 |
| A népszerű Orion-köd (Forrás: a szerző felvétele) |
A csillagképek (constelaciones) az emberi képzelet szüleményei. Mégis akkora hagyománnyal rendelkeznek, hogy a mai csillagászatban (astronomía) is használják őket az egyes csillagok megnevezésében – pl. a V701 Sagitarii egy, a Nyilasban (Sagittarius), az η Geminorum egy, az Ikrekben (Gemini) lévő csillagot jelöl. (A legrégebb óta ismert csillagok tudományos azonosítója egy görög betűből és bennfoglaló csillagképének latin birtokos esetű alakjából áll, így pl. az α Cygni a Hattyú csillagkép legfényesebb csillagát jelenti; a később felfedezett csillagokéban a görög betű helyett számok és/vagy latin betűk vagy ezek kombinációja szerepel.)
A történelmi idők során nagyon sokféle csillagkép létezett, kultúrák szerint is. A mai csillagképeket a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union – IAU) rögzítette, szám szerint 88 van. A legtöbbjüknek természetesen spanyol neve is létezik. Érdemes azonban tudni, hogy kevés kivételtől eltekintve csak a 12 állatövi jegynek (signos del Zodiaco) megfelelő elnevezések élnek a köztudatban, méghozzá latin nevük spanyolosított formájában, mivel ezek kötődtek szorosan a népi és az asztrológiai hagyományokhoz. A tudományos forrásokban most is a latin elnevezéseket használják, a saját spanyol nevek is inkább csak a népszerűsítő irodalomban fordulnak elő. Így tehát ha megkérdeznénk egy egyszerű járókelőt arról, hogy mi az Antlia vagy „la Bomba Neumática”, minden bizonnyal fogalma sem lenne, miről beszélünk – de talán még magyarul is kevesen tudják, hogy ez a Légszivattyú nevű csillagkép. Az alábbi táblázatban ezért ezek az elnevezések zárójelben szerepelnek. A kivételek között említhetőek – az állatövi csillagképeken túl – többek között az Osa Mayor ’Nagy Medve’, Osa Menor ’Kis Medve’, a Can Mayor ’Nagy Kutya’ vagy a Can Menor ’Kis Kutya’ (hozzátéve, hogy a latinból örökölt can szó – melynek használatát idővel felváltotta az ismeretlen eredetű perro – a ma beszélt spanyolban éppúgy régiesnek és irodalminak számít, ahogy az „eb” a magyarban).
Néhány csillagképnek viszont csak spanyolosított latin neve létezik, legfeljebb annyi változtatással, hogy az alanyesetű -us végződést felváltja a tárgyesetű -um-ból eredeztethető -o, az összes többi hasonló végződésű örökölt spanyol névszó mintájára.
Néhány szót kell még ejteni a névelőhasználatról. Kőbevésett szabály persze nincs erre, de általánosságban az dönti el a kérdést, hogy az elnevezés mennyire tulajdonnévszerű. A köznévi eredetű elnevezések – pl. (el) Águila ’(a) Sas’, (el) Boyero ’(az) Ökörhajcsár’, (la) Vela ’(a) Vitorla’... vagyis azok, amelyek egyszerű főnévként is „értelmesek” a beszélők számára – használhatóak névelővel, de ez nem törvényszerű (adott szerzőtől függ, mennyire tekinti őket személyneveknek). A tulajdonnévi származású elnevezések viszont nem kaphatnak névelőt (tehát nincs *el Orión, *el Perseo stb.).
S a legvégére maradt egy nem elhanyagolható kuriózum is. A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy a sok latin-görög eredetű csillagkép-elnevezés között akad egy spanyol eredetű is, a Dorado (a Pez Dorado, azaz ’Aranyhal’ után), amely a Coryphaena hippurus, az aranymakrahal-félék egyik fajának spanyol neve. A 88 közül ez az egyetlen csillagkép, amely nem latin vagy latinosított görög nevet kapott, noha a csillagászati forrásokban ennek is a birtokos esetű latinosított nevét (Doradus) használják a csillagjai azonosítójában.
Az észrevételekért köszönet Dr. Csizmadia Szilárd csillagásznak.
A történelmi idők során nagyon sokféle csillagkép létezett, kultúrák szerint is. A mai csillagképeket a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union – IAU) rögzítette, szám szerint 88 van. A legtöbbjüknek természetesen spanyol neve is létezik. Érdemes azonban tudni, hogy kevés kivételtől eltekintve csak a 12 állatövi jegynek (signos del Zodiaco) megfelelő elnevezések élnek a köztudatban, méghozzá latin nevük spanyolosított formájában, mivel ezek kötődtek szorosan a népi és az asztrológiai hagyományokhoz. A tudományos forrásokban most is a latin elnevezéseket használják, a saját spanyol nevek is inkább csak a népszerűsítő irodalomban fordulnak elő. Így tehát ha megkérdeznénk egy egyszerű járókelőt arról, hogy mi az Antlia vagy „la Bomba Neumática”, minden bizonnyal fogalma sem lenne, miről beszélünk – de talán még magyarul is kevesen tudják, hogy ez a Légszivattyú nevű csillagkép. Az alábbi táblázatban ezért ezek az elnevezések zárójelben szerepelnek. A kivételek között említhetőek – az állatövi csillagképeken túl – többek között az Osa Mayor ’Nagy Medve’, Osa Menor ’Kis Medve’, a Can Mayor ’Nagy Kutya’ vagy a Can Menor ’Kis Kutya’ (hozzátéve, hogy a latinból örökölt can szó – melynek használatát idővel felváltotta az ismeretlen eredetű perro – a ma beszélt spanyolban éppúgy régiesnek és irodalminak számít, ahogy az „eb” a magyarban).
Néhány csillagképnek viszont csak spanyolosított latin neve létezik, legfeljebb annyi változtatással, hogy az alanyesetű -us végződést felváltja a tárgyesetű -um-ból eredeztethető -o, az összes többi hasonló végződésű örökölt spanyol névszó mintájára.
 |
| Az IAU által rögzített 88 modern csillagkép, az állatöviek kiemelve [PDF-változat] (Forrás: El Mexicano / Wikipedia) |
Néhány szót kell még ejteni a névelőhasználatról. Kőbevésett szabály persze nincs erre, de általánosságban az dönti el a kérdést, hogy az elnevezés mennyire tulajdonnévszerű. A köznévi eredetű elnevezések – pl. (el) Águila ’(a) Sas’, (el) Boyero ’(az) Ökörhajcsár’, (la) Vela ’(a) Vitorla’... vagyis azok, amelyek egyszerű főnévként is „értelmesek” a beszélők számára – használhatóak névelővel, de ez nem törvényszerű (adott szerzőtől függ, mennyire tekinti őket személyneveknek). A tulajdonnévi származású elnevezések viszont nem kaphatnak névelőt (tehát nincs *el Orión, *el Perseo stb.).
S a legvégére maradt egy nem elhanyagolható kuriózum is. A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy a sok latin-görög eredetű csillagkép-elnevezés között akad egy spanyol eredetű is, a Dorado (a Pez Dorado, azaz ’Aranyhal’ után), amely a Coryphaena hippurus, az aranymakrahal-félék egyik fajának spanyol neve. A 88 közül ez az egyetlen csillagkép, amely nem latin vagy latinosított görög nevet kapott, noha a csillagászati forrásokban ennek is a birtokos esetű latinosított nevét (Doradus) használják a csillagjai azonosítójában.
Az észrevételekért köszönet Dr. Csizmadia Szilárd csillagásznak.
