A népszerű Desperado című amerikai–mexikói kalandfilm kapcsán sokakban felmerülhetett már a kérdés, hogy ez a szó mit is jelent. A spanyolul tudók viszont széttárják a karjukat a hallatán, sőt, még nagyobb meglepetésükre a spanyol anyanyelvűek is értetlenül állnak előtte. Természetesen nem arról van szó, hogy hiányos lenne a nyelvtudásuk vagy az anyanyelvi beszélők szókincse, hanem egyszerűen arról, hogy ilyen szó a spanyolban nincs. De hát hová csúszhatott akkor a hiba?
Egy kis nyelvi fantáziával, persze, nem nehéz rájönni, hogy a desesperado ’reményét vesztett, kétségbeesett’ melléknév (a desesperar ’reményét feladja, kétségbeesik’ hímnemű befejezett melléknévi igeneve) változatával állunk szemben, és minden jel arra mutat, hogy ez az angolban keletkezett. Ám nézzünk egy kicsit mélyebben is e „rejtély” mögé.
A latin SPERĀRE ’remél, vár’ igéből öröklődött a spanyolban az azonos jelentésű esperar (s hogy mit keres az e- az elején, arról már olvashattunk). A latinban ennek az igének a DE- (egyfajta fosztóképzői szerepű) igekötővel ellátott alakja volt a DESPERĀRE, amely a spanyol nyelv történetében valamikor desperar-ként folytatódott (habár sosem volt túl elterjedt a történeti szövegtár adatai alapján, viszont a melléknévi desperado alak egészen a 17. századig élhetett). Ennek elejét viszont, vélhetően, az anyanyelvi beszélők a meglehetősen gyakori és produktív des- igei fosztóképzővel (amely a hasonló jelentésű latin DE-, DIS- és EX- igekötők összeolvadása) azonosíthatták. S mivel így már nem volt számukra értelmes az összetétel (hiszen nem létezik *perar ige), vagyis nem tudták az esperar-ból levezetni, ezért „kijavították” azt, szabályosan megtoldva az esperar igét a des- fosztóképzővel. Ezzel a hiperkorrekcióval keletkezhetett a ma használatos desesperar.
Az angolban ugyanakkor már létezett egy hasonló jelentésű melléknév, a desperate ’kétségbeesett’, amely szintén a latin desperāre befejezett melléknévi igeneve, a desperātus átvétele. Valószínűnek tűnik, hogy a desperado – melyet az angolban ’mindenre elszánt bűnöző, bandita’ jelentésben használnak – csupán a desperate spanyolos hangzást kölcsönző kreált változata, és valójában semmi köze nincs etimológiailag a spanyol desesperado vagy a régi spanyol desperado szavakhoz. (Bár az utóbbit is hozza a DRAE az angoléval egyező jelentésben, ez már az angolból való visszakölcsönzés lehet, és nem úgy tűnik, mintha használnák a mai spanyolban.) De még az sem kizárt, hogy az amerikai angol anyanyelvűek egyszerűen „félrehallották” a spanyol desesperado szót – gyors beszédben ugyanis simán hangozhat [desz’szperádo]-nak is a mexikói spanyolban.
Búcsúzóul az alábbi videón a film híres főcímdala, a Canción del Mariachi hallható Antonio Banderas és a Los Lobos együttes előadásában:
Egy kis nyelvi fantáziával, persze, nem nehéz rájönni, hogy a desesperado ’reményét vesztett, kétségbeesett’ melléknév (a desesperar ’reményét feladja, kétségbeesik’ hímnemű befejezett melléknévi igeneve) változatával állunk szemben, és minden jel arra mutat, hogy ez az angolban keletkezett. Ám nézzünk egy kicsit mélyebben is e „rejtély” mögé.
 |
| Jelenet a Desperado című filmből (Salma Hayek és Antonio Banderas) |
A latin SPERĀRE ’remél, vár’ igéből öröklődött a spanyolban az azonos jelentésű esperar (s hogy mit keres az e- az elején, arról már olvashattunk). A latinban ennek az igének a DE- (egyfajta fosztóképzői szerepű) igekötővel ellátott alakja volt a DESPERĀRE, amely a spanyol nyelv történetében valamikor desperar-ként folytatódott (habár sosem volt túl elterjedt a történeti szövegtár adatai alapján, viszont a melléknévi desperado alak egészen a 17. századig élhetett). Ennek elejét viszont, vélhetően, az anyanyelvi beszélők a meglehetősen gyakori és produktív des- igei fosztóképzővel (amely a hasonló jelentésű latin DE-, DIS- és EX- igekötők összeolvadása) azonosíthatták. S mivel így már nem volt számukra értelmes az összetétel (hiszen nem létezik *perar ige), vagyis nem tudták az esperar-ból levezetni, ezért „kijavították” azt, szabályosan megtoldva az esperar igét a des- fosztóképzővel. Ezzel a hiperkorrekcióval keletkezhetett a ma használatos desesperar.
Az angolban ugyanakkor már létezett egy hasonló jelentésű melléknév, a desperate ’kétségbeesett’, amely szintén a latin desperāre befejezett melléknévi igeneve, a desperātus átvétele. Valószínűnek tűnik, hogy a desperado – melyet az angolban ’mindenre elszánt bűnöző, bandita’ jelentésben használnak – csupán a desperate spanyolos hangzást kölcsönző kreált változata, és valójában semmi köze nincs etimológiailag a spanyol desesperado vagy a régi spanyol desperado szavakhoz. (Bár az utóbbit is hozza a DRAE az angoléval egyező jelentésben, ez már az angolból való visszakölcsönzés lehet, és nem úgy tűnik, mintha használnák a mai spanyolban.) De még az sem kizárt, hogy az amerikai angol anyanyelvűek egyszerűen „félrehallották” a spanyol desesperado szót – gyors beszédben ugyanis simán hangozhat [desz’szperádo]-nak is a mexikói spanyolban.
Búcsúzóul az alábbi videón a film híres főcímdala, a Canción del Mariachi hallható Antonio Banderas és a Los Lobos együttes előadásában: