Spanyol nyelvtani sorozatunk első részében a
három leggyakoribb múlt idő használatáról próbáltam áttekintő képet adni. A mostani rész témája is egy olyan terület, amely nem kevés gondot szokott okozni a nyelvtanulóknak: a személyes névmások ragozása és használata.
A spanyol személyes névmások
(pronombres personales) megtartották – némi egyszerűsödéssel – a latin esetragozást. Bizonyos alakjaik
(me,
te,
le,
lo,
la,
nos,
os, les,
los,
las,
se) csak igével állhatnak kötött sorrendben, amelyet általában megelőzik (proklitikus használat), illetve egyes igealakokhoz
simulószóként tapadnak (enklitikus használat). Mások önállóan is
(yo,
tú,
vos,
usted,
él,
ella,
ello,
nosotros/-as,
vosotros/-as,
ustedes,
ellos,
ellas) vagy elöljárószóval
(mí,
ti,
sí) szerepelhetnek a mondatban. A csak igével használható névmások hangsúlytalanok is, ezért a spanyol szakirodalom együttesen hangsúlytalan személyes névmásoknak
(pronombres personales átonos), az utóbbiakat pedig hangsúlyos személyes névmásoknak
(pronombres personales tónicos) nevezi.
A
Nueva gramática de la lengua española (NGLE)
négy esetet különböztet meg: alanyeset
(caso nominativo vagy
recto), tárgyeset
(caso acusativo), részeshatározó eset
(caso dativo), ill. elöljárós eset
(caso preposicional vagy
oblicuo). A hangsúlytalan – vagy
tapadó/simuló (ún. klitikus) – névmások lehetnek tárgyesetűek (más néven
complemento directo, azaz ’közvetlen bővítmény’), részes esetűek
(complemento indirecto ’közvetett bővítmény’), emellett visszahatóak
(reflexivo) vagy (többes számban) kölcsönösek
(recíproco); a
se ezenkívül személytelen, valamint
mediális/
passzív igealakok jelölésére is szolgál (ami lényegében a latin szenvedő igeragozás maradványa). A hangsúlyos névmások alany- (megszólító-) vagy elöljárós esetűek
. Az alanyesetű névmások használata fakultatív, akárcsak a magyarban, mivel az igealakból, ill. a szövegkörnyezetből a legtöbb esetben kiderül az alany. Az alábbi ábrán a személyes névmások összefoglaló táblázata látható.
 |
Kattints a nagyításhoz! (Forrás: El Mexicano)
|
A hangsúlytalan (vagyis a tárgy-, részes esetű, illetve visszaható) névmások a legtöbb igealakot megelőzik, azonban az állító felszólító alakokhoz
(imperativo positivo), a főnévi igenévhez
(infinitivo), valamint a határozói igenévhez
(gerundio) hátulról tapadnak, velük egybeírva. Sorrendjük mindkét esetben szigorúan a következő, függetlenül attól, hogy éppen milyen esetet vagy funkciót jelölnek (eltérő színnel jelzem az
első,
második és
harmadik személyt):
se → te / os → me / nos → le(s) / lo(s) / la(s).
Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy csak azokat a névmásokat helyettesítjük be a mondatba a fenti sorrendiség szerint, amelyekre éppen szükségünk van: pl.
No te me caigas ’Nehogy
(no) leessél
(te caigas) nekem
(me)’;
Te lo digo ’Megmondom
(digo) neked
(te) azt
(lo)’;
Se le ha roto el pantalón ’Elszakadt
(se ha roto) neki
(le) a nadrágja
(el pantalón)’;
Te nos fuiste ’Elmentél
(te fuiste) tőlünk
(nos)’;
Os lo pedimos ’Azt
(lo) kérjük
(pedimos) tőletek
(os)’ stb.
A rövid ismertető után nézzük meg részletesen, hogy mely személyekben milyen névmási alakok használatosak (rövidítések: E=egyes szám, T=többes szám, E/1. = egyes szám első személy stb.).
E/1. – yo, me, mí, conmigo
Az egyes szám első személyű névmásnak négy alakja van:
yo ’én’ (<
népi latin *
ĔO <
ĔGO; alanyeset, hangsúlyos),
me ’engem, nekem’, ill. ’magamat, magamnak’ (< lat.
MĒ; tárgy- és részes eset, illetve visszaható),
mí (< lat.
MIHI,
MĪ; elöljárós eset) és ennek egy rendhagyó, a
con ’-val/-vel’ elöljárószóval összevont alakja, a
conmigo ’velem, magammal’ (< népi lat.
CUM MECU(
M), tkp. ’velemmel’ – vö. „nálamnál”). Ezek közül a
me csak igével, a
mí pedig elöljárószóval használatos, mellyel a mondatban a legtöbb esetben – a hagyományos nyelvtan szerint – valamilyen határozói mondatrész szerepét tölti be. Néhány példa az E/1. személyű névmások használatára:
- ¿Me amas? ’Szeretsz engem?’
- ¿Me preguntas a mí? ’Engem kérdezel?’
- Yo cada día me lavo. ’Én minden nap megmosakszom.’ (’megmosom magam’)
- Me dice que quiere venir conmigo al cine. ’Azt mondja nekem, el akar jönni velem moziba.’
- Dime si me quieres. ’Mondd el nekem, szeretsz-e.’
A második példából látható, hogy az elöljárós esetű hangsúlyos névmás megismétlése kiemelő szerepű: pl.
me ama ’szeret engem’ vs.
a mí me ama ’engem szeret’ vs.
me ama a mí ’ENGEM szeret’.
E/2. – tú, te, ti, contigo, illetve vos, te
A második személyű névmás esetrendszerének
két változata van. Csak az elsőt (ún.
tuteo, azaz ’
tú-zás’ vagy ’
tú-val tegezés’) használják Spanyolországban, illetve főként Mexikóban, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi és középső részén; a második (ún.
voseo, vagyis ’
vos-ozás’ vagy ’
vos-szal tegezés’) pedig Közép-Amerika néhány országában, de leginkább Dél-Amerika déli részén használatos (Argentínában és Uruguayban szinte kizárólagos). Az utóbbihoz külön igealak is tartozik a kijelentő mód jelen idejében (amely történetileg a T/2. igealak régi,
-i- nélküli változata:
-ás, -és, -ís) és az állító felszólító módban (alaktanilag a T/2. felszólító alak
-d nélküli változata:
-ad > -á; -ed > -é; -id > -í). A
vos névmás és hozzá tartozó igealak lényegében a középkori spanyol
vos, azaz ’ti’ mint „királyi többes” maradványa, melyet udvariassági megszólításként használtak T/2. személyű igével (pl.
Yo lo veo que estades [=estáis] vos en ida ’Én látom, hogy kegyelmed már elmenőben van’).
A
tú-s rendszerben vagy
tuteo-ban az első személyű névmáshoz hasonlóan négy alakot különböztetnek meg:
tú ’te’ (< lat.
TŪ; alany- és megszólító eset),
te ’téged, neked’, ill. ’magadat, magadnak’ (< lat.
TĒ; tárgy- és részes eset, valamint visszaható),
ti (< lat.
TIBI; elöljárós eset, lásd még:
mí) és
contigo ’veled, magaddal’ (< lat.
CUM TECU(
M)). Itt a hangsúlytalan alak a
te, amely csak igével állhat. A
voseo-ban a
vos (< lat.
VŌS; eredetileg ’ti’ mint „királyi többes”) tölti be az alany-, megszólító és az elöljárós eset szerepét is (vagyis tulajdonképpen
vos = tú,
ti), a
te pedig itt is a tárgyas, részes és visszaható névmásként használatos. Következzen néhány példa az E/2. személyű névmások használatára:
- Te tengo una sorpresa. ’Van a számodra egy meglepetésem.’
- ¡Que no te me lesiones! ’Nehogy megüsd magadat nekem!’
- —Te agradezco. —Yo a ti. ’Köszönöm neked. – Én [is] neked.’
- ¿Y tú, hablas español? ’És te, beszélsz spanyolul?’
- Sí, yo soy argentino. ¿Y vos dónde vivís? ’Igen, én argentin vagyok. És te hol élsz?’
- —Desde Argentina siempre pienso en vos. —Yo también en ti desde México. ’Argentínából mindig gondolok rád. – Én is rád Mexikóból.’
- ¡Gánate un viaje! ’Nyerj [magadnak] egy utazást!’
E/3. – él, ella, ello, usted; le; lo, la; se, sí, consigo
A legkiterjedtebb esetragozás a harmadik személyben van: itt három nemet (hím-, nő- és semlegesnem), és öt alakot különböztetnek meg:
él,
ella,
ello (lo) ’ő, az’ (< lat.
ĬLLE,
ĬLLA,
ĬLLUD; alany-megszólító és elöljárós eset), ill.
usted ’ön’ (< rég.
vuestra merced ’kegyelmetek’, alany–megszólító és elöljárós eset);
le ’neki, annak, Önnek’ (< lat.
ĬLLI; részes eset);
lo [hím- és
semlegesnem],
la [nőnem] ’őt, azt, Önt’ (< lat.
ĬLLU(
M),
ĬLLUD,
ĬLLA(
M); tárgyeset);
se ’magát, magának’ (< lat.
SĒ; tárgy- és részes esetű, visszaható), s az utóbbinak van egy hangsúlyos változata, a
sí (< lat.
SIBI; elöljárós eset) – amely nem tévesztendő össze a
sí ’igen’ (< lat.
