Si tuviera vagy si tendría?

Mint már szóltunk róla többször, az, hogy egy nyelvben mi helyes vagy helytelen, mást jelent a kutató és mást a nyelvművelő számára. A kutató szerint mindaz helyes, ami anyanyelvi változatokban előfordul: ő csak megfigyeli, leírja, de nem mondhat értékítéletet a nyelvi jelenségekről. A nyelvművelők viszont azt tartják helyesnek, ami a művelt beszélők nyelvhasználata alapján kidolgozott normába belefér (előíró vagy normativista szemlélet). Ez alkalommal a spanyol feltételes mondatok tekintetében vizsgáljuk ezt a kérdést, konkrétabban a jelen idejű feltételes mondatokkal kapcsolatban.

A feltételes mondat két részből áll: az ún. feltételes előtagot (prótasis condicional) tartalmazó mellékmondatból, amely általában a si ’ha’ szócskával kezdődik, valamint a főmondatból, amely a feltétel teljesülése esetén bekövetkező eseményt írja le (a két tagmondat sorrendje természetesen nem kötött, felcserélhető). Háromféle feltételes mondatot szokás megkülönböztetni:

• jövő idejűt (pl. Si estudias, apruebas/aprobarás ’Ha tanulsz, átmész a vizsgán’),
• jelen idejűt (Si estudiaras/estudiases, aprobarías ’Ha tanulnál, átmennél a vizsgán’) és
• múlt idejűt (Si hubieras/hubieses estudiado, habrías/hubieras/hubieses aprobado ’Ha tanultál volna, átmentél volna a vizsgán’).

Létezik persze kevert mondattípus is (pl. Si hubiese dormido bien, ahora no estaría de mal humor ’Ha jól aludtam volna, akkor most nem lennék rossz hangulatban’). A továbbiakban bennünket csak a középső típus fog érdekelni. (Az alábbi videón pedig remek tízperces összefoglalót láthatunk a témáról a való életből merített példákkal, feliratozva.)

Megjegyzés: amit ő ’főmondat’-nak (oración principal) hív, az valójában a mellékmondat. A kettőt nagyon egyszerű megkülönböztetni egymástól: a főmondat önmagában is értelmes, a mellékmondat viszont nem.
A „sztenderd” – művelt, normatív vagy értsünk bármit is ez alatt – spanyolban a jelenre utaló feltételes mondatok mellékmondatában a kötőmód folyamatos múltja (amely nem is mindig kötőmódú), a főmondatban pedig a condicional simple használatos, ahogy a fenti példában látható. Nem kevés nyelvváltozat kötetlen regiszterében (pl. Spanyolország északi részén és Dél-Amerika több országában) ugyanakkor a feltételes előtagban is előfordulhat a condicional simple használata, pl. Lo haría si tendría plata ’Megtenném, ha lenne lóvém’ (a sztenderd si tuviera plata helyett). Nyelvleírói szempontból ez nyelvjárási jelenség, és semmi probléma nincs vele. Az előíró szemlélet szerint viszont nem része a művelt nyelvhasználatnak, így kerülendő. (Bizonyos nyelvjárásokban szintén elterjedt a kijelentő mód folyamatos múltjának feltételes jelentésű használata mindkét tagmondatban, pl. Si tenía dinero, me compraba una finca ’Ha volna pénzem, vennék magamnak egy telket’.)

Van azonban egy olyan eset, amikor a si tendría (si habría, si sería stb.) a nyelvművelők szerint sem elítélendő és a „sztenderd” nyelvben is megállja a helyét, mégpedig a No sé si tendría valor ’Nem tudom, lenne-e bátorságom’, Me pregunto si sería posible ’Vajon lehetséges lenne-e’ stb. típusú mondatokban. Ezek valójában nem feltételes alárendelő tagmondatok: a si itt a magyar ’-e’ kérdőszócskának felel meg (ezzel kapcsolatosan lásd még a fuera/sería kérdését).

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Fuera vagy sería?

