többen is megkerestek olyan kérdésekkel, hogy nem értik, mi a különbség az estar és az haber használata között bizonyos mondatokban, hiszen mindkettő olyasmit jelent, hogy ’valaki/valami van valahol’. Úgy gondoltam, egy résztelesebb magyarázat szintén megér egy témát.

Estrella becenevű olvasónk kérdését idézem egy online spanyol szótár fórumáról:

¿Cuántas personas estuvieron en la fiesta anoche? Az előző mondatban arra szeretnék választ kapni, hogy miért az estar igét használták, miért nem az hay-t? A következő mondatban pedig miért az hay igét használják: En la sala hubo un solo cliente anoche antes de cerrar?

A spanyolul nem tudók – illetve a még nagyon az elején járók – kedvéért elmondom, hogy az első mondat jelentése ’Hány ember volt ott a bulin tegnap este?’, a másodiké pedig ’A teremben egyetlen ügyfél volt tegnap este zárás előtt’.

Mint láthatjuk, mindkét mondat állítmánya hasonló magyarul – hiszen azt fejezi ki, hogy ’emberek voltak valahol’ –, ám valamiért mégis eltérő igével. Na-na! Ha viszont eltérő igével fejeznek ki valamit, akkor az mégsem lehet teljesen ugyanaz! Nos, azt kell megértenünk, hogy miért nem. Nézzük meg jobban a két mondatot és a fordítást! Az első mondat fordításába nem véletlenül csempésztem bele az ’ott’ szócskát: a mondat ugyanis arról szól, hogy meghatározott személyek ott voltak, vagyis odamentek, elmentek, helyet változtattak. A hangsúly tehát az első mondatban azon van, hogy ’valaki OTT van valahol’. Úgy is mondhatnám, hogy ebben az esetben a mondat állítmánya, a ’volt’ „dinamikus”, azaz átmeneti, mivel az estar (< lat. STARE [isztáre] ’állni, lenni valahol’) ige mindig valaminek az átmeneti helyzetére, állapotára – ottlétére, illetve „valahogy létére” – utal. (Ebben a jelentésben már a latinban is használták: Tua parte ius stat ’A te oldaladon van/áll az igazság’.)

En la imagen hay dos botes. Los botes están en un lago cuya agua es azul.
A képen két csónak van. A csónakok egy tavon vannak, melynek vize kék.

A második mondatban ezzel szemben, ha jól megfigyeljük, arra kapunk választ, hogy egy adott helyen, adott időpontban volt valaki, tehát a lényeg itt nem egy meghatározott személy (személyek) holléte, hanem maga a létezés puszta ténye: vagyis itt a ’van’ jelentés (hasonlóan az állandó tulajdonságot kifejező ser létigéhez) „statikus”, azaz állandóságra utal. Az haber ige itt csak arról informál minket, hogy az adott helyen és időben valami/valaki van-e – előfordul-e, létezik-e – vagy nincs, azaz jelentése egészen pontosan ’VAN valahol valaki/valami’. Korábbról már azt is tudhatjuk, hogy az haber egy személytelen tárgyas ige (ami ritkaság, hiszen a személytelen igék általában tárgyatlanok), vagyis a személyes névmás tárgyesetével utalhatunk a bővítményére: —¿Hubo fiesta anoche? —Sí, la hubo. ’Volt buli tegnap este? – Igen, volt.’

Láthatjuk tehát, hogy míg az estar használatánál magyarul a helyhatározót hangsúlyozzuk ki, addig az haber igénél a mondatban a ’van’ kap nyomatékot. További lényeges különbség a két ige között, hogy míg az haber tárgya (amit magyarul alanynak fordítunk) csak határozatlan lehet, tehát azt nem mondhatjuk például, hogy *Aquí hay las personas, csak azt, hogy Aquí hay unas (pocas, muchas stb.) personas, addig az estar alanya általában határozott. Az alábbi táblázatban megpróbáltam összefoglalni a két ige használata közötti főbb különbségeket.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

De lépjünk egy kicsit tovább! Vajon helyes lenne-e úgy is a mondat, hogy ¿Cuántas personas hubo en la fiesta anoche? Természetesen igen! Azonban ha így tesszük fel a kérdést, akkor nem az érdekel minket, hogy – általunk ismert, meghatározott személyek közül – hányan voltak ott a bulin (azaz mennyien mentek el) tegnap este, hanem csupán az, hogy milyen sok ember volt akkor a helyszínen! És vajon a második mondat helyes-e úgy, hogy En la sala estuvo un solo cliente anoche antes de cerrar? Hát... ez már nagyon határeset! Ugyebár ez azt jelentené, hogy a teremben egy meghatározott ügyfél ott volt tegnap este zárás előtt, ami viszont eléggé furcsán hangzik, hiszen ha egy meghatározott ügyfélre vonatkoztatunk, akkor nem a határozatlan névelőt kellene használnunk – vagyis én azt mondom, hogy ez a mondat helytelen. Tegyük hát ügyfelünket „határozottá”: En la sala estuvo el único cliente anoche antes de cerrar, vagyis ’A teremben ott volt az egyetlen ügyfél tegnap este zárás előtt’ – így már sokkal jobban hangzik!

E bejegyzésben próbáltam rávilágítani arra, hogy az alapvető különbség a két ’van’ ige használata között az, hogy míg az estarnál a „valahol/valahogy van”, addig az habernél a „valaki/valami van” jelentésen van a hangsúly. A spanyol tehát pechünkre egy olyan nyelv, amelyben az igehasználat szempontjából nem mindegy, hogy „valaki valahol van”, vagy „van valahol valaki”...

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Spanyol hay vs. angol there is, there are

Egy régebbi témában már szó volt az haber mint létezést, előfordulást kifejező személytelen ige használatáról. Most megnézzük, miért viselkedik olyan furcsán ez az ige, vagyis miért marad változatlan alakban – legalábbis a sztenderd nyelvben – akkor is, amikor több dolog vagy személy létezésére utal, továbbá, hogy milyen kapcsolatban van ez az angol there is / there are szerkezettel.

Érdemes tisztázni mindenekelőtt, hogy a kissé félrevezető elnevezésével szemben a „személytelen ige” (spanyolul verbo impersonal) természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen igéknek nincs nyelvtani személyük, hanem azt, hogy nem használják őket minden személyben, hanem általában csak a harmadikban. Ilyen ige például a doler (< lat. DOLĒRE) ’fáj’, melynek általában csak két alakja használatos, a duele ’fáj’ és a duelen ’fájnak’; vagy például a llover (< lat. PLOVĒRE vagy PLUĒRE) ’esik [az eső]’ is, amelynek egyetlen alakja a llueve ’esik az eső’.

Az hay az haber egyes szám harmadik személyű alakváltozata a kijelentő mód jelen idejében, ahol az -y végződés a régi spanyol ý ~ í ~ hi (< lat. ĬBĪ ’ott’ + HĪC ’itt’) helyhatározó szócska maradványa (vö. a kijelentő mód jelen idejének egyes szám első személyében véghangsúlyos igék végződésével – doy, estoy, soy, voy –, melynek eredete a történeti nyelvészek szerint valószínűleg ezzel azonos, persze funkcióját nyilvánvalóan már régen elvesztette).

Ebben a használatban tehát az hay (illetve többi alakja az egyes igeidőkben: hubo, había, habrá, habría; haya, hubiera, hubiese) ’van(nak), létezik (léteznek), előfordul(nak)’ jelentésű, és az angol there is / there are szerkezetnek feleltethető meg. De egy lényeges ponton mégis különbözik tőle: abban, hogy míg a sztenderd angol there is / there are esetében az ige bővítménye – vagyis az, ami van/létezik – a mondat alanya (de legalábbis úgy viselkedik, hiszen az igét számban egyeztetik vele: There is a book on the table ’Van egy könyv az asztalon’ vs. There are some books on the table ’Van néhány könyv az asztalon’), addig a spanyolban nem az alany, hanem valami más...