SĪC) határozószóval! –, valamint ennek a
con elöljáróval összevont alakja, a
consigo ’magával’ (< lat.
CUM SECU(
M)). Az elöljárós esetű visszaható névmások, a
sí és a
consigo mindazonáltal ritkán használatosak a köznyelvben, s akkor is majdnem mindig a
mismo ’ugyanaz, önmaga’ szóval megerősítve (gyakran a sima alany-elöljárós esetű névmással helyettesítik őket, pl.
se llevó las llaves consigo helyett se
llevó las llaves con él). (A semlegesnemű
lo állítmánykiegészítői használatát lásd a téma végén!)
A helyzet azonban – pechünkre –
korántsem annyira egyszerű és logikus, mint amilyennek a fentiekből látszik. A spanyolban ugyanis nincs olyan éles különbség harmadik személyben a részes és a tárgyeset között, mint a magyarban: sok esetben részes névmással fejezik ki azt, ami magyarra fordítva tárgyeset lenne (különösképpen bizonyos igék vonzataként, pl.
¡A quién le importa! „kit érdekel!”, szó szerint: ’kinek érdekes!’) – ritkábban előfordul az ellenkezője is (pl.
A mi madre la obedezco „Az anyámnak engedelmeskedem”, szó szerint: ’Az anyámat engedelmeskedem’) –, és helyzetet még az is bonyolítja, hogy
mindez nyelvjárásfüggő is. A sztenderd nyelvben a nyelvterület legnagyobb részén többé-kevésbé úgy fest a dolog, mint azt fentebb vázoltam. De nézzük a kivételeket!
A spanyolországi köznyelvben hímnemű tárgyesetben a
lo névmás helyett a részes
le-t használják személyekre, míg a
lo-t csak dolgokra; Latin-Amerikában viszont a
le névmást a
lo/la helyett tárgyesetben ’Önt’ jelentésben is használják. Egy-egy példával szemléltetve a spanyolországi helyzetet:
le conozco ’ismerem őt’ [férfit],
la conozco ’ismerem őt/azt’ [nőt vagy nőnemű dolgot], és
lo conozco ’ismerem azt’ [hímnemű vagy meghatározatlan – semlegesnemű – dolgot]; ugyanez Spanyolországon kívül:
lo conozco ’ismerem őt/azt’ [férfit vagy dolgot],
la conozco ’ismerem őt/azt’ [nőt vagy nőnemű dolgot] és
le conozco ’ismerem Önt’ [férfit vagy nőt]. Ezt a jelenséget, tehát tárgyesetben a tárgyesetű névmás helyett a részes használatát
leísmo-nak (’
le-zés’) nevezik a spanyol nyelvtanok, Latin-Amerikában elterjedt utóbbi formája pedig a
leísmo de cortesía (’udvariassági
le-zés’). Előfordul ennek ellenkezője is, amikor a tárgyesetű
lo,
la névmásokat részes esetben használják a
le helyett. Ez a
loísmo és
laísmo, amely tájnyelvi jellegű, s a művelt beszédben kerülendő:
*la digo que venga conmigo ’megmondom neki [nőnek], hogy jöjjön velem’, a
le digo helyett. Mindezen jelenségek oka, hogy a beszélők egyre inkább a személy–dolog, valamint a hímnem–nőnem megkülönböztetésére törekszenek az eredeti – latinból örökölt – esetrendszer megtartása helyett.
De ha ez nem lenne elég, még mindig vannak meglepetések. A harmadik személyű részes és tárgyas névmások kombinált használatakor (ha ez elsőre érthetetlennek tűnne, olyanokról van szó, hogy pl. ’neki azt’, ’nekik őket’ stb.) a
le névmás a
se alakot veszi fel – eufonikus okokból –, tehát pl.
*le lo digo = se lo digo ’megmondom neki [azt]’, vagy pl.
¡díselo! ’mondd meg neki [azt]!’. A
se-t használják ezenkívül – nem névmási szerepben – szenvedő mondatok igei állítmányának jelölésére, ill. személytelen mondatokban az ún. „általános alany” (és ez nagyon idézőjeles, hiszen az ilyen mondatoknak valójában nincs alanyuk) jelölésére: pl.
Se venden libros ’könyveket árulnak’ (szó szerint: ’könyvek eladatnak’),
Se dice que el español es fácil de aprender ’Azt mondják [=Mondatik], hogy a spanyolt könnyű megtanulni.
 |
| Az egyes szám harmadik személyű névmások áttekintése (Forrás: El Mexicano) |
Példák az E/3. személyű névmások használatára:
- —Dile que me traiga los papeles. —Claro, se lo digo. ’Mondd meg neki, hogy hozza ide nekem a papírokat. – Persze, megmondom neki [azt].’
- A ella la quiero, no a ti. ’Őt szeretem, nem téged.’
- —¿Podrías hacerme un favor? —Sí, te lo hago. ’Megtennél nekem egy szívességet? – Igen, megteszem neked.’
