Spanyol szavak szótagolása és elválasztása

Talán ismét egy hiánypótló téma következik, amellyel nem sűrűn foglalkoznak a tankönyvek. Rögtön azzal kell kezdjem, hogy alapvetően ketté kell választani a témakört: az egyik része a szótagolás (división silábica), amely a fonológia területe, a másik pedig a szavak sor végi elválasztása (división de palabras a final de línea/renglón), amely már a helyesírás része, de nyilván vannak a kettő között átfedések. A sor végi szóelválasztásra – esztétikai megfontolásokból – általában szigorúbb megkötések érvényesek, mint a szótagolásra. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nem minden szó választható el úgy sor végén, ahogyan szótagolható.

A szótagolás (división silábica). Az elválasztás alapelvei

Akárcsak a magyarban, a szótag a spanyolban is magánhangzóra épül, vagyis minden szótag kötelező központi eleme, azaz magja (núcleo silábico) legalább egy magánhangzó, amely akár önmagában is alkothat egy szótagot: pl. a-ño ’év’. A szótagolás alapelve sem különbözik a magyarétól, vagyis lehetőség szerint mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: pl. ca-mi-no ’út’, lin-da ’szép’, te-lé-fo-no ’telefon’. A szótagolásnál mindig a kiejtésből kell kiindulni.

Vannak azonban hangzócsoportok, amelyek nem bonthatóak fel elemeikre a szótagolásnál, így azokat mindig át kell vinni a következő szótagba. Ezek a következők:

• a pr, br, tr, dr, cr, (kr,) gr, fr, valamint a pl, bl, cl, (kl,) gl, fl hangzócsoportok (vagyis azok, amelyekkel szó kezdődhet): pl. de-pri-mir ’összenyom’, ca-bra ’kecske’, en-tra-ron ’(ők) beléptek’, a-dre-na-li-na ’adrenalin’, dis-cre-to ’diszkrét’, dí-gra-fo ’kettős betű’, re-fres-co ’üdítő’, illetve di-plo-ma ’oklevél’, ha-blar ’beszél’, nú-cle-o ’mag’, si-glo ’század’, re-fle-jar ’tükröz’; kivétel, ha az első hangzó egy toldalék végződése: pl. sub-ra-yar ’aláhúz’;
• a kettőshangzók (diptongos: ai, ei, oi, au, eu, ou; ia, ie, io, iu, ua, ue, ui, uo) és a hármashangzók (triptongos: iai, iei, uai, uau, uei): pl. a-gua ’víz’, bue-no ’jó’, con-ti-nuo ’folytonos’, cui-da-do ’óvatosság’, fies-ta ’ünnep’, neu-tro ’semleges’, pa-tria ’haza’, pau-sa ’szünet’, triun-fo ’győzelem’, es-ta-dou-ni-den-se ’egyesült államokbeli’, es-tu-diáis ’tanultok’ stb. (Vannak olyan szavak, amelyekben csak látszólag van kettőshangzó: pl. a criar ’nevel’ valójában két szótagú: cri-ar.)

Külön hangot jelölnek, azért írásban sem bonthatóak fel a ch, ll, gu (e, i előtt), qu és rr* kettős betűk sem: pl. di-cho ’mondás’, be-llo ’szép’, se-gui-mos ’folytatjuk’, par-que ’park’, ca-rre-ra ’pályafutás’; azonban ha az -rr- csoport első eleme egy -r végű toldalék utolsó eleme, akkor természetesen szétválasztható: pl. ci-ber-re-vo-lu-ción ’kiberforradalom’, su-per-rá-pi-do ’szupergyors’.

A mássalhangzó-torlódások viselkedése

A spanyolban előforduló legbonyolultabb szótagszerkezet a CCVCC vagy a CCDC, ahol a C mássalhangzót (consonante), a V magánhangzót (vocal), a D pedig kettőshangzót (diptongo) jelképez (CCVCC-szerkezet pl. a transporte ’közlekedés’, CCDC pl. a cliente ’ügyfél’ szóban van). Ebből az is látható, hogy egy szótag nem végződhet és nem is kezdődhet kettőnél több mássalhangzóval. A mássalhangzó-torlódások elválasztására ennek figyelembevételével az alábbi szabályok vonatkoznak:

