A leíró nyelvészek gyakran azt hangoztatják, hogy egy nyelvben egyáltalán nem számít, hogy mi hogyan volt régen vagy miből alakult ki, és mit milyen jelentésben használtak. De úgy látszik, valamikor mégis...
A spanyolban több igével is kifejezhetjük azt, hogy valamit vagy valakit kedvelünk. Ahogy a magyarban, szintén létezik az ’akar’, a ’szeret’ és a ’tetszik’ igéknek megfelelő jelentés, azonban, mint már volt hasonlóra példa, az ezeknek való megfeleltetés nem kölcsönösen egyértelmű, és az első kettő (’akar’ vs. ’szeret’) között nincs olyan éles különbség, mint a magyarban. Annál is inkább, mert igazából nincs is rájuk külön ige – pontosabban van is, de nincs is (hogy ez mit is jelent, később látni fogjuk). Ebből aztán adódik néha egy kis zűrzavar a nyelvtanulók fejében. Nézzük meg, hogy is van ez az egész.
Alaphelyzetben a querer (< lat. QUÆRERE) jelentése ’akar’, az amar (< lat. AMĀRE) jelentése ’szeret’, a gustar (< lat. GUSTĀRE) ige pedig a ’tetszik’-nek felel meg (az utóbbit ugyanúgy használjuk, ahogy a magyarban, vagyis az ige alanya nem az, akinek valami tetszik [a tapasztaló], hanem az, ami vagy aki tetszik, azaz a tetszés tárgya [ingere]: nos gusta ’nekünk tetszik’, le gustan ’neki tetszenek’, me gustas ’nekem tetszel’, te gusto ’neked tetszem’ stb. – az ilyen igék főnévi igeneve a spanyol nyelvtanokban általában le végződéssel szerepel (gustarle), jelezve, hogy az ige részes névmással használatos). Azonban míg magyarul teljes természetességgel bármire rávághatjuk, akár személyre, akár dologra, hogy ’szeretem’ (emellett persze azt is mondhatjuk, hogy ’akarom’ vagy ’tetszik’), a spanyolban ez kicsit másképp működik.
Aki nem beszél spanyolul, talán még az is tudja, hogy a te quiero [te kjéro] jelentése ’szeretlek [téged]’ – legalábbis így fordítjuk magyarra. Ha viszont a te quiero jelentése valóban ’szeretlek’, akkor elvileg mondhatnánk azt is, hogy quiero esta sopa, abban az értelemben, hogy ’szeretem ezt a levest’. De ilyet nem mondanak, hanem azt mondják, hogy me gusta esta sopa ’tetszik [nekem] ez a leves’. Vajon miért? Azért, mert a querer jelentése valójában ’akar, óhajt’, amit viszont személyek, illetve megszemélyesített dolgok esetén ’szeret’-nek (is) fordítunk! Ennek az a magyarázata, hogy az ige forrása, a latin QUÆRERE eredeti jelentése ’keres, kíván, megszerezni igyekszik, törekszik’ (ugyaninnen ered a cuestión ’kérdés’ [úgymint: ’téma, ügy’] szó is – vö. ang. question ’kérdés’). Ha pedig szerelmesek vagyunk, vagy valakit (valamit) nagyon szeretünk, akkor nyilván nemcsak egyszerűen szeretjük, hanem ’akarjuk’ is (hogy velünk legyen, a mienk legyen). A querer igét tárgyakra, fogalmakra akkor lehet csak használni ’szeret’ értelemben, ha személyes érzelem fűz minket hozzájuk, ilyenkor viszont mindig az a elöljárószó a vonzata: quiero a mi coche ’szeretem a kocsimat’, quiero a mi casa ’szeretem a házamat’, quiero a mi tierra ’szeretem a hazámat’. A fentieket leszámítva a querer az összes többi esetben kizárólag azt jelenti, hogy ’akar’, amit az imperfecto de subjuntivo alakkal úgy fordítunk, hogy ’szeretne’: Quisiera un café ’szeretnék egy kávét’; Ya no quiero esta sopa, sabe terrible ’Már nem akarom ezt a levest, szörnyű az íze’; sőt, olyan is van (Latin-Amerikában), hogy Quiero amarte ’Szeretni akarlak’!
