Euskara: Európa egyetlen élő őshonos nyelve

Euskal Herria – így nevezik a baszkok történelmi őshazájukat, amelyhez Spanyolországban a mai Baszkföld (lila) és Navarra (zöld) autonóm közösségek, Franciaországban (sárga) pedig Labourd, Alsó-Navarra és Soule történelmi tartományok („Francia Baszkföld”) tartoznak. (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Iberiar penintsulan bizirik dirauen erromatarren aurreko hizkuntza bakarra da euskara – „Az Ibériai-félsziget egyetlen, római kor előttről fennmaradt nyelve a baszk” – állítják a baszkok (saját nevükön euskaldunak, azaz ’a baszk nyelven bírók’), akik nagyon büszkék ősi és máig megfejtetlen hovatartozású nyelvükre.

A baszk vagy euskara nyelvet valóban nagy rejtély övezi, s ezt kihasználva a spanyolok (akik szintén büszkék erre) és még a helyi nyelvészek is gyakran túlmisztifikálják. Eredetéről már számos elmélet született, azonban a hiányos dokumentációk miatt egyik sem bizonyítható. Mivel Európában mindössze két nyelvcsalád tagjait, az indoeurópai, valamint az uráli nyelveket (melynek finnugor ágába tartozik a magyar, a finn, az észt stb. nyelv is) beszélik, jogosan felmerült már az a feltételezés is, hogy – kizárásos alapon – a baszk is a finnugor nyelvek közé tartozik. Egyebek mellett leginkább a kaukázusi nyelvekkel próbálták rokonítani még a múlt században, de vannak, akik úgy tartják, hogy a szintén megfejtetlen ókori ibér nyelv rokona – s a legfrissebb kutatások szerint ez tűnik a legvalószínűbbnek, ahogy egyre többet sikerül megfejteni az ibér nyelvű feliratokból. Eltúlzott feltételezések azt állítják, hogy az indoeurópai és uráli népek Európába érkezése előtt az egész kontinens őslakossága egy baszkhoz hasonló nyelvet beszélhetett, ami éppúgy nem bizonyítható, ahogy más elméletek sem.

Jellegzetes francia baszk táj (Forrás: Pixabay.com)

Mivel a baszkok eredetileg – az ibérekkel ellentétben – írni-olvasni nem tudó, falusi életmódot folytató hegyi nép volt, így nyelvükről írásos dokumentumok nem maradhattak ránk egészen a 10. századig, amikor is elvétve néhány kifejezés szerepelt ugyanazokban az ún. San Millán-i glosszákban (spanyolul Glosas Emilianenses), melyek egyikében az első „spanyol” mondat is szerepelt. (Erről aztán kiderült, hogy nem is kasztíliai, hanem régi aragóniai vagy valamilyen átmeneti nyelvjárásban íródhatott.)

KIEJTÉSI GYORSTALPALÓ
Betűsor	a b d dd e f g h i j k l m n o p r rr s t ts tt tx tz u (ü) x z
Magánhangzók	a e i o u (ü – csak a soule-i nyelvjárásban)
Kettőshangzók	ai ei oi au eu
Mássalhangzók (amelyek ejtése a magyarétól többé-kevésbé eltérő)
b d g	magyar [b], [d] és [g], de magánhangzók közt „lazán” ejtve, ahogy spanyolul
dd tt	magyar [gy] és [ty] (általában hangutánzó, hangulatfestő, ill. ikerszavakban)
h	eredetileg és választékos beszédben [h], de a legtöbb nyelvjárásban már néma
j	eredetileg [j], néhány spanyolországi változatban [ch], egyes franciaországi változatokban [zs] (ősi szavaknak csak az elején fordul elő, i- vagy e- helyett)
l	[l], de [i] után általában lágyul, tehát az -il- ejtése [ilʲ]
n	[n], de [i] után általában lágyul, tehát az -in- ejtése [iny]
s x	mindkettő kb. magyar [s] (az előbbi kissé selypesebb, az utóbbi lágyabb: [sʲ])
ts tx	mindkettő magyar [cs]
tz	magyar [c]
z	magyar [sz]
Egyéb tudnivalók, érdekességek
A baszkban r-rel nem kezdődhet szó. Szó végén magánhangzón kívül csak k, l, n, r, s, t, ts, tz, z állhat. Egyes mássalhangzók ejtése, lágyítása nyelvjárásfüggő. • A baszkban minden hang rövid, egyedül az r lehet egyszerű vagy pergetett (az előbbi gyakran egy korábbi -l-ből származik). • A hangsúlynak néhány kivételtől eltekintve szintén nincs megkülönböztető szerepe. A két szótagú alakok hangsúlya az első vagy az utolsó, a kettőnél több szótagúaké – beleértve a toldalékolt és az összetett szavakat, kifejezéseket is – a második szótagon érezhető.

