A magyarok gyakran szoktak azzal dicsekedni, hogy az anyanyelvük mennyire gazdag, sőt, a „legkülönlegesebb nyelv a világon”, mert mindenre rengeteg szinonima van, és sok mindent sokféleképpen ki lehet fejezni. Akik ezt állítják, természetesen nem a nyelvészek vagy azok, akiknek egy kis fogalma is van a nyelvek működéséről. Tudományos alapon ugyanis nem létezik „gazdagabb” és „szegényebb” nyelv, mint ahogy „könnyű” és „nehéz” nyelv sem.
Lehet, hogy az egyik nyelvben egy dologra öt rokon értelmű szó létezik, egy másik nyelvben ugyanazt csak kettővel tudják kifejezni, egy harmadikban meg csak eggyel, de az is lehet, hogy egy negyedikben egyáltalán nincs külön szó arra a dologra, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem tudják kifejezni – legfeljebb nem egyetlen (tő)szóval.
Ha már nyelvről beszélünk, a magyarban ez például éppen egy olyan szó, amelynek nincs valódi szinonimája. Jóllehet, mondhatjuk, hogy a beszéd, nyelvezet szavak bizonyos jelentésben rokon értelműek lehetnek a nyelvvel, de nem mindig: azt például, hogy Hány nyelvet tudsz, nem kérdezhetjük meg úgy, hogy *Hány beszédet tudsz, sem pedig úgy, hogy *Hány nyelvezetet tudsz (azaz nyilván feltehetünk ilyen kérdéseket, csak éppen teljesen mást jelentenek).
A spanyolban viszont több – legalább három – olyan szó létezik, melynek jelentése ’nyelv’, és többnyire teljes értékű szinonimákként is használhatóak, noha azért halvány árnyalatnyi különbségek lehetnek is köztük. Ezek pedig a lengua, az idioma, a lenguaje, illetve szóba jöhet még egy negyedik is, az habla (bár ennek használata jóval korlátozottabb).
A lengua [léngwa] forrása a latin LĬNGUA (< ólat. DĬNGUA, vö. angol tongue). Ez a szó jelenti egyaránt a ’nyelv’-et mint testrészt (szervet) – ahogy magyarul is –, valamint a ’nyelv’-et mint az emberek közötti kommunikáció rendszerét, illetve a ’nyelv’-et mint megkülönböztető kifejezést a dialektussal, nyelvjárással, tájszólással szemben. A lengua legáltalánosabb szinonimája az idioma (hímnemű!), amely a latin IDIŌMA ’sajátos kifejezésmód’ jelentésű főnéven keresztül a görög ἰδίωμα ’sajátosság’ szóra vezethető vissza.
A lengua és az idioma szinte bármely szövegkörnyezetben felcserélhető egymással: ¿Cuántas lenguas hablas? ~ ¿Cuántos idiomas hablas? ’Hány nyelvet beszélsz?’ Egy árnyalatnyi különbség mégis van a két szó között: míg a lengua inkább általánosságban jelenti a nyelvet (mint rendszert, eszközt), addig az idioma – ahogy eredete is árulkodik róla – mindig egy adott közösség, nemzet vagy nép saját nyelvére utal (ezért is gyakoribb a használata az olyan jellegű kifejezésekben, mint a ’Hány nyelvet beszélsz?’, hiszen nyilván itt is egy-egy közösség konkrét nyelvére utalunk). Ha viszont adott nyelvek csoportjáról, nyelvcsaládokról beszélünk, jóval elterjedtebb a lengua használata, tehát pl. inkább lenguas romances, mint idiomas romances – de természetesen az utóbbi sem „hibás”.
A harmadik ’nyelv’ jelentésű szó a lenguaje [lengwáche], amely a spanyolban provanszál jövevényszó – lenguatge [lengwádzse] –, melynek végső eredete a népi latin *LINGUÁTĬCUM ’nyelvezet’. (Ugyanez a forrása az ófrancia language ’nyelv’ főnévnek, ahonnan bekerült az angolba, míg a modern franciában langage alakra egyszerűsödött.) Az előző kettővel ellentétben ezt a szót inkább ’nyelvezet’, azaz ’beszédmodor, stílus, egyfajta nyelv’ jelentésben használják, mint például lenguaje culto ’művelt nyelv’, lenguaje poético ’költői nyelv’ stb. – de éppúgy nem hiba, ha a lengua és az idioma szavak szinonimájaként használjuk.
Utoljára hagytam az habla (< ósp. fabla < lat. FÁBŬLA ’beszélgetés’) szót, amely már nem teljes értékű szinonima. Az habla jelentése alapvetően ’beszéd’, azonban használják ’nyelvváltozat, nyelvjárás, tájszólás, nyelv’ jelentésekben is: el habla aragonesa ’az aragóniai nyelv(változat)’, las hablas de España ’Spanyolország nyelvei/nyelvjárásai’. Vagyis az habla ebben az értelemben mintegy áthidalja a ’nyelv’, illetve a ’nyelvjárás, tájszólás’ kifejezések közötti jelentéskülönbséget.
