Ebben a cikkben a spanyol birtokos melléknevekkel
, illetve névmásokkal, és használatukkal ismerkedhetünk meg. Először a magyar, az angol és a spanyol birtokos szerkezetek rendszerét hasonlítjuk össze nagy vonalakban, ezután megnézzük, hogyan értelmezhető a különbség a „birtokos névmás” és a „birtokos eset” között, majd rátérünk a spanyol alakok és használatuk ismertetésére. A legvégén pedig egy érdekességről is szó lesz.
A birtokos névmás a magyarban, az angolban és a spanyolban
Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a nyelvoktatásban általában „birtokos névmás”-nak neveznek minden olyan szócskát, amely a birtokos személyére utal – azt is, ami szigorúan nézve nem névmás (hanem pl. determináns vagy melléknév). A magyarban kétféleképpen fejezhetjük ki a birtokos szerkezeteket:
birtokos személyjellel, opcionálisan a személyes névmás alanyesetének egyidejű használatával
(a házam ~ az én házam), valamint önállóan használt
birtokos névmással
(Ez a ház az enyém). A magyarban a birtokos szerkezetet minden esetben határozott névelő előzi meg (nem mondhatjuk, hogy *
(én) házam, sem azt, hogy *
Ez a ház enyém). (Akit pedig nyelvészeti mélységekbe menően is érdekelnének a magyar névmások, annak a kiváló
Névmásblog olvasgatását ajánlom.)
Az angolban a birtokos névmásnak kétféle alakja van. A magyar birtokos személyjel szerepét az ún.
birtokos determináns tölti be, amely lényegében a birtokos névmás rövidült alakja, és mindig megelőzi a birtokot
(my house); a másik pedig az önállóan használt
birtokos névmás (The house is mine). A magyarral szemben az angol birtokos szerkezettel sosem használnak névelőt (nincs *
the my house, sem
The house is *the mine). Az angolban csak a birtokos névmás egyes szám harmadik személye egyeztődik, méghozzá a birtokos személy nemével
(his/her/its,
his/hers). A birtokkal egyik alaknál sincs számbeli egyeztetés
(my house / my houses,
The house is mine / The houses are mine).
A spanyolban az angolhoz hasonlóan kétféle alakja van a birtokos névmásoknak: egy hangsúlytalan vagy „rövid”, amely a birtokot megelőzi
(mi casa ’a(z én) házam’), valamint egy hangsúlyos, amely – eltérően a magyartól és az angoltól – nem csak önállóan állhat
(Esta casa es mía ’Ez a ház az enyém’), hanem a birtok után is
(la casa mía ’az én házam’). Az elsőt, mivel egyúttal a határozott névelő szerepét is betölti, akárcsak az angolban, birtokos determinánsnak, birtokos névelőnek
(determinante posesivo) is nevezik, és mivel ez kizárólag a birtokkal állhat, a spanyol szótárak és nyelvtanok
birtokos melléknévnek
(adjetivo posesivo) hívják; míg az utóbbit
birtokos névmásnak
(pronombre posesivo).
Este amor es tuyo – Ez a szerelem a tied
Az egyik alapvető különbség tehát a spanyol, illetve a magyar és az angol rendszer között az, hogy a spanyolban a hangsúlyos birtokos névmás nemcsak önállóan, hanem a birtok után is állhat birtokos melléknévként – ebből a szempontból a spanyolban nagyobb a szabadság. További fontos különbség, hogy míg a magyarban minden esetben kötelező a névelőhasználat a birtokos szerkezet előtt és az angolban ezzel szemben egyik alakkal sem használnak névelőt, a spanyolban az önállóan használt birtokos névmás állhat határozott névelővel és nélküle is:
Esta casa es (la) mía ’Ez a ház az enyém’. Ebben a mondatban pl. a különbség a kiemelésben mutatkozik:
Esta casa es mía ’Ez a ház az enyém [nem a tied]’ vs.
Esta casa es la mía ’Ez a ház az enyém [nem az]’. Az angollal ellentétben a spanyol birtokos névelő és névmás
számban és nemben a birtokkal egyeztetődik: tus libros ~ (los) libros tuyos ’a te könyveid’,
¿Esos libros son tuyos? ’Azok a könyvek a tieid?’.
 |
| A nagyításhoz kattints vagy koppints az ábrára! (Forrás: El Mexicano) |
Birtokos névmás vagy birtokos eset?