A kutatásokat így nehezíti a nyelvről szóló írásos dokumentáció hiánya, s éppen ezért nem igazolható az ibér nyelvvel való rokonsága sem: az utóbbi nyelven talált szövegek megfejtésében a baszk eddig nem sokat segített. Szintén nem szabad szem elől téveszteni, hogy a baszk nyelv rengeteg változáson ment át, hiszen erős hatás érte először a kelta, majd a latin, legutóbb pedig az újlatin nyelvek (spanyol, okcitán, francia) részéről is: szókincsének közel 50%-a latin-újlatin elemekből áll, pl. lat. LIBRU ’könyv’ > liburua, vö. sp. libro; PACE ’béke’ > bake, vö. sp. paz stb.

Oskorri: Ikusi, mendizaleak! (Nézzétek, hegymászók!) – egy híres baszk hazafias dal (angol feliratozással)
A baszk az uráli (finnugor) nyelvekhez, így a magyarhoz hasonlóan is agglutináló, vagyis toldalékoló nyelvről van szó, nyelvtani nemek nincsenek. Az igék ragozási rendszere teljesen eltérő az ismert „nagy” nyelvekétől: az igéhez nem az általunk megszokott módon kapcsolódnak a ragok, hanem valójában az áll egy tőből (amely a rendhagyó segédigék esetén ki is eshet), melynek elejéhez és végéhez a személyes névmások különböző alakjait és egyéb módosító elemeket ragasztanak hozzá, így kifejezve a cselekvés végzőjét („alany”), címzettjét (részeshatározó), valamint elszenvedőjét („tárgy”, amely a baszk rendszerben igazából szintén alanyszerű, lásd lejjebb). Ez a rendszer leginkább bizonyos amerikai indián nyelvek – pl. az azték (nahuatl) – igeragozásához hasonló. Az igék legnagyobb részét összetett módon ragozzák (vagyis egy, a magyarban és az indoeurópai nyelvekben valamelyik igenévnek megfelelő alak + segédige, mely utóbbi tömöríti a személyt, a számot, a különböző aspektusokat, a tárgyat, a részeshatározót stb.).

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Ezenkívül a baszk ún. ergatív nyelv (lásd a fenti ábrát), ami azt jelenti, hogy a mondatban az igéhez tartozó két főnév (névszói szerkezet) közül nem a passzívat jelöli toldalékkal, amelyik a cselekvés elszenvedője – ezt nevezzük mi a mondat tárgyának –, hanem azt, amelyik a cselekvést végzi (vagyis az alanyt): ez az ergatív eset; míg a mondat jelöletlen „tárgya” ún. abszolutívuszban áll. A „tárgy” nélküli mondatokban azonban – mivel ilyenkor egyértelmű, hogy az igéhez tartozó névszó csak az alany lehet – nem kap ragot a cselekvő, vagyis az áll abszolutívuszban. A baszk mondatban tehát az „alapértelmezett” elem (ami nem kap ragot) az, amelyet a cselekvés érint, amivel valami történik. Ezt leginkább egy példával lehet bemutatni: Martinek egunkariak erosten dizkit ’Márton az újságokat megveszi nekem’ – szó szerint: ’Márton_által (Martin|ek) az újságok (egunkari|a|k) megvéve (erosten) van_több_nekem (di|zki|t)’; vö. sp. Martín me compra los periódicos ’Márton (Martín) nekem (me) megveszi (compra) az újságok[at] (los periódicos)’. (A spanyol általában nem jelöli a tárgyesetet élettelennél, ugyanakkor a sors iróniája, hogy az újlatin nyelvek névszói javarészt tárgyesetű alakok voltak eredetileg a latinban – tehát ha úgy vesszük, tulajdonképpen mindig tárgyesetben állnak.)

Xalbadorren heriotzean (Xalbador halálakor), Xabier Lete híres baszk dala Fernando Aire Etxart (alias Xalbador) baszk versszavaló emlékére Erramun Martikorena előadásában
Mint látható tehát, még számunkra is eléggé kacifántos nyelvről van szó, persze sok hasonlóság is van, mivel szintén toldalékoló nyelv, s talán az előbbi példákból is felfedezhető, hogy a magyarhoz hasonlóan a baszkban is a -k a többes szám jele. Talán véletlen egybeesés? Összegzésképpen, elég sok nyitott kérdés van még e nyelvvel kapcsolatban, amely a tudomány mai álláspontja szerint – akárcsak a japán – egyetlen ma élő nyelvvel sem áll rokonságban.

Példaként a Miatyánk spanyolul és egységesített baszk (batua) nyelven (Forrás: El Mexicano)