Egy város, melynek neve a római kor óta változatlan

Segovia címere
(Forrás: Wikimedia Commons)

Nem csak az újlatin nyelvek és a kereszténység a rómaiak öröksége. Rengeteg települést is kiépítettek, ezek között azonban mindössze néhány olyan, ma is létező város van Rómán kívül, mely betűre pontosan azt a nevet őrzi, amelyet ők adtak neki több mint két évezrede. Kettő – talán nem is oly meglepő módon – éppen Spanyolországban: a Baleár-szigetek fővárosa, Palma, valamint a Madridtól nem olyan messze, északnyugatra fekvő kasztíliai kisváros, Segovia, amellyel nem csupán ezért érdemes foglalkozni.

A körülbelül 56 ezer lelket számláló, Kasztíliai és León autonóm közösség déli részén található városka az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál, a Sierra de Guadarrama hegység lábánál fekszik a spanyol fővárostól 87 kilométerre. Segovia természetesen nemcsak arról nevezetes, hogy neve máig betűről betűre megegyezik az egykori latin nevével, hanem arról is, hogy Spanyolország egyik legrégebben lakott települése, és szintén itt található a rómaiak által épített egyik leghosszabb, máig fennmaradt vízvezeték is, amely 1985 óta az óvárossal együtt az UNESCO Világörökség részét képezi.

A települést valószínűleg még a kelták alapították (a több spanyol helységnévben is megtalálható seg(o)- tő jelentése ’győzelem’ lehetett).* A Római Birodalomban jogilag Clunia provinciaközponthoz tartozott; a nyugati gótok idején a katolikus egyház püspöki székhelye volt. A legenda szerint az arab megszálláskor a lakosság elmenekült, majd amikor VI. Alfonz León és Kasztília királya meghódította Toledót, akkor kezdték el újra benépesíteni a 11. század végén, az északi területekről származó keresztény népességgel. A középkorban a selyemkereskedelem és a textilmanufaktúrák egyik fontos központja volt, és virágzó gótikus építészettel rendelkezett. Ezenkívül egy meghatározó történelmi esemény színhelye is: 1474. december 13-án itt koronázták Katolikus Izabellát Kasztília királynőjévé.

A várost keresztülszelő római vízvezetékhíd (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Mindazonáltal a kisváros kétségtelenül leginkább római vízvezetékhídjáról (Acueducto de Segovia) nevezetes, amely egyúttal a város jelképe, és a címerében is szerepel. A római építészet legjelentősebb spanyolországi remekműve valószínűleg az 1. század második fele és a 2. század eleje között – feltehetőleg Vespasianus vagy Nerva uralkodása alatt – készülhetett (a források Kr. u. 50 körülre teszik), azonban felirat hiányában nem állapítható meg pontosan az építésének időpontja (ahogy maga a város alapításának ideje sem ismert).

„Rómától Segoviának, vízvezetéke fennállásának kétezredik évfordulóján, 1974”
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

A vízvezeték a várostól kb. 17 kilométerre található Fuenfría forrástól szállította a vizet, és a városba érkezése előtt még 15 kilométer hosszan fut. A vizet először az El Caserón (’A Nagy Ház’) nevű víztartályban gyűjtötték, amely egy csatornán keresztül a Casa de Aguas (’Vizek Háza’) nevű víztoronyba jutott, ahol természetes derítőn folyt keresztül, mielőtt folytatta útját, majd 728 méteren át egyszázalékos emelkedőn keresztül futott egészen a Postigo nevű sziklás dombig, amelyre az óváros épült az erőd (Alcázar) köré. A Díaz Sanz téren az építmény éles szögben megtörik, majd az Azoguejo tér felé veszi az irányt, ahol teljes pompájában ragyog.

