Perro és zorro – honnan jöhet e kutyafélék spanyol neve?

Talán nincs olyan nyelv a Földön, melynek beszélői ne ismernék a farkast, a kutyát és a rókát, amelyek a legtöbb kultúrában még a meséknek is rendszeres szereplői. Az olvasók biztosan azt is tudják, hogy spanyolban az utóbbi két kutyaféle ragadozót elég furcsa névvel illetik, amely nem hasonlít semmilyen más újlatin nyelv azonos jelentésű szavára sem: perro ’kutya’ és zorro ’róka’ (illetve nőnemű alakjaik, a perra és a zorra, melyek átvitt értelemben ’szajha’ jelentéssel is bírnak). Az utóbbi még a spanyolul nem tudóknak is ismerős lehet az azonos nevű híres regény- és filmhős után. De vajon honnan jöhetnek ezek a szavak? Sajnos egyikük esetében sincs egyértelmű válasz, ám nézzük, amit tudni lehet róluk!

A perro már a 12. századtól dokumentált a spanyolban, majd a 16. századra fokozatosan kiszorítja a latin eredetű can, canes (< lat. CANIS, acc. CANE(M), tsz. CANES) alakot. Sajnos a DRAE nem tartalmaz a szóra etimológiai magyarázatot, mindössze annyit említ, hogy bizonytalan eredetű.

Perro que ladra no muerde – Amelyik kutya ugat, nem harap (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Természetesen – mint mindig – itt is szóba került már a baszk eredetet, amit azonban könnyű megcáfolni: egyrészt a baszkra nem jellemzőek a zöngétlen felpattanó zárhanggal kezdődő szavak (a latin/újlatin jövevényszavak kivételével), másrészt a ’kutya’ baszk megfelelője txakur [csakur], ami hangtanilag szintén nem támogatja ezt a feltételezést (és egyébként sincs semmilyen hasonló szó a baszkban). Joan Coromines etimológiai szótára szerint hangutánzó eredetű, és a pásztoroktól származik, akik a morgásukat utánozva buzdították ebeiket. Úgy vélem, ez eléggé elfogadhatónak tűnik, noha az igazságot már nem fogjuk megtudni.

A zorro, zorra esete már sokkal érdekesebb. A DRAE szerint a spanyolba a portugálból került a zorrar ’kúszik, vonszol’ ige származékaként, végső forrást azonban nem ad meg (a portugál Wikiszótár meg csak annyit mond, hogy „kétes eredetű”). Az Etimologías.deChile.net szerint – bár az információ forrását nem jelöli meg – ugyancsak hangutánzó eredetű: „mint mondják, az állat hangját utánozza, miközben vonszolja magát a földön a tyúkól irányába, amikor nem akarja, hogy észrevegyék”. Ez szintén nem elképzelhetetlen, habár Coromines szerint a szó eredeti jelentése ’lusta, naplopó, semmitevő [ember]’ volt (melyet még őriz a portugál).

(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

És persze miért is ne, talán már mondanom sem kellene, itt is felmerül néhány forrásban a baszk átvétel lehetősége – hiszen egy ismeretlen eredetű nyelvre a legkönnyebb ráfogni mindent. Tény és való, hogy a baszk hangtanilag hasonlít a spanyolra, mivel a hosszas együttélés miatt feltételezhetően hatottak egymásra (ez az ún. „nyelvszövetség” vagy „areális hatások” elmélete), bár ez a kérdés továbbra is nyitott és sok vitával övezett. Azonban a baszk fonotaktikailag még a spanyolnál is sokkal kötöttebb (ebből a szempontból leginkább a japánhoz lehetne hasonlítani), vagyis egyáltalán nem nehéz bármelyik spanyol szóra egy hasonló hangzású baszk szót találni – éppen ezért a baszk származással való magyarázkodást nem árt mindig fenntartással kezelni.

A fentiek szerint a zorro az azonos jelentésű baszk azari [aszari] vagy azeri [aszeri] átvétele lenne; egyes angol szerzők szerint ugyanis a hangutánzó eredet „nem eléggé meggyőző”. Hát, kedves olvasók, én nem tudom, mennyivel meggyőzőbb a baszk azari ~ azeri szóból származtatni, amelyben mindössze egyetlen mássalhangzó, az [sz] közös a megfelelő spanyol alakkal. Nem elképzelhetetlen ugyan, de szintén nem túl valószínű, hogy a magánhangzók közötti baszk rövid [r] a spanyolban hosszú [rr] hanggá válna, továbbá a szó magánhangzói sem tudják igazolni ezt az etimológiát (az [a]-ból vagy [e]-ből aligha lesz [o] a spanyolban, legfeljebb a fordítottja képzelhető el). Megnyugtató válasz tehát továbbra sincs, főleg a ’róka’ vonatkozásában.

A legvégére hagytam ráadásként a mai kutyák ősét, a farkast, amelyről elegendő csak egy mondat erejéig megemlékezni, hiszen vele van a legkisebb gond: a spanyol lobo természetesen a latin LŬPU(M) főnév szabályos folytatása, amely valamennyi újlatin nyelvben közös (vö. port.-gal. lobo, kat. llop, okc. lop, fr. loup [lu], ol. lupo, rom. lup, ’farkas’).

Angol–spanyol kölcsönös érthetőség?

Abban talán semmi új és meglepő nincs, hogy elég sok spanyol szó hasonlít – írásban – az angol megfelelőjére. Hogy ez mennyiben könnyíti a spanyol tanulását (lévén, hogy a legtöbben az angolt tanulják meg első idegen nyelvként), már más kérdés. Egyes fórumokon viszont van olyan is, aki nemcsak azt állítja, hogy a spanyol hasonlít az angolra, hanem odáig elmegy, hogy neki tanulás nélkül sikerül megértenie a spanyol szövegeket az angol alapján. Mi lehet ebből az igazság?

