A participio, pontosabban participio pasado vagy pasivo, magyarul befejezett („múlt idejű”) vagy szenvedő melléknévi igenév, az igének az a személytelen és passzív alakja, amely a cselekvés vagy történés befejezettségét, illetve elszenvedését („elszenvedettségét”) jelöli, és a mondatban általában valamilyen melléknévi (vagy határozói) szerepet lát el.
A spanyolban a szabályos participio képzése a főnévi igenév -ar (1.), -er (2.) vagy -ir (3. ragozás) végződésének „leválasztása” után 1. ragozású igénél az -ado, 2. és 3. ragozásúnál pedig az -ido végződés „hozzáadásával” történik (az -ado végződés d-je Spanyolországban és a karibi nyelvjárásokban csak a választékos beszédben hangzik). (Ez persze nem azt jelenti, hogy minden -do végződésű melléknév participio lenne: pl. atigrado, -da ’cirmos, tigriscsíkos’ – nincs *atigrar ige!)
A „múlt idejű” melléknévi igenév formailag az egyetlen szenvedő igealak, amely a latinból fennmaradt, és jelentősége abban rejlik, hogy az összetett igeidők, a szenvedő szerkezetek, valamint számos egyéb, eredményt, állapotot kifejező igei körülírás képzésének fontos résztvevője.
Mintegy tucat spanyol igének – valamint igekötős származékaiknak – azonban nem szabályos a melléknévi igeneve. Ezek részben egyébként is rendhagyó igék (azaz a ragozásokban is mutatnak szabálytalanságokat), de van néhány, amelynek kizárólag a participiója rendhagyó, egyebekben viszont teljesen szabályos ragozású ige. (És persze előfordul ennek ellenkezője is, amikor egy erősen rendhagyó igének a participiója szabályos – sőt, a sors fintora, hogy épp a legrendhagyóbb igék, mint a ser, haber, ir stb. ilyenek!) A rendhagyó melléknévi igenév általában közvetlenül a latin alak folytatója vagy átvétele, nem pedig a szabályos minta alapján jött létre. Az alábbi táblázatban azokat az igéket gyűjtöttük össze, amelyeknek csak szabálytalan melléknévi igenevük van.
Van néhány olyan ige is, amely két befejezett melléknévi igenévvel rendelkezik: egy szabályossal és egy rendhagyóval. Itt érdemes kitérni arra, hogy bár a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) normatív referenciaszótára (DRAE) sokkal több igénél szerepeltet szabályos és rendhagyó alakot is, a legtöbb esetben az utóbbit csak nyelvtörténeti okokból tekintik participiumnak (mert a latin vagy a régi spanyol melléknévi igenévi alakból származik), ám valójában, használatukat tekintve ezek csak melléknevek. Így mindössze az alábbi öt igének van valóban két szenvedő melléknévi igeneve.
Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi participiót az annak tűnő sima melléknévtől? Nos, mint a nevében is benne van, a melléknévi igenév igei szerepben is állhat, azaz részt vehet az haber-rel képzett összetett igeidőkben és a szenvedő szerkezetekben: pl. Han elegido/electo al nuevo presidente ’Megválasztották az új elnököt’ → El nuevo presidente fue elegido/electo ’Az új elnök meg lett választva’. Amennyiben viszont ez nem lehetséges, nem beszélhetünk valódi participiumról, csupán melléknévről: pl. a bendecir ’(meg)áld’ ige két „participiója” a DRAE szerint a bendecido és a bendito, mégsem mondja azt senki, hogy pl. Dios *ha bendito al pueblo, tehát ez ma már nem melléknévi igenév. (Ugyanitt megjegyzendő, hogy a bendito sea és hasonló kifejezésekben szintén nem igazi participio van, ami onnan látszik, hogy más melléknévvel is felcserélhető, pl. dichoso sea.)
A spanyolban a szabályos participio képzése a főnévi igenév -ar (1.), -er (2.) vagy -ir (3. ragozás) végződésének „leválasztása” után 1. ragozású igénél az -ado, 2. és 3. ragozásúnál pedig az -ido végződés „hozzáadásával” történik (az -ado végződés d-je Spanyolországban és a karibi nyelvjárásokban csak a választékos beszédben hangzik). (Ez persze nem azt jelenti, hogy minden -do végződésű melléknév participio lenne: pl. atigrado, -da ’cirmos, tigriscsíkos’ – nincs *atigrar ige!)
 |
| Montañas cubiertas de nieve – Hóval borított hegyek (Forrás: Pixabay.com, CC0) |
A „múlt idejű” melléknévi igenév formailag az egyetlen szenvedő igealak, amely a latinból fennmaradt, és jelentősége abban rejlik, hogy az összetett igeidők, a szenvedő szerkezetek, valamint számos egyéb, eredményt, állapotot kifejező igei körülírás képzésének fontos résztvevője.