A vízvezetékhíd a legmagasabb pontján 28,5 méterre emelkedik el a talajtól, közel hatméteres talpazattal. Két sor boltívből áll, amelyek pillérekre támaszkodnak. Összesen 167 boltíve van: a városba érkezésétől a Díaz Sanz térig 75 egyszerű, majd 44 dupla soros (88 darab), amelyeket még négy egyszerű követ. Az építmény két falfülkéjében Segovia védőszentje, a Virgen de la Fuencisla, illetve San Esteban (Szent István keresztény mártir) szobra helyezkedik el.

A vízvezetékhíd látképe az Azoguejo térről (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A vízvezeték egészen a 19. század végéig működött és szállította a vizet Segoviába, de főként az Alcázarba, s az idő vasfoga ellenére – bár természetesen többször felújították, legelőször Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd uralkodása idején a 15. században kellett újjáépíteni a mórok által lerombolt 36 boltívet, a legutóbbi restaurációs munkálatok pedig az 1990-es években folytak – az évszázadokon át máig képes volt megőrizni állagát. (Érdekesség, hogy Mexikóban is van egy hasonló stílusú vízvezetékrendszer, az Acueducto del Padre Tembleque, amelyet egy spanyol pap építtetett a 16. században a környébbeli indián települések vízellátására – 2015-től szintén a Világörökség része.)

A város további nevezetességei közé tartozik a román–gótikus stílusú várpalota-erőd (Alcázar de Segovia), amely az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál egy sziklára épült (valószínűleg még az arabok kezdték el építeni a 12. században, de a 16. századig teljesen átépült), és főként királyi székhelyként szolgált; jelenleg a segoviai hadtörténeti múzeumnak ad otthont.

Alcázar de Segovia, a várpalota (Forrás: Wikipedia Commons, CC)

Végül említést érdemel még a Szent Mária-székesegyház (Catedral de Santa María, hivatalosan Santa Iglesia Catedral de Nuestra Señora de la Asunción y de San Frutos de Segovia), az utolsóként emelt gótikus katedrális Spanyolországban. A székesegyházat a 16–18. század között építették, és a meghatározó gótikus stílus mellett reneszánsz jegyeket is tartalmaz.

A Szent Mária-székesegyház légifelvételen (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Aki tehát Spanyolországban jár és megteheti, semmiképpen se hagyja ki Segoviát. Bízom benne, hogy egyszer talán én is eljutok oda.

Kapcsolódó oldalak

• UNESCO világörökségi lista: Segovia óvárosa és vízvezetéke (angolul)
• Ismeretterjesztő kisfilm a városról és a vízvezetékről (spanyolul)
• Segovia a Wikipédián (spanyolul)

---

*

A hagyományos feltételezés szerinti, korábbi Segobriga (jelentése ’Győzelem városa’ keltibérül) névből való származtatása téves. Régészeti feltárások azóta igazolták, hogy az ókori Segobriga (spanyol helyesírással Segóbriga) a Segoviától 160 kilométerre délkeletre fekvő Saelices (Cuenca, Castilla-La Mancha) település melletti római romvárossal azonos.

Spanyol „internetszleng” – és a rómaiak

Már a rómaiak is? (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Az internetes fórumokon, chateken használt angol kifejezéseket, rövidítéseket – mint például a LOL, WTF, wow, xoxo stb. –, vagyis az „internetszlenget” bizonyára mindenki ismeri, aki rendszeres internetező, így ezek jelentését, azt hiszem, nem is kell magyaráznom. De mi a helyzet a spanyollal?

Természetesen ezen a nyelven is használnak internetes rövidítéseket, és bár némelyiket (a fenti példákban szereplő LOL-t és wow-t is) átvették az angolból, nekik is megvan a sajátos „internetszlengjük”, mely többnyire a leggyakrabban használt szavak és kifejezések rövidítésén alapul. Annál érdekesebb viszont a kérdés, miszerint szakemberek mindjárt ókori római szokásokra vezetnék vissza – ha nem is közvetlenül – az internetes rövidítések kialakulását, amiről szintén szólni fogok a későbbiekben.

