Liberar, librar és libertar – mi a közös bennük?

Péter nevű olvasónk kérdezte, hogy mi a különbség e három ige használata között. Nos, természetesen mindhárom a libre (< lat. LĪBER) ’szabad’ melléknév származéka és a szabadság fogalmával kapcsolatos. Csupán árnyalatnyi eltérések vannak köztük, amelyek az alábbiak szerint foglalhatóak össze:

• liberar – ’felszabadít, megszabadít, elenged, mentesít’;
• librar – ’megszabadít, megment’ (valamilyen negatív dolog vagy hatás, veszély alól);
• libertar – ’szabadon enged/bocsát, kiszabadít (foglyot), megszabadít’.

Lássunk néhány példamondatot is a használatukra: Los terroristas liberaron a los rehenes ’A terroristák elengedték a túszokat’, Bailar me libera del estrés ’A táncolás felszabadít engem a stressz alól’, Mi asistente me liberó de archivar toda la documentación impresa ’A segítőm mentesített az összes nyomtatott dokumentáció archiválása alól’; Nos libramos de varios días de abusos y extorsiones ’Megszabadultunk többnapos erőszak és kényszer alól’; Con la amnistía libertaron a los presos ’Az amnesztiával szabadon bocsátották a foglyokat’, Jesucristo nos libertó de nuestros pecados ’Jézus Krisztus megszabadított minket a bűneinktől’.

Libertad y naturaleza – Szabadság és természet (Forrás: Pixabay.com, CC0)

A fenti példamondatokban bármelyik ige használható a három közül. Amennyiben viszont azt szeretnénk kifejezni, hogy valamilyen veszély, káros hatás, negatív dolog/helyzet alól mentesülünk, akkor kizárólagosan a librar igét használjuk: Mi abuelo me libró del castigo de mi padre ’A nagyapám megmentett az apám büntetése alól’, Mi hermano es el único que se ha librado de la gripe ’A testvérem az egyetlen, aki megmenekült az influenzától’, El cinturón de seguridad me libró de un nefasto golpe ’A biztonsági öv megmentett egy jókora ütéstől, ¡Líbranos del mal! ’Szabadíts meg minket a gonosztól!’.

Vagyis a librar az az ige, amelyik a legáltalánosabb – ez korlátozás nélkül használható valamennyi fenti jelentésben. Egyúttal ez a legrégibb is (12. sz.), őt követte a libertar (15. sz.), míg a liberar – amely a librar művelt duplikátuma (< lat. liberāre) – csupán a 19. sz. második fele óta használatos. Mindhárom ige latin jövevényszó, vagyis eredetileg egyik sem volt a beszélt nyelv része a kezdeti kasztíliaiban.

Felhasznált források

• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª ed., 336.
• ¿Qué comparten liberar, libertar y librar? – Castellano Actual, 2015. 06. 12.

Az észrevételekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek és Vida Enikő szaklektornak.

Nem minden spanyol, ami spanyol!

Bár az emberre jellemző a felületesség, a laza fogalmazás és ennek következtében bizonyos fogalmak keverése – például sokszor „Dél-Ameriká”-t mondunk és írunk Latin-Amerika helyett –, arról nem tehetünk, ha a nyelvünkben ugyanaz a szó több dologra is utalhat. Nem árt azonban óvatosnak lenni, amikor ezt spanyolul kell mondanunk. Ehhez kíván egy kis segítséget nyújtani a cikk.

A magyarban a spanyol szót használjuk egyaránt Spanyolország lakosainak vagy az azzal kapcsolatos dolgok megjelölésére, a spanyol nyelvre, sőt, a köznyelvben nagyon sokszor mindenkire, aki spanyolul beszél – vagyis abban az értelemben is, hogy ’spanyol nyelvű’ (ugyanez igaz egyébként az amerikai angolban a Spanish-re). Viszont jó, ha tudjuk, hogy például egy mexikói nem biztos, hogy túl jó néven venné, ha őt spanyolnak neveznénk csak azért, mert spanyol az anyanyelve.