(Forrás: El Mexicano)

Figyeljük csak meg a fenti két példamondatot spanyolul: Hay un libro en la mesa ’Van egy könyv az asztalon’, és Hay unos libros en la mesa (nem pedig *Han unos libros en la mesa, ahogy az angolból következne) ’Van néhány könyv az asztalon’. Az hay tehát változatlan alakban áll mindkét mondatban, ami pontosan azt igazolja, hogy az un libro ’egy könyv’ és az unos libros ’néhány könyv’ nem lehet a mondat alanya. De hát akkor mije is? Nos, bármennyire is nehéz elsőre elképzelni, de a tárgya. Ez pedig onnan is látszik, hogy az ilyen mondatokban az ige bővítménye a személyes névmás tárgyesetével helyettesíthető: ¿Hay libros en la mesa? Sí, los hay. ’Vannak könyvek az asztalon? Igen, vannak.’ ¿Habrá actuación? La habrá. ’Lesz fellépés? Lesz.’

De mégis hogyan lehetséges az, hogy egy ’van(nak)’ jelentésű ige tárgyas? Ennek történeti oka van. Az haber ugyanis a latin HABĒRE igéből származik, mely tárgyas ige volt, méghozzá ’birtokol, tart, neki van’ jelentésben (vö. olasz avere). A latinban és az óspanyolban ez még együtt élt a rokon értelmű TENĒRE, tener igével (pl. lat. TE TÉNEO ’itt vagy nekem’, vö. sp. te tengo). A spanyolban később fokozatosan felváltotta a tener ige a birtoklás kifejezésére, az haber pedig csak bizonyos rögzült kifejezéstípusokban maradt fenn ebben vagy ehhez hasonló jelentésben (pl. Diez años ha que soporto regaños y sarcasmos ’Tíz éve [van annak], hogy elviselek szidalmakat és szarkazmusokat’), azonban tárgyas jellegét megőrizte az hayjal is.

Vagyis, mint láthatjuk, az hay egy olyan tárgyas ige, melynek nincs alanya, csak a jelentéséből tűnik úgy, mintha a bővítménye lenne az alany. Visszatérve a példamondatunkra, az Hay unos libros en la mesa tulajdonképpen mit is jelent, ha történetileg próbáljuk ezt a mondatot értelmezni? Körülbelül azt, hogy [valaki vagy valami] ’Ott tart néhány könyvet az asztalon’ – ezzel magyarázható az egyes szám harmadik személyű változatlan alak. (Ezzel szemben az angol There are some books on the table szó szerinti jelentése ’Ott vannak néhány könyvek az asztalon’.) Ilyenkor persze lehetne azon lovagolni, hogy mi volt eredetileg az ige alanya, de nem érdemes, ezt ma már homály fedi – elég annyival beérnünk, hogy nincs, és ez már valószínűleg abban a latin nyelvváltozatban is így volt, amelyből a spanyol kialakult.

Persze, hogy ne legyen túl egyszerű a dolgunk, a gyakorlatban a kép jóval bonyolultabb, hiszen a valós nyelvhasználat többé-kevésbé mindig eltér a sztenderdtől. Mind a köznyelvben, mind az írott nyelvben ugyanis terjedőben van – főleg Latin-Amerikában – az haber tárgyatlan igeként való, ún. egyeztetett használata (uso concordado), mivel a beszélők a jelentéséből adódóan egyre inkább úgy érzik, hogy egyeztetni kell a bővítményével, vagyis ebben az esetben az ige bővítménye alannyá válik. Ez azt jelenti, hogy az ilyen nyelvváltozatokban az haber minden lehetséges esetben egyezhet személy és szám szerint a bővítményével (habemos, habéis, habían, habíamos, habíais stb.), tehát tulajdonképpen a harmadik személyű hay alak kivételével ennek nincs akadálya. Álljon itt példaként a következő idézet: En México tenemos escasez de líderes naturales. Los pocos que habemos somos combatidos por múltiples intereses ’Mexikóban hiány[unk] van a természetes vezetőkből. Azon kevesek, akik vagyunk [létezünk], sokféle érdek által le vagyunk küzdve’ – ebben a mondatban az habemos helyett is a somos ’vagyunk’ alakot kell(ene) használni a sztenderd nyelvben.

Arról, hogy mégis mennyire elterjedt az haber egyeztetett használata, könnyen meggyőződhetünk, ha rákeresünk például az había muchos vs. habían muchos ’sokan voltak’ kifejezésekre: több százezres nagyságrendű találatot kapunk az utóbbira is! E folyamatban lévő nyelvi változást valószínűleg az motiválja, hogy az haber használata illeszkedjen a hasonló jelentésű ser, estar, existir stb. igék paradigmájához. Mindazonáltal azoknak, akik spanyol nyelvvizsgára készülnek, azt javaslom, hogy inkább a sztenderd használatnál maradjanak, legalábbis a vizsga erejéig – mert ki tudja...

Spanyolul lenni nem egyszerű – ser, estar, haber, tener

A témában újabb cikk is elérhető!

✖

Tartalomjegyzék Áttekintés A ser létige Az estar „állapot-eredmény” ige Az haber (hay) ige A birtoklást kifejező tener ige

✖

Nyelvünk mindössze egyetlen van igével rendelkezik – melynek jövő idejeként és főnévi igeneveként a lesz, lenni igét használjuk – és a birtoklást is ezzel az igével és a részes névmással fejezzük ki: neki van. Ezzel szemben a legtöbb „népszerű” nyugati indoeurópai nyelv a ’van’ kifejezésére legalább két eltérő igével rendelkezik: külön igét használnak létigeként, ill. kopulaként (kopula: „kapcsolóige”, a mondat alanyát és állítmányát köti össze, amelyet a magyarban harmadik személyben nem használunk: pl. Te magyar vagy, ő spanyol [van]), valamint a birtoklásra, vagyis a ’neki van’ jelentés kifejezésére (pl. angol to have, német haben, francia avoir, olasz avere/tenere stb.).

A spanyolban viszont még ennél is kacifántosabb a helyzet, ugyanis a ’van’ árnyalatainak kifejezésére – a birtokláson kívül, amire a tener szolgál – három különböző igét használnak, melyek a ser, az estar, és az haber személytelen formái. A továbbiakban megnézzük, mikor melyiket kell használni, és milyen jelentéskülönbségek vannak a használatuk között.

A ’van’ jelentésű igék használatának áttekintése
ser	élőlények/dolgok, jellemzése, leírása (pl. anyag, alak, méret, szín) dolgok azonosítása, meghatározása (mi az?) dátum, időpont, mennyiség, esemény/fénykép helyszínének megadása birtokviszony, foglalkozás, származás, „általános tény” kifejezése szenvedő szerkezetben az acción (fennálló esemény) jelölése (ritka)
estar	átmeneti vagy kedélyállapot, körülmény kifejezése elhelyezkedés, helyzet, élőlények/dolgok holléte (térben vagy időben) eseti tulajdonság, elkészítési mód, benyomás kifejezése + participio: megvalósult cselekvés/történés eredményét fejezi ki + gerundio: éppen fennálló (folyamatos) cselekvést/történést fejez ki
haber	élőlények/dolgok előfordulása adott helyen vagy időben + que + infinitivo: külső kényszert fejez ki (’kell csinálni vmit’) + de + infinitivo: belső késztetés kifejezése (’kellene csinálnia vmit’) + participio: az összetett igeidők képzésében vesz részt
tener	birtoklás kifejezése (’neki van’, de a birtokló szerint ragozódik!) + que + infinitivo: belső kényszert fejez ki (’kell csinálnia valamit’)

