Fuera vagy sería?

A kötőmódban és a condicional simple-ben az a közös többek között, hogy mindkettő a beszéd pillanatában nem megvalósuló eseményt fejez ki. A kötőmódban azonban többnyire a beszélő bizonytalansága, kétsége, kívánsága vagy közömbössége társul a közléshez, míg az utóbbi esetében adottnak veszi, hogy az a tény, amire utal, a valóságban nem áll fenn (szakszóval: kontrafaktuális), de az általa feltételezett helyzetben mégis fennállna. Olvasónk, Christian az alábbi kérdést tette fel a Facebookon küldött üzenetében (szerkesztve):

Van egy dal, amelyben egy mondatot nem értek. Frankie Ruiz: Me vuelves loco. A mondatrész: „si yo pudiera mama, aunque fuera un poco”. Itt a „fuera” jelentése nekem nem tiszta, esetleg nem „sería”-nak kellene szerepelnie?

Nos, nyilván azt nem mondhatjuk, hogy más alaknak „kellene” szerepelnie az idézett sorban, hiszen ha így lenne, akkor a szerző minden bizonnyal azt is használta volna – tehát ez nem nyelvhelyességi kérdés. Először is próbáljuk meg értelmezni, mit jelent ez a mondat: ’ha én tudnám (tehetném), mama, ha csak egy kicsit is’. Ez egyfajta „óhajtó” (hiányos feltételes) mondat: a beszélő olyasmit szeretne, amit nem tehet – tehát a cselekvés nem megvalósuló – és már azzal is beérné, ha a kívánt cselekvés kevésnek bizonyulna. Mivel nem tényszerű, egyúttal bizonytalan kimenetelű cselekvésről szól a mondat, a kötőmód folyamatos múltját használta a szerző.

Visitaría este lugar, aunque fuera por un poco... (Zakinthosz, Hajóroncs-öböl. Forrás: Pixabay.com)

De lehetne-e valóban a fuera helyett a sería a mondatban? – Természetesen lehetne, csak úgy már teljesen mást jelentene. Ebben az esetben ugyanis az aunque sería un poco mondattal határozottan azt állítanánk, hogy az adott cselekvés kevés lenne, és ebben fel sem merülne bennünk semmilyen kétség. Az aunque kötőszónak ti. alapvetően két jelentése van: ’(ha)bár’, illetve ’még ha ~ ha csak’.

Végezetül az alábbi egyszerű példával megpróbáljuk szemléltetni a két mondat közötti különbséget:

• Podría imaginarlo, aunque fuera un poco raro.
  ’El tudnám képzelni, még ha kissé furcsa is volna.’ [nem tudjuk előre, hogy az volna-e]
• Podría imaginarlo, aunque sería un poco raro.
  ’El tudnám képzelni, bár kissé furcsa lenne.’ [nem kételkedünk, állítjuk, hogy az lenne]

Azt lehetne tehát mondani, hogy a fuera és a sería között olyasmi a különbség, mint a magyar volna és lenne között, azonban míg az utóbbi kettő sokszor felcserélhető egymással különösebb jelentésváltozás nélkül, a spanyolban ez nincs így: a sería mindig utóidejűséget fejez ki.* S még ha cikkünk kevés is volna, reméljük, azért sikerült ismét egy nyelvtani dilemmát tisztáznunk. ;-)

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

---

*

Bár a jelenre vonatkozó feltételes mondatok főmondatában a „sztenderd” spanyolban csak a condicional simple használható, egyes nyelvjárásokban – többek között Spanyolországban – terjedőben van a kötőmód múlt idejének használata is: pl. a Yo fuera a tu casa si me invitaras ’Én elmennék hozzád, ha meghívnál’ mondatban a fuera az iría helyett áll. Szintén megfigyelhető a kijelentő mód folyamatos múltjának használata a feltételes mondatokban, pl. Yo, en tu lugar, cambiaba (=cambiaría) de trabajo. ’Én a helyedben munkát váltanék.’ (Köszönet a kiegészítésért Francisco Pellicer Ramíreznek.)

A nem is létező chili con carne

(Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Gasztronómiai kitérőink során volt már szó a lasagnáról és egy szintén olasz, eléggé „érdekes” nevű tésztaételről is, a következő „áldozatunk” pedig a chili con carne – magyarul gyakran csilis bab – nevezetű közkedvelt étel lesz. De mi is pontosan a probléma vele?

A kedves olvasó gondolom sejti, hogy ez a kifejezés spanyolul akarna lenni. Csakhogy spanyolul eredetileg nem létezik chili szó: a ’csilipaprika’ megfelelője ugyanis chile. Igen, a végén [e]-vel és nem [i]-vel (annak ellenére, hogy az azték chilli a forrása, a spanyolban az utolsó szótagi hangsúlytalan [i] rendszerint [e]-vé válik), aminek persze etimológiailag semmi köze az azonos hangzású dél-amerikai ország nevéhez. (Chile neve egyébként bizonytalan eredetű, de semmiképpen sem azték.) „Helyesen” tehát úgy kellene hívnunk az ételt, hogy chile con carne, ahogy viszont semmilyen étlapon nem találkozhatunk vele. Vajon miért?