Az amar ige alapvető jelentése tehát ’szeret’, de ezt sem használhatjuk bárhol, bármikor és bárhogy, mint a magyarban. Spanyolországban például nem igazán használják ezt az igét (legfeljebb költői nyelvben vagy romantikus dalokban), mert „nyálasnak”, affektáltnak és „ódivatúnak” hat, vagyis ott a querer-nek nincs alternatívája. Ahol használják, ott leginkább azt jelenti, hogy ’szerelemmel szeret’. Szerelmünknek tehát – főleg, ha latin-amerikai – mondhatjuk nyugodtan, hogy te amo, és azt is, hogy te quiero. Az utóbbit viszont – Spanyolországban és Latin-Amerikában is – ugyanúgy mondhatjuk családtagnak, személyes jó barátnak, ismerősnek is, nemtől függetlenül, ami ez esetben természetesen nem szerelmet jelent (vö. kb. ’bírlak’). Na de mi van akkor, ha a levest szeretjük nagyon, akkor arra lehet azt mondani Latin-Amerikában, hogy amo esta sopa? Ott minden további nélkül! Legalábbis talán nem hangzik annyira affektáltan, mint Spanyolországban. Nem ritka egyébként a latin-amerikai spanyolban az amar használata tárgyakra, fogalmakra: amo (a) mi tierra ’szeretem a hazámat’, amo esta canción ’szeretem ezt a dalt’ stb. – erről könnyen meggyőződhetünk a Google segítségével.
Jó, de ha tényleg nem akarunk „nyálasak” lenni, akkor mégis hogy mondjuk azt, hogy valamit szeretünk, kedvelünk? Erre a megoldás egyszerűen me gusta, azaz ’tetszik nekem’ – ez ugyanis bármikor, bármire használható (tárgyra, fogalomra, ételre stb.), és sosem kell attól tartanunk, hogy kínos helyzetbe kerülnénk miatta: Me gusta la comida de este restaurante ’Szeretem az ételét ennek az étteremnek’ (szó szerint: ’Nekem tetszik az étele ennek az étteremnek’), Les gustan las películas de horror ’Szeretik a horrorfilmeket’ (szó szerint: ’Nekik tetszenek a horrofilmek’), Nos gusta leer ’Szeretünk olvasni’ (szó szerint: ’Nekünk tetszik az olvasás’) stb. (Vigyázat! Emlékezzünk, hogy például a quiero leer azt jelentené, hogy ’olvasni akarok’.) Természetesen személyre is lehet használni a gustarle igét, ekkor azonban ténylegesen a magyar ’tetszik’-nek felel meg: Veo que te gusta mucho aquella chica ’Látom, hogy neked nagyon tetszik az a lány’.
A három ige (querer, amar, gustarle) használatához segítséget nyújthat az alábbi ábra.
Ezeken kívül persze létezik még néhány ige, amellyel tetszést fejezhetünk ki, mint pl. a desear (< deseo < beszélt lat. *DESĬDIUM, amely a DESIDĔRIUM ’kívánság, vágy’ deformációja a DESĬDIA ’henyélés, tétlenség’ főnév hatására) ’kíván’ (szexuálisan is), estimar (< lat. ÆSTIMĀRE) ’nagyra becsül, kedvel, tisztel’ (személyt), encantarle (< lat. INCANTĀRE) ’elbűvöl, elvarázsol’, fascinarle (< FASCINĀRE) ’lenyűgöz, elbűvöl’, impresionarle ’bámulatba ejt, lenyűgöz’ stb. Az utóbbi három tekinthető egymás teljes értékű szinonimájának is, különösebb jelentésbeli eltérés nélkül felcserélhetőek ugyanabban a szövegkörnyezetben, és használatuk a gustarle igééhez hasonló: Me encanta/fascina/impresiona esa película ’Számomra lenyűgöző az a film’.
Kiegészítésként, zárójelesen megjegyzendő, hogy bár a gustar igének lehetséges még kétfajta további használata, amelyeknél a cselekvő alany – az előzőekkel ellentétben – a beszélő, ezek viszont a mai köznyelvben szinte már egyáltalán nem fordulnak elő. Az egyiknek a de elöljárószó a vonzata: Gustaba de reunirse con amigos en su casa ’Szeretett barátokkal összejönni/találkozni a házában/lakásán’; a másikat a querer igéhez hasonlóan használják, ma már csak néhány rögzült kifejezéstípusban, főleg udvariassági formulákban: ¿Gusta usted una cerveza? (=¿Quiere/Desea usted una cerveza?) ’Kíván/Szeretne Ön [inni] egy sört?’