A kötőmódban és a condicional simple-ben az a közös többek között, hogy mindkettő a beszéd pillanatában nem megvalósuló eseményt fejez ki. A kötőmódban azonban többnyire a beszélő bizonytalansága, kétsége, kívánsága vagy közömbössége társul a közléshez, míg az utóbbi esetében adottnak veszi, hogy az a tény, amire utal, a valóságban nem áll fenn (szakszóval: kontrafaktuális), de az általa feltételezett helyzetben mégis fennállna. Olvasónk, Christian az alábbi kérdést tette fel a Facebookon küldött üzenetében (szerkesztve):

Van egy dal, amelyben egy mondatot nem értek. Frankie Ruiz: Me vuelves loco. A mondatrész: „si yo pudiera mama, aunque fuera un poco”. Itt a „fuera” jelentése nekem nem tiszta, esetleg nem „sería”-nak kellene szerepelnie?

Nos, nyilván azt nem mondhatjuk, hogy más alaknak „kellene” szerepelnie az idézett sorban, hiszen ha így lenne, akkor a szerző minden bizonnyal azt is használta volna – tehát ez nem nyelvhelyességi kérdés. Először is próbáljuk meg értelmezni, mit jelent ez a mondat: ’ha én tudnám (tehetném), mama, ha csak egy kicsit is’. Ez egyfajta „óhajtó” (hiányos feltételes) mondat: a beszélő olyasmit szeretne, amit nem tehet – tehát a cselekvés nem megvalósuló – és már azzal is beérné, ha a kívánt cselekvés kevésnek bizonyulna. Mivel nem tényszerű, egyúttal bizonytalan kimenetelű cselekvésről szól a mondat, a kötőmód folyamatos múltját használta a szerző.

Visitaría este lugar, aunque fuera por un poco... (Zakinthosz, Hajóroncs-öböl. Forrás: Pixabay.com)

De lehetne-e valóban a fuera helyett a sería a mondatban? – Természetesen lehetne, csak úgy már teljesen mást jelentene. Ebben az esetben ugyanis az aunque sería un poco mondattal határozottan azt állítanánk, hogy az adott cselekvés kevés lenne, és ebben fel sem merülne bennünk semmilyen kétség. Az aunque kötőszónak ti. alapvetően két jelentése van: ’(ha)bár’, illetve ’még ha ~ ha csak’.

Végezetül az alábbi egyszerű példával megpróbáljuk szemléltetni a két mondat közötti különbséget:

• Podría imaginarlo, aunque fuera un poco raro.
  ’El tudnám képzelni, még ha kissé furcsa is volna.’ [nem tudjuk előre, hogy az volna-e]
• Podría imaginarlo, aunque sería un poco raro.
  ’El tudnám képzelni, bár kissé furcsa lenne.’ [nem kételkedünk, állítjuk, hogy az lenne]

Azt lehetne tehát mondani, hogy a fuera és a sería között olyasmi a különbség, mint a magyar volna és lenne között, azonban míg az utóbbi kettő sokszor felcserélhető egymással különösebb jelentésváltozás nélkül, a spanyolban ez nincs így: a sería mindig utóidejűséget fejez ki.* S még ha cikkünk kevés is volna, reméljük, azért sikerült ismét egy nyelvtani dilemmát tisztáznunk. ;-)

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

---

*

Bár a jelenre vonatkozó feltételes mondatok főmondatában a „sztenderd” spanyolban csak a condicional simple használható, egyes nyelvjárásokban – többek között Spanyolországban – terjedőben van a kötőmód múlt idejének használata is: pl. a Yo fuera a tu casa si me invitaras ’Én elmennék hozzád, ha meghívnál’ mondatban a fuera az iría helyett áll. Szintén megfigyelhető a kijelentő mód folyamatos múltjának használata a feltételes mondatokban, pl. Yo, en tu lugar, cambiaba (=cambiaría) de trabajo. ’Én a helyedben munkát váltanék.’ (Köszönet a kiegészítésért Francisco Pellicer Ramíreznek.)