A ser létige

A ser a latin ESSE ’van’ igéből – bizonyos alakjai a hasonló jelentésű SEDERE ’ülni > tartózkodni, időzni’ igéből – örökölt létige. Ezt az igét használják kopulaként (verbo sustantivo vagy copulativo), ill. az állandó, inherens tulajdonság (személyiségjegy, anyagjellemző, foglalkozás, származás, hovatartozás, részeltetés stb.) vagy általános tény, a dátum és az időpont, ill. esemény helye vagy ideje, mennyiség, cél kifejezésére. Segédigeként (verbo auxiliar) pedig a szenvedő szerkezetet (voz pasiva) képzik vele. Példák a használatára:

• Yo soy húngaro, tú eres española. ’Én magyar [férfi] vagyok, te spanyol [nő] vagy.’
• Ella es alta, de pelo largo y ojos verdes. ’Ő magas, hosszú hajú és zöld szemű.’
• —¿Qué hora es? —Son las tres. ’Hány óra van? – Három [van].’
• El concierto fue en el Auditorio Nacional. ’A koncert a Nemzeti Auditóriumban volt.’
• Esta columna es de acero. ’Ez az oszlop acélból van.’
• —¿Cuántos sois en la familia? —Somos cuatro. ’Hányan vagytok a családban? – Négyen.’
• Él es profesor de Historia. ’Ő történelemtanár.’
• Los chistes son para divertirnos. ’A viccek azért vannak, hogy szórakozzunk.’
• Eso es. Así es. ’Ez az. Úgy van.’
• Tres presuntos narcotraficantes fueron capturados ayer. ’Három kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítottat fogtak el [=lettek elfogva] tegnap.’
• Me es imposible creer lo que dices. ’Számomra lehetetlen elhinni, amit mondasz.’

A ser ragozása a rendhagyó igeidőkben
Presente	Pretérito perfecto simple	Pretérito imperfecto	Presente de subjuntivo	Imperfecto de subjuntivo
soy eres / sos es somos sois son	fui fuiste fue fuimos fuisteis fueron	era eras era éramos erais eran	sea seas sea seamos seáis sean	fuera, fuese fueras, fueses fuera, fuese fuéramos, fuésemos fuerais, fueseis fueran, fuesen
Az imperativo alakja (tú/vos):			sé

Az estar „állapot-eredmény” ige

Az estar ige a latin STĀRE (mely a népi latinban [isztáre]-nak hangzott), eredetileg ’állni’ (vö. ang. to stand), ebből ’valahol állni, lenni > elhelyezkedni’ (vö. a mi szintén latin eredetű státusz szavunkkal), majd innen ’valamilyen (lelki)állapotban, helyzetben lenni’ jelentésű igéből származik. Nem véletlenül vezettem le ezt ilyen részletességgel, hiszen így talán könnyebb lesz megérteni a spanyol használatát. Ez az ige, mint láthatjuk, a ser létigével ellentétben általában állapotot – átmeneti helyzetet, ill. valamilyen cselekvés/történés eredményeképpen létrejött, szerzett vagy adott esetben egyedi (nem általános) tulajdonságot –, módot, valamint elhelyezkedést jelöl. Az esetek többségében tehát akkor használják, amikor a mondat állítmánya hely-, mód- vagy állapothatározói. (Érdekesség, hogy a spanyolban e jelentésváltozás dacára nem is létezik olyan ige, melynek jelentése ’állni’, azaz álló helyzetben lenni – ezt szókapcsolattal fejezik ki: estar de pie, azaz ’lábon lenni’.)

A gondot legtöbbször az okozza, hogy bizonyos esetekben elsőre nem állapítható meg egyértelmű különbség az állandó és a szerzett tulajdonság, állapot között. Például ha azt mondjuk, hogy „Ez a leves finom”, akkor ezzel utalhatunk arra, hogy ez a fajta leves ’általában finom’ (ilyen esetben Esta sopa es deliciosa), de azt is kifejezhetjük, hogy amit most éppen eszem, az finom, mert így készítették el (azaz Esta sopa está deliciosa), vagyis az utóbbi esetben nem inherens tulajdonságról, hanem állapotról, elkészítési módról, vagyis egyedi tulajdonságról van szó.