Végül is mondhatjuk, bármennyire is furcsán hangzik, mégis van abban némi igazság, hogy spanyolul valójában csak ’akarni’ lehet... ;-)
A spanyolban több igével is kifejezhetjük azt, hogy valamit vagy valakit kedvelünk. Ahogy a magyarban, szintén létezik az ’akar’, a ’szeret’ és a ’tetszik’ igéknek megfelelő jelentés, azonban, mint már volt hasonlóra példa, az ezeknek való megfeleltetés nem kölcsönösen egyértelmű, és az első kettő (’akar’ vs. ’szeret’) között nincs olyan éles különbség, mint a magyarban. Annál is inkább, mert igazából nincs is rájuk külön ige – pontosabban van is, de nincs is (hogy ez mit is jelent, később látni fogjuk). Ebből aztán adódik néha egy kis zűrzavar a nyelvtanulók fejében. Nézzük meg, hogy is van ez az egész.
Alaphelyzetben a querer (< lat. QUÆRERE) jelentése ’akar’, az amar (< lat. AMĀRE) jelentése ’szeret’, a gustar (< lat. GUSTĀRE) ige pedig a ’tetszik’-nek felel meg (az utóbbit ugyanúgy használjuk, ahogy a magyarban, vagyis az ige alanya nem az, akinek valami tetszik [a tapasztaló], hanem az, ami vagy aki tetszik, azaz a tetszés tárgya [ingere]: nos gusta ’nekünk tetszik’, le gustan ’neki tetszenek’, me gustas ’nekem tetszel’, te gusto ’neked tetszem’ stb. – az ilyen igék főnévi igeneve a spanyol nyelvtanokban általában le végződéssel szerepel (gustarle), jelezve, hogy az ige részes névmással használatos). Azonban míg magyarul teljes természetességgel bármire rávághatjuk, akár személyre, akár dologra, hogy ’szeretem’ (emellett persze azt is mondhatjuk, hogy ’akarom’ vagy ’tetszik’), a spanyolban ez kicsit másképp működik.
 |
| A vita tárgya... (Forrás: Pixabay.com) |
Aki nem beszél spanyolul, talán még az is tudja, hogy a te quiero [te kjéro] jelentése ’szeretlek [téged]’ – legalábbis így fordítjuk magyarra. Ha viszont a te quiero jelentése valóban ’szeretlek’, akkor elvileg mondhatnánk azt is, hogy quiero esta sopa, abban az értelemben, hogy ’szeretem ezt a levest’. De ilyet nem mondanak, hanem azt mondják, hogy me gusta esta sopa ’tetszik [nekem] ez a leves’. Vajon miért? Azért, mert a querer jelentése valójában ’akar, óhajt’, amit viszont személyek, illetve megszemélyesített dolgok esetén ’szeret’-nek (is) fordítunk! Ennek az a magyarázata, hogy az ige forrása, a latin QUÆRERE eredeti jelentése ’keres, kíván, megszerezni igyekszik, törekszik’ (ugyaninnen ered a cuestión ’kérdés’ [úgymint: ’téma, ügy’] szó is – vö. ang. question ’kérdés’). Ha pedig szerelmesek vagyunk, vagy valakit (valamit) nagyon szeretünk, akkor nyilván nemcsak egyszerűen szeretjük, hanem ’akarjuk’ is (hogy velünk legyen, a mienk legyen). A querer igét tárgyakra, fogalmakra akkor lehet csak használni ’szeret’ értelemben, ha személyes érzelem fűz minket hozzájuk, ilyenkor viszont mindig az a elöljárószó a vonzata: quiero a mi coche ’szeretem a kocsimat’, quiero a mi casa ’szeretem a házamat’, quiero a mi tierra ’szeretem a hazámat’. A fentieket leszámítva a querer az összes többi esetben kizárólag azt jelenti, hogy ’akar’, amit az imperfecto de subjuntivo alakkal úgy fordítunk, hogy ’szeretne’: Quisiera un café ’szeretnék egy kávét’; Ya no quiero esta sopa, sabe terrible ’Már nem akarom ezt a levest, szörnyű az íze’; sőt, olyan is van (Latin-Amerikában), hogy Quiero amarte ’Szeretni akarlak’!
Az amar ige alapvető jelentése tehát ’szeret’, de ezt sem használhatjuk bárhol, bármikor és bárhogy, mint a magyarban. Spanyolországban például nem igazán használják ezt az igét (legfeljebb költői nyelvben vagy romantikus dalokban), mert „nyálasnak”, affektáltnak és „ódivatúnak” hat, vagyis ott a querer-nek nincs alternatívája. Ahol használják, ott leginkább azt jelenti, hogy ’szerelemmel szeret’. Szerelmünknek tehát – főleg, ha latin-amerikai – mondhatjuk nyugodtan, hogy te amo, és azt is, hogy te quiero. Az utóbbit viszont – Spanyolországban és Latin-Amerikában is – ugyanúgy mondhatjuk családtagnak, személyes jó barátnak, ismerősnek is, nemtől függetlenül, ami ez esetben természetesen nem szerelmet jelent (vö. kb. ’bírlak’). Na de mi van akkor, ha a levest szeretjük nagyon, akkor arra lehet azt mondani Latin-Amerikában, hogy amo esta sopa? Ott minden további nélkül! Legalábbis talán nem hangzik annyira affektáltan, mint Spanyolországban. Nem ritka egyébként a latin-amerikai spanyolban az amar használata tárgyakra, fogalmakra: amo (a) mi tierra ’szeretem a hazámat’, amo esta canción ’szeretem ezt a dalt’ stb. – erről könnyen meggyőződhetünk a Google segítségével.
Jó, de ha tényleg nem akarunk „nyálasak” lenni, akkor mégis hogy mondjuk azt, hogy valamit szeretünk, kedvelünk? Erre a megoldás egyszerűen me gusta, azaz ’tetszik nekem’ – ez ugyanis bármikor, bármire használható (tárgyra, fogalomra, ételre stb.), és sosem kell attól tartanunk, hogy kínos helyzetbe kerülnénk miatta: Me gusta la comida de este restaurante ’Szeretem az ételét ennek az étteremnek’ (szó szerint: ’Nekem tetszik az étele ennek az étteremnek’), Les gustan las películas de horror ’Szeretik a horrorfilmeket’ (szó szerint: ’Nekik tetszenek a horrofilmek’), Nos gusta leer ’Szeretünk olvasni’ (szó szerint: ’Nekünk tetszik az olvasás’) stb. (Vigyázat! Emlékezzünk, hogy például a quiero leer azt jelentené, hogy ’olvasni akarok’.) Természetesen személyre is lehet használni a gustarle igét, ekkor azonban ténylegesen a magyar ’tetszik’-nek felel meg: Veo que te gusta mucho aquella chica ’Látom, hogy neked nagyon tetszik az a lány’.
A három ige (querer, amar, gustarle) használatához segítséget nyújthat az alábbi ábra.
 |
| A teljes mérethez kattints a képre! (Forrás: El Mexicano) |
Ezeken kívül persze létezik még néhány ige, amellyel tetszést fejezhetünk ki, mint pl. a desear (< deseo < beszélt lat. *DESĬDIUM, amely a DESIDĔRIUM ’kívánság, vágy’ deformációja a DESĬDIA ’henyélés, tétlenség’ főnév hatására) ’kíván’ (szexuálisan is), estimar (< lat. ÆSTIMĀRE) ’nagyra becsül, kedvel, tisztel’ (személyt), encantarle (< lat. INCANTĀRE) ’elbűvöl, elvarázsol’, fascinarle (< FASCINĀRE) ’lenyűgöz, elbűvöl’, impresionarle ’bámulatba ejt, lenyűgöz’ stb. Az utóbbi három tekinthető egymás teljes értékű szinonimájának is, különösebb jelentésbeli eltérés nélkül felcserélhetőek ugyanabban a szövegkörnyezetben, és használatuk a gustarle igééhez hasonló: Me encanta/fascina/impresiona esa película ’Számomra lenyűgöző az a film’.
Kiegészítésként, zárójelesen megjegyzendő, hogy bár a gustar igének lehetséges még kétfajta további használata, amelyeknél a cselekvő alany – az előzőekkel ellentétben – a beszélő, ezek viszont a mai köznyelvben szinte már egyáltalán nem fordulnak elő. Az egyiknek a de elöljárószó a vonzata: Gustaba de reunirse con amigos en su casa ’Szeretett barátokkal összejönni/találkozni a házában/lakásán’; a másikat a querer igéhez hasonlóan használják, ma már csak néhány rögzült kifejezéstípusban, főleg udvariassági formulákban: ¿Gusta usted una cerveza? (=¿Quiere/Desea usted una cerveza?) ’Kíván/Szeretne Ön [inni] egy sört?’
Végül is mondhatjuk, bármennyire is furcsán hangzik, mégis van abban némi igazság, hogy spanyolul valójában csak ’akarni’ lehet... ;-)
