Spanyol igék rendhagyó vagy kettős participiummal

A participio, pontosabban participio pasado vagy pasivo, magyarul befejezett („múlt idejű”) vagy szenvedő melléknévi igenév, az igének az a személytelen és passzív alakja, amely a cselekvés vagy történés befejezettségét, illetve elszenvedését („elszenvedettségét”) jelöli, és a mondatban általában valamilyen melléknévi (vagy határozói) szerepet lát el.

A spanyolban a szabályos participio képzése a főnévi igenév -ar (1.), -er (2.) vagy -ir (3. ragozás) végződésének „leválasztása” után 1. ragozású igénél az -ado, 2. és 3. ragozásúnál pedig az -ido végződés „hozzáadásával” történik (az -ado végződés d-je Spanyolországban és a karibi nyelvjárásokban csak a választékos beszédben hangzik). (Ez persze nem azt jelenti, hogy minden -do végződésű melléknév participio lenne: pl. atigrado, -da ’cirmos, tigriscsíkos’ – nincs *atigrar ige!)

Montañas cubiertas de nieve – Hóval borított hegyek (Forrás: Pixabay.com, CC0)

A „múlt idejű” melléknévi igenév formailag az egyetlen szenvedő igealak, amely a latinból fennmaradt, és jelentősége abban rejlik, hogy az összetett igeidők, a szenvedő szerkezetek, valamint számos egyéb, eredményt, állapotot kifejező igei körülírás képzésének fontos résztvevője.

Mintegy tucat spanyol igének – valamint igekötős származékaiknak – azonban nem szabályos a melléknévi igeneve. Ezek részben egyébként is rendhagyó igék (azaz a ragozásokban is mutatnak szabálytalanságokat), de van néhány, amelynek kizárólag a participiója rendhagyó, egyebekben viszont teljesen szabályos ragozású ige. (És persze előfordul ennek ellenkezője is, amikor egy erősen rendhagyó igének a participiója szabályos – sőt, a sors fintora, hogy épp a legrendhagyóbb igék, mint a ser, haber, ir stb. ilyenek!) A rendhagyó melléknévi igenév általában közvetlenül a latin alak folytatója vagy átvétele, nem pedig a szabályos minta alapján jött létre. Az alábbi táblázatban azokat az igéket gyűjtöttük össze, amelyeknek csak szabálytalan melléknévi igenevük van.

Kattints a nagyobb méretért! (Forrás: El Mexicano)

Van néhány olyan ige is, amely két befejezett melléknévi igenévvel rendelkezik: egy szabályossal és egy rendhagyóval. Itt érdemes kitérni arra, hogy bár a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) normatív referenciaszótára (DRAE) sokkal több igénél szerepeltet szabályos és rendhagyó alakot is, a legtöbb esetben az utóbbit csak nyelvtörténeti okokból tekintik participiumnak (mert a latin vagy a régi spanyol melléknévi igenévi alakból származik), ám valójában, használatukat tekintve ezek csak melléknevek. Így mindössze az alábbi öt igének van valóban két szenvedő melléknévi igeneve.

Kattints a nagyobb méretért! (Forrás: El Mexicano / NGLE)

Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi participiót az annak tűnő sima melléknévtől? Nos, mint a nevében is benne van, a melléknévi igenév igei szerepben is állhat, azaz részt vehet az haber-rel képzett összetett igeidőkben és a szenvedő szerkezetekben: pl. Han elegido/electo al nuevo presidente ’Megválasztották az új elnököt’ → El nuevo presidente fue elegido/electo ’Az új elnök meg lett választva’. Amennyiben viszont ez nem lehetséges, nem beszélhetünk valódi participiumról, csupán melléknévről: pl. a bendecir ’(meg)áld’ ige két „participiója” a DRAE szerint a bendecido és a bendito, mégsem mondja azt senki, hogy pl. Dios *ha bendito al pueblo, tehát ez ma már nem melléknévi igenév. (Ugyanitt megjegyzendő, hogy a bendito sea és hasonló kifejezésekben szintén nem igazi participio van, ami onnan látszik, hogy más melléknévvel is felcserélhető, pl. dichoso sea.)

Felhasznált források

• RAE–ASALE (2014): Diccionario de la lengua española, 23. kiadás (online) [DRAE]
• RAE–ASALE (2009): Nueva gramática de la lengua española, 4.12j–l [NGLE]

Az észrevételekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Nincs, de mégis van: a participio de presente

A befejezett vagy szenvedő melléknévi igenevet (participio pasivo) a spanyolosok jól ismerik. Lőrinc nevű olvasónk azonban ismét érdekes kérdéssel keresett meg a Facebookon, amely így szól:

A participio activo-ról mit kell tudni, azon túl, hogy nem használják? Pl. mindegyik levezethető-e a gerundio-ból (pl. cantando → cantante) vagy vannak kivételes alakok?

