Az olvasók bizonyára már megfigyelték, hogy sok ismert nyelvben – így az
indoeurópai nyelvekben – az ’
ember’ jelentésű szó kissé furcsán viselkedik: pl. az angol
man és a spanyol
hombre jelenti egyrészt gyűjtőfogalomként az ’ember’-t mint élőlényt, de elsősorban ’férfi’-t jelent. Ez onnan is látszik, hogy többes számuk
(men, ill.
hombres) kizárólag ’férfiak’-at jelent, nem pedig ’emberek’-et. Úgy néz ki tehát, hogy ezekben a nyelvekben a férfi az alapértelmezett biológiai nem, míg a női az, amelyik külön jelölt (a spanyolban ez a
nyelvtani nemre is igaz). Ennek valószínűleg ősi, társadalmi okai vannak. A továbbiakban megnézzük részleteiben, mi a helyzet a spanyolban.
Mint fentebb írtam, az
hombre (< ósp.
omne < lat.
HÓMINE(
M), acc.) jelentése ’ember’ és – kifejezetten egy egyedre utalva – ’férfi’. Az
el hombre tehát jelentheti azt, hogy ’az ember’ mint faj, de az
un hombre szükségszerűen ’egy férfi’-t jelent (és semmiképpen sem ’egy nő’-t), többes számban pedig csakis ’férfiak’-at. Vagyis ha női egyedre akarunk utalni akár egyes, akár többes számban, akkor másik szót kell használnunk:
la/una mujer (< ósp.
mugier < lat.
MULIERE(
M), acc.) ’a/egy nő’, illetve
mujeres ’nők’. De akkor hogy kellene mondani azt, hogy ’emberek’, a természetes nemükre történő utalás nélkül?
A választ persze már egy kezdő spanyolos is tudja, ám a kérdés nem csak ezért érdekes. Az ’emberek’ jelentést a
gente (< lat.
GENTE(
M), acc. – vö. ósp.
yente) gyűjtőnév fejezi ki, amely alaktanilag egy nőnemű, egyes számú főnév. Ez azért furcsa, mert egy egyes számú főnév többes számú, ráadásul megszámlálható dolgot jelent. Igen ám, de ha a
gente jelentése ’emberek’, akkor vajon hogyan lehet kifejezni azt, hogy ’sok ember’ vagy például ’három ember’? Mivel e jelentésben megszámlálhatatlan főnévként viselkedik, a ’sok ember’-rel nincs különösebb gond, hiszen ilyenkor a ’sok’ jelentésű szó is egyes számban egyezik vele:
mucha gente. Azonban a számnevek után – az
un, una ’egy’ kivételével – már többes számú főnévnek kell állnia, ezért nem mondhatjuk azt, hogy *
tres gente. De akkor a nyelvtanilag szabályos
tres gentes azt jelentené, hogy ’három
emberekek’? Itt kezd a dolog bonyolódni!
 |
| Muchísima gente... y un toro. Rengeteg ember... és egy bika... |
A fentiekből már sejthetjük, hogy határozott számú embert elvileg nem lehet a
gente szóval kifejezni. Ismét egy másik szóra van szükség, ez pedig a
persona (< lat.
PERSONA – eredetileg a görög és római színészek ’álarc’-át jelentette, innen pedig ’jellem, szerep, szereplő’, majd ’személy’). A ’három ember’ tehát
tres personas. Habár létezik a hasonló jelentésű
individuo ’egyén’ szó is, ennek használata azonban korlátozottabb (ahogy a magyarban sem szokás minden szövegkörnyezetben az
emberek helyett az
egyének szót használni).
Na, és akkor mégis mi a fene a
gentes? Eddig csak a sztenderd vagy „semleges” köznyelvről beszéltünk, de mint tudjuk, a gyakorlat sokkal színesebb. Latin-Amerikában ugyanis – de leginkább Mexikóban – a
gente nem csak ’emberek’-et jelent gyűjtőnévként, hanem ’személy’-t is, azaz a
persona szinonimájaként is használatos! Ez esetben viszont azzal a meglepő fordulattal állunk szemben, hogy ’az emberek’ kifejezésére egyaránt helyes a
la gente és a
las gentes (=las personas) is, természetesen attól függően, hogy a beszélő a sztenderd (irodalmi, művelt), vagy a hétköznapi nyelvhasználathoz igazodik-e. Így már nem is olyan marhaság a
tres gentes, sőt, a mindennapi mexikói nyelvben ez a szokványos számszerűsített kifejezése annak, hogy „valahány ember”.
A mai sztenderd spanyolban a
gente mindössze két rögzült kifejezésben utalhat egyes számú személyre, ezek pedig a
buena gente ’jó ember (~ jó fej)’ és a
mala gente ’rossz ember’: pl.
Sabemos que tú eres buena gente. ’Tudjuk, hogy te jó ember vagy.’ A kötetlen nyelvben továbbá jelent ’család’-ot
(=familia) is, a régi nyelvben pedig ’nép(csoport)’ jelentéssel is bírt. Ez az ingadozás valószínűleg az óspanyol korszakra vezethető vissza, a latinból örökölt
yente szót (a
gente már visszakölcsönzött alak) ugyanis az emberek összességére utalva általában többes számban használták:
Ya Canpeador, en buen ora çinxiestes espada, de Castiella vos ides pora las yentes estrañas, [...] ’Ó, Hős Lovag, jókor fogtál kardot, az idegen népek (~ emberek) földjére mész Kasztíliából’ (Cid: 175-176, 12. század).
Mindenesetre elgondolkodtató, miért is mondják a spanyolok a saját nyelvükre, hogy
machista (’hímsoviniszta’), amikor az ’emberek’, a ’személy’ és még a ’család’ jelentésű szó is éppen nőnemű!
