Ugye párszor már szó volt arról, hogy a tankönyvek által megidealizált különbség a ser és az estar között a gyakorlatban nem igazán működik – és egyáltalán, maga a nyelv sem logikus szabályok alapján működik, azokat csak mi próbáljuk utólagosan belelátni; ám valójában csupán kifejezésekből áll, amelyeket egyedül a szokás és a hasonlóság (analógia) alakít.
Az „állandó” (inherens, natív) és a szerzett tulajdonság (állapot, eredmény) közti különbség ugyanis legalább annyira nem egyértelmű sok esetben, mint az, hogy mi a szép és mi a csúnya, vagy ahogy szokták mondani, kinek a pap, kinek a papné. Erre néhány példát biztosan mindenki ismer, pl. ser sincero – mitől lenne „állandó tulajdonság” az, hogy valaki ’őszinte’? Annyira állandó ez, mint amennyire nem, vagyis egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ezzel a melléknévvel a ser ige használatos (és így tovább). Sok melléknévvel mindkét ige használható, eltérő jelentéssel vagy árnyalattal, de jelen esetben nem egészen erről van szó.
Térjünk hát a tárgyra. Ha azt akarom mondani, hogy ’házas vagyok’, akkor az soy casado vagy estoy casado. Mitől függ, hogy melyik? Nyelvjárástól. És pont. Valahol így használják, valahol meg úgy, és kész. (Spanyolországban jellemzően estar-ral, Latin-Amerikában inkább ser-rel, bár a valós kép nyilván ennél azért változatosabb.) Ha nagyon meg akarjuk idealizálni az ingadozás okát, ráfoghatjuk, hogy ahol ser-rel mondják, ott úgy tekintik, mintha a casado, -da főnév lenne (’házas ember’), míg máshol, akik estar-ral használják, egyfajta állapotként értelmezik. De ez már csak a magyarázkodás...
 |
| ¿Están casados? – Házasok? (A kép forrása: Pixabay.com, CC0) |
Az „állandó” (inherens, natív) és a szerzett tulajdonság (állapot, eredmény) közti különbség ugyanis legalább annyira nem egyértelmű sok esetben, mint az, hogy mi a szép és mi a csúnya, vagy ahogy szokták mondani, kinek a pap, kinek a papné. Erre néhány példát biztosan mindenki ismer, pl. ser sincero – mitől lenne „állandó tulajdonság” az, hogy valaki ’őszinte’? Annyira állandó ez, mint amennyire nem, vagyis egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ezzel a melléknévvel a ser ige használatos (és így tovább). Sok melléknévvel mindkét ige használható, eltérő jelentéssel vagy árnyalattal, de jelen esetben nem egészen erről van szó.
Térjünk hát a tárgyra. Ha azt akarom mondani, hogy ’házas vagyok’, akkor az soy casado vagy estoy casado. Mitől függ, hogy melyik? Nyelvjárástól. És pont. Valahol így használják, valahol meg úgy, és kész. (Spanyolországban jellemzően estar-ral, Latin-Amerikában inkább ser-rel, bár a valós kép nyilván ennél azért változatosabb.) Ha nagyon meg akarjuk idealizálni az ingadozás okát, ráfoghatjuk, hogy ahol ser-rel mondják, ott úgy tekintik, mintha a casado, -da főnév lenne (’házas ember’), míg máshol, akik estar-ral használják, egyfajta állapotként értelmezik. De ez már csak a magyarázkodás...
Ez nagyon érdekes és tényleg behatárolhatatlan �� Az én spanyol tanárom (aki andaluc és nem beszél csak spanyolul) azt mondta itt Andalucíaban úgy használják,hogy kb. 45 éves korukig azt mondják estoy casado majd 45 éves koruk után soy casado.
VálaszTörlésHallottam már így is úgy is ��
Szuper a blog nagyon szeretem.
Hát ez tényleg érdekes, ilyen megoszlással még nem találkoztam. Lehet, hogy az andalúzok úgy gondolják, hogy aki 45 éves koráig nem vált el, az már örökké házas marad? Ki tudja. ;)
TörlésÉn már néha nem tudom követni miről mit gondolnak csak sodródom az "árral" 😁 ezért is szeretem őket mert megfejthetetlenek 😊
TörlésEz a portugálban is mindig gond. De mindig azt mondom, hogy aki é casado az hosszabb távon gondolja, aki meg está, az csak átmenetileg. Amúgy még abszurdabb egy ilyen mondat: Ele é gordo mas agora está magro. Vagyis kövér, de most épp sovány. (Aprender português 1) - mintha az, hogy valaki kövér, állandó tulajdonság lenne, és a sovány csak átmeneti, ha egyszer fogyás által következett be.
VálaszTörlésHát igen, ezért van a modern nyelvtudomány egyre inkább azon az állásponton, hogy a nyelvekben nincsenek az ember által elképzelt logikus szabályok – többek között ezért is kritizálják állandóan az iskolai oktatásban használt nyelvkönyveket is, amelyek ilyenekre alapoznak. Aztán a gyakorlat hamar megmutatja, hogy nem igaz. :)
TörlésA legjobb lenne talán, ha a szótárak feltüntetnék a melléknevek mellett (esetleg a főnevek mellett is), hogy milyen létige kell melléjük. Vagy ez azért már túlzás lenne?
VálaszTörlésValóban ez lenne a legjobb megoldás, egyedül azért macerás, mert a legtöbb melléknév szövegkörnyezettől függően mindkettőt megengedi, tehát az olyanok, hogy ser sincero inkább kivételesek.
Törlés