A futuro és a condicional

Tartalomjegyzék Az egyszerű jövő idő (futuro simple vagy imperfecto) A befejezett jövő (futuro compuesto vagy perfecto) A condicional simple A condicional compuesto vagy perfecto

✖

Spanyol nyelvtani sorozatunk most következő részében a kijelentő mód négy igeidejét: a két jövő időt (futuro simple és futuro compuesto), valamint a két condicional-t (condicional simple és compuesto) vizsgáljuk meg. Ezeket az igeidőket általában együtt szokták tárgyalni a spanyol nyelvtanok, ragozási táblázatok is, aminek egyrészt az az oka, hogy alaktanilag teljesen hasonlóan viselkednek, másrészt mondattanilag is szorosan összefüggnek egymással – a későbbiekben kiderül, mindez miért van így.

A két condicional-t szokás a spanyolnyelv-oktatásban – nem túl pontosan – „feltételes mód”-nak is nevezni, amikor ez valójában (az akadémiai nyelvtan szerint) nem igemód, hanem a kijelentő mód igeidői. Pontos magyar fordításuk éppen ezért nem lehetséges (bár lehetne az elsőt „feltételes jelen”-nek, a másodikat „feltételes múlt”-nak hívni, de ezek sem fejezik ki pontosan használatuk teljes skáláját), így inkább meghagyom az eredeti elnevezésüket. Azért sem lenne pontos ezt a két igeidőt „feltételes mód”-nak nevezni, mert ha már feltételes igemódról beszélünk, akkor szintén idetartozna a kötőmód folyamatos múltja és régmúltja, amikor feltételes mondatokban használjuk őket – viszont a kötőmód ezen igeidőit sem csak feltételes mondatokban használják, így szintén nem fedné le a teljes valóságot az elnevezés. (Bár egyes spanyol grammatikusok régebben tényleg megkülönböztettek feltételes módot, melybe az előbb említett igeidőket sorolták, ez azonban ma már elavultnak számít; az akadémiai nyelvtan szerint a spanyolban nincs feltételes mód.)

Ennyi bevezető és a fogalmak tisztázása után lássunk neki az említett igeidők tárgyalásának.

A futuro és a condicional ábrázolása a képzeletbeli időtengelyen (Forrás: El Mexicano)

Az egyszerű jövő idő (futuro simple vagy imperfecto)

Az egyszerű jövő idő, spanyolul futuro simple vagy futuro imperfecto (az újlatin nyelvészeti terminológiában nevezik még „szintetikus jövő”-nek is, később meglátjuk, miért, és egyáltalán mit jelent ez) a magyarhoz hasonlóan jövőbeli cselekvést vagy történést fejez ki, a magyartól némileg eltérően viszont kifejezhet lehetőséget is.

A többi igeidőtől – a condicional-lal együtt, mint majd látni fogjuk – alaktanilag az különbözteti meg, hogy ragjai nem az igetőhöz, hanem a főnévi igenévhez (vagy – rendhagyó igék esetében – annak módosult alakjához) kapcsolódnak. Ezek a ragok (mindhárom ragozási osztályban) az alábbiak:

• -é, -ás, -á, -emos, -éis, án.

Vagyis egy-egy szabályos igén keresztül bemutatva:

• cantar (I.): cantaré, cantarás, cantará, cantaremos, cantaréis, cantarán (’énekelni fogok’ vagy ’énekelek majd’ stb.)
• comer (II.): comeré, comerás, comerá, comeremos, comeréis, comerán (’enni fogok’ vagy ’eszem majd’ stb.)
• vivir (III.): viviré, vivirás, vivirá, viviremos, viviréis, vivirán (’élni fogok’ vagy ’élek majd’ stb.)