Az estar ragozása a rendhagyó igeidőkben
Presente	Pretérito perfecto simple	Presente de subjuntivo	Imperfecto de subjuntivo
estoy estás está estamos estáis están	estuve estuviste estuvo estuvimos estuvisteis estuvieron	esté estés esté estemos estéis estén	estuviera, estuviese estuvieras, estuvieses estuviera, estuviese estuviéramos, estuviésemos estuvierais, estuvieseis estuvieran, estuviesen
Az imperativo alakja (tú/vos):			estate

A beszélt nyelvben mindez ellenére sokszor csak a szokás határozza meg a két ige közüli választást. Sajnos ilyenkor, pechünkre, meg kell tanulni, hogy az adott kifejezésben (többnyire) melyik ige szerepel. Egyfajta fogódzó az is lehet, hogy ez az ige nem állhat főnévvel (pl. nincs *estoy ingeniero). Erre az egyik remek példa a casado, -a ’házas’ szó. A legtöbb beszélő ezt állapotként értelmezi (estoy casado ’házas vagyok [férfi]’, está casada ’ő házas [nő]’), mivel végső soron eredményt fejez ki (senki sem születik házasnak). Amikor viszont főnévként használják mint ’házas ember’ (főleg Latin-Amerikában), akkor es casado. Mindazonáltal az estar igével való használata jóval elterjedtebb. (A családi állapotnál egyébként az egyetlen kivétel a viudo, -a ’özvegy’, amelyet többnyire főnévként használnak, ezért ser viudo, -a.) Hasonló példaként említhetném a feliz ’boldog’ melléknevet. Bár boldognak lenni inkább állapot, mint személyiségjegy, mégis gyakoribb a soy feliz ’boldog vagyok’, mint az estoy feliz; ill. a sincero ’őszinte’ is ebbe a kategóriába tartozik, mégis kizárólag a létigével mondják: Es sincero ’Ő őszinte’ (*está sincero nem létezik). További példák az estar ige használatára:

• ¿Cómo estás? ’Hogy vagy? (vö. ¿Cómo eres? ’Milyen vagy?’)
• La cabina telefónica está en la esquina. ’A telefonfülke a sarkon van.’
• El vaso está roto. ’A pohár törött’ [mert eltörött vagy eltörték]
• Esa foto está bonita. ’Az a fénykép szép’ [mert jól csinálták]
• —¿Dónde están esos alumnos? —Faltan, porque están enfermos. ’Hol vannak azok a tanulók? – Hiányoznak, mert betegek.’
• Es una mujer bella, pero ayer estuvo hermosísima. ’Szép nő, de tegnap gyönyörű volt.’
• Somos cuatro en la familia, pero hoy estamos solo tres en casa. ’Négyen vagyunk a családban, de ma csak hárman vagyunk otthon.’
• Está lloviendo todo el día. ’Esik az eső egész nap.’
• —¿Está Dolores? —No, hoy no trabaja. ’Itt van Dolores? – Nincs, ma nem dolgozik.’
• Estoy contento con lo que tengo. ’Elégedett vagyok azzal, amim van.’

Fontos még kiemelni, hogy a felszólító mód egyes szám második személyű állító alakjában ez az ige kizárólag a te névmással használatos: pl. ¡Estate quieto! ’Maradj nyugton!’. Ez valószínűleg azért van így, hogy ne lehessen összekeverni a kijelentő mód azonos está (’van’) alakjával, amely jóval gyakrabban fordul elő; vagyis a felszólító alak ezáltal jelöltebb.

A spanyol nyelv történetében egyébként nem mindig volt az estar ige használata annyira elterjedt, mint napjainkban. Az óspanyolban többször használták a ser igét olyan esetekben is (pl. hollét kifejezésére), ahol ma már csak az estar a helyes, s ez a tendencia ma is folytatódik.