• Két egymást követő mássalhangzó közül a másodikat kell átvinni a következő szótagba, amennyiben nem alkotnak bonthatatlan kapcsolatot: ac-to ’tett’, lec-ción ’lecke’, ob-te-ner ’megszerez’, es-pe-ra ’várakozás’, in-na-to ’veleszületett’ stb.
• Három egymást követő mássalhangzónál a harmadik kerül át a következő szótag elejére, ha nincs köztük bonthatatlan csoport: abs-te-ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons-ti-tu-ción ’alkotmány’, sols-ti-cio ’napforduló’, de: com-pli-ca-do ’bonyolult’, des-pren-der ’leválik’ stb.
• Négy egymást követő mássalhangzó esetében az utolsó kettő szükségszerűen bonthatatlan csoportot alkot, így az átmegy a következő szótag elejére: abs-trac-to ’elvont’, cons-truc-ción ’építmény, szerkezet’ stb.

Ennek ellenére a legtöbb spanyol szó szótagszerkezete egyszerű CV, vagyis szótagjai csak egy mással- és egy magánhangzó kapcsolatából állnak (ami már így volt a latinban is).

Az x és a néma h

Az x (equis) viselkedése azért különös, mert egyetlen betű, de két mássalhangzó-fonéma, egy /k/ és egy /s/ kapcsolatát jelöli, amelyek magánhangzók között két külön szótaghoz is tartoznak: éxito /ék.si.to/ ’siker’, auxilio /au̯k.sí.li̯o/ ’segítség’. Ebben az esetben az x-et, mivel írásban bonthatatlan, egyezményesen át kell vinni a következő szótagba: é-xi-to, au-xi-lio. Ha azonban a következő szótag mássalhangzóval kezdődik, akkor az x a szótag végén marad: ex-ce-so ’túllépés’, ex-tra-ño ’különös’.

A h betűt (hache), mivel nincs hangértéke, úgy kell tekinteni a szótagolásnál, mintha írásban sem létezne: pl. a-dhe-si-vo ’ragadó, ragasztó’, prohi-bir ’tilt’ (az [oi̯] itt ugyanúgy kettőshangzó!) stb.

A szóelemző vagy morfológiai elválasztás (división morfológica)

Az összetett, vagy produktív prefixummal ellátott szavak nemcsak a szótagólási szabályok szerint, hanem az összetétel határánál is elválaszthatóak, csakúgy, mint a magyarban: bie-nes-tar vagy bien-es-tar ’jóllét’ (bien+estar), ma-lin-ter-pre-tar vagy mal-in-ter-pre-tar ’félreért’ (mal+interpretar), de-se-qui-li-brio vagy des-e-qui-li-brio ’egyensúlyhiány’ (des- + equilibrio).

A morfológiai elválasztási mód azonban csak azoknál az összetételeknél alkalmazható, amelyek tagjai önmagukban is használatosak. Az alapfeltétel tehát az, hogy a prefixum produktív legyen (lehessen más szavakat is alkotni vele), és az összetétel másik tagja önmagában is értelmes szó legyen. Így pl. az inhumano ’embertelen’ elválasztható az in- fosztóképzőnél: in-hu-ma-no, mert az in- produktív, az humano pedig önmagában is használt melléknév. Nem bontható így fel viszont az inerme (in- + arma) ’fegyvertelen’ melléknév, mivel az *erme önmagában nem értelmezhető, vagyis ennek a szónak csak egyféle szótagolása lehetséges: i-ner-me.

Elválasztás a sor végén (división de palabras a final de línea)

Témánk első részében általánosságban tárgyaltam a szótagolás alapelveit, szabályait és bizonyos helyesírási vonatkozásait, hiszen a szótagolás az alapja a sor végi szóelválasztásnak is. A spanyolban némileg eltérő szabályok vonatkoznak a szótagolásra és a sor végi elválasztásra. Az eltérések alatt természetesen nem egymásnak ellentmondó elvek vagy szabályok értendőek, hanem csupán az, hogy a sor végi elválasztásnál több a helyesírási megkötés, amelyeket többnyire esztétikai okokkal magyaráznak. Nézzük meg, hogy melyek is ezek (a helytelen alakokat a példákban * jelöli).

