Tudtad, hogy a Lambada eredetileg spanyol nyelvű?

Los Kjarkas

A Kaoma együttes Lambada című legendás slágerének előadója, Loalwa Braz Vieira brazil énekesnő 2017. januárban gyilkosság áldozata lett Rio de Janeiro-ban. Őt felidézve ismerjük meg e híres sláger történetét!

A brazíliai portugál nyelven előadott, 1989-ben megjelent dal – ahogy azt a sajtó is megírta – a bolíviai Los Kjarkas* folklóregyüttes Llorando se fue, magyarul ’Sírva távozott’ című 1981-es dalának feldolgozása, melynek szerzői a Gonzalo és Ulises Hermosa González testvérek. (Sajnálatos módon a Kaoma engedély nélkül dolgozta fel a dalt, amiért be is perelték őket.) Az eredeti, spanyol nyelvű változat itt hallgatható meg, szövege és magyar fordítása az alábbiakban olvasható.

Llorando se fue   (Los Kjarkas Bolívia, 1981)
Llorando se fue Y me dejó solo sin su amor	Sírva távozott S engem a szerelme nélkül itt hagyott
Solo estará recordando este amor Que el tiempo no puede borrar	Csak az emlékeiben él majd ez a szerelem Melyet letörölni nem tud az idő sem
La recuerdo hoy Y en mi pecho no existe el rencor	Rá emlékezem ma S a szívemben nincsen harag
Llorando estará recordando el amor Que un día no supo cuidar	Sírva emlékszik majd a szerelemre Melyet egy napon nem becsült meg

A dalt aztán többen is feldolgozták a 80-as években, még a Lambada megjelenése előtt. Közülük az egyik emlékezetes változat a Cuarteto Continental nevű perui folklóregyüttestől származik cumbia stílusban (források szerint ennek zenei alapját vette át a Kaoma is), kissé eltérő szöveggel, amelyet szintén csak ajánlani tudok mindenkinek:

Llorando se fue>   (Cuarteto Continental, Peru, 1984)
Llorando se fue La que un día me entregó su amor	Sírva távozott A lány, aki egy nap az enyém volt
Llorando estará recordando el amor Que un día no supo cuidar	Sírva emlékszik majd a szerelemre Melyet egy napon nem becsült meg
La recuerdo hoy Y en mi pecho no existe el rencor	Rá emlékezem ma S a szívemben nincsen harag
Llorando estará recordando el amor Que un día no supo cuidar	Sírva emlékszik majd a szerelemre Melyet egy napon nem becsült meg

S természetesen nem maradhat el a világhírűvé vált Kaoma-verzió sem, a Chorando se foi (ejtsd: [sorãdu szi foj]), amely Lambada címmel vonult be a köztudatba.

Lambada   (Kaoma, 1989)
Chorando se foi Quem um dia só me fez chorar	Sírva távozott Aki egy nap nekem csak sírást okozott
Chorando estará ao lembrar de um amor Que um dia não soube cuidar	Sírva emlékszik majd egy szerelemre Melyet egy napon nem becsült meg
A recordação Vai estar com ele aonde for	Az emléke Vele lesz, bárhol is jár
A recordação Vai estar pra sempre aonde eu for	Az emléke Örökké ott lesz, bárhol is járok
Dança, sol e mar, guardarei no olhar O amor faz perder e encontrar	Tánc, nap és tenger, őrzöm a tekintetemben A szerelem ad és elvesz
Lambando estarei ao lembrar que este amor Por um dia, um instante foi rei	Lambadázni fogok, felidézve, hogy e szerelem Egyszer, egy napon király volt
A recordação...
Chorando estará ao lembrar de um amor Que um dia não soube cuidar	Sírva emlékszik majd egy szerelemre Melyet egy napon nem becsült meg
Canção, riso e dor, melodia de amor Um momento que fica no ar	Dal, nevetés és fájdalom, szerelmes dallam Egy pillanat, mely az éterben megmarad

---

*	A név jelentése: kb. ’Az Éretlenek/Újoncok’ – a dél-kecsua kharka ’bizonytalanság, félelem’ jelentésű szóból.

Cambio dolor – Elcserélem a fájdalmat (halandzsára?)