Először is, tisztázzunk valamit. Jóllehet, a nyelvtanulás szempontjából ez lényegtelen, de ha egészen precízen akarunk fogalmazni, akkor nem a spanyol hasonlít az angolra, hanem az angol a spanyolra (bár én nem mondanám, hogy hasonlítanának egymásra, na persze kérdés, mit nevezünk hasonlóságnak). Csalódást kell tehát okoznom azoknak, akik az angolt valamiféle különleges és mindenek felett álló nyelvnek tartják, ami nagy divat mostanság. De miért is mondom ezt? Nos, ezért:

Az angol szókincs eredet szerint (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Mint a szemléletes kördiagramon látható (és a nyelvtörténet iránt érdeklődők is bizonyára tudják), a mai angol szókincs túlnyomó része latin és újlatin (elsősorban francia) jövevényszavakból áll, és csupán a negyede (!) germán eredetű. A spanyol szókincs 90%-ban pedig – a latin természetes folytatásáról lévén szó – eredendően latin elemekből áll, tehát legfeljebb ezért hasonlíthatnak, nem pedig azért, mert spanyolban lenne sok angol szó.

Nyilvánvaló, hogy egy angolul íródott 100%-ban tudományos szövegben jó eséllyel csak a funkciószavak és néhány alapige lesznek germán eredetűek, a nagy többségük pedig valószínűleg latin-görög jövevényszó – ilyen esetben még hihető is lenne, hogy egy ugyanilyen jellegű spanyol szöveg nagyjából érthető csupán angoltudás alapján. Legfeljebb ennyi igazságtartalma van az efféle állításoknak, de ez is kizárólag az írott nyelvre vonatkozik, mivel az angol és a spanyol hangtanilag minden tekintetben meglehetősen eltérő. S természetesen arról se feledkezzünk meg, hogy sokszor még a latin eredetű közös szavak is teljesen mást jelentenek vagy legalábbis másképp használatosak a két nyelvben.

Azt viszont én megnézném, hogy értené meg bárki is nulla spanyoltudással akár az olyan egyszerű kifejezéseket, mint a ¿Cómo estás? vagy a ¿De dónde eres? az angol How are you? és Where are you from? alapján. Márpedig az életben általában nem (csak) a tudományos szövegek megértésére van szükség. Igaz, elismerem, vannak kivételes zsenik, akik talán erre is képesek, de azért azt tanácsolnám mindenkinek, hogy a Gyakorikérdések.hu weboldalon megjelenő állításokkal bánjunk nagyon óvatosan!

Van neki, de mije?

Az igék – egyfajta hagyományos felosztásuk szerint – lehetnek tárgyasok és tárgyatlanok, s nincs ez másképp a spanyolban sem. Vannak köztük olyanok is, amelyek jelentésüktől függően használhatóak tárgyas és tárgyatlan igeként egyaránt, ilyen pl. a jól ismert preguntar ’kérdez’. Vannak viszont olyan tárgyas igék is, amelyek tárgya – jelentésükből adódóan – nem hagyható el, mint pl. a személytelen haber ’valahol valami van’ vagy a tener (< lat. TENĒRE) ’birtokol, neki van’. Vagy mégis?

Bizony, az ember néha találkozhat különös meglepetésekkel. Egy hirdetésben pl. a következő mondattal találtam szembe magam:

Solo tienes hasta el próximo 31 de mayo para votar.

Ha ezt pontosan fordítjuk, akkor azt jelenti, hogy ’Csak a közelgő május 31-éig van [neked] a szavazásra’. Na de micsodád? Természetesen egyértelmű, hogy az időre utalnak a mondatban, de helyes ez így? Elhagyható belőle a tiempo, a mondat tárgya?

Van neki... (Neuschwanstein kastély, Bajorország, Németország. Forrás: Pixabay.com)

Bármennyire is furcsán hangzik, de a válasz: igen. S hogy miért, annak szintén egyszerű oka van: mert a beszélők így használják. Sőt, nemhogy elhagyható a tárgy, hanem még „felesleges” is bele, mivel a nyelvhasználók számára így is teljesen egyértelmű a mondat jelentése – vagyis a tiempo kitétele még szóhalmozás is lenne. Olyan rögzült kifejezéstípussal van tehát dolgunk, amelyben a tener ige a kötelező tárgya nélkül jelenik meg, pontosan azért, mert egyértelmű, hogy az mi.

Bár a DRAE nem hozza ezt a rögzült használatot, a 20. jelentés – az egyetlen, amelyben a tener „hivatalosan” is tárgyatlan – teljesen hasonló: [tener.] 20. intr. Dicho de una persona: Ser rica y adinerada. Azaz: ’Egy személyről szólva: Gazdagnak és tehetősnek lenni’. Minden bizonnyal ez a jelentés is úgy keletkezett, hogy elkezdték elhagyni a tener dinero ’van pénze’ kifejezésből a tárgyat az anélkül is egyértelmű szövegkörnyezetekben. A tener (tiempo) esetében tehát egy folyamatban lévő változásról van szó. Egyébként ezzel analóg példa az angolból a Give me till the end of this week ’Adj nekem [időt] a hét végéig’ kifejezés.

Párhuzamként említhető a magyarból pl. a megéri ige, amely nyilván a megéri a pénzt, időt stb. kifejezésekből önállósult, vagy pl. az iszik [alkoholt], továbbá ilyen a húzza ’kitart valameddig’ is, mely szintén egy tárgyas kifejezésből keletkezhetett – bár azt már nem tudni, hogy melyikből.

Az angol és a magyar példákért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.