• Nem választhatóak el sor végén az egymás melletti magánhangzók (függetlenül attól, hogy egy vagy több szótaghoz tartoznak-e): pl. de- / caer (*deca- / er) ’visszaesik’, poe- / ta (*po- / eta) ’költő’. Ez alapján nem választható el pl. a leíais (*le- / íais, *leí- / ais) ’olvastatok’, hiába három szótagú (le-í-ais), vagy pl. a traer (*tra- / er) ’hoz’ sem, amely két szótagú (tra-er).
• Nem hagyható a sor végén egyetlen magánhangzóból álló szótag, kivétel, ha az néma h-val áll: pl. aho- / ra (*a- / hora) ’most’, de: he- / redero ’örökös’, oh- / mio ’ohm’. E szabály értelmében viszont nem választhatóak el azok a két szótagú szavak, amelyek első szótagja írásban is csak egy magánhangzóból áll: pl. agua (*a- / gua) ’víz’, eco (*e- / co) ’visszhang’.

A fenti két szabályból együttesen – értelemszerűen – az is következik, hogy a következő sor elején sem hagyható egyetlen magánhangzóból álló szótag, hiszen ez csakis akkor fordulhatna elő, ha az utolsó előtti szótag is magánhangzóra végződik, két egymást követő magánhangzó pedig nem választható szét: decía (de- / cía, viszont: *decí- / a) ’mondta’, día (*dí- / a) ’nap’ [időegység].

Néma h betűt tartalmazó szavak

A néma h-val itt is külön kell foglalkoznunk, hiszen azt a speciális esetet képviseli, hogy semmiféle hangot nem jelöl (tehát a szótagolásnál nem vehető figyelembe), írásban viszont létezik, így a szóelválasztásnál muszáj valamit kezdeni vele. Ebben a helyzetben csupán önkényes szabályokra támaszkodhatunk.

• A szó belsejében lévő néma h-t – az előzőekben leírtak kivételével – úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: pl. adhe- / sivo (az *a- / dhesivo az egy magánhangzós szótag, ill. a következő pontban leírtak miatt, az *ad- / hesivo pedig a kiejtés szerinti szótagolás elve miatt nem lehetséges), anhe- / lo (*a- / nhelo, *an- / helo; lásd az előző példát és a következő pontot) ’vágy’, vihue- / la (a *vi- / huela az egymás melletti magánhangzók elválaszthatatlanságának elve miatt nem lehetséges) [kisebb spanyol gitárféleség].
• A következő sor elejére nem vihető át a spanyolban idegen *dh-, *lh-, *nh-, *rh-, *sh- betűcsoport, ezért azok az összetett vagy toldalékkal ellátott szavak, amelyek első tagja mássalhangzóra végződik, második tagja viszont h-val kezdődik, esztétikai megfontolásból csak a szóelemző (morfológiai) elv szerint választhatóak el az összetételi határnál, amennyiben ez az elv alkalmazható: pl. des- / hacer (*de- / shacer) ’visszavon’, mal- / herir (*ma- / lherir) ’súlyosan megsebesít, clorhi- / drato (*clo- / rhidrato) ’sósav’, des- / inhibir (*desi- / nhibir) ’gátlást felold’.

Az eddigiek összefoglalása az alábbi táblázatban látható néhány pontba összeszedve.

A nagyításhoz kattints! (Forrás: El Mexicano)

Elválasztási feladat

Próbáljuk meg az alábbi szavakat elválasztani ott, ahol lehetséges, a szótagolás és a sor végi elválasztás szabályait alkalmazva! (Példa: „x) averiguaríais” → x) ave- / ri- / gua- / ríais.) Akinek még van kedve, azt is beleírhatja a megoldásokba, hogy hány szótagú a szó.

a) ahuecar b) audiencia c) deshumanizar d) desarrollo e) dondequiera

f) estudiaríamos g) exceptuando h) guerrero i) heroico j) indescriptiblemente

k) interrelación l) olían m) restructuración n) rompehielos o) trashumancia

(A helyes megoldások itt találhatóak.)

---

*

A spanyol hagyomány az -rr- csoportot külön hangot jelölő kettős betűként kezeli, amely ezért nem bontható szét. Ennek önkényességét jól szemlélteti a portugál példája, ahol az -rr- annak ellenére elválasztható szótaghatáron, hogy még képzéshelyében is eltértő beszédhangot (uvuláris – nyelvcsapi, „raccsolt” – pergőhangot) jelöl, mint az -r-.