Egy magyar kereskedelmi tévécsatorna sztárokat utánzó show-jának egyik fellépője Natalia Oreiro bőrébe bújva a Cambio dolor című számot énekelte „spanyolul”. Produkciójának – ennek ellenére – óriási sikere volt. A dal első sora még egészen jól is ment neki, de aztán azon és a refrénben is hallható címen kívül nagyjából értelmetlen halandzsa volt az egész – ami mondjuk egyáltalán nem meglepő, ha egyszer valaki nem érti a nyelvet, melyen énekel.

Ezért persze ő és a műsor készítői nem okolhatóak, hiszen mint tudjuk, a spanyol nyelv – látszólagos felkapottsága ellenére – nem tartozik a népszerű nyelvek közé Magyarországon: kevesen beszélik (jól), még kevesebben művelik, és még ennél is kevesebb embert érdekel igazán. Az érdeklődés alatt itt nyilván nem azt értem, hogy „szép nyelv, jó lenne megtanulni” (mert ilyenből van rengeteg), hanem azt, ha valaki erre tényleg rászánja magát és nem adja fel az első nap után, amikor meglátja az igeragozást (ehhez képest, ugyebár, a „világ legkönnyebb nyelve”).

Na de térjünk vissza a dalra, amely egykor rendkívül népszerű volt mint a Vad angyal (Muñeca brava) című argentin telenovella főcíme, ezért sok magyar előadó is énekelte – vagyis inkább halandzsázta. Ellenben azoknak segítségül, akik a valódi spanyol dalszövegre lennének kíváncsiak, a videoklip alatt olvashatják, természetesen a magyar fordítással együtt.

Cambio dolor

Juraría que no sé bien lo que quiero
Pero sé que moriría si me quedo en la mitad
Por eso vuelo a otro sendero
Para conocer el mundo de verdad

Megesküdnék, hogy nem igazán tudom, mit akarok,
De tudom, hogy meghalnék, ha középszerű maradok.
Ezért másik ösvényre szállok,
Hogy igazán megismerjem a világot.

Aún no es tarde, pero así me estoy sintiendo
Y aparecen tantos miedos que no me dejan pensar
Y tengo sueños de amores nuevos
Y me cuesta imaginar lo que vendrá

Még nincs késő, de én így érzem magam,
És annyi félelem bukkan fel, melyek nyugodni nem hagynak.
S vannak álmaim új szerelmekről,
És nehezemre esik elképzelni, ami majd jön.

Cambio dolor por libertad
Cambio heridas por un sueño que me ayude a continuar
Cambio dolor, felicidad
Que la suerte sea suerte y no algo que no he de alcanzar

Elcserélem a fájdalmat szabadságért,
Elcserélem a sebeket egy álomra, mely segít folytatni.
Elcserélem a fájdalmat, boldogság[ért],
A szerencse legyen szerencse, s ne valami, amit nem lehet elérni.

Kicsi gyermek messzi földről

Ritkán szoktak nyomozásra felkérni az olvasók, Ágnes azonban alaposan feladta a leckét. Az eset tanulságai viszont érdekesek – bár nem meglepőek – és a különlegessége miatt megér egy misét. Olvasónk ugyanis azzal a kérdéssel fordult hozzám a Facebookon, hogy mi lehet a Magyarországon főleg templomi karácsonyi szertartásokon előadott, Kicsi gyermek címre hallgató dal – feltehetően spanyol (esetleg portugál) nyelvű – eredetije.

Kiindulási információként mindössze annyit lehetett tudni róla e címen kívül, hogy a magyar zenei kiadványokon „dél-amerikai karácsonyi ének” megjegyzéssel szerepel. Mivel tudvalévő, hogy a magyar műfordítások sok esetben köszönőviszonyban sincsenek az eredeti szöveggel, valamint az is ismert, hogy a köznyelvben a „dél-amerikai” jelzőt tévesen egész Latin-Amerikára használják, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk. (Persze a legkorrektebb lenne a mű eredeti címét is feltüntetni az ilyen kiadványokon, de az igénytelenség már más téma.)

(Forrás: Illyés Tamás csatornája)
Legelőször néhány spanyol anyanyelvű ismerősömtől próbáltam tudakolózni, talán (fel)ismerik a dallamot, de sajnos nem jártam sikerrel. Így nem maradt más hátra, mint önálló nyomozásba kezdeni. De milyen szálon lehet ilyenkor elindulni? Nincs túl sok lehetőségünk: megkeressük az interneten az összes ismert latin-amerikai karácsonyi népdalt. (Ajánlott olyan gyűjtőoldalakon kezdeni a kutatást, ahol a szöveg mellett a dal meg is hallgatható.) Ám ehhez irdatlan sok idő és energia szükséges, ráadásul még így sem biztos, hogy megtaláljuk – például ha nem is annyira népszerű, hogy fent legyen a világhálón. Jelen esetben csupán a szerencse, avagy a véletlenek kedvező összejátszása segített...

Indulásként spanyol dalszövegek keresésével próbálkoztam, hátha találok olyat, amely egy kicsit is hasonlít a magyar változatra. (Az egyetlen kulcsszó, ami alapján keresni lehetett, a Manuel név volt a magyar szövegben, de ez elég sok latin-amerikai karácsonyi dalban szerepel. A magyar címmel szintén nem tudunk mit kezdeni, mert túl általános és tartalmatlan, ezenkívül sokféleképpen mondható spanyolul.) Hosszas böngészés után felbukkant egy potenciális jelölt, melynek szövege elég közel állt a magyaréhoz, Aguinaldo puertorriqueño címmel. Ám ez is csak annyit tesz, hogy ’Puerto Ricó-i karácsonyi dal’, amivel nem biztos, hogy közelebb kerültünk a megoldáshoz. (A spanyol aguinaldo vagy aguilando főnév ’karácsonyi ajándék’-ot is jelent.) Próba szerencse alapon azért rákerestem a YouTube-on – s láss csodát, meg is találtam a keresett dallamot egy gitárral előadott Puerto Ricó-i karácsonyi népdalegyvelegben, melynek leírásában az aguinaldo szó is szerepelt.

Óvárosi utca San Juanban, Puerto Rico – a „messzi föld” (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

De ez még mindig csak félsiker. A következő lépés megbizonyosodni arról, hogy a szöveg valóban a dallamhoz tartozik. S ekkor jött az újabb meglepetés: persze, hogy nem. Egy lépéssel viszont már előrébb járunk, hiszen azt már tudjuk, hogy Puerto Ricó-i dalt keresünk. Szerencsére a videó alatt az Aguinaldo cím mellett (amely az egyveleg első dallama) szerepelt egy „De lejanas tierras” is – így túl sok választás már nem maradt. Bár a címet, mint aztán kiderült, pontatlanul adta meg a feltöltő, helyesen ugyanis De tierra lejana venimos (valahol többes számban – De tierras lejanas venimos – szerepel, aminek igazából nincs sok jelentősége), azaz ’Messzi földről jövünk’, valóban ez a dal volt az, amely a jelek szerint nem is csak a spanyol nyelvterületen népszerű.

Így már valóban elkönyvelhetjük a teljes a sikert! A kezdeti gyanú tehát, ahogy várható volt, beigazolódott: a dal nem dél-amerikai, és nincs sem a címének, sem a szövegének sok köze az eredetihez – és persze még a Manuel név sem szerepel benne. Mi ebből a tanulság? Mindent fogadjunk (akár egy kicsit is) kételkedve. De legalább most megtudhatta minden kedves olvasó, hogy a Kicsi gyermek a Puerto Ricó-i De tierra lejana venimos karácsonyi népdal magyar feldolgozása.

Honnan származik a spanyol bandurria?

Bandurria

Európában és Ázsiában már ősidők óta használnak különböző méretű és formájú, lanthoz hasonló húros pengetős hangszereket, amelyeket országonként sokféle eltérő elnevezéssel illetnek. Természetesen a spanyoloknak is megvan a maguk kis lantja, a bandurria vagy „spanyol pandura”, amely az egész országban elterjedt, de főleg a kasztíliai és aragóniai népzenében használatos. A kérdés azonban, hogy mennyire hozható összefüggésbe az elnevezés eredete a hangszer eredetével. Sajnos, mint sok hasonló kérdésben, tudományosan igazolható válasz erre sincs, csupán a tényeket és az eddigi elképzeléseket vehetjük figyelembe.