Nézzük meg először is, melyek a leggyakoribb internetes rövidítések (tekintettel arra, hogy internetes szlengről van szó, a felsorolásban nem teszek különbséget a kis- és nagybetűk között):

• 1 – un, una, uno ’egy’ (határozatlan névelőként, és számnévként is).
• 2 – dos ’kettő’, vagy szavakban a dos szótag, pl. salu2 = saludos ’üdv’.
• bn – bien ’jól’.
• c – Latin-Amerikában: se (visszaható személyes névmás), vagy sé ’tudom’.
• cm – cómo ’hogy’ (=hogyan).
• d – de (elöljárószó, birtokosjelző); ill. szavakban a de szótag, pl. tarD = tarde ’későn’.
• dlb – Latin-Amerikában: (Que) Dios los bendiga ’Isten áldjon benneteket’.
• dtb – (Que) Dios te bendiga ’Isten áldjon’.
• k – szavakban a ca szótag, pl. ksa = casa; ill. lásd: q.
• l – el, la (határozott névelő).
• lqm – Latin-Amerikában: los quiero mucho ’nagyon szeretlek benneteket’.
• nls – no lo sé ’nem tudom’.
• pq – porque ’mert’, vagy por qué ’miért’.
• ps – pues ’hát, hiszen’.
• q – que ’hogy’ (kötőszó), vagy qué ’mi(t), mik(et)’; ill. szavakban a cu szótag.
• sta, stas – está ’van’, estás ’vagy’ (lásd még: ta és tas).
• t – te ’téged, neked’ (személyes névmás); ill. szavakban a te szótag.
• ta – hasta ’-ig’ (elöljáró, pl. ta luego = hasta luego ’viszlát’); ill. está ’van’.
• tas – estás ’vagy’ (ige, pl. cm tas? = ¿cómo estás? ’hogy vagy?’).
• tb, tbn, tmb – también ’szintén’.
• tqm – te quiero mucho ’nagyon szeretlek’.
• tvl – te veo luego kb. ’viszlát’ (’később látlak’).
• vdd – verdad ’igaz(ság), valóban’.
• x – por ’-ért, miatt, által’ (elöljárószó, okhatározó).
• xq – lásd: pq.

Azt hiszem, a fenti kis lista különösebb magyarázatra nem szorul, egyetlen kivétellel talán, amely az x. Ennek olvasata, mint látjuk, természetesen nem equis [ekisz], sem ex [eksz], hanem por – de vajon hogy lett ebből x? Szerintem egyértelmű ezek után, hogy az ok nem hangtani, és nem is nyelvészeti. A szócska ugyanis azt is jelenti, a matematikai nyelvben, hogy ’-szor, -szer, -ször’, a szorzás alapműveletét pedig hagyományosan (és a ponttal történő összetévesztés elkerülésére sok helyen ma is) az x jelöli: így pl. a 2 × 3 = 6 (olvasd: dos por tres igual a seis ’kétszer három egyenlő hattal’) kifejezésben az × por-nak olvasandó, amit az internetezők ügyesen ki is használtak.

Természetesen ezzel a listával nincs vége, hiszen a szleng is folyamatosan változik, bővül, főleg a fiatalok, spanyol anyanyelvű diákok körében, tehát az általam felsorolt szószedet valószínűleg töredéke sincs annak, amit az interneten használhatnak, viszont ezekkel gyakran találkozhatunk. Nyilván ezenkívül megvan mindenkinek a sajátos „rövidítésnyelve” is, így nem biztos, hogy pl. a taps (=te amo por siempre ’szeretlek mindörökre’) vagy a pntd (=prometo nunca te defraudaré ’ígérem, sosem fogok neked csalódást okozni’) típusú rövidítések annyira elterjedtek lennének (ezt ellenőrizni is tudjuk a Google segítségével: ilyen találatok nem is nagyon akadnak); másrészt számos átmenet létezik az internetes és ma már a köznyelvben is használt valódi rövidítések, szóösszevonások között, mint pl. a pa’lante (=para adelante, ’előre’, ’hajrá’, ’gyerünk’), amely ma már számos popdalban is hallható.