A válasz a kérdés második részére egyszerűbb, amely mindenekelőtt pontosításra szorul: a participio activo vagy participio de presente (magyarul „folyamatos” vagy „jelen idejű” melléknévi igenév) nem vezethető le olyan értelemben a gerundióból, hogy nem abból származik, hiszen ez a kettő a latinban is eltérő igealak volt. Az viszont igaz, hogy alaktanilag a participio activo töve sok esetben megjósolható a gerundio alapján: pl. dormir ’alszik’ → durmiendo ’alvással’ és durmiente ’alvó’ vagy pl. herir ’sért’ → hiriendo ’sértve, sértéssel’ és hiriente ’sértő’. És bizony vannak rendhagyó képzésű alakok is, pl. obedecer ’engedelmeskedik’ → obediente (és nem *obedeciente) ’engedelmeskedő’ vagy pl. convencer ’meggyőz’ → convincente (nem pedig *convencente vagy *convenciente) ’meggyőző’.

S most következzék a kérdés érdemi része, egyáltalán mit kell tudni a participio de presente alakról. A leíró nyelvész természetesen azt mondaná, hogy „valami vagy létezik egy nyelvben, vagy sem”, a valóság azonban nem ennyire egyszerű. Hagyományosan a participio de presente az igének az -ante (I. ragozás: pl. amar → amante), ill. -ente vagy -iente (II–III. ragozás: hogy mikor melyik, az megjósolhatatlan, sőt, néhány igénél mindkét alak létezik, amelyek használata a szövegkörnyezettől is függhet, pl. ascender → ascendente ~ ascendiente) végződésű személytelen alakja, amely a magyar folyamatos melléknévi igenévnek feleltethető meg.

A középkori spanyolban ez az igealak még meglehetősen produktív volt: Vos santa sodes e temiente a Dios ’Ti szent vagytok és Istenfélő’ (San Vicente Ferrer, Sermones); Ya passava el agradable mayo, mostrante las flores, e venía el infernable junio con grandes calores ’Már múlott a kellemes, virágokat mutató május, s jött a pokoli június nagy melegekkel’ (Santillana, Triumphete). Az igei használatot az előbbi példákban jól mutatja, hogy a középkori spanyolban a participio activo-nak lehetett alanyi és tárgyi bővítménye is, ezért teljesen illeszkedett az igerendszerbe (tulajdonképpen minden olyan bővítményt megengedett, amely bármely más igalak bővítménye is lehetett, hiszen éppen ez különbözteti meg az igeneveket az egyéb névszóktól).

Aterriza procedente de España... (Forrás: Pixabay.com)

A mai spanyolban azonban a participio de presente igealakként már nem létezik. Pontosan azért, mert a fenti példákban bemutatott igei használata kiveszett, pl. nem lehet tárgyi bővítménye (nem mondhatjuk azt, hogy pl. *trayentes las flores ’virágokat hozók’). A másik dolog, amiért ez a mai nyelvben már nem tartozik az igealakok közé, pedig az, hogy nem is minden igéből képezhető: a példában szereplő *trayente sem létezik ma már. (Az efféle használatát részben a gerundio vette át: pl. [ellos] trayendo las flores ’a virágokat hozva [ők]’.)

Azt azért mégsem mondhatjuk, hogy a participio de presente nyom nélkül tűnt volna el, hiszen számos igéből képezhető, ám a mai rendszerben ezek már önállósult melléknevek vagy főnevek: amante de literatura ’irodalmat szerető’, cantante de ópera ’operaénekes’ stb. (ugyanakkor nincs olyan, hogy *amar de literatura vagy *cantar de ópera, innen is látszik, hogy nem igenévi használatról van szó). Sőt, azt sem lehet mondani, hogy az igei használata végleg eltűnt, mivel bizonyos igék és rögzült kifejezések esetében máig él, úgymint distante varios kilómetros de la ciudad ’a várostól több kilométerre lévő’ (szó szerint: ’több kilométert tartó’), vagy pl. a no obstante ’ennek ellenére’ kifejezésben. De szintén a participio de presente rögzült alakjai a durante és a mediante elöljárószók.

Összegzésként azt lehet tehát mondani Lőrinc kérdésére, hogy bár a participio activo mint igenév a mai spanyolban már nem létezik (ezért a mai szótárakban, ragozási táblázatokban nem is szerepel ilyen alak az igeragozásnál), viszont használata önállósult névszóként nagyon is él, és nyomokban még az egykori igei funkciója is fellelhető. S végül mint érdekesség, megjegyzendő, hogy az újlatin nyelvek közül egyedül az olasz őrizte meg a folyamatos melléknévi igenevet és a gerundiumot is igealakként. A kettő közül a románban, portugálban, okcitánban és szárdban a spanyolhoz hasonlóan csak a gerundium létezik; a katalánban és a franciában pedig a két alak történetileg összeolvadt.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Sigue dormido és sigue durmiendo – mi a különbség?