Ami teljesen biztosnak tűnik, az a szó eredete. A bandurria egy kései latin PANDŪRIUM alakon keresztül a klasszikus latin PANDŪRA szóra vezethető vissza, melyek forrása a görög πανδοῦρα [pandúra] ’háromhúrú hangszer’. A görög szó végső forrását ugyanakkor sokan egy sumer pan-tur alakból eredeztetik, amely szintén egy húros hangszer elnevezése lehetett – gyanús, hogy ez inkább csak városi legenda, mintsem a valóság, de ez a kérdés szempontjából számunkra nem is érdekes. Ugyancsak a latin PANDŪRA a végső forrása a mandolinnak (olasz mandolino, spanyol mandolina) is: az olasz mandolino a mandola kicsinyítő képzős alakja, amely egy, a mandolinnál nagyobb lantot jelölt; fejlődési sora: PANDŪRA > pandora > mandora > mandola (a [p] > [m] változás nem különös, de eléggé ritka az újlatin nyelvekben, viszont szinte rendszeres a baszkban).

Ha már tisztáztuk az elnevezés az eredetét, térjünk rá magára a hangszer eredetére. Mint a képen is látható, egy csepp alakú, hat dupla fémhúrral rendelkező lapos testű lantféleségről van szó, amely hasonló az olasz mandolinhoz. A legelterjedtebb elmélet szerint a háromhúrú görög pandurát a rómaiak terjesztették el Dél-Európában a 4. században, amely az idők során természetesen sok változáson ment át, kereszteződhetett különböző arab lantfélékkel is, és csak a 19. századra érte el jelenlegi formáját.

Ennek az elméletnek látszólag ellentmond, hogy a bandurria név csak a 16. században jelenik meg először a Spanyol Királyi Akadémia nyelvtörténeti szövegtára (CORDE) szerint. Az ellentmondás azért csak látszólagos, mert a szó viszonylag kései felbukkanása írott szövegekben egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hangszer előtte nem létezhetett – legfeljebb nem így nevezték, vagy egyszerűen nem került említésre. Ehhez fogódzót jelenthet, hogy a 14. század első feléből már datált egy mandurria alak, melynek etimológiája a DRAE szerint azonos ezzel a szóéval (és a mandolinéval is), így feltételezhető, hogy ugyanarra vagy hasonló hangszerre utalt. A másik látszólagos ellentmondás a húrok száma. A mai bandurriának 12 húrja van, ám a források szerint egészen a 18. századig csak három húrja volt, és csupán ebben a században fejlesztették tovább először öt dupla húrúra, majd kapott még egy dupla húrt, s így nyerte el mostani kialakítását. Vagyis azt is megállapíthatjuk, hogy eredetileg a húrok száma is megegyezne a görög-római panduráéval.

Reneszánsz lant (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Összességében elmondható tehát, hogy az elnevezés az olasz mandolinéval együtt egy igen régi görög-római hangszerre utal, azonban hozzá hasonló csak a 13. századi szövegekben jelenik meg először; így a hangszer pontos eredetéről csak elméletek léteznek, amelyek viszont mind az elnevezésekre támaszkodnak. Mindezek alapján természetesen nem kizárt, hogy a spanyol bandurria és az olasz mandola, mandolin hangszerek őse valóban a görög-római pandura volt, ám történelmi források hiányában erre nincs meggyőző bizonyíték.

De hogy ne csak beszéljünk róla, hanem halljuk is, hogy szól a bandurria (sőt, nem is egy), erre kiváló példa a híres Pepita Greus című pasodoble a Tuna Hispanoamericana zenekar előadásában.

S ha már lantokról beszélünk, adalékként nem maradhat említés nélkül, hogy az európai lant is a mai Spanyolország területéről terjedt el, ám ez esetben egyértelműnek tűnik, hogy a hangszer arab eredetű. Maga a lant szó végső forrása az arab al-‘ūd, amely egyszerűen annyit jelent, hogy ’a fa’. Ez hangátvetéssel laúd [laˈuð] alakban honosodott meg a spanyolban, ahonnan Laute formában került a németbe, majd ennek közvetítésével a magyarba.

Mi vagy ki az a mariachi?