- Él se llevó las llaves consigo. ’Ő vitte el magával a kulcsokat.’
- —Esta es mi canción favorita. ¿Podrías cantármela? —Sí, voy a cantártela. ’Ez a kedvenc dalom. El tudnád énekelni nekem [azt]? – Igen, el fogom énekelni neked [azt]’
- Felicítalo (Felicítale) por su cumpleaños. ’Köszöntsd fel őt a születésnapja alkalmából’.
- Ella solo se ama a sí misma. ’Ő csak saját magát szereti.’
- Se le rompió el pantalón. ’Szétszakadt neki a nadrágja.’
Amint a példákból látható, a hangsúlytalan igei névmások sorrendje (a sztenderd nyelvben) kötött, függetlenül attól, hogy melyik milyen esetben áll. Példaként nézzük meg, mi lehet a különbség a következő két kifejezés között:
se lo rompió és
se le rompió. Az elsőnél a
lo tárgyesetű névmás, tehát a
lo rompió azt jelenti, hogy ’eltörte azt’. Mivel tudjuk, hogy a részes névmás, ha utána tárgyesetű következik,
se alakot vesz fel, ezért ebben az első kifejezésben tehát a
se lo jelentése ’neki azt’, vagyis ’eltörte neki [azt]’. A második kifejezésben rögtön látjuk, hogy
le alakban benne van már a részes névmás, amiből szintén következik, hogy ott a
se nem jelölhet megint részes névmást, vagyis valami másnak kell lennie; s így már azt is tudjuk, hogy ez esetben nem lehet a
se más, mint magához az igéhez tartozó visszaható névmás, vagyis itt a
romperse ’eltörik’ (szenvedő) igéről van szó, azaz a
se le rompió jelentése ’eltörött/elszakadt neki’!
T/1. – nosotros, nosotras; nos
Sokkal könnyebb a dolgunk a többes szám első személyű névmásoknál, melyeknek csak kétféle alakja van:
nosotros [hím- és közös nem],
nosotras [nőnem] ’mi’ (< régi
nós < lat.
NŌS ’mi’ +
otros < lat.
ALTEROS ’a többiek’ szóval megerősítve, megkülönböztetésül a „királyi többes”-ként egyes számban való használattól; alany és elöljárós eset), illetve
nos ’minket, magunkat, mi egymást’, ill. ’nekünk, magunknak, mi egymásnak’ (< lat.
NŌS és
NOBIS; tárgy- és részes esetű, ill. visszaható és kölcsönös névmás). Az alanyesetű nőnemű névmást
kizárólag nőkből álló társaságra lehet csak használni, férfi- vagy vegyes társaságra a hímnemű használatos (azaz:
nosotros = csak férfiak, férfiak és nők, több férfi és egy nő, több nő és egy férfi; míg
nosotras = csak – és kizárólag – nők). Példák a T/1. személyű névmások használatára:
- Nos conocemos bien. ’Jól ismerjük egymást.’
- Nosotros latinos siempre nos divertimos. ’Mi latinok mindig szórakozunk [szórakoztatjuk magunkat].’
- Mantennos informados, por favor. ’Tarts minket naprakészen [információval], légy szíves.’
- Nosotras nunca estuvimos embarazadas. ’Mi sosem voltunk terhesek.’
- ¿Por qué te nos fuiste? ’Miért mentél el tőlünk?’
Figyelem! A
-mos személyrag -s végződése a T/1. személyű felszólító módú igealakokban kiesik a
nos névmás előtt a
visszaható névmással használt igék (ún.
verbos pronominales) esetében, valamint a
-selo(s),
-sela(s) névmáscsoportok előtt: pl.
vamos + nos (irse) = vámonos ’menjünk el!’ vagy ’gyerünk!’;
divirtamos + nos (divertirse) = divirtámonos ’szórakozzunk!’,
cantemos + se (=le/les) + la = cantémosela ’énekeljük el neki(k) azt [a dalt]’,
digamos + se (=le/les) + lo = digámoselo ’mondjuk meg neki(k) [azt]’,
llevemos + se (=le/les) + los = llevémoselos ’vigyük el neki(k) azokat (~ nekik azt/azokat)’.
T/2. – vosotros, vosotras; os
A helyzet teljesen hasonló az előzőhöz, azzal a lényeges megjegyzéssel, hogy
a T/2. személyű névmásokat – és a hozzá tartozó igealakokat is – csak Spanyolországban használják. Itt is csak kétféle alak van:
vosotros [hím- és közös nem],
vosotras [nőnem] ’ti’ (< régi
vós < lat.
VŌS ’ti’ +
otros < lat.