Ismét olvasói kérdés ihlette a mai témát, ám mielőtt megválaszolnám, tisztázni kell néhány fontos dolgot. Beszéltünk már olyan igei körülírásokról, amelyek folyamatosságot fejeznek ki. Ezek jellemzője, hogy egy segédigeként használt igéből (estar, llevar, ir, seguir, andar stb.) és a gerundio nevű személytelen igealakból állnak (pl. sigue comiendo ’még mindig eszik’).

A gerundio nevű igealakot hagyományosan „határozói igenév”-ként fordítják, amely a magyar -va, -ve (vagy -ván, -vén) alaknak felelne meg. Azonban ez nem mindig van így – a lényeg sokkal inkább az, hogy a cselekvés adott időpontban való fennállását, folyamatosságát fejezi ki, és a mondatban határozói funkciót lát el. A cantando alak tehát nem csupán úgy fordítható, hogy ’énekelve’, hanem úgy is, hogy ’énekléssel’, ’éneklés alatt’, ’éneklés közben’, ’éneklés által’ stb.

Egy másik személytelen alakja a spanyol igéknek a participio (pasivo), a befejezett vagy szenvedő melléknévi igenév. Mivel ez szófajilag melléknév, ezért nemben és számban egyezik azzal a főnévvel, amelyre utal: libro escrito ’(meg)írt könyv’, canción cantada ’(el)énekelt dal’; az összetett igeidők képzésében viszont mindig a változatlan, -o végű alak vesz részt. Mint a neve is mutatja, ez az igenév – a gerundióval szemben – a cselekvés befejezettségét, megtörténtét fejezi ki.

Está dormida. Está durmiendo. Alszik.

Természetesen nem csak a gerundio-val, hanem a participio-val is lehet a spanyolban igei körülírásokat vagy szerkezeteket* alkotni. Ezekkel általában egy befejezett cselekvés vagy történés következményét, annak eredményeként fennálló állapotot, helyzetet, illetve változást lehet kifejezni:

• Están sentados en un banco ’Egy padon ülnek’ [=leültek és most úgy vannak].
• Como tengo entendido, no es así ’Ha jól értettem, nem így van’ (szó szerint: ’Ahogy nekem van megértve, nem van így’).
• Cayó muerto en el suelo. ’Holtan esett a földre’ [=meghalt, ezért a földre esett].
• Le dije que me gustaba y se quedó callada. ’Megmondtam neki, hogy tetszik, és nem tudott szóhoz jutni’ (szó szerint: ’Mondtam neki, hogy tetszett nekem, és elhallgatva maradt [nőnemben]’).

A fenti példákból jól látható, hogy a participio mindegyikben egy befejezett cselekvésre/történésre utal, melynek következményét vagy eredményét a ragozott ige (estar, tener, caer, quedarse) adja meg.

S most már rátérhetünk a konkrét kérdésre! Hetzer becenevű olvasónk nem értette, mi a különbség a Juan sigue dormido és a Juan sigue durmiendo mondatok között – hiszen mindkettőt kb. úgy fordíthatjuk magyarra, hogy ’János még mindig alszik’.

Kezdjük a második mondattal. Ehhez nem szükséges különösebb magyarázat, hiszen már tudjuk, hogy a durmiendo – a dormir ’alszik’ ige gerundio-ja – folyamatos cselekvést/történést fejez ki, amely a seguir igével azt jelenti, hogy az a cselekvés/történés „még mindig, továbbra is” fennáll.

Az első mondatban lévő participio, a dormido viszont elvileg egy befejezett cselekvést/történést kell, hogy jelöljön, ha eddig eléggé figyelmesek voltunk. De hogyan jelölhet befejezett cselekvést, amikor a mondat azt jelenti, hogy valami folyamatban van? Nos, lerántjuk a leplet! A magyarázat az, hogy a dormido alak a dormirse ’elalszik’ ige befejezett melléknévi igeneve, és nem a dormir igéé! Vagyis a befejezett cselekvés az elalvásra vonatkozik, azaz „János elaludt és még mindig »el van aludva«”.

Olvasónkat az a tény zavarta meg, hogy a spanyolban a névmással ragozott (se végű) igék befejezett melléknévi igenevét is ugyanúgy képezzük, mint a „sima” igékét, tehát a dormir és a dormirse ige participio-ja is dormido – hiszen nincs olyan, hogy *dormídose (*dormídome, *dormídate stb.).

---

*

Nincsenek egzakt ismérvei annak, hogy „igei körülírás”-okon pontosan milyen szerkezeteket értünk. A seguir + participio konstrukciót például sokan nem tartják valódi igei körülírásnak, mivel a melléknévi igenév felcserélhető benne melléknévvel vagy határozószóval is (pl. sigue vivo ’továbbra is életben van’, sigue así ’csak így tovább’ stb.), így pedig már nem teljesülne az a feltétel, hogy a szerkezetben legalább két igének kell részt vennie.