Mintegy tucat spanyol igének – valamint igekötős származékaiknak – azonban nem szabályos a melléknévi igeneve. Ezek részben egyébként is rendhagyó igék (azaz a ragozásokban is mutatnak szabálytalanságokat), de van néhány, amelynek kizárólag a participiója rendhagyó, egyebekben viszont teljesen szabályos ragozású ige. (És persze előfordul ennek ellenkezője is, amikor egy erősen rendhagyó igének a participiója szabályos – sőt, a sors fintora, hogy épp a legrendhagyóbb igék, mint a ser, haber, ir stb. ilyenek!) A rendhagyó melléknévi igenév általában közvetlenül a latin alak folytatója vagy átvétele, nem pedig a szabályos minta alapján jött létre. Az alábbi táblázatban azokat az igéket gyűjtöttük össze, amelyeknek csak szabálytalan melléknévi igenevük van.
 |
| Kattints a nagyobb méretért! (Forrás: El Mexicano) |
Van néhány olyan ige is, amely két befejezett melléknévi igenévvel rendelkezik: egy szabályossal és egy rendhagyóval. Itt érdemes kitérni arra, hogy bár a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) normatív referenciaszótára (DRAE) sokkal több igénél szerepeltet szabályos és rendhagyó alakot is, a legtöbb esetben az utóbbit csak nyelvtörténeti okokból tekintik participiumnak (mert a latin vagy a régi spanyol melléknévi igenévi alakból származik), ám valójában, használatukat tekintve ezek csak melléknevek. Így mindössze az alábbi öt igének van valóban két szenvedő melléknévi igeneve.
 |
| Kattints a nagyobb méretért! (Forrás: El Mexicano / NGLE) |
Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi participiót az annak tűnő sima melléknévtől? Nos, mint a nevében is benne van, a melléknévi igenév igei szerepben is állhat, azaz részt vehet az haber-rel képzett összetett igeidőkben és a szenvedő szerkezetekben: pl. Han elegido/electo al nuevo presidente ’Megválasztották az új elnököt’ → El nuevo presidente fue elegido/electo ’Az új elnök meg lett választva’. Amennyiben viszont ez nem lehetséges, nem beszélhetünk valódi participiumról, csupán melléknévről: pl. a bendecir ’(meg)áld’ ige két „participiója” a DRAE szerint a bendecido és a bendito, mégsem mondja azt senki, hogy pl. Dios *ha bendito al pueblo, tehát ez ma már nem melléknévi igenév. (Ugyanitt megjegyzendő, hogy a bendito sea és hasonló kifejezésekben szintén nem igazi participio van, ami onnan látszik, hogy más melléknévvel is felcserélhető, pl. dichoso sea.)
Felhasznált források
- RAE–ASALE (2014): Diccionario de la lengua española, 23. kiadás (online) [DRAE]
- RAE–ASALE (2009): Nueva gramática de la lengua española, 4.12j–l [NGLE]
Ez nagyon hasznos tananyag.Köszönet érte Ágnes
VálaszTörlésKedves Ágnes, köszönjük a pozitív visszajelzést.
TörlésAz első táblázatban az összes rendhagyó participiós ige benne van? Vagy csak "csemegéztél" belőlük?
VálaszTörlésA bendecir-en kívül még mely igék azok, amelynek látszólag kettő participiójuk van, de csak az egyik használható ilyen szerepben? Fel tudnád sorolni?
Az angolban csak egy jutott eszembe, a learn ige, aminek a 2. és 3. alakja (tehát a befejezett melléknévi igeneve is) kétféle lehet, learnt és learned is. Rosszindulatú volt egyszer az angoltanárunk, mert dolgozatban a rendhagyó igék 3 alakját kérdezte, és a learned-et nem fogadta el, merthogy ő a rendhagyóakat kérdezte.
Látom, idézőjelbe tetted egy helyen a "múlt idejű" melléknévi igenevet. Tényleg nem is lenne szabad így nevezni, pedig még nekünk suliban is így tanították, holott időt nem fejez ki.
Igen, az összes, ennyi van.
TörlésA második kérdésedre, hát ott van máris a bendecir párja, a maldecir ’elátkoz’ (maldito, maldecido), de biztosan van még jó pár. Felsorolni pont azért nem tudnám őket, mivel nem valódi participiók (nem is tanítják őket így); viszont itt találtam egy listát, de nem tudom, mennyire megbízható.
Az angolban, úgy tudom, a to show is ilyen: shew/showed, shown.
TörlésHát a nacer? nacido,nato
VálaszTörlésAz középkori spanyol. A Cidben még megtalálható "nado" alakban is a "nacido" és "nato" mellett. De a mai spanyolban már csak a "nacido" létezik.
TörlésEzt a "nato"-t innen vettem: https://www.spanishdict.com/conjugate/nacer (legjobb spanyol netes szótár szerintem)
TörlésNem jelzi, hogy középkori alak lenne, akkor minek szerepeltetné egy modern szótár?
Ezek szerint mégsem ez a legjobb szótár. :) Elég baj az, hogy szerinte létezik pl. ha nato (keress rá, nincs ilyen kifejezés a mai spanyolban). Egynyelvű szótárnak én a DRAE-t ajánlanám, annál hitelesebbet nem találsz spanyolból, mivel a nyelvi akadémia készíti. A nacer ragozását itt találod (még csak fel sem sorolja a nato alakot, pedig néhány igénél szerepelteti a régebbi participiót is, amelyet ma már csak melléknévként használnak, mint a cikkben is szerepel).
TörlésