A spanyol elöljárószók

Ante el Congreso de los Diputados (Forrás: Wikimedia Commons)

Három elöljáróról már volt szó két korábbi témában, de most megnézzük a többit is. Bevezetésként próbáljuk meghatározni, mit is nevezünk elöljárónak (elöljárószónak). Ez a kategória főleg az indoeurópai és az afroázsiai nyelvek jellemzője, s olyan szócskát jelent, amely egy adott szerkezet (szó vagy kifejezés) elején állva annak valamilyen mondattani esetét – általában határozófélét – fejezi ki.

A magyarban és számos más agglutináló nyelvben ugyanezt a funkciót toldalékok (ragok), illetve a névutók látják el. Mint érdekesség említendő, hogy általában azokban a nyelvekben vannak elöljárószók, amelyekben – természetes szórendnél – a mondat „feje” (központi eleme, vagyis az állítmány/ige) is meg szokta előzni a bővítményeit, míg az olyan nyelvekben, ahol ez a mondat végén áll, ott inkább névutókat, toldalékokat használnak (a magyarban a toldalékok is régi névutókból alakultak ki).

A spanyol grammatikusok között soha nem volt teljes az egyetértés abban, hogy pontosan hány elöljárószó (preposición, -ones; f.) van, de az alábbiakat tekinthetjük biztosan annak, és ezekkel is találkozhatunk a leggyakrabban:

a, ante, bajo, con, contra, de, desde, durante, en, entre, hacia, hasta, mediante, para, por, según, sin, sobre, tras.

Az új akadémiai spanyol nyelvtan (Nueva gramática de la lengua española) a fentieken kívül idesorolja még a ma már nem használt cabe (< cabo de) ’mellett’, illetve a néhány rögzült kifejezésben még fellelhető so (< lat. SŬB) ’alatt’, továbbá a csak speciális kontextusokban előforduló versus ’ellen’ és vía ’keresztül, útján’ alakokat is. Az elöljárószók általában – a határozókkal ellentétben – hangsúlytalanok, kivétel a según és a vía. Lássuk őket egyenként (zárójelben az etimológia szerepel).

• a (lat. AD). Kifejez minden olyan viszonyt, amely valamilyen célt, közelítést, vagy a cselekvés címzettjét jelöli, így pl. ’-hoz, -hez, -höz – helynévvel -ba, -be / -ra, -re –, -ig, -nál, -nél, a részes eset jeleként -nak, -nek stb. (ellentétje a de), továbbá ’-kor’; személyek, fogalmak esetén a tárgyesetet is jelöli. Például: voy a casa ’megyek haza’, viene a verme ’eljön meglátogatni engem’, (felszólításként) ¡A dormir! ’Alvásra fel!’, de lunes a viernes ’hétfőtől péntekig’, a las seis (horas) ’hat órakor’, a ti ’neked, téged’. Bizonyos főnevekkel, illetve igékkel eszköz-, mód- vagy állandó határozót jelöl: a pie ’gyalog’, a caballo ’lovon’, condenar a muerte ’halálra ítél’, jugar al tenis ’teniszezik’ stb. Egyes igékkel (mint pedir, preguntar stb.) ’tőle’: Se lo pedí a Pedro ’Elkértem Pétertől’. Összevont alak: a + el = al; ennek jelentése főnévi igenévvel (a jelzett cselekvés/történés) ’idején, -kor’, pl. al salir el sol ’napfelkeltekor’, al ser necesario ’szükség esetén’.
• ante (lat. ANTE). Helyben vagy átvitt értelemben ’előtt’, illetve ’jelenlétében’; pl. ante consonante ’mássalhangzó előtt’, ante el edificio ’az épület előtt’, ante el parlamento ’az országgyűlés előtt’, ante la crisis ’a válság jelenlétében’, ante ti ’előtted, jelenlétedben’.
• bajo (lat. *BASSIU [bassus, -um]). Helyben, illetve átvitt értelemben ’alatt’; pl. bajo dominio romano ’római uralom alatt’, bajo estas condiciones ’e feltételek alatt/mellett’.
• con (lat. CŬM). Eszköz- vagy társhatározó (valamint átvitt értelemben is): ’-val, -vel’; pl. con la mano ’kézzel’, con música ’zenével’. Egyes igékkel, átvitt értelemben ’-hoz, -hez, -höz’: regresamos con ustedes ’visszatérünk Önökhöz’ (pl. tévéműsorban). Rendhagyó összevont alakok (a személyes névmás elöljárós esetével): con + mí = conmigo (< lat. CŬM MĒCUM) ’velem/magammal’, con + ti = contigo (< lat. CŬM TĒCUM) ’veled/magaddal’, con + sí = consigo (lat. CŬM SĒCUM) ’saját magával/magukkal’.
• contra (lat. CŎNTRA). ’Ellen, ellenében, szemben’ (átvitt értelemben is); pl. contra ti ’ellened’, contra viento ’széllel szemben’, contra reloj ’időre’ (’óra ellen’). Gyakran az en contra de kifejezéssel is használják.
• de (lat. DĒ). Kifejez minden olyan esetet, amely valaminek a forrását jelöli (az a ellentétje), azaz: ’-ból, -ből, -ról, -ről, -tól, -től’, valamint a birtokos eset jele; pl. es de madera ’fából van’, viene de Argentina ’Argentínából jön’, de eso no se habla ’erről~arról nem beszélnek’, de Madrid a Toledo ’Madridtól Toledóig’, la ciudad de Nueva York ’New York városa’, la casa de mi padre ’az apám háza’. Különféle kifejezésekben módhatározó, illetve időszakra, korszakra utaló főnevekkel időhatározó; pl. de pie ’állva’, de tal manera ’oly módon’, de negro ’feketében’, de noche y de día ’éjjel-nappal’, de madrugada ’hajnalban’, de niña ’kislányként’. Összevont alak: de + el = del.
• desde (lat. DĒ EXDĒ). Helyben és időben: ’-ból/-ról, -ből/-ről, -tól, -től (kezdve), óta’ (ugyanazt fejezi ki, mint a de, csak precízebben; ellentétje az hasta): desde aquí ’innentől’, desde las tres (horas) ’három órától’, te llamo desde Hungría ’Magyarországról hívlak’.
• durante (a durar folyamatos melléknévi igeneve). Időben: ’alatt, folyamán, közben’; pl. durante los días de invierno ’a téli napok alatt’.
• en (lat. ĬN). Térben vagy időben ’-ban, -ben, -on, -en, -ön’ (átvitt értelemben is), illetve bizonyos, mozgást kifejező igékkel ’-ba, -be (zárt térbe), -ra, -re’; pl. en la casa ’a házban’, en la mesa ’az asztalon’, en primavera ’tavasszal’, en este momento ’ebben a pillanatban’, no creo en Dios ’nem hiszek Istenben’, entrar en la casa ’belépni a házba’, ponlo en la mesa ’tedd az asztalra’.
• entre (lat. ĬNTER). Helyben, időben vagy átvitt értelemben ’között, közepette’: pl. entre dos muros ’két fal között’, entre la lluvia ’az esőben (közepette)’, entre las dos y las cuatro ’kettő és négy [óra] között’, entre sí ’egymás közt’. Ha több személyes névmás követi, azok alanyesetben állnak: entre tú y yo ’közted és köztem’.
• hacia (régen faze a, lat. FACĬE AD). Helyben, időben (átvitt értelemben is): ’felé’; pl. hacia la ciudad ’a város felé’, hacia mí ’felém’, hacia las doce ’12 óra felé’. (Nem tévesztendő össze az hacía szóval, az hacer ige egyes szám első vagy harmadik személyű imperfecto de indicativo alakjával.)
• hasta (régen fasta, eredete vitatott). Helyben vagy időben ’-ig’ (ugyanazt fejezi ki, mint az a, csak pontosabban; ellentétje a desde); pl. hasta aquí ’idáig’, hasta ahora ’mostanáig’. Időhatárózóval vagy időhatározói kifejezéssel állva ’az addigi viszontlátásra’ jelentésű elköszönési szófordulatot alkotja: ¡Hasta mañana! ’A holnapi viszontlátásra!’, ¡Hasta pronto! ’Viszlát legközelebb!’, ¡Hasta el próximo lunes! ’Viszlát következő hétfőig!’, ¡Hasta luego! ’Viszontlátásra!’. Határozóként, alanyesettel ’még, sőt’: pl. hasta tú lo sabes ’még te is tudod’.
• mediante (a mediar folyamatos melléknévi igeneve). Módhatározó: ’által, folytán, révén, útján’ (= por medio de); pl. mediante la utilización de nuevas tecnologías ’új technológiák alkalmazása révén’.
• para (< por + a). Célhatározó: ’-nak, -nek a részére, számára, (helyben) -ba, -be (= a), felé, irányába (= hacia), (időben) -ra, -re’, illetve főnévi igenévvel a „mi célból?” kérdésre felel; pl. esto es para ti ’ez itt a tied’, Pedro se va para España ’Péter Spanyolországba megy’, para la próxima semana ’a következő hétre’, ¿Qué hago para poder verlo? ’Mit tegyek [a célból], hogy láthassam?’ stb. (Lásd részletesen itt.)
• por (lat. PRŌ). Hely-, idő-, mód- és okhatározó: ’át, keresztül, környékén, táján’, illetve ’által, ért, helyett, miatt, révén, útján’; pl. pasar por el parque ’átmegy a parkon (keresztül)’; mirar por la ventana ’kinéz az ablakon (keresztül)’, por ahí ’arrafelé, a környéken’, por agosto ’augusztus táján’, por su culpa ’az ő bűne miatt’, por cinco días ’öt napig/napra’, tres por seis ’háromszor hat’ stb. (Lásd részletesen itt.)
• según (lat. SECŬN[DUM]). ’Szerint, miszerint’, illetve ’ahogy, mint’. Rendhagyó: a személyes névmás alanyesetével áll, s megenged ragozott igealakot is (ez esetben már nem elöljáró-, hanem vonatkozó határozószó); pl. según yo ’szerintem’, según tú ’szerinted’, según dicen ’ahogy/mint mondják’.
• sin (lat. SĬNE). A con ellentétje: ’nélkül’, ill. ’anélkül, hogy’; pl. sin ti ’nélküled’, sin problemas ’gond nélkül’, amar sin ser amado ’szeretni anélkül, hogy viszontszeretnének’.
• sobre (lat. SŬPER). Térben, illetve átvitt értelemben: ’felett; -ról, -ről (= de); -on, -en, -ön, -ra, -re (= en); pl. sobre el mar ’a tenger felett’, sobre todo ’mindenekfelett’, habló sobre la película ’a filmről beszélt’, sobre la mesa ’az asztalon’ vagy ’az asztal felett’, illetve ponlo sobre la mesa ’tedd az asztalra’. Valamilyen mennyiséggel: ’körül(belül)’, pl. sobre las diez ’tíz óra körül’, tengo sobre mil euros ’körülbelül 1000 euróm van’.
• tras (lat. TRANS). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’mögött, után; pl. tras la puerta ’az ajtó mögött’, uno tras otro ’egyik a másik után (egymás után)’, día tras día ’nap nap után (napról napra)’, tras una larga enfermedad ’hosszú betegség után’.
• versus (lat. versus, művelt úton). Főleg tudományok és a sajtó nyelvében, dolgok összehasonlításánál: ’ellen, szemben’ (= contra, frente a), pl. sentimiento versus razón ’érzelem az értelemmel szemben’. Rövidítése vs.
• vía (lat. via, művelt úton). Valamilyen helyen ’át, keresztül’, annak ’érintésével’, illetve (átvitt értelemben) ’útján’ (= por); pl. He venido vía París ’Párizson keresztül jöttem’, vía satélite ’műholdon keresztül (műhold útján)’.

Hagyományosan szintén elöljárószóknak számítottak az excepto, menos, salvo ’kivéve, kivételével’ szavak, a modern nyelvtan azonban ezeket inkább kötőszóknak tekinti.

A helyhatározói elöljárószók jelentésének szemléltetése (Forrás: El Mexicano)

A spanyolban a fentieken kívül számos olyan, elöljárói szerepet betöltő – a magyarban valamely névutónak megfelelő – szószerkezet létezik, amely többnyire egy határozószó és egy elöljárószó (általában a de vagy az a) kapcsolatából áll. Ezeket a spanyol nyelvtan elöljárós kifejezéseknek (locuciones preposicionales) nevezi (a magyar gyakorlatban szokás „összetett elöljárószók”-nak is hívni), és jelentésük behatároltabb, mint az elöljárószóké. A leggyakoribbak az alábbiak.

• acerca de (lat. AD CĬRCA). Átvitt értelemben ’-ról, -ről’ (= de, sobre); pl. No hablaron acerca de esto ’Nem beszéltek erről’.
• antes (de) (< ante + analógiás -s, vö. tras, después stb.). Időben: ’előtte’; pl. antes del amanecer ’hajnalodás előtt’.
• a través de (lat. TRANSVERSU). Átvitt értelemben: ’át, keresztül’; pl. a través del universo ’a világegyetemen át’.
• cerca (de) (lat. CĬRCA.). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’közel(ében), mellett’; pl. cerca de mí ’közel hozzám, a közelemben, mellettem’.
• conforme (a) (lat. abl. CONFORME). ’Szerint, megfelelően’ (= según); pl. conforme a la regla ’a szabálynak megfelelően’, conforme nos dicen ’miszerint mondják nekünk’.
• debajo (de) (< de bajo). Helyben: ’alatt’ (= bajo); pl. debajo de la cama ’az ágy alatt’.
• delante (de) (rég. denante, lat. DE IN ANTE). Helyben és átvitt értelemben: ’előtt’ (= ante), pl. delante de la casa ’a ház előtt’.
• dentro (de) (lat. DĒ ĬNTRO). Térben, időben és átvitt értelemben: ’belül, benn’; pl. dentro de la casa ’benn a házban’, dentro de tres minutos ’három percen belül’, dentro de ti ’benned’.
• después (de) (lat. DĒ EX PŎST). Időben: ’után’; pl. después de la guerra ’a háború után’.
• detrás (de) (< de tras). Helyben ’mögött’; pl. detrás de ti ’mögötted’.
• encima (de) (< en cima, lat. CȲMA < gör.). Helyben és átvitt értelemben: ’felett, -on, -en, -ön, rajta’ (= sobre); pl. encima del monte ’a hegy felett’, encima del armario ’a szekrény tetején’.
• enfrente (de) (< en frente). Helyben: ’szemben’; pl. enfrente de la puerta ’az ajtóval szemben’, enfrente de mí ’velem szemben’.
• frente (a) (rég. fruente, lat. FRŎNTE). Helyben, inkább átvitt értelemben: ’szemben’; pl. frente a frente ’szemtől szemben’, frente a la crisis económica ’a gazdasági válsággal szemben’.
• fuera (de) (lat. FŎRAS). Helyben, valamint átvitt jelentésben: ’kívül’; pl. fuera de la oficina ’az irodán kívül’, fuera de nosotros ’rajtunk kívül’.
• junto (a, con) (lat. IUNCTU). Junto a: helyben és átvitt értelemben ’közelében, mellett’; pl. junto al mar ’a tenger mellett’, junto a ti ’a közeledben, melletted’. Junto con: ’-val, -vel együtt’; pl. junto con él ’vele együtt’.
• al lado (de) (lat. LATU). Helyben vagy átvitt értelemben: ’mellette, oldalán’; pl. al lado del sofá ’a kanapé mellett’, a mi lado ’mellettem’. De al lado: ’szomszéd(os)’; pl. la casa de al lado ’a szomszéd ház’.
• lejos (de) (lat. LAXIUS). Helyben, illetve átvitt értelemben: ’messze, távol’; pl. lejos de aquí ’messze innen’, lejos de ti ’távol tőled’.