A spanyolban tudniillik három szó is létezik, amelyet magyarul a legegyszerűbben ’spanyol’-nak fordíthatunk: az español, -la, az hispano, -na és az hispánico, -ca. Közülük az első és második használható főnévként és melléknévként egyaránt, míg a legutóbbi csak melléknévként. Az español, -la spanyolul kizárólag ’spanyolországi’-t (’Spanyolországból való’-t), ’Spanyolországgal vagy a spanyolokkal kapcsolatos’-t, illetve a ’spanyol nyelvvel kapcsolatos’-t jelöl, és persze hímnemű főnévként jelenti magát a ’spanyol nyelv’-et is. Nem használhatjuk tehát a spanyolul beszélő latin-amerikaiakra. De mit tegyünk akkor, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy spanyol ajkú ismerősünk pontosan honnan származik és nem akarjuk őt megsérteni?

A legegyszerűbb és talán legsemlegesebb áthidaló megoldás ilyenkor az, hogy az hispano, -na alakot használjuk – ebbe mindenki belefér, aki spanyolul beszél, és senki sem fog miatta megsértődni. Ez a szó ugyanis jelenti azt is, hogy ’spanyol’, valamint ’spanyol-amerikai’ (vagyis ’spanyol anyanyelvű latin-amerikai’), sőt, használhatjuk az Egyesült Államokban élő spanyol ajkúakra is. (Na meg azt is jelentheti, hogy ’hispán(iai)’ [a Római Birodalom tartományából való], de ennek itt nincs jelentősége.) Tehát például egy levelezésben, ha a származásukra való tekintet nélkül kívánjuk megszólítani spanyol anyanyelvű ismerőseinket, akkor használhatjuk az amigos hispanos kifejezést. Szinonimaként szintén használható még a latino, -na melléknév is, azonban szigorúan nézve ez nem csak a spanyol nyelvű, hanem bármelyik újlatin nyelven beszélő – akár európai, akár amerikai – személyre vonatkozhat (bár Spanyolországban inkább csak a latin-amerikaiakat értik rajta).

S végül mire utalhat akkor a harmadik melléknév, az hispánico, -ca, és mikor használatos? Bár könnyen összekeverhető az előzővel, valójában ezzel van a legkevesebb probléma. A DRAE számunkra érdekes meghatározása szerint: ’Spanyolországhoz és a spanyolul beszélő országokhoz és kultúrákhoz tartozó vagy velük kapcsolatos’. Vagyis ezt használhatjuk olyasmire, ami spanyol nyelvű dolgokkal kapcsolatos.

A kiegészítésért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Nunca és jamás

Soha ne mondd, hogy soha...

A spanyolban két szó is van, ami azt jelenti, hogy ’soha’. Patrik nevű olvasónk kérdése az volt, hogy mi a különbség a nunca és a jamás között.

Magára a kérdésre a válasz egyszerű: a mai nyelvben lényegében semmi – azon kívül, hogy az első jóval gyakoribb. Talán azt sem nehéz felismerni, hogy a jamás tulajdonképpen nem más, mint a ya más ’többé már’ (< lat. IAM MAGIS, vö. ol. giammai), és eredetileg nem is jelentett ennél sem többet, sem kevesebbet. A mai jelentésében valamivel nyomatékosabb talán, mint a nunca – a leggyakrabban annak megerősítésére használatos: nunca jamás ’soha többé’. Illetve, a jamás néhol használatos még ’valaha’ jelentésben is (annak ellenére, hogy a DRAE szerint már nem).

Ami nyelvtörténetileg is érdekessé teszi a kérdést, az az eredetük. A latinból hozott alak ugyanis csak a nunca (< lat. NUMQUAM; az óspanyolban előfordul még nunqua [nunkwa] alakban is), a jamás viszont egy nagyon korai jövevényszó. Mindkettő a 12. századi Cid-eposzban tűnik fel először. Azt, hogy a jamás mégis jövevényszó, épp a szókezdő mássalhangzója árulja el: a latinból folytatólagosan örökölt alak *yamás lenne, mint az a fentiekből is már kiderült.