ALTEROS ’a többiek’ szóval megerősítve [ehhez lásd a T/1.-nél leírtakat]; alany és elöljárós eset), illetve
os ’titeket, magatokat, ti egymást’, ill. ’nektek, magatoknak, ti egymásnak’ (< óspanyol
vos < lat.
VŌS,
VOBIS; tárgy- és részes esetű, ill. visszaható és kölcsönös névmás). Az alanyesetű nőnemű névmást itt is
kizárólag nőkből álló társaságra lehet csak használni, az összes többi esetben a hímneműt használják. Példák a T/2. személyű névmások használatára:
- Si no os conocéis, os presento. ’Ha nem ismeritek egymást, bemutatlak benneteket.’
- Haced vuestros deberes, os lo pido. ’Csináljátok meg a házi feladatot, azt kérem tőletek.’
- Siempre voy diciéndoos que practiquéis mucho para el bachillerato. ’Mindig azt hajtogatom nektek, hogy gyakoroljatok sokat az érettségire.’
- Vosotros idos (iros), vosotras quedaos aquí. ’Ti [fiúk] menjetek el, ti [lányok] maradjatok itt.’
Figyelem! A T/2. felszólító módú igealak
-d személyragja kiesik az
os névmás előtt (pl.
quedarse ’maradni’:
quedad+os = quedaos ’maradjatok’), ez alól egyetlen kivétel – rövidsége miatt – az
irse ’elmenni’ ige
(id+os = idos – irodalmi – vagy
iros – beszélt nyelvi – ’menjetek el’).
T/3. – ellos, ellas, ustedes; les; los, las; se, sí, consigo
A többes szám harmadik személyű névmások használata lényegében teljesen megegyezik az egyes szám harmadik személyűekével (a visszaható névmás még alakjában sem különbözik), azzal különbséggel természetesen, hogy itt többes számot jelentenek. Többes számban csak két nemet (hím- ill. közös, valamint nőnem, mivel a főnevek csak hím- és nőneműek lehetnek), és szintén öt alakot különböztetnek meg:
ellos,
ellas ’ők, azok’ (< lat.
ĬLLOS,
ĬLLAS; alany-megszólító és elöljárós eset), ill.
ustedes ’önök’, Latin-Amerikában szintén ’ti’ (< rég.
vuestras mercedes ’kegyelmeitek’, alany-megszólító és elöljárós eset);
les ’nekik, Önöknek’, Latin-Amerikában szintén ’nektek’ (< lat.
ĬLLIS; részes eset);
los [hím- és közös nem],
las [nőnem] ’őket, azokat, Önöket’, Latin-Amerikában szintén ’titeket, benneteket’ (< lat.
ĬLLOS,
ĬLLAS; tárgyeset);
se ’magukat, maguknak, ők/Önök egymást, ők/Önök egymásnak’, Latin-Amerikában szintén ’magatokat, magatoknak, ti egymást, ti egymásnak’ (< lat.
SĒ; visszaható–kölcsönös tárgy- és részes eset), illetve az utóbbinak elöljárós esetű változata, a
sí (< lat.
SIBI) és a
consigo ’magukkal’, ’magatokkal’ (< lat.
CUM SECU(
M)).
 |
| A többes szám harmadik személyű névmások áttekintése (Forrás: El Mexicano) |
A részes és tárgyas névmások kombinált használatakor a
les névmás természetesen itt is
se alakot vesz fel, tehát pl.
*les lo digo = se lo digo ’megmondom nekik [azt]’, vagy pl.
¡díselo! ’mondd meg nekik [azt]!’. Mint látható, ennek viszont az (lenne) a „hátránya”, hogy mivel a
se jelenthet egyes és többes számot is, nem derülne ki belőle, hogy a részeshatározó a mondatban egyes vagy többes számú-e. Igen ám, de hogy még véletlenül se legyen egyszerű a dolgunk, a latin-amerikai beszélők erre is találtak megoldást, mégpedig a következőt: amikor a részes névmás többes számú lenne, akkor ezt úgy jelzik, hogy a tárgyesetű névmás kapja meg a többes szám jelét (amit úgy is fel lehet fogni, hogy a
se alakot felvett
les részes névmás elméleti
-s jele „önállósítja magát” és „átvándorol” a tárgyas névmás végére). Elsőre úgy tűnne, hogy ez félreértésekre adhatna okot, ugyanis ilyenkor az nem derülne ki, hogy a részeshatározó, vagy pedig a tárgy többes számú-e: viszont az utóbbi viszonylag ritkán fordul elő, és a szövegkörnyezetből ez szinte mindig kiderül. Ezt a megoldást ugyanakkor csak Latin-Amerikában alkalmazzák, Spanyolországban marad tehát ilyenkor a „bizonytalanság”. De lássuk példával is:
- se lo traigo
- Spanyolországban: ’elhozom neki(k) [őt/azt]’.
- Latin-Amerikában: ’elhozom neki [őt/azt]’.