Az haber (hay) ige

Az haber a latin HABĒRE, eredetileg birtoklást (’neki van’) kifejező ige folytatása, s ez volt az elsődleges funkciója még a régi spanyol nyelvben is az összetett igeidők (ld. pl. pretérito perfecto compuesto) képzése mellett (melyek eredetileg szintén birtoklást kifejező igei körülíró szerkezetek voltak). A birtoklás szerepét azonban idővel átvette a rokon értelmű tener ige (lásd a következő cím alatt), így az haber használata visszaszorult: ragozott alakjait ma csupán az összetett befejezett igeidők képzésére, ill. még néhány kifejezésben (ld. később), míg személytelen formáit a létezés, előfordulás, fennállás puszta tényének kifejezésére használják.

Az haber jelen idejű személytelen alakja az hay ’van(nak), előfordul(nak), létezik/léteznek’, amely az egyes szám harmadik személyű ha (< lat. HABET ’neki van’) és a régi spanyol ý (< lat. IBI) ’ott’ határozószó összeolvadásával keletkezett. A latin birtoklóigéből való származásából következik, hogy ez az ige tárgyas, a bővítménye tehát tárgy és a tárgyesetű névmással lehet rá utalni. A többi személytelen alakja más igeidőkben megegyezik az egyes szám harmadik személyű alakkal (hubo, había, habrá, habría, haya, hubiera/hubiese stb.), bár egyre elterjedtebb a többes számú egyeztetése is (hubieron, habían stb.), mert a beszélők a többes számú bővítményt alanynak érzik. Ez az ige a ser létigével és az állapotot/eredményt kifejező estar igével ellentétben csupán annyit tesz, hogy ’(vhol, vmi) van, létezik, előfordul’, adott időben ’fennáll’ (analóg az angol there is/are szerkezettel).

Használatának megértéséhez vizsgáljuk meg és próbáljuk értelmezni a következő három spanyol mondat közötti különbséget: Allí es un hombre. Allí está el hombre. Allí hay un hombre. Az első mondatban a létige mint kopula szerepel, vagyis azt fejezi ki, hogy ’Ott [aki ott van] az egy férfi’. A második esetben arra kapunk választ, hogy ’Ott van a[z a bizonyos] férfi’, tehát az állítmány helyhatározói. A harmadik mondatban pedig csak annyit állítunk, hogy ’Ott (van) egy férfi’, vagyis adott helyen és időben előfordul (jó tanács: mindig akkor használatos az haber, hay ige, amikor magyarul a ’van(nak)’ helyettesíthető az előfordul igével).

Az haber ragozása a rendhagyó igeidőkben
Presente	Pretérito perfecto simple	Futuro simple
he has ha, hay hemos, habemos (nyelvj.) habéis han	hube hubiste hubo hubimos hubisteis hubieron	habré habrás habrá habremos habréis habrán
Condicional simple	Presente de subjuntivo	Imperfecto de subjuntivo
habría habrías habría habríamos habríais habrían	haya hayas haya hayamos hayáis hayan	hubiera, hubiese hubieras, hubieses hubiera, hubiese hubiéramos, hubiésemos hubierais, hubieseis hubieran, hubiesen

Nézzünk akkor néhány példát az haber használatára, illetve most már a három ’van’ ige közötti különbségekre is:

• Había muchos problemas con este programa, y no era fácil resolverlos. ’Sok gond volt ezzel a programmal, és nem volt könnyű megoldani őket.’
• Es domingo, casi no hay nadie en las calles, todos están en casa. ’Vasárnap van, majdnem senki sincs az utcákon, mindenki otthon van.’
• —Hay una farmacia por aquí cerca? —Sí, está a unos doscientos metros. ’Van (egy) gyógyszertár itt a közelben? – Igen, ott van mintegy kétszáz méterre.’
• Esta noche habrá una buena película en la tele, pero no podré verla, no estaré en casa. ’Ma este lesz egy jó film a tévében, de nem fogom tudni megnézni, nem leszek otthon.’
• Si no hubiera delincuencia y guerras, habría tranquilidad y paz en el mundo. ’Ha nem volna bűnözés és háborúk, nyugalom és béke lenne a világban.’
• —¿Habrá concierto mañana? ¿Y dónde será? —Sí, lo habrá, en el estadio. ’Lesz koncert holnap? Na és hol lesz? – Igen, lesz, a stadionban.’