S hogy a címhez hű maradjak, hogyan is kacsolódik mindez a rómaiakhoz? A már sokat emlegetett 2010-es akadémiai Ortografía 585. oldalán a következőt találjuk a témával kapcsolatban (szó szerint idézem, alatta természetesen megtalálható a fordítás):

Curiosamente, muchas de las características de las abreviaciones empleadas por los usuarios de estos modernos medios de cominicación, por lo general personas muy jóvenes o con un talante innovador o transgresor, muestran claras similitudes con los sistemas primigenios de abreviación. Así, por ejemplo, al igual que en latín las iniciales de las fórmulas habituales y repetidas generaban siglas (como el epitafio frecuente S V T L por sit uobis terra leuis ‘que la tierra os sea leve’), en la actualidad las expresiones fijas y recurrentemente usadas en la comunicación interpersonal se abrevian en estos nuevos medios de comunicación por el mismo procedimiento, con la única diferencia de que prescinden enteramente de los espacios y se escriben con minúscula (letra no marcada en este contexto comunicativo y la más fácilmente disponible, pues, a diferencia de la mayúscula, no exige ser previamente seleccionada por el usuario): tqm por te quiero mucho, asc por al salir de clase, nls por no lo sé, tvl por te veo luego.

Érdekes módon, e modern kommunikációs eszközök felhasználói által – általában nagyon fiatal személyek, illetve újító vagy áthágó (sic!) szándékkal – alkalmazott rövidítések jellegzetességei egyértelmű hasonlóságokat mutatnak az ősi rövidítési rendszerekkel. Így például, mint ahogy latinul a szokványos és ismétlődő formulák kezdőbetűi betűszavakat eredményeztek (mint a gyakori sírfelirat, az S V T L a sit vobis terra levis ’legyen könnyű nektek a föld’ helyett), mostanság a rögzült és rendszeresen használt kifejezések az emberek közötti kommunikációban ugyanazon eljárás szerint rövidülnek, azzal az egyetlen különbséggel, hogy teljesen nélkülözik a szóközt, és kisbetűvel íródnak (ebben a kommunikációs környezetben nem jelölt, és a legkönnyebben hozzáférhető betűtípus, hiszen – a nagybetűvel ellentétben – nem kell a felhasználónak előre kiválasztania): tqm a te quiero mucho helyett, asc az al salir de clase (’óráról kifele jövet’ – a szerk.) helyett, nls a no lo sé helyett, tvl a te veo luego helyett.

Úgy érzem, egy-két dolgot érdemes itt tisztáznom. Igazából én sem értettem kezdetben, mire gondolhattak a spanyol akadémikusok az ’áthágó’ (transgresor) szóval, de az az érzésem, hogy a „felvágó szándék” lenne a megfelelőbb kifejezés, a fiatalok nyelvére lefordítva. A ’nem jelölt betűtípus’ (letra no marcada) pedig nyilván arra utal, hogy ilyen környezetben nem tesznek különbséget kis- és nagybetűk között, mivel – mint később meg is magyarázza – a kisbetű ’a legkönnyebben hozzáférhető’ (la más fácilmente disponible), hiszen nem kell lenyomnunk az előállításához pluszbillentyűt (Shift).

Mindenesetre valóban érdekes és elgondolkodtató a RAE álláspontja, viszont semmiképpen sem szabad olyan messzemenő következtetéseket levonni belőle, mint hogy az internetes rövidítéseket a rómaiak találták volna fel – elég érdekesen is hangzana.

gxsa – ¡Gracias por su atención! :-)