Nunca és jamás

Soha ne mondd, hogy soha...

A spanyolban két szó is van, ami azt jelenti, hogy ’soha’. Patrik nevű olvasónk kérdése az volt, hogy mi a különbség a nunca és a jamás között.

Magára a kérdésre a válasz egyszerű: a mai nyelvben lényegében semmi – azon kívül, hogy az első jóval gyakoribb. Talán azt sem nehéz felismerni, hogy a jamás tulajdonképpen nem más, mint a ya más ’többé már’ (< lat. IAM MAGIS, vö. ol. giammai), és eredetileg nem is jelentett ennél sem többet, sem kevesebbet. A mai jelentésében valamivel nyomatékosabb talán, mint a nunca – a leggyakrabban annak megerősítésére használatos: nunca jamás ’soha többé’. Illetve, a jamás néhol használatos még ’valaha’ jelentésben is (annak ellenére, hogy a DRAE szerint már nem).

Ami nyelvtörténetileg is érdekessé teszi a kérdést, az az eredetük. A latinból hozott alak ugyanis csak a nunca (< lat. NUMQUAM; az óspanyolban előfordul még nunqua [nunkwa] alakban is), a jamás viszont egy nagyon korai jövevényszó. Mindkettő a 12. századi Cid-eposzban tűnik fel először. Azt, hogy a jamás mégis jövevényszó, épp a szókezdő mássalhangzója árulja el: a latinból folytatólagosan örökölt alak *yamás lenne, mint az a fentiekből is már kiderült.

Ehhez tudni kell, hogy a latin [j] a spanyolban rendszerint – de nem minden esetben – csak [u] előtt vált először [zs]-vé, majd egy 16. században kezdődött hangváltozás során [s]-sé, amelyből mára egy, a német ich szóban ejtett réshangon keresztül [ch] lett (kivétel pl. a IŬGUM > yugo ’iga’). Minden más helyzetben a [j] megmaradt (vö. IAM > ya ’már’, IACĒRE > yacer ’fekszik, nyugszik’, MAIŌRE > mayor ’nagyobb’), persze egybeesett az eredeti [ge], [gi] csoportokból származó [j]-vel is (GEMMA > yema ’rügy’, GY̆PSU > yeso ’gipsz’, LĒGE > ley ’törvény’, PLAGĬA > playa ’tengerpart’ stb.), illetve szó eleji hangsúlytalan szótagban később eltűnt (pl. GERMĀNU > iermano > hermano ’fivér’, IACTĀRE > *ieitar > echar ’dob, hajít, vet’ – a csillag nem dokumentált, de feltételezhető alakot jelöl). Ebből következik, hogy a jamás egy olyan nyelvből, nyelvváltozatból kerülhetett csak a korai kasztíliaiba, amelyben a latin [j]-t már [a] előtt is [zs]-nek ejtették – feltehetően a régi okcitán ja mais alakon keresztül.

Felhasznált források

• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª edición (1973), Gredos, Madrid; 390, 585.
• Lloyd, Paul M. (1987): From Latin to Spanish, 247–250.
• Real Academia Española: Corpus Diacrónico del Español (CORDE)
• Real Academia Española (2014): Diccionario de la lengua española (DRAE), 23.ª edición.