Lehet, hogy az egyik nyelvben egy dologra öt rokon értelmű szó létezik, egy másik nyelvben ugyanazt csak kettővel tudják kifejezni, egy harmadikban meg csak eggyel, de az is lehet, hogy egy negyedikben egyáltalán nincs külön szó arra a dologra, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem tudják kifejezni – legfeljebb nem egyetlen (tő)szóval.
Ha már nyelvről beszélünk, a magyarban ez például éppen egy olyan szó, amelynek nincs valódi szinonimája. Jóllehet, mondhatjuk, hogy a beszéd, nyelvezet szavak bizonyos jelentésben rokon értelműek lehetnek a nyelvvel, de nem mindig: azt például, hogy Hány nyelvet tudsz, nem kérdezhetjük meg úgy, hogy *Hány beszédet tudsz, sem pedig úgy, hogy *Hány nyelvezetet tudsz (azaz nyilván feltehetünk ilyen kérdéseket, csak éppen teljesen mást jelentenek).
 |
| A világ nyelvcsaládjai: az újlatin nyelveket a sötétkék szín jelöli (Forrás: Wikipedia, GFDL/CC) |
A spanyolban viszont több – legalább három – olyan szó létezik, melynek jelentése ’nyelv’, és többnyire teljes értékű szinonimákként is használhatóak, noha azért halvány árnyalatnyi különbségek lehetnek is köztük. Ezek pedig a lengua, az idioma, a lenguaje, illetve szóba jöhet még egy negyedik is, az habla (bár ennek használata jóval korlátozottabb).
A lengua [léngwa] forrása a latin LĬNGUA (< ólat. DĬNGUA, vö. angol tongue). Ez a szó jelenti egyaránt a ’nyelv’-et mint testrészt (szervet) – ahogy magyarul is –, valamint a ’nyelv’-et mint az emberek közötti kommunikáció rendszerét, illetve a ’nyelv’-et mint megkülönböztető kifejezést a dialektussal, nyelvjárással, tájszólással szemben. A lengua legáltalánosabb szinonimája az idioma (hímnemű!), amely a latin IDIŌMA ’sajátos kifejezésmód’ jelentésű főnéven keresztül a görög ἰδίωμα ’sajátosság’ szóra vezethető vissza.
A lengua és az idioma szinte bármely szövegkörnyezetben felcserélhető egymással: ¿Cuántas lenguas hablas? ~ ¿Cuántos idiomas hablas? ’Hány nyelvet beszélsz?’ Egy árnyalatnyi különbség mégis van a két szó között: míg a lengua inkább általánosságban jelenti a nyelvet (mint rendszert, eszközt), addig az idioma – ahogy eredete is árulkodik róla – mindig egy adott közösség, nemzet vagy nép saját nyelvére utal (ezért is gyakoribb a használata az olyan jellegű kifejezésekben, mint a ’Hány nyelvet beszélsz?’, hiszen nyilván itt is egy-egy közösség konkrét nyelvére utalunk). Ha viszont adott nyelvek csoportjáról, nyelvcsaládokról beszélünk, jóval elterjedtebb a lengua használata, tehát pl. inkább lenguas romances, mint idiomas romances – de természetesen az utóbbi sem „hibás”.
A harmadik ’nyelv’ jelentésű szó a lenguaje [lengwáche], amely a spanyolban provanszál jövevényszó – lenguatge [lengwádzse] –, melynek végső eredete a népi latin *LINGUÁTĬCUM ’nyelvezet’. (Ugyanez a forrása az ófrancia language ’nyelv’ főnévnek, ahonnan bekerült az angolba, míg a modern franciában langage alakra egyszerűsödött.) Az előző kettővel ellentétben ezt a szót inkább ’nyelvezet’, azaz ’beszédmodor, stílus, egyfajta nyelv’ jelentésben használják, mint például lenguaje culto ’művelt nyelv’, lenguaje poético ’költői nyelv’ stb. – de éppúgy nem hiba, ha a lengua és az idioma szavak szinonimájaként használjuk.
Utoljára hagytam az habla (< ósp. fabla < lat. FÁBŬLA ’beszélgetés’) szót, amely már nem teljes értékű szinonima. Az habla jelentése alapvetően ’beszéd’, azonban használják ’nyelvváltozat, nyelvjárás, tájszólás, nyelv’ jelentésekben is: el habla aragonesa ’az aragóniai nyelv(változat)’, las hablas de España ’Spanyolország nyelvei/nyelvjárásai’. Vagyis az habla ebben az értelemben mintegy áthidalja a ’nyelv’, illetve a ’nyelvjárás, tájszólás’ kifejezések közötti jelentéskülönbséget.