Az haber igének van ezenkívül még egy személytelen használata: que + főnévi igenévvel ún. „külső kényszert” lehet vele kifejezni, azaz ’kell valamit csinálni’, pl. hay que tener paciencia ’türelmesnek kell lenni’. Hasonló szerkezet az haber de + infinitivo, amely már nem személytelen és gyengébb belső késztetést jelent, pl. he de salir temprano ’korán el kell mennem’. Az alábbi dalban is hallhatunk erre példát. (Hasonló jelentésben használatos még az alább tárgyalt tener ige is, lásd ott!)

A pie y a caballo viene el carnaval / Ay, yo me he de ir a mi Vallegrande / He de irme a alegrar / Con las comparsas, en ambrosía / Por las cañadas, he de disfrutar / Esa es mi tierra, mi Vallegrande / Tierra querida de alegría sin igual

A birtoklást kifejező tener ige

Végül a már emlegetett tener – amely a latin TENĒRE, eredetileg ’tart, fog’, innen ’megtart, birtokában van’ jelentésű igéből származik – a birtoklást fejezi ki. Már a latinban is használták ilyen jelentésben (pl. TENEO TE! ’Itt vagy nekem!’ vö. spanyol te tengo), a beszélt nyelvben pedig még inkább elterjedt lehetett bizonyos területeken az HABERE mellett vagy helyett.

Fontos, hogy míg a magyarban az ige a birtokkal egyezik számban és személyben (pl. itt vagy nekem, neki vannak könyvei stb.), addig a spanyolban a birtokos vagy birtokló személye és száma szerint kell ragozni a tener igét: Tenemos un perro ’Van egy kutyánk’ (szó szerint: ’Tartunk/birtoklunk egy kutyát’), Tengo muchos amigos ’Sok barátom van’.

A tener-t azonban nem csupán birtoklásra használják: gyakran előfordul a que ’hogy, ami(t)’ szócskával, melyet főnévi igenév követ, ebben az esetben kötelezettséget, belső kényszert fejez ki (pl. tengo que irme ’el kell mennem’); e használat eredete viszont szintén a birtoklásra vezethető vissza (’neki van vmit csinálnia’, azaz „meg kell csinálnia”).

A tener ragozása a rendhagyó igeidőkben
Presente	Pretérito perfecto simple	Futuro simple
tengo tienes / tenés tiene tenemos tenéis tienen	tuve tuviste tuvo tuvimos tuvisteis tuvieron	tendré tendrás tendrá tendremos tendréis tendrán
Condicional simple	Presente de subjuntivo	Imperfecto de subjuntivo
tendría tendrías tendría tendríamos tendríais tendrían	tenga tengas tenga tengamos tengáis tengan	tuviera, tuviese tuvieras, tuvieses tuviera, tuviese tuviéramos, tuviésemos tuvierais, tuvieseis tuvieran, tuviesen
Az imperativo alakja (tú/vos):		ten / tené

Lássunk néhány példát a tener használatára is:

• Mi vecino tiene tres gatos, yo tengo solo uno. ’A szomszédomnak három macskája van, nekem csak egy van.’
• Tiene el pelo largo y oscuro. ’Hosszú és sötét a haja.’
• —¿Cuántos años tienes? —Tengo dieciséis años. ’Hány éves vagy? – ’16 éves vagyok.’
• ¡Ten paciencia! – ’Legyen türelmed!’
• Tenía veinte años cuando tuve mi primer niño. ’Húszéves voltam, amikor megszületett (meglett) az első gyerekem.’
• Tendría que hacer mis deberes, aunque no le tengo ganas. ’Meg kellene csinálnom a házi feladataimat, bár nincs hozzá kedvem.’

Nos, kedves Olvasó, remélem, hogy a cikkből nagyjából sikerült megérteni ezeknek az igéknek a használatát. Ha kérdésed, észrevételed van, írd meg hozzászólásban!