Ehhez tudni kell, hogy a latin [j] a spanyolban rendszerint – de nem minden esetben – csak [u] előtt vált először [zs]-vé, majd egy 16. században kezdődött hangváltozás során [s]-sé, amelyből mára egy, a német ich szóban ejtett réshangon keresztül [ch] lett (kivétel pl. a IŬGUM > yugo ’iga’). Minden más helyzetben a [j] megmaradt (vö. IAM > ya ’már’, IACĒRE > yacer ’fekszik, nyugszik’, MAIŌRE > mayor ’nagyobb’), persze egybeesett az eredeti [ge], [gi] csoportokból származó [j]-vel is (GEMMA > yema ’rügy’, GY̆PSU > yeso ’gipsz’, LĒGE > ley ’törvény’, PLAGĬA > playa ’tengerpart’ stb.), illetve szó eleji hangsúlytalan szótagban később eltűnt (pl. GERMĀNU > iermano > hermano ’fivér’, IACTĀRE > *ieitar > echar ’dob, hajít, vet’ – a csillag nem dokumentált, de feltételezhető alakot jelöl). Ebből következik, hogy a jamás egy olyan nyelvből, nyelvváltozatból kerülhetett csak a korai kasztíliaiba, amelyben a latin [j]-t már [a] előtt is [zs]-nek ejtették – feltehetően a régi okcitán ja mais alakon keresztül.

Felhasznált források

• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª edición (1973), Gredos, Madrid; 390, 585.
• Lloyd, Paul M. (1987): From Latin to Spanish, 247–250.
• Real Academia Española: Corpus Diacrónico del Español (CORDE)
• Real Academia Española (2014): Diccionario de la lengua española (DRAE), 23.ª edición.

Poder, saber vagy conocer?

A spanyolban három olyan ige is van, amely ismeretet, képességet fejez ki: a poder (< beszélt latin PŎTĒRE < klasszikus lat. PŎTĔSSE), a saber (< lat. SAPĒRE) és a conocer (< lat. COGNŌSCERE). De vajon mikor melyiket használjuk? (Az igék első említésekor zárójelben a kijelentő mód jelen idejű és egyszerű befejezett múlt idejű, egyes szám első személyű alakját adjuk meg.)

Kezdjük a legutóbbival, hiszen az a legegyszerűbb: a conocer (conozco, conocí, conocido) jelentése alapvetően ’ismer, megismer’. Vagyis akkor használjuk ezt az igét, amikor magyarul is az ismer ige illik legjobban a szövegkörnyezetbe: ¿Conoces esta película? ’Ismered ezt a filmet?’ No conozco a esa muchacha. ’Nem ismerem azt a lányt.’ Érdekesség viszont, hogy a conocer azon spanyol igék egyike, amely külön tagadóigével (’nem ismer’) is rendelkezik: desconocer. Vagyis azt, hogy ’Nem ismerem azt a filmet’, kétféleképpen is mondhatjuk: No conozco esa película vagy Desconozco esa película. (Bár az utóbbi inkább csak a választékos nyelvre jellemző.)

—¿Tú conoces este maravilloso lugar? —No, no sé dónde es, pero puedo averiguarlo.

A saber (sé, supe, sabido, subj. sepa) igét akkor használjuk, amikor a ’tud’ jelentéstartalma ’(szellemi) ismerettel rendelkezik’ valamiről: pl. ¿Sabes quién fue el director de esta película? ’Tudod, ki volt a rendezője ennek a filmnek?’; No lo sé ’Nem tudom’; Su nombre lo sé, pero no lo conozco ’A nevét (azt) tudom, de nem ismerem őt’. (Azok számára, akik angolul tanultak először, okozhat némi nehézséget, hogy az angolban a conocer és a saber megfelelője is a to know ige: I know his name, but I don’t know him – lásd a lenti táblázatot!) A saber főnévként is használatos ’tudás’ jelentésben, innen származik a sabio, -a ’bölcs, okos’ jelentésű melléknév is. (Elvben létezik a saber igének is tagadóigéje, az ignorar ’nem tud [valamiről]’, amely történetileg a conocer-rel áll kapcsolatban, de a mindennapi nyelvben ezt inkább ’ignorál’, azaz ’nem vesz róla tudomást, semmibe vesz’ jelentésben használják.)

Van azonban ennek az igének egy olyan jelentése is, amelyet talán kevesen tudnak: ’[vminek vmilyen] íze van’ (innen a sabor ’íz’ főnév is). Ilyenkor személytelen és tárgyatlan: Esta sopa sabe deliciosa ’Ez a leves finom ízű’. Amennyiben a bővítménye főnév (amilyen ízű valami), azt az a elöljárószó vezeti be: sabe a sal ’sóízű’. Átvitt értelemben pedig, főleg a választékos nyelvben, még azt is jelentheti, hogy ’tetszik’ (tehát a gustar szinonimájaként használatos): Ya no me sabe el día ’Már nem tetszik nekem [ez] a nap’. S hogy miért ez a furcsa jelentésmegosztás? Nos, ez már így volt a latinban is. Elsősorban azt jelentette az ige, hogy ’íze van’ vagy ’ízlik’. Átvitt értelemben viszont ’érzékel’, ill. ’érzéke van, ért vmihez’ jelentésekben is használták, és végül ezeken keresztül jött létre a mai ’tud’ jelentés.