- se los traigo
- Spanyolországban: ’elhozom őket/azokat neki(k)’.
- Latin-Amerikában: ’elhozom nekik/nektek [őt/azt]’ vagy ’...őket/titeket/azokat neki’.
 |
| A részes és tárgyesetű névmások kombinált használata (Forrás: El Mexicano) |
További példák a T/3. névmások használatára:
- ¡Invítalos a la fiesta! ’Hívd meg őket a bulira!’
- —Diles que me llamen. —Se lo diré. ’Mondd meg nekik, hogy hívjanak fel engem. – Majd megmondom nekik [azt].’
- —Quisiera comprarles unos regalos. —Yo se los compro. ’Szeretnék venni nekik néhány ajándékot. – Én megveszem nekik.’
- —¿Sorprendemos a los niños? —Claro, ¡sorprendámoslos! ’Meglepjük a gyerekeket? – Persze, lepjük meg őket!’ (A T/1. személyű -mos+los/las/les – vagyis a -moslos, -moslas, -mosles – végű alakokban a -mos személyrag -s végződése általában nem hangzik: sorprendámoslos [sorprenˈdamolos].)
- Las cartas aún no están escritas. Debo escribírselas. ’A levelek még nincsenek megírva. Meg kell írnom őket nekik.’
- Tienen calor. Se les fue el aire acondicionado. ’Melegük van. Elromlott [=elment] nekik a légkondicionáló.’
- —Pregúntales qué deberías hacer. —Gracias, se lo preguntaré. ’Kérdezd meg tőlük, mit kellene tenned. – Köszönöm, meg fogom kérdezni tőlük [azt].’
Az eddigiekben áttekintettük a személyes névmások különböző alakjait és a használatukra vonatkozó legfontosabb szabályokat. A példákat természetesen a végtelenségig lehetne sorolni, hiszen ha csak a simulónévmásokkal használt igealakokat vesszük, már akkor is rengeteg különféle kombináció lehetséges, azonban itt elsősorban a rendszer és logikájának megértése a cél. A téma hátralévő részében még néhány egyéb kérdést fogunk megvizsgálni a névmások használatával kapcsolatban.
A személyes névmások a mondatban
Mint az elején már említettem, a hangsúlytalan személyes névmások nem teljesen szabad morfémák, így sorrendjük is kötött; az igét – a felszólító alakok, az
infinitivo és a
gerundio kivételével – a mai nyelvben mindig megelőzik, s közéjük (a sztenderd nyelvben) más elem sem ékelődhet (tehát pl. nincs
*te bien digo, csak
bien te digo vagy
te digo bien, azaz ’jól megmondom neked’).
Mindazonáltal nincs olyan megkötés, hogy egy hangsúlytalan személyes névmás kizárólag azzal az igével állhat, amelynek bővítménye – a kötöttség csak arra vonatkozik, hogy igével vagy igenévvel kell állnia (ezért is nevezik igei
simulószónak). E variálhatóság leginkább a főnévi igeneves szerkezetekben mutatkozik meg: pl. a
Me tengo que ir és a
Tengo que irme éppúgy helyes, ha azt akarjuk mondani, hogy ’El kell mennem’. Vannak azonban olyan esetek, amikor a nyelvi szokás ezt a szabadságot korlátozza, pl. ha a névmás „vándorlása” félreértést okozna, vagy egyszerűen nem hangzik jól.
Az egyik ilyen tipikus eset, amikor a segédige
pronominális: ilyenkor a névmás nem kerülhet a főige mögé. Például a
se puso a llorar ’sírva fakadt’ kifejezés segédigéje a
ponerse, éppen ezért nem mondhatjuk, hogy *
puso a llorarse. A személytelen kifejezésekben ugyanakkor nem szokás a névmást a segédige elé rakni, így pl. az
hay que decírselo ’meg kell mondani neki(k)’ jobban hangzik, mint a
se lo hay que decir. Szintén nem lehetséges a segédige elé tenni a névmást olyan kifejezésekben, ahol a főige tárgyas, és az a mondat alanya: pl.
Parecía entenderlo (nem *
Lo parecía entender) ’Úgy tűnt, hogy érti’;
Conviene intentarlo (nem *
Lo conviene intentar) ’Illik megpróbálni’;
Importa denunciarlo (nem *
Lo importa denunciar) ’Fontos jelenteni azt’ stb.
Akkor sem túl elterjedt a segédige előtti névmás, ha az vélelmet, félelmet, kívánságot, értesülést fejez ki:
Cree haberlo guardado (inkább, mint
Lo cree haber guardado) ’Úgy hiszi, hogy eltette’;
Prefiero ignorarte (inkább, mint
Te prefiero ignorar) ’Inkább nem veszek rólad tudomást’;
Deseo irme (inkább, mint
Me deseo ir) ’El kívánok menni’;
Negó saberlo (természetesebb, mint a
Lo negó saber) ’Tagadta, hogy tudja’ stb. Mindez feltételezhetően a kifejezésben szereplő igék „tartalmasságával” van összefüggésben: ugyanis minél „tartalmasabb” jelentéssel bír – vagyis minél kevésbé „segédigeszerű” – a segédige szerepét ellátó ige, annál szokatlanabbnak érződik a nem hozzá tartozó névmás előrehozása. Tehát pl. a
Lo negó saber azért is tűnhet furcsának, mert a
Lo negó már önmagában is értelmes mondat lenne (’Tagadta’), szemben pl. azzal, hogy *
Se puso, aminek egyedül semmi értelme.
Névmáskettőzés és redundáns használat
Szót kell ejtenünk egy fontos jelenségről, méghozzá a személyes névmások duplikációjáról. Abban az esetben ugyanis, amennyiben a mondatban vagy kifejezésben a hangsúlyos (tehát az alany-, vagy elöljárós esetű) személyes névmás az
a elöljáróval – azaz
tárgy- vagy részes esetben – szerepel, a tárgy-, illetve részes esetű hangsúlytalan névmás használata is kötelező, függetlenül a szórendtől:
le digo a él ’neki mondom’,
la quiero a ella ’őt szeretem’,
a ti te perdono ’neked megbocsátok’ vagy vö.
te perdono a ti ’neked bocsátok meg’.
Amennyiben a mondat részeshatározója vagy tárgya az állítmányt megelőzi, a részes vagy tárgyesetű névmást is kiteszik az igei állítmány elé (kivétel a fokalizálás, ld. lentebb):
- Preparé el desayuno a mi esposa. ’Elkészítettem a reggelit a feleségemnek.’
- A mi esposa le preparé el desayuno. ’A feleségemnek elkészítettem a reggelit.’ (szó szerint: ’A feleségemnek neki elkészítettem a reggelit.’)
- El desayuno se lo preparé a mi esposa. ’A reggelit a feleségemnek készítettem el.’ (szó szerint: ’A reggelit, neki azt elkészítettem a feleségemnek.’)
- Compré mi disco favorito. ’Megvásároltam a kedvenc lemezem.’
- Mi disco favorito lo compré. ’A kedvenc lemezem megvásároltam.’ (szó szerint: ’A kedvenc lemezem, azt megvásároltam.’)
A részes névmás használata abban az esetben, amikor a részeshatározó nem előzi meg az állítmányt, opcionális, bár a mai beszélt nyelvben szinte kizárólagos:
- (Le) preparé el desayuno a mi esposa. ’Elkészítettem a reggelit a feleségemnek.’
- (Les) conté un chiste a mis amigos. ’Meséltem egy viccet a barátaimnak.’
Ha a részeshatározó nem előzi meg az állítmányt (pl. a fenti példákban) és többes számú, mind Spanyolországban, mind Latin-Amerikában gyakori, hogy a részes névmás
csak egyes számban áll (tehát nem egyezik számban a mondat részeshatározójával), melyet ilyenkor fel lehet úgy is fogni, mint ha nem is névmás lenne, hanem egyfajta állandósult, a cselekvés/történés „irányultságát” kifejező határozói simulószó (vö. pl. az olasz
ne szócskával):
Le conté un chiste a mis amigos.
Bizonyos igékkel – pl. az ún.
verbos de afección, vagyis a valamilyen benyomást (tetszést, véleményt stb.) kifejező igék – az állítmány és a részeshatározó sorrendjétől függetlenül kötelező a részes névmás használata, az nem hagyható el. Ilyen pl. a
gustarle ’vkinek tetszik vmi / szeret vmit’ ige:
- ¿Le gustan a tu hermana los bombones? ’Tetszenek a nővérednek/húgodnak a bonbonok?’
- ¿A tu hermana le gustan los bombones? ’A nővérednek/húgodnak tetszenek a bonbonok?’
A részes névmással ellentétben a tárgyas névmás kitétele egyenes szórend esetén – ha a mondat tárgya nem előzi meg az igei állítmányt – nyelvjárási jellemző (bár terjed a köznyelvben is):
- (La) llamaron a la profesora. ’(Őt) hívták a tanárnőt.’
- (Lo) tengo ese libro. ’Megvan nekem az a könyv’.
A
todo, -
a, -
os, -
as esetében viszont
mindig kiteszik a tárgyas névmást:
- Lo tengo todo. ’Megvan mindenem.’ (Szó szerint: ’Azt birtokolok mindent’)
- Los conozco a todos. ’Ismerek mindenkit.’ (Szó szerint: ’Őket ismerem mindet’)
- —¿Leíste todos estos libros? —Sí, los leí todos. ’Olvastad mindezeket a könyveket? – Igen, olvastam mindegyiket.’ (Szó szerint: ’Igen, őket olvastam mindet.’)