Előfordul, főleg angol nyelvű irodalomban, hogy a spanyol birtokos névmást a
személyes névmás „birtokos esete”-ként említik. Noha a két kategória nem minden nyelvben különbözik, a spanyolban – az akadémiai nyelvtan szerint legalábbis – nincs a személyes névmásnak birtokos esete. De egyáltalán miről tudjuk eldönteni, hogy birtokos névmással, vagy esettel van-e dolgunk egy nyelvben? Mint írtam, ez nem mindig lehetséges, de azon nyelvekben, ahol mindkettő létezik (pl. a latin:
MEI ’irántam’ és
MEUS ’enyém’), ott ezek alaktanilag is elkülönülnek, és más-más szerepeket tölthetnek be (pl. a birtokos esetet nem csak birtokos szerkezetben használhatják).
Hogy legyen mihez hasonlítani, a spanyolban leginkább pl. a
de mí,
de ti stb. alakokat lehetne a személyes névmás „birtokos esetének” tekinteni, amelyek bizonyos
elöljárós kifejezésekben fordulnak elő (pl.
detrás de mí ’mögöttem’,
cerca de ti ’közeledben’ – vö.
detrás mío, alrededor suyo).
A birtokos determináns
A spanyol
birtokos determinánsok vagy birtokos névelők (amelyek eredetüket tekintve a birtokos névmások rövidült alakjai) hangsúlytalanok és megelőzik a birtokot, illetve a többes szám első és – a csak Spanyolországban használt – második személye kivételével azzal csak számban egyeztetődnek. Nevezik őket
hangsúlytalan birtokos névmásoknak és
birtokos mellékneveknek is.
 |
| (Forrás: El Mexicano) |
Ahogy a mellékneveknél megszokhattuk, a birtokos névelő nemben egyeztetett (többes szám első és második személyű) alakja személyeket jelölő többes számú birtoknál kizárólag nőkből álló társaság esetén egyeztetődik nőnemben a birtokkal, minden más esetben a hímnemű alak használatos. Tehát a többes számú birtoknál a hímnem valójában a
jelöletlen nem (a táblázatokban lilával szerepel). Így pl. a
nuestros amigos jelentheti azt, hogy a barátaink csak férfiak, és azt is, hogy férfiak és nők vegyesen. Néhány további példa a használatukra:
mi libro ’az én könyvem’,
tus estudios ’a te tanulmányaid’,
su vestido ’az ő ruhája/ruhájuk’,
nuestra familia ’a mi családunk’,
nuestro coche ’a mi kocsink’,
vuestros hermanos ’a ti testvéreitek’,
sus amigas ’az ő barátnői(k)’.
A birtokos névmás
A
birtokos névmások hangsúlyosak, és állhatnak a birtok után melléknévként, valamint önállóan (valójában csak az utóbbi esetben beszélhetünk igazi névmásokról). A birtokkal minden személyben egyeztetődnek nemben és számban, így egyes és többes számban is két-két alakkal rendelkeznek: egyes számban egy hím-/semlegesneművel (h./s.) és egy nőneművel (n.), többes számban pedig egy hímneművel (h.) – amely egyúttal a vegyes társaságra használt jelöletlen is – és egy nőneművel (n.).
 |
| (Forrás: El Mexicano) |
A személyekre utaló többes számú birtok esetén történő nembeli egyeztetésre vonatkozóan lásd az előző részben leírtakat. A
semlegesnemű egyeztetés szempontjából a birtokos névmás főnevesített melléknévként viselkedik
(lo mío ’az enyém’,
lo nuestro ’a mienk’ stb.). Az alábbiakban néhány példamondat olvasható a használatukra (
hímnem,
nőnem,
semlegesnem):
- ¿Ese libro es tuyo? ’Az a könyv a tied?’
- No, no es mío. Los míos son estos. ’Nem, nem az enyém. Az enyémek ezek.’
- Esta casa es la nuestra y aquella es la suya. ’Ez a ház a mienk és az ott az övé(ké).’
- —¿Te gusta correr? —No, la verdad es que no es lo mío. ’Szeretsz futni? – Nem, az az igazság, hogy nem az én műfajom.’ [szó szerint ’nem az enyém’, semlegesnemben]
- Algún día todo esto será tuyo. ’Egy napon mindez a tied lesz.’
A birtokos névmások a megfelelő latin alakok (
tárgyesetének) folytatói:
mío < *
mieo <
MĔUM,
tuyo <
TUUM,
suyo <
SUUM (az utóbbi kettőben a [j] a
cuyo <
CUIUM birtokos vonatkozó névmás – lásd lejjebb – analógiás hatására toldódott be),
nuestro <
NŎSTRUM,
vuestro <
VŎSTRUM.
