2015. március 14., szombat

Pompeiiből Quitón át Madridba: akik kijavítják a várost!

Egyik kedves olvasónk a spanyol El País Verne rovatának érdekes írását osztotta meg Facebookon küldött üzenetében. Mint azt tudjuk, a spanyol anyanyelvűek nem állnak túl jó helyesírók hírében, s fokozottan igaz ez Latin-Amerikára. Azonban úgy tűnik, mégis akadnak olyanok, akiket ez a helyzet nem hagy teljesen nyugodni!

Nos, új őrület vette kezdetét, elsőként Ecuador fővárosában, Quitóban: az Acción Ortográfica, vagyis a „Helyesírási Akciócsoport”! A nevét felfedni nem kívánó három fiatalember (tudniillik az ecuadori törvények is tiltják a falfirkálást) ugyanis megelégelte, hogy a városban látható szerelmi graffitik hemzsegnek a helyesírási hibáktól. „Láttuk a hibákat, fényképeztük őket és nevettünk rajtuk. Aztán egy nap elhatároztuk, hogy akcióba lépünk; úgy voltunk vele, »mi a fenét akarhatott mondani ez a bolond a barátnőjének? Nézd, teszünk neked egy szívességet!«” – nyilatkozta a kezdeményezés egyik védelmezője az ötlet születéséről.

„Minek és miért, szerelmem? Miattad, miattam, sajnálom.” (Forrás: Acción Ortográfica Quito)

A falfeliratokat a srácok piros festékkel kijavítják, majd aláírásként otthagyják a brigád névjegyét is, mint a képeken látható. És persze a Spanyol Királyi Akadémia önkéntes helytartói nem nagyolják el a dolgot, hanem még a legapróbb hibákra is lecsapnak – elég, ha csak egy vessző hiányzik vagy éppen felesleges, de külön figyelmet fordítanak a kisbetűk–nagybetűk használatára is.

Mondhatnánk, végre vannak, akik komolyan veszik a helyesírást – nem is lenne olyan rossz, ha a hasonló kezdeményezések máshol is elterjednének a spanyol nyelvterületen –, de azért arra is ügyelniük kellene, hogy ne lőjenek túl a célon. Az alábbi kép például azért vicces, mert nagyon úgy tűnik, hogy a javítóbrigád is tévedett valamiben: a helyesen leírt esencia ’lényeg’ szót „kijavították” *escencia alakra. (Talán az adolescencia hatására? – Ezt egyébként hiperkorrekciónak nevezik.) Szintén kérdéses, hogy mi volt a bajuk a kijelentő mód jelen idejének használatával a kötőmód folyamatos múltja helyett – egyrészt ez nem helyesírási hiba, másrészt egyáltalán nem is tekinthető hibának, hiszen a mondat így is értelmes. Itt tehát legfeljebb stilisztikai kukacoskodásról lehetett szó.

Az ötletgazda ecuadori fiatalok közül egyébként az egyik környezetvédőként, a másik kettő pedig grafikusként keresi a kenyerét. A közösségi médiának köszönhetően kezdeményezésük híre a spanyol fővárosba, Madridba is eljutott, ahol szintén három úriember állt össze a helyesírás védelmében. Ők viszont szakmailag sem állnak távol a nyelvtől: egyikük fordítást és tolmácsolást, egy másik pedig spanyol nyelvészetet hallgatott.

„Ha a csókjaidban találom (találnám?) meg az élet értelmét, az lenne a legnagyobb bűn, amit elkövetnék, hogy nem csókollak meg” (Forrás: Acción Ortográfica Quito)

A spanyol helyesírási brigád „szóvivője” szerint a helyesírás helyzetét jól szemlélteti, ami Madrid központjában, az ún. Barrio de las Letras, vagyis az „Irodalmi Negyed” elnevezésű városrészen történt. A városvezetés ugyanis klasszikus kori spanyol idézetekkel kívánta díszíteni a talajt – helyesírási hibákkal együtt. Természetesen rögtön akcióba léptek...

Az Acción Ortográfica de Madrid nyitva áll az egész világ előtt, s elmondásuk szerint azt szeretnék csinálni, amit Pablo Zulaica tett Mexikóban. A 33 éves Zulaica 8 éve dolgozik Mexikóvárosban, ahol észrevette, hogy számos, mind köz-, mind magánintézmény helyesírási hibákat vét a reklámjaiban, s eldöntötte, hogy közbelép. E célra létrehozta az Acentos Perdidos (’Elveszett ékezetek’ – a szerk.) nevű kampányát: „Azóta mindig hordok egy markert magamnál” – hangsúlyozza levelében. Úgy Pablo, ahogy a két másik brigád is osztoznak az íráskultúra jelenleg zajló hanyatlásában, amely talán a napjainkat jellemző rohanó világnak és az olvasottság hiányának eredménye.