Valószínűleg azért, mert ez az étel texasi eredetű, és az amerikai angol a spanyol chile szót chili-ként vette át – vagyis a név ebben a formában már az angolban keletkezhetett és onnan terjedhetett el. (Az angolban egyébként szintén létezik a chile – sőt, a chilli is – mint alternatív írásmód, azonban ennek ejtése is [csili].) Aztán a már nemzetközivé vált chili főnév visszakerült a spanyolba is ’csiliszósz’ [salsa picante que se hace con chiles] jelentésben, amely annyira friss neologizmus lehet, hogy csupán a DRAE 23. (2014) kiadásában szerepel először – a 22. (2001) kiadás, valamint a Diccionario de americanismos (2010) is csak a chile alakot ismeri, az utóbbi még ’csiliszósz’ jelentésben is. (Felmerülhet a kérdés, hogy akkor már miért nem chili with meat lett az étel neve, ha már úgyis mindent angolul akarunk hívni.)

Ami viszont még érdekesebb, hogy az akadémiai szótár szerint a chile egyszerűen a pimiento, vagyis a ’paprika’ megnevezése Közép-Amerikában és Mexikóban, ezzel együtt a szócikk további részében chile-ként és nem pimiento-ként hivatkozik rá a szótár.

Nunca és jamás

Soha ne mondd, hogy soha...

A spanyolban két szó is van, ami azt jelenti, hogy ’soha’. Patrik nevű olvasónk kérdése az volt, hogy mi a különbség a nunca és a jamás között.

Magára a kérdésre a válasz egyszerű: a mai nyelvben lényegében semmi – azon kívül, hogy az első jóval gyakoribb. Talán azt sem nehéz felismerni, hogy a jamás tulajdonképpen nem más, mint a ya más ’többé már’ (< lat. IAM MAGIS, vö. ol. giammai), és eredetileg nem is jelentett ennél sem többet, sem kevesebbet. A mai jelentésében valamivel nyomatékosabb talán, mint a nunca – a leggyakrabban annak megerősítésére használatos: nunca jamás ’soha többé’. Illetve, a jamás néhol használatos még ’valaha’ jelentésben is (annak ellenére, hogy a DRAE szerint már nem).

Ami nyelvtörténetileg is érdekessé teszi a kérdést, az az eredetük. A latinból hozott alak ugyanis csak a nunca (< lat. NUMQUAM; az óspanyolban előfordul még nunqua [nunkwa] alakban is), a jamás viszont egy nagyon korai jövevényszó. Mindkettő a 12. századi Cid-eposzban tűnik fel először. Azt, hogy a jamás mégis jövevényszó, épp a szókezdő mássalhangzója árulja el: a latinból folytatólagosan örökölt alak *yamás lenne, mint az a fentiekből is már kiderült.

Ehhez tudni kell, hogy a latin [j] a spanyolban rendszerint – de nem minden esetben – csak [u] előtt vált először [zs]-vé, majd egy 16. században kezdődött hangváltozás során [s]-sé, amelyből mára egy, a német ich szóban ejtett réshangon keresztül [ch] lett (kivétel pl. a IŬGUM > yugo ’iga’). Minden más helyzetben a [j] megmaradt (vö. IAM > ya ’már’, IACĒRE > yacer ’fekszik, nyugszik’, MAIŌRE > mayor ’nagyobb’), persze egybeesett az eredeti [ge], [gi] csoportokból származó [j]-vel is (GEMMA > yema ’rügy’, GY̆PSU > yeso ’gipsz’, LĒGE > ley ’törvény’, PLAGĬA > playa ’tengerpart’ stb.), illetve szó eleji hangsúlytalan szótagban később eltűnt (pl. GERMĀNU > iermano > hermano ’fivér’, IACTĀRE > *ieitar > echar ’dob, hajít, vet’ – a csillag nem dokumentált, de feltételezhető alakot jelöl). Ebből következik, hogy a jamás egy olyan nyelvből, nyelvváltozatból kerülhetett csak a korai kasztíliaiba, amelyben a latin [j]-t már [a] előtt is [zs]-nek ejtették – feltehetően a régi okcitán ja mais alakon keresztül.

Felhasznált források

• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª edición (1973), Gredos, Madrid; 390, 585.
• Lloyd, Paul M. (1987): From Latin to Spanish, 247–250.
• Real Academia Española: Corpus Diacrónico del Español (CORDE)
• Real Academia Española (2014): Diccionario de la lengua española (DRAE), 23.ª edición.