Mint fentebb említettem, és a példákból is jól látszik, a ragozási osztály nem befolyásolja a végződéseket, hiszen a főnévi igenévhez kapcsolódnak a ragok. Ennek pedig nyelvtörténeti oka van. A spanyolban (és a többi újlatin nyelvben) ugyanis az egyszerű jövő idő alakjai eredetileg összetett igealakok, vagy ún. igei körülírások (perífrasis verbales) voltak (vö. a magyar „énekelni fogok” alakkal), mégpedig a főnévi igenév és az haber (eredetileg ’neki van~kell’ jelentésű) segédige jelen idejű alakjainak összevonásából keletkeztek: cantaré < cantar he, cantarás < cantar has, cantará < cantar ha, cantaremos < cantar hemos stb. – vagyis eredetileg az ’énekelnem (énekelned, énekelnie, énekelnünk stb.) kell’ jelentéssel bírtak (hasonló ehhez a ma használatos haber de + főnévi igenév – pl. he de cantar ’énekelnem kell(ene)’, has de comer ’enned kell(ene)’ stb. – szerkezet).

Mindez természetesen a latinig vezethető vissza, amelyben – legalábbis a beszélt nyelvben – már szintén léteztek ilyen igei körülírások: CANTĀRE HÁBEO ’énekelnem kell’, melynek fejlődéseként jött létre a spanyol cantar he > cantaré, az olasz cantare ho > canterò, a portugál cantar hei > cantarei stb.

Mivel az egyszerű jövő idő alakjai tehát történetileg összevont alakok, ezért nevezik őket a romanisztikában szintetikus jövőnek is (megkülönböztetésül az analitikustól, vagyis a jövő időt kifejező igei körülírásoktól, mint amilyen a spanyolban az ir a + főnévi igenév szerkezet: voy a cantar ’énekelni fogok’, vagy pl. a románban a voi cântá ’énekelni fogok’).

A futuro simple használata nagyjából megegyezik a magyar jövő időével, azonban kifejezhet lehetőséget is. Lássunk néhány példát mindkét esetre:

• Mañana visitaré a mi hermano. ’Holnap meglátogatom a testvéremet.’
• Ya veremos qué se puede hacer. ’Majd meglátjuk, mit lehet tenni.’
• Ana y Juan también estarán en el concierto. ’Anna és János is ott lesznek a koncerten.’
• ¿Qué será de ti? ’Mi lehet veled?’
• No sé qué pasará. ’Nem tudom, mi történhet.’
• ¿Adónde irá José? ’Hová mehet Józsi?’

A rendhagyó igék esetén az egyszerű jövő idő ragjai a főnévi igenévnek egy módosult alakjához kapcsolódnak. Ez a módosulás lehet a főnévi igenév -r végződése előtti hangsúlytalanná váló magánhangzó kiesése (pl. haber > habr-), illetve ennek egy változata, amikor a magánhangzó kiesését követően egy ún. ejtéskönnyítő mássalhangzó (-d-) kerül az igenévvégződés elé (ez az -l, -n tővégű rendhagyó igék jellemzője, pl. valer > *valr- > valdr-, tener > *tenr- > tendr-), valamint előfordul maga az igető lerövidülése (pl. hacer > har-). Nevezzük az így kapott szabálytalan főnéviigenév-alakot futurumtőnek! (Ezzel könnyebb dolgunk lesz a továbbiakban, hiszen a condicional ragjai is a főnévi igenévhez, illetve ugyanehhez a futurumtőhöz kapcsolódnak.)

A leggyakoribb rendhagyó igék futurumtöve (illetve ragozása egyszerű jövő időben) az alábbi táblázatban szerepel.

A nagyításhoz kattints a képre! (Forrás: El Mexicano)

Az ezekből származó igéket is természetesen hasonlóképpen kell ragozni (pl. componer: compondré), kivétel a bendecir ’áld’ és a maldecir ’átkoz’, amelyek ma már szabályosak (bendeciré, maldeciré, nem pedig *bendiré és *maldiré).