Amennyiben a mondat tárgya
fokalizáló – nyomatékosító-kiemelő – jelleggel előzi meg az állítmányt, a tárgyas névmás nem használatos:
- Este libro lo quiero. ’Ezt a könyvet akarom/szeretném.’
- Este libro quiero. ’EZT a könyvet akarom/szeretném.’
A se névmási és nem névmási használata
Az előzőekben már láthattuk, hogy a
se (< lat.
SĒ) valódi többfunkciós névmás, pontosabban – szigorúan nyelvtani értelemben véve – nem is minden esetben névmás. Tekintsük át, milyen szerepekben állhat az igei kifejezésekben:
- Harmadik személyű visszaható (tárgy- vagy részes esetű) névmás: se lava ’mosakszik’, se visten ’felöltöznek’. Ebben a szerepében a visszaható/álszenvedő igék személytelen főnévi igenevét is jelöli: llamarse ’hívni vkit vhogy’, vestirse ’felöltözni’, irse ’elmenni’, arrepentirse ’megbánni’ stb.
- A részes esetű le, les névmás alakváltozata a lo, la, los, las tárgyesetű névmások előtt: ¿Le contaste mi historia? – Sí, se la conté. ’Elmesélted neki a sztorimat? – Igen, azt elmeséltem neki.’ Itt valójában arról van szó, hogy latin ĬLLI (a kései kiejtésben kb. [ellʲe]) részes névmásból származó le az óspanyolban még rendelkezett egy lágyított ge [źʲe] alakváltozattal is, melyet a lo(s), la(s) tárgyas névmásokkal együtt használtak (vö. olasz glielo, gliela [lʲelo, lʲela] ’neki(k) azt’), majd ez a hangváltozások miatt idővel összekeveredett és beolvadt a se névmásba.
- Szenvedő mondatok igei állítmányát vezeti be: En la reunión se discutieron todos los temas pendientes ’Az értekezleten megvitatták az összes függő témát’ (szó szerint: ’Az értekezleten megvitattatott az összes függőben lévő téma’). Ez azonos azzal, amikor a szenvedő állítmányt létigével (kopulával) + befejezett melléknévi igenévvel fejezik ki: En la reunión fueron discutidos todos los temas pendientes ’A gyűlésen meg lett vitatva az összes függő téma.’
- Személytelen (alany nélküli) mondatok állítmányát vezeti be: Se es más feliz sin responsabilidades ’Boldogabb az ember felelősség nélkül’ (szó szerint kb. ’Boldogabb „vanatik” felelősség nélkül’). E funkció és az előző pontban leírt használat között az a lényeges különbség, hogy míg a szenvedő ige csak tárgyas lehet, addig a személytelen ige lehet tárgyatlan is – mint látjuk a példában –, és a se után mindig egyes számban áll.
Az 1–2. pontokban a
se névmási szerepű, míg a 3–4. pontokban csupán nyelvtani funkciót – szenvedő igealakot, személytelen állítmányt – jelöl. A személytelen mondatokban (4. pont) lévő
se szócskát szokták durva egyszerűsítéssel „általános alany”-nak is nevezni (valójában szó sincs semmiféle alanyról), magyarra pedig általában többes szám harmadik személyű igehasználattal, vagy
az ember(ek) kifejezéssel fordítjuk az ilyen szerkezeteket.
A lo névmás állítmánykiegészítői szerepben
A semlegesnemű
lo (< lat.
ĬLLUD) hangsúlytalan személyes névmásnak van egy speciális mondattani funkciója is, amikor az igei-névszói állítmány névszói részét, vagyis az állítmánykiegészítőt (spanyolul
atributo) „helyettesíti”, ami
kopulatív igékkel fordul elő. Ebben a szerepben a
lo nem tárgyesetű, hanem az
ello ’az’ hangsúlytalan változata:
- —Ese libro es muy bueno. —Sí, lo es. ’Az a könyv nagyon jó. – Igen, [valóban] az.’
- —¿Eran guapas aquellas chicas? —Lo eran. ’Csinosak voltak azok a lányok? – Azok voltak.’
- Lo llaman democracia, pero no lo es. ’Demokráciának nevezik [azt], de nem az.’
Mint azt korábbi cikkekben már jeleztük, a hangsúlytalan se (< lat. SĒ) szócskának a „visszaható” névmási használatán kívül még két speciális funkciója lehet a spanyolban: személytelen kifejezések (oraciones impersonales) és szenvedő igealakok (pasiva refleja) képzése, harmadik személyben. Ezeket vesszük most górcső alá, különös tekintettel a köztük lévő különbség megértésére. Ők azok ugyanis, amelyeket a nyelvoktatásban „általános alany”-nak szokás hívni, s a továbbiakban remélhetőleg az is kiderül, miért nem szerencsés ez a gyakorlat.