2015. március 7., szombat

Blabla és hablaty – lehet-e közük a spanyolhoz?

Mit hablatyol? (Képforrás: Wikimedia Commons, CC)
Egy népszerű vélekedés szerint a ’halandzsa, mellébeszélés’ jelentésben használatos blabla vagy blablabla, illetve hablaty, hablatyol szavak a spanyolból származnak. Mindezt arra alapozzák, hogy a ’beszéd’ jelentésű spanyol habla [áβla] főnév, illetve hablar [aβlár] ’beszél’ ige nagyon hasonlóan hangzanak, és a jelentésük sem áll távol az előbbiekétől – gúnyból vagy tréfából szokták is mondani, hogy a spanyol egy „hadarós blablanyelv” (ami azért vicces, mert egy idegen nyelv nyilván mindazok számára csak egy „blabla”, akik nem értik). De mi lehet az igazság?

A fenti népszerű etimológia a maga körítéseivel együtt valóban nagyon jól hangzik és logikusnak is tűnne, ám sajnos semmilyen megbízható adat nem támasztja alá. Így mindössze egy dolgot tehetünk: megnézzük, mit lehet tudni ezekről a szavakról. A magyar források egyetértenek abban, hogy a blabla szó francia eredetű. A Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótár megemlíti azt a lehetőséget is, mely szerint „A francia argóban feltehetőleg a spanyol hablar ’beszél’ alapján keletkezett játékos ikresítéssel”, azonban ezt más, hitelt érdemlő forrás nem erősíti meg (az említett szótárat pedig a komolyabb nyelvészek nem tartják megbízhatónak). Sem a Trésor de la langue française-ben, sem a francia Wikiszótárban, sem pedig a DRAE vonatkozó szócikkében nem szerepel erre való utalás (bár a legutóbbi nem tartalmaz etimológiai magyarázatot): mindhárom helyen csupán hangutánzószóként van megjelölve. Márpedig ha valakinek, akkor a szótárt szerkesztő spanyol akadémikusoknak csak tudniuk kellett volna róla, ha bármi köze lenne az hablar, habla szavakhoz. Persze ilyen alapon az is felmerülhetne, hogy a spanyol hablar is hangutánzó eredetű. Ez viszont teljesen kizárható, hiszen jól tudott és dokumentált tény, hogy az hablar egy korábbi fablar igéből származik, amelynek forrása a hétköznapi latin FABŬLĀRE ’beszélget’ (s ugyaninnen a portugál-galiciai falar is), míg a főnévi forma, az habla (korábban fabla, vö. portugál-galiciai fala) pedig a latin FÁBŬLA ’beszélgetés’ folytatója.

A hablaty, hablatyol szócsaládról pedig – sajnos – még ennyi adat sem áll rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban inkább érdekesség az a felvetés, mely szerint esetleg a törökök ellen Magyarországon harcoló spanyol katonák terjesztették el a 16–17. században. Ez természetesen képtelenség, több okból is. Egyrészt, első előfordulása a magyar történeti korpuszban 1989-ből való, ami eleve kizárja ezt a lehetőséget. Másrészt, ha valóban a spanyol hablar-ból származna, meg kellene magyarázni, hogy kerül bele a [ty]. Harmadrészt, ha a törökök ellen itt harcoló spanyolok nyelve ekkora hatással lett volna a magyarra, akkor minden bizonnyal nem ez lenne az egyetlen szó, amelyről tudnánk, hogy közvetlenül a spanyolból került a nyelvünkbe – márpedig ilyen szavakról a magyarban nem tudni. S nem utolsó sorban, a szó teljesen más stílusréteghez is tartozik. Persze sok minden elképzelhető lehetne, ahogy annak ellenkezője is, nyelvi adatok hiányában ugyanis egyiket sem lehet megerősíteni.

„Nem bírom hallgatni ezt az emberi blablát, inkább körülnézek...” (Képforrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Szintén nem tudni, hogy egyáltalán van-e összefüggés a blabla és a hablaty(ol) között. Lehet, hogy van (az utóbbi például a blabla és a habog keresztezéséből jöhetett létre, a [ty]~[gy] pedig sok hangutánzó szóban megtalálható, vö. karattyol, lefetyel, gagyog stb.), de ugyanígy lehet, hogy nincs. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb tehát azt feltételezni, hogy mindkét szó egyszerűen hangutánzó-hangulatfestő eredetű, és teljesen független a spanyol habla szócsaládjától.

Felhasznált irodalom

A további adatokért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.