A fenti elöljárós kifejezések alaptagjai – az acerca és través kivételével – természetesen önmagukban is értelmes határozószók: antes ’előbb’, cerca 'közel’, debajo ’alul’, delante ’elöl’, dentro ’belül, bent’, después ’később, múlva’, detrás ’hátul, mögötte’, encima ’felül’, (en)frente ’szembe(n)’, fuera ’kívül, kint’, junto ’egybe, együttesen’, lejos ’távol, messze’; illetve főnév a lado ’oldal’ és melléknév a conforme ’[vminek] megfelelő’. Az acerca és a través önállóan nem használatosak, csak ezekben az elöljárós kifejezésekben fordulnak elő.

Por és para

Por este camino forestal – Ezen az erdei úton át

A spanyolul tanulók gyakori dilemmája, hogy mikor kell használni a por, és mikor a para elöljárószót. A nehézség valószínűleg abból adódik, hogy ez a páros nem minden nyelvben létezik: pl. az angol for (amely egyébként eredetére nézve is rokon velük) sok esetben mindkettőt jelenti (This is for you = Esto es para ti ’Ez itt a tied [számodra van]’ vs. I did it for you = Lo hice por ti ’Érted tettem’), de még inkább igaz ez az olasz per elöljárószóra, amelynek nincs hasonló párja. (Az angolban ezen kívül a por leggyakrabban a by-nak, a para pedig a to-nak feleltethető meg.) Nézzük meg először is a két elöljáró eredetét.

Már a latinban is létezett két hasonló elöljárószó (valószínűleg ugyanazon indoeurópai alapnyelvi *pero tő változatai), melyek jelentései között voltak átfedések: a PER ’át, keresztül’ (helyhatározói), ’alatt, folyamán’ (időhatározói), ’által, -ként’ (módhatározói), illetve ’-ért, miatt’ (okhatározói) jelentésben; ill. a PRŌ ’érte, helyette, javára’ (célhatározói) jelentésben. A hasonló alakú és jelentésű szavak esetében gyakran előfordul a nyelvek történetében, hogy az egyik eltűnik a használatból, és ezzel egyidejűleg a másik átveszi annak szerepét is. Míg az olaszban a PRŌ nyom nélkül eltűnt és a PER változatlan alakban él tovább, mindkettő funkcióját ellátva, addig spanyolban éppen a PRŌ maradt fenn por formájában, mely alakmódosulás valószínűleg még a beszélt latinban történt a PER hatására.

A para viszont már a spanyolban keletkezett belső fejlemény, méghozzá a por és az a (< lat. AD) összevonása, amely az óspanyolban még pora alakban fordul elő: Esto la niña dixo, e tornós’ pora su casa ’Ezt mondta a lány, s visszatért otthonába’ (Cid:49, 12. század). A para a kötetlen és a népies nyelvben, főleg gyors beszédben, illetve dalokban sokszor pa (pa’ ) alakra rövidül (pl. pa ti ’számodra’, pa’lante [para adelante] ’előre’).

Ha már tisztáztuk a történetüket, térjünk rá a használatukra. A por nagyjából ugyanazt jelenti, mint a latin PER, azaz lehet

• helyhatározó: ’át, keresztül, környékén’ – pl. pasar por la estación ’átmenni az állomáson’, mirar por la ventana ’kinézni az ablakon [át]’, ¿qué tal por ahí? ’mi újság arrafelé?’;
• időhatározó: ’folyamán, táján, valamennyi időre/ideig’ – pl. por la noche ’este/éjszaka [folyamán]’, por la mañana ’reggel/délelőtt [folyamán]’, por tres días ’három napig/napra [napon át]’, por agosto ’augusztus táján’;
• módhatározó: ’által, -ként, helyett, -szor, -szer, -ször’ – por mí ’általam’, por este medio ’ezúton’, tres por seis ’háromszor hat [három hat által]’, habemos por somos ’az habemos a somos helyett’, uno por uno ’egyenként’; valamint
• okhatározó: ’-ért, miatt’ – por ti ’érted [miattad]’, por motivos técnicos ’műszaki okokból’ stb.

Ha a fenti kategóriáktól eltekintünk, akkor is érzékelhető, hogy a por mindig valami olyasmi kapcsolatot fejez ki két dolog között, ahol az egyik jelenléte a másikhoz szükséges, annak feltétele (vagyis általa, segítségével, miatta, helyette, rajta keresztül stb. valósul meg).