A harmadik személyű alakok
Mint a táblázatokban is látható, a birtokos névelő és névmás harmadik személyben nem tesz különbséget a birtokos számában, tehát a
su,
sus és s
uyo,
suya,
suyos,
suyas vonatkozhat egyes számú („ő”) és többes számú („ők”) birtokosra is. Hogy mikor melyikkel van dolgunk, az természetesen a szövegkörnyezetből következik. Az alábbi táblázat a harmadik személyű alakok jelentéseit mutatja be.
 |
| (Forrás: El Mexicano) |
A birtokos vonatkozó névmás
A választékos és az írott nyelvben használt
cuyo,
cuya,
cuyos,
cuyas ún. birtokos vonatkozó névmás
(pronombre relativo posesivo), amely a magyar ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéseknek felel meg. Hasonló az angol
whose névmáshoz, azzal a különbséggel, hogy míg az angolban ez általában csak személyre vonatkozhat, a spanyolban személyre és dologra egyaránt.
A birtokos vonatkozó névmás a mai nyelvben kizárólag a birtokost jelölő főnévi előzménnyel állhat, és mindig a birtokot jelölő főnév követi, amellyel – a birtokos névmáshoz hasonlóan – egyeztetődik nemben és számban. Íme néhány példa a használatára:
- En un lugar de la Mancha, de cuyo nombre no quiero acordarme. ’Egy helyen La Manchában, amelynek nevére nem akarok emlékezni.’
- Se trata de una obra cuyas fuentes son harto conocidas. ’Egy olyan műről van szó, amelynek forrásai eléggé ismertek.’
- ¿Tienes la canción cuya letra me mandaste ayer? ’Megvan neked az a dal, amelynek a szövegét elküldted nekem tegnap?
- Estas cosas suceden cuando eres una chica cuyos amigos, en su mayoría, son chicos. ’Ezek a dolgok akkor történnek, ha olyan lány vagy, akinek a barátai többségében fiúk.’
A birtokos vonatkozó névmás a latin
CUIUS, -
A, -
UM folytatója, és az
újlatin nyelvek közül egyedül a spanyol és a portugál őrizte meg. További érdekesség, hogy a klasszikus latinban egyes számban elvesztette a birtokkal való nembeli egyeztetést – mindhárom nemben az eredetileg hímnemű
CUIUS alakot használták. Elképzelhető, hogy a spanyol egyeztetés egy
régebbi latin nyelvállapot túlélője, amely már nem került be a klasszikus latin irodalmi nyelvbe.
Összefoglalás
A spanyolban a birtokos névmásoknak kétféle alakja van: egy birtokot megelőző, a határozott névelő szerepét is betöltő hangsúlytalan alak (más néven birtokos névelő vagy melléknév), és egy hangsúlyos alak, amely a birtok után (melléknévként), vagy önállóan állhat a mondatban. (A kétféle alak egybeesik többes szám első és második személyű birtokos esetén.) A birtokos névmás nemben és számban a birtokkal egyeztetődik, nem a birtokos személyével. A birtokot megelőző alak – a birtokos névelő – többes szám első és második személyű birtokos kivételével csak számban egyeztetődik a birtokkal. Az önállóan álló birtokos névmás előtti névelőhasználat kijelölő értelmű. A választékos és az írott nyelvben létezik birtokos vonatkozó névmás is ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéssel, amely nemben és számban szintén a birtokkal egyeztetődik.
 |
| (Forrás: El Mexicano) |
Érdekesség
Végezetül érdemes megemlíteni azokat a spanyol kifejezéseket, amelyekben az ige valamely testrészünkkel kapcsolatban állapít meg valamit – olyan jellegű mondatokra kell gondolni, mint pl. a
Fáj a fejem. A magyarral ellentétben ugyanis a spanyolban ilyenkor nem a birtokos névelőt szokás használni, hanem az ilyesmit inkább a részes esettel fejezik ki:
Me duele la cabeza, vagyis szó szerint ’Nekem fáj a fej’. (Bár helyes nyelvtanilag a
Me duele mi cabeza is, azonban ez már redundáns; nincs viszont *
Duele mi cabeza, ami azt jelenti, hogy a részes eset használata itt kötelező. Az, hogy melyik kifejezésben engedett meg kizárólagosan a birtokos névelővel történő használat, valószínűleg magától az igétől is függ – a
doler esetében ez éppen nem lehetséges.)
Az észrevételekért hálás köszönet Dr. Rákosi György nyelvésznek, a Névmásblog szerkesztőjének.