A beszélt nyelvben az egyszerű jövő idő mint jövőbeli cselekvés kifejezése kezd kiszorulni a használatból, helyette ebben a jelentésben egyre inkább az ir a + inf. igei körülírás használatos – míg a futuro simple mindinkább csak lehetőséget fejez ki. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol még él ebben a használatban, különbség van közte és az ir a + inf. szerkezet között: az utóbbi a beszélő saját szándékát, törekvését is kifejezi. Így például, míg a voy a cantar azt jelenti, hogy ’énekelni fogok [mert én akarom]’, addig a cantaré jelentése inkább ’majd énekelek [valamikor, de nem biztos, hogy saját megfontolt szándékomból]’.

A befejezett jövő (futuro compuesto vagy perfecto)

A futuro compuesto vagy futuro perfecto, amely magyarul talán „befejezett jövő”-nek nevezhető, összetett, és befejezett szemléletű igeidő. Eredetileg és az irodalmi nyelvben olyan cselekvést vagy történést fejez ki, amely a jövőben egy másik jövőbeli cselekvés vagy történés előtt már megtörtént; vagyis tulajdonképpen „jövő idejű múlt” (vö. a magyar „Mire megjöttök, addigra már megvacsoráztunk” mondattal). A mai beszélt nyelvben inkább már csak megtörtént cselekvés, történés lehetőségét (másképpen fogalmazva lehetséges megtörtént eseményt) fejezi ki.

Képzése az haber segédige egyszerű jövő idejével (habré, habrás, habrá, habremos, habréis, habrán) és a participióval, azaz a múlt idejű melléknévi igenévvel (cantado, comido, vivido) történik. Néhány példa a használatára:

• Cuando lleguéis, ya habremos cenado. ’Mire megjöttök, már megvacsoráztunk.’
• ¿Sabes qué habrá ocurrido? ’Tudod, mi történhetett?’
• Los llamé, pero no estaban. Habrán tenido que irse. ’Hívtam őket, de nem voltak ott. Talán el kellett menniük.’

A condicional simple vagy imperfecto, másképpen pospretérito

A condicional simple vagy condicional imperfecto a kijelentő módnak egy olyan igeideje, amely a múltból kiinduló lehetséges jövőbeli cselekvést vagy történést fejez ki a jelenben. E funkciójából eredően az Andrés Bello chilei grammatikus általi – a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) által is használt – nyelvtani terminológiában a pospretérito, azaz ’utómúlt’ elnevezést is alkalmazzák rá, amely talán pontosabb és kifejezőbb is. Mint a bevezetőben már írtam, a magyar nyelvű tankönyvekben sokszor „jelen idejű feltételes mód”-nak nevezik, azonban ez tévedés, hiszen itt nem igemódról, hanem a kijelentő mód igeidejéről van szó (persze nyilván csak megegyezés kérdése, hogy az egyes igeidőket milyen igemódok alá sorolják be a nyelvtanok, itt természetesen mindent a RAE általi „hivatalos” nyelvtan szerint kell érteni).

Képzésénél a ragok – a futuro simple-hez hasonlóan – a főnévi igenévhez (rendhagyó igék esetén a futurumtőhöz, lásd fent!) járulnak, melyek az alábbiak:

• -ía, -ías, -ía, -íamos, -íais, -ían.

A három szabályos példaigén keresztül bemutatva:

• cantar: cantaría, cantarías, cantaría, cantaríamos, cantaríais, cantarían (’énekelnék’ stb.)
• comer: comería, comería, comerías, comeríamos, comeríais, comerían (’ennék’ stb.)
• vivir: viviría, vivirías, viviría, viviríamos, viviríais, vivirían (’élnék’ stb.)

A condicional simple nagyon könnyen összetéveszthető a II–III. ragozású igék folyamatos múltjával (a következő bekezdésben látni fogjuk, hogy e hasonlóság nem a véletlen műve), mivel ugyanazokkal a ragokkal képzik mindkettőt, azzal a különbséggel, hogy a condicional-nál ezek a főnévi igenévhez, a pretérito imperfecto esetén pedig az igetőhöz kapcsolódnak. Ezért ügyelni kell arra, hogy ne keverjük pl. az habría (’lenne’) és había (’volt’), a podría (’bírna’) és podía (’bírt’) vagy éppen a querría (’akarna’, ’szeretne majd’) és quería (’akart, szeretett’) alakokat!

Történetileg a condicional simple szintén igei körülírás volt, méghozzá a főnévi igenév és az haber (régi jelentése: ’kell’, illetve ’neki van’) ige folyamatos múltjának – había, habías, había, habíamos stb. – összeolvadásából keletkezett: cantaría < cantar h(ab)ía < lat. CANTĀRE HABĒBAM (’énekelnem kellett’), cantarías < cantar h(ab)ías < CANTĀRE HABĒBAS (’énekelned kellett’) stb.

Alapvetően kétféle használata van:

1. Jelen idejű feltételes mondatok főmondatában áll (pl. „Énekelnék, ha ...”) – ilyenkor a ’ha’-val bevezetett mellékmondatban a kötőmód folyamatos múltja szerepel az irodalmi nyelvben. Használható természetesen egyszerű mondatokban is kívánság, óhaj kifejezésére, ahogyan a magyarban.
2. Múlt idejű idézéskor vagy ún. „függő beszédben”, ha az eredeti közlésben jövő idő szerepelt; illetőleg múlt idejű lehetőség kifejezésére.

Következzen néhány példa mindkét esetre:

• Prometió que escribiría, pero no ha escrito. ’Megígérte, hogy írni fog, de nem írt.’
• Pedro no vino ayer; estaría enfermo. ’Péter nem jött tegnap; talán beteg volt.’
• Me gustaría pedirte un favor. ’Szeretnék kérni tőled egy szívességet.’
• No podría vivir sin ti. ’Nem bírnék élni nélküled.’
• Todos seríamos más felices si tuviéramos más dinero. ’Mindannyian boldogabbak lennénk, ha több pénzünk lenne.’
• Si los invitaras, seguro te visitarían. ’Ha meghívnád őket, biztosan meglátogatnának.’

A condicional compuesto vagy perfecto, más néven antepospretérito

A condicional compuesto vagy condicional perfecto – az Andrés Bello-féle terminológiában antepospretérito (kb. „befejezett utómúlt”) – összetett igeidő, amely a condicional simple-hez képest előidejűséget fejez ki. Magyarul talán „feltételes múlt idő”-nek lehetne hívni, ugyanis a legtöbbször múlt idejű feltételes mondatok főmondatában használatos (vö. „Énekeltem volna, ha ...”). Képzése az haber segédige condicional simple alakjaival (habría, habrías, habría, habríamos, habríais, habrían) és a múlt idejű melléknévi igenévvel (participio) történik (cantado, comido, vivido). Pár példa a használatára az alábbiakban olvasható.

• Si hubiera venido antes, le habríamos acompañado. ’Ha előbb jött volna, elkísértük volna.’
• Habría cantado si supiera cantar. ’Énekeltem volna, ha tudnék énekelni.’
• Si hubieras estudiado más, habrías recibido mejores notas. ’Ha többet tanultál volna, jöbb jegyeket kaptál volna.’
• ¡Quién lo habría pensado! ’Ki gondolta volna!’

A főmondati condicional compuesto szinte mindig felcserélhető a kötőmód régmúltjával (a kettő között nincs lényeges jelentésbeli, sem nyelvtani különbség), így a fenti példákban is:

• Si hubiera/hubiese venido antes, le hubiéramos/hubiésemos acompañado.
• Hubiera/Hubiese cantado si supiera/supiese cantar.
• Si hubieras/hubieses estudiado más, hubieras/hubieses recibido mejores notas.
• ¡Quién lo hubiera/hubiese pensado!

A condicional perfecto a kötőmód régmúltja helyett múlt idejű feltételes mondatok mellékmondataiban tájszólási sajátosság, tehát nem hangzik jól pl. a Si *habría venido antes, le habríamos acompañado.