A por elöljárószóval szemben a para viszont mindig célhatározó (erről árulkodik az is, mint már tudjuk, hogy történetileg az a ’-hoz, -hez, -höz, -ba, -be, -ra, -re stb.’ elöljáróval összevont alakról van szó), azaz mindig valamilyen irányt, úti célt, határidőt jelöl meg. Tehát, míg pl. az Iré por Barcelona azt jelenti, hogy ’Barcelonán keresztül fogok menni’, ’Megfordulok majd Barcelona táján’ vagy valami hasonlót, addig az Iré para Barcelona jelentése ’Barcelonába fogok menni’, vagyis ez a város lesz az úti célom. Hasonlóképpen: Voy a hacerlo por la mañana ’Megcsinálom reggel’, illetve Voy a hacerlo para la mañana ’Megcsinálom reggelre’; Esta la canté por ella ’Ezt [a dalt] érte énekeltem’, illetve Esta la canté para ella ’Ezt a részére énekeltem’ stb.

A por és a para használatát szemléltető illusztráció (Forrás: El Mexicano)

Ami néha gondot okozhat, az az, hogy az ok és a cél időnként összemosódik, vagyis nem dönthető el egyértelműen, hogy melyikről van szó (ráadásul a magyarban az ’-ért’ mindkettőt jelentheti). Példaként, a ’harcol valamiért’ kifejezésről azt gondolhatnánk, hogy ez célhatározót vonz – hiszen mindig valamilyen cél eléréséért harcolunk. Ám valójában itt a „cél” az ok, azaz motiváció: hiszen olyan dologért harcolunk, ami elméletileg már létezik, csak meg kell szerezni, el kell érni, vagyis miatta harcolunk – s így gondolja a spanyol is: Hay tantas cosas por que luchar ’Van annyi dolog, amiért harcolni kell’. Viszont a ’Sok dolog miatt kell harcolni [azért], hogy elérjük őket’ mondat második tagmondata már egyértelműen célhatározói: Por muchas cosas hay que luchar para lograrlas.

Vagyis a por és para között ilyen esetekben talán inkább idő jellegű a különbség: míg a por már valamilyen meglévő célra (a motiváció tárgyára), addig a para egy későbbi célra utal. Gyakorlati tanácsként az lesz a legegyszerűbb, hogy amennyiben a magyar jelentés ’-ért’ vagy ’miatt’, akkor a por, ha pedig ’azért [annak érdekében]’, ’arra’ vagy ’addigra’, akkor a para elöljárószót használjuk!

¡Hasta la etimología! – Egy fura elöljáró vitatott eredete

A homonim asta (< lat. hasta) jelentése ’zászlórúd’

Még a spanyolul nem tudók is gyakran hallhatják filmekben az ¡Hasta la vista! kifejezést, amely magyarul a „Viszlát!”-nak felelne meg. Bár valójában a spanyol anyanyelvűek legfeljebb tréfából szokták ezt így mondani búcsúzáskor (az egyébként szokásos ¡Hasta luego! helyett), a kifejezés az hasta elöljárószó miatt érdekes. Jelentése ’-ig’, illetve ’sőt, még’ (pl. Hasta tú la conoces ’Még te is ismered őt’), az utána álló időhatározóval pedig az addigi ’viszontlátásra’: pl. hasta mañana ’a holnapi viszontlátásra’, hasta la próxima [vez] ’a legközelebbi viszontlátásra’, hasta el lunes ’viszlát hétfőig’ stb.

Tisztázva a jelentését, felmerülhet a kérdés, hogy honnan származik, ugyanis más újlatin nyelvekben nem találunk hozzá hasonlót (kérdés, hogy a portugál até kapcsolatban van-e vele, ami külön megérne egy témát). A hagyományos etimológiai magyarázatok szerint a szó eredete az azonos jelentésű arab ḥattā, amely a középkori spanyol irodalomban előfordul még adta, fasta, fata alakokban is, így ez lenne az egyetlen olyan arab jövevényszó a spanyolban, amely nyelvtani funkciót tölt be. A legtöbben azért is támogatják ezt a feltételezést, mert az arab szó pontosan ugyanolyan értelemben használatos, mint a spanyol hasta. Ezt az etimológiát azonban néhányan kérdőre vonják.¹ Az alábbiakban megnézzük, mit lehet tudni a kérdésről.

Rögtön az első furcsaság: hogy került bele az -s-? Erre a DRAE azt a magyarázatot adja, hogy a latin AD ISTA ’addig’ kifejezés hatására. Vannak viszont, akik úgy gondolják, hogy eleve ebből a latin kifejezésből származik az hasta. Ekkor viszont az a kérdés, hogy hogyan került a h az elejére. Ez a betű ugyanis, bár a mai sztenderd spanyolban nincs hangértéke, azt jelzi, hogy valaha ott egy kiejtett mássalhangzó állt. Valóban, a középkori spanyol irodalomban a szó főként fasta alakban fordul elő, de az egyik legrégebbi dokumentálása a 945-ből származó, még vulgáris latin nyelvű De Castrillo de Siero című földbirtoklási szerződésben található adta. A dolgunkat nehezíti, hogy az arab [ħ]² hangot is f-fel írták át a középkori spanyolban, így nem tudni, hogy ez az f- latin vagy arab eredetű lehet-e. Az adta alakban a -dt- lehet az arab hosszú [tt] megfeleltetése, ám furcsa, hogy semmi sem jelöli az arab szókezdő mássalhangzót, de még inkább az, hogy egy latin nyelvű szövegben bukkan fel először. Egy másik magyarázat (pl. Coromines 1961: 293) szerint az -st- az eredeti arab [tt] „elhasonulása”. Ebben az esetben hiperkorrekciót kellene feltételeznünk: a délspanyolban ugyanis az -st- csoport kb. [tt]-nek hangzik, így a művelt beszélők az -st- kapcsolatot láthatták bele.³

A fasta > hasta eredetére nézve létezik egy újabb etimológiai megközelítés is, amely az arab eredetet tagadja. Ez a hipotézis az hacia (régi face a < FACIE AD) ’felé’ elöljárószó eredetével állít párhuzamot, és azt mondja, hogy a fasta nem más, mint a *faz(e) ta fejleménye (a [ʦ] > s tekintetében vö. lat. *AMĪCITĀTE > amistad). A faz itt szintén a latin FACIE ’arccal’ szóra vezethető vissza (egyébként a mai spanyolban is létezik ’arc’ jelentéssel), csupán a ta szorlul némi magyarázatra. Ez utóbbi a latin INTRA ’belül, benne’ rövidült alakja lenne, amelyet más újlatin változatokban is megtalálunk különböző formákban (olasz tra, délolasz nta, aragóniai enta, ta stb.). De természetesen mindez lehet véletlen egyezés is...

Felhasznált források

• Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª ed., 293.
• Real Academia Española: Corpus diacrónico del español (CORDE)
• RAE–ASALE (2014): Diccionario de la lengua española (DRAE)
• Viaro, Mário Eduardo (2004): A third hypothesis for the etymology of Portuguese “até”

---

¹	Egy nyelv „magját” alkotó olyan elemek, mint pl. a személyes névmások, egyszerű számnevek (1–5), elöljárószók stb. jellemzően nem szoktak jövevényszavak lenni egy idegen nyelvből. Bár egy elöljáró- vagy határozószó esetében ez nem zárható ki speciális esetekben, ha pl. a jogi vagy tudományos szóhasználaton keresztül honosodnak meg.
²	A magyar h-nál szűkebb réssel ejtett „zihálós” [h] hang (zöngétlen faringális réshang).
³	Az „elhasonulás” elmélete nem meggyőző; egyáltalán nem biztos, hogy az -st- kapcsolat már akkor is így hangzott az ódélspanyol változatokban, ahogy az sem, hogy onnan került volna a kasztíliaiba. Nem elképzelhetetlen, hogy az -s- egyszerűen az ellentétes jelentésű desde mintájára jelent meg.