Bizonyára nincs olyan, aki még ne hallotta volna ezt a szót, ha máshonnan nem, hát valamilyen filmből vagy dalból ismerős lehet, és talán az sem újdonság, hogy a jellegzetes, mexikói nemzeti viseletbe öltözött zenészekkel, énekesekkel összefüggésben használják. Viszont elég nagy a kavar azt illetően, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, vagy mire vonatkozik.

A Spanyol Királyi Akadémia értelmező szótárának (DRAE) mariachi bejegyzése szerint:

1. m. Música y baile populares mexicanos procedentes del Estado de Jalisco
   (’Jalisco államból származó mexikói népzene és -tánc’).
2. m. Orquesta popular mexicana que interpreta mariachis
   (’Mariachit játszó mexikói népi zenekar’).
3. m. Cada uno de los componentes de un mariachi (’Mariachi [zenekar] tagja’).
4. m. Conjunto instrumental que acompaña a los cantantes de ciertas danzas y aires populares mexicanos (’Egyes mexikói népi táncok és dalok énekeseit kísérő hangszeres együttes’).

Látható tehát, hogy az akadémiai szótár szerint jelenti a zenét is, az ilyet előadó zenekart is, annak tagját, a zenészt is, sőt, tágabb értelemben sokféle mexikói népzenét előadó énekes zenekari kíséretét is. Hogy éppen mikor melyiket, az természetesen a szövegkörnyezetből derülne ki. A mexikóiak viszont általában nem használják a szót az első jelentésében, így a mariachi náluk inkább a zenekarra vagy zenészre vonatkozik, míg a vidám hangulatú, trombitákkal, hegedűkkel és különböző méretű gitárokkal előadott zenei stílusra a (música) ranchera kifejezést használják (a ranchera a rancho ’koszt’, illetve ’farm’, ’tanya’ főnévből származó melléknév nőnemű alakja).

Vagyis az eddigieket röviden összefoglalva, általános értelemben a mariachi nem egy zenei stílus, hanem a jellegzetes viseletbe öltözött zenészek alkotta zenekar, melynek alapvető hangszerei a trombita, a hegedű és a gitárok (ezek mellett természetesen lehet még benne bármi más is – a nagyobb létszámú mariachi-k már felérnek a szimfonikus zenekarokkal).

Ha már tisztáztuk a fogalom jelentését és használatát, nézzük meg, honnan is származik maga a szó. Elsőre valószínűleg mindenki a Mária névre (illetve spanyol változatára, a María-ra) asszociálna, ám a hivatalos etimológia szerint semmi köze hozzá. Az akadémiai szótár szerint a mariachi a francia mariage [mariázs], vagyis ’házasság’, ill. ’esküvő, lakodalom’ spanyol átvétele, a szükséges fonetikai illesztéssel, azaz eredetileg „lakodalmi zene” (a francia mariage végső forrása pedig a latin MARITĀRE ’házasít’, MARĪTUS, -A ’házastárs’, vagyis ’férj/feleség’ szavakra vezethető vissza). Mindazonáltal, a mexikóiak szerint ez az eredeztetés csak egy „elterjedt mítosz”, s tényként kezelik, hogy a szó valamelyik helyi indián nyelvből származik, azzal érvelve, hogy már az 1862-es francia–mexikói konfliktus előtt is dokumentált volt. Ezzel azonban több probléma is akad:

• sem a szó indián eredete, sem a fent említett régebbi dokumentáltsága nem igazolt (a történeti korpuszban is csak 1951-ből adatolt először);
• semmi nem zárja ki azt, hogy egy francia szó a mexikóiak franciákkal való találkozása előtt kerüljön be a spanyolba;
• bár a francia eredetre sincs túl meggyőző bizonyíték, a szóátvétel fonetikailag tökéletesen ezt az eredetet erősíti (ld. Ockham borotvája).

A fenti érvelés tehát a francia eredetet támasztja alá (és ezt támogatják a komolyabb etimológiai források is), éppen ezért én az indián származtatást nevezném mítosznak.

Érdekesség

Mexikó leghíresebb és egyben legrégibb máig aktív zenekara a Mariachi Vargas de Tecalitlán, amelyet 1897-ben alapított don Gaspar Vargas (1880–1969) a Jalisco állambeli Tecalitlán nevű kisvárosban. Ma már az ötödik generáció zenél, népszerű mexikói énekesek kíséreteként is közreműködnek.