(Forrás: El Mexicano)

A poder (puedo, pude, podido) ige jelentése olyan értelemben ’tud’, hogy ’bír’, azaz ’képes’ valamire, továbbá ugyanezzel fejezhető ki valaminek a lehetősége is, amelyre a magyarban a -hat/-het toldalék szolgál: pl. No puedo mirar esta película ’Nem nézhetem meg ezt a filmet ~ Nem tudom/bírom megnézni ezt a filmet’. Többnyire segédigeként használják (az angolban a can, illetve to be able to igéknek feleltethető meg), azonban használható önállóan is ’bír, képes rá’ jelentésben: pl. No puedo más ’Nem bírom tovább’, ¡Tú sí puedes! ’Te igenis képes vagy rá!’. A poder főnévi jelentése egyébként ’hatalom, erő’, és ugyaninnen jön a potencia ’teljesítmény’ főnév is.

Végül lássunk két olyan példamondatot, amely a három igét egyesíti! Sabe cómo hacerlo, pero por algún motivo no puede, cuyas razones desconoce. ’Tudja, hogy kell megcsinálni, de valamiért nem bírja, aminek az okait nem ismeri.’ —¿Tú conoces este maravilloso lugar? —No, no sé dónde es, pero puedo averiguarlo. ’Te ismered ezt a csodálatos helyet? – Nem, nem tudom, hol van, de ki tudom deríteni ~ kideríthetem.’ (Természetesen létezik olyan szituáció, amelynél a conocer és a saber is használható, ahogy a magyarban is van, amikor az ismer és a tud ige is megállja a helyét ugyanabban a szövegkörnyezetben: pl. No conozco los detalles de lo sucedido ~ No sé los detalles de lo sucedido ’Nem ismerem a történtek részleteit ~ Nem tudom a történtek részleteit’. Leginkább ilyen esetekben használják tagadáskor a desconocer és az ignorar igéket is.)

De lo corto en breve – röviden a rövidről!

Una camiseta corta (¿o breve?) femenina

A rokon értelmű szavak, vagyis a szinonimák nem feltétlenül helyettesíthetik egymást minden létező szövegkörnyezetben – éppen ezért a „teljes” szinonimák meglehetősen ritkák a nyelvekben. A Facebook egyik spanyolos csoportjában felvetődött a kérdés, hogy mi a különbség a corto és a breve melléknevek közt – hiszen mindkettő jelentése ’rövid’.

Máris érkezett egy válasz, mely szerint

A corto fizikálisan rövid: una cinta corta (’egy rövid szalag’ – a szerk.), a breve pedig időben: el director dio una charla breve (’az igazgató rövid megbeszélést tartott’ – a szerk.)

Ebben van igazság, ám csak félig. A válaszíró jól gondolta, hogy a corto jelentése fizikálisan ’rövid’, azonban ez pontosabban úgy fogalmazható meg, hogy ami fizikálisan ’rövid’, azt kizárólag a corto, -ta fejezi ki – a breve nem igazán használatos ilyen jelentésben. Ugyanakkor időbeli, valamint átvitt értelemben is használható általában mindkét melléknév (persze mindig az adott kifejezéstől függ, hogy abban melyik az elterjedtebb), tehát mondhatjuk azt is, hogy el director dio una charla corta, de azt már nem, hogy *una cinta breve. Hasonlóképpen, egy történet lehet una historia breve ~ corta, az élet lehet la vida breve ~ corta, egy szöveg lehet un texto breve ~ corto, a beszédhangok is lehetnek vocales/consonantes breves ~ cortas, de egy ruháról szólva már elég furcsán hangzik a vestido breve (bár van rá nem is kevés találat): az inkább csak vestido corto.

Természetesen mindkét melléknév a latinból származik, de míg a corto, -ta (< lat. CŬRTU, -TA – innen jön a magyar kurta is) folytonossággal öröklődött a beszélt nyelven keresztül, a breve (< lat. BRĔVE) már művelt úton átvett jövevényszó – ami onnan is látszik, hogy a latin rövid (nyílt) [e] helyén egyébként kettőshangzónak kellene lennie a népi szavakban: *brieve. A klasszikus latinban az volt a két melléknév közötti különbség, hogy míg a brĕvis a ’természeténél fogva rövid’-et jelentett, addig a cŭrtus ’megrövidített’-et. Ilyenkor persze felmerülhet a kérdés, hogy például egy rövidnadrág a „természeténél fogva” rövid-e, vagy pedig azért, mert „rövidre szabták”...

Felhasznált irodalom

• Dr. Finály Henrik (1884): A latin nyelv szótára, Franklin Társulat, Budapest.
• Coromines, Joan (1961, 1967, 1973): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, Gredos, Madrid, 2008 (2012).
• Real Academia Española (2001): Diccionario de la lengua española (DRAE), 22. kiadás.

Abertura vagy apertura?

Ceremonia de apertura – Nyitóünnepség
(Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A spanyolban van néhány olyan duplikátum, mely esetében az egyik szó csak egyetlen mássalhangzóban különbözik a másiktól, a megtévesztő hasonlóság ellenére azonban mégsem mindegy, hogy adott kontextusban melyiket használjuk közülük. Ilyen pl. a respeto és respecto (< lat. RESPECTU) – az első jelentése ’tisztelet’ (pl. con respeto ’tisztelettel’), a másodiké viszont ’tekintet, vonatkozás’ (con respecto [a/de] ’tekintettel, vonatkozásában’).

A legérdekesebb viszont az abertura és apertura (< lat. APERTŪRA) páros esete, ahol a két alak lényegében csak egy mássalhangzó zöngésségében különbözik egymástól, ezért rendkívül könnyű őket összekeverni. Ugyanakkor nagyon kell ügyelni arra, hogy melyiket használjuk: az abertura jelentése ugyanis ’nyílás, rés, hasadék’, illetve ’kinyitás, kinyílás’ (átvitt értelemben is), a nyelvvel kapcsolatban pedig ’nyíltság’ (magánhangzóé); ezzel szemben viszont az apertura jelentése ’(meg)nyitás, megnyitó’ (szinonimája az inauguración). A legegyszerűbben tehát úgy lehetne összefoglalni a kettő közötti különbséget, hogy míg az első egy kézzel fogható dolgot, illetve egyfajta konkrét cselekvést vagy történést jelöl, addig a második egy átvitt értelmű eseményt.

Una abertura en la tierra – Egy nyílás a földön

Vannak persze olyan szövegkörnyezetek, amikor a kettő között nem húzható éles határ; a legtipikusabb ilyen, amikor valamilyen létesítmény megnyitására utalunk. Ez esetben mindkét szó szinonimaként használható: pl. abertura ~ apertura de la piscina ’az uszoda megnyitása’. Ha jól belegondolunk, itt valójában arról van szó, hogy fizikailag is és átvitt értelemben is megnyitják az uszodát, vagyis „kinyitják az ajtaját” (konkrét cselekvés), ezáltal használhatóvá teszik az emberek számára (átvitt értelmű esemény). Olykor ingadozás is megfigyelhető (főleg a ’nyitás’ mint „valaminek a kezdete” jelentésben): apertura ~ (??) abertura de una película ’egy film nyitása (főcíme)’; továbbá az optikában szintén szinonimaként használhatóak ’rekesznyílás’ (abertura ~ apertura óptica) értelemben.

Ráadásként megemlítendő még a szónak egy harmadik változata, az obertura ’zenei nyitány’ is, amely a spanyolba nem közvetlenül a latinból, hanem a francia ouverture [uvertür] (< ouvrir [uvrí] ’kinyit’) közvetítésével került (az a- > ou- [u] változás valószínűleg a couvrir < lat. COOPERĪRE ’takar’ ige hangalakjának hatására történt). S ha már a francia is szóba került, érdemes megjegyezni még, hogy a portugálban viszont csak az abertura alak létezik, így ott ezt használják a spanyol apertura jelentésében is. S végül azok számára, akik inkább „vizuális típusúak”, az alábbi táblázat nyújthat segítséget abban, hogy mikor melyik alakot kell használni.

(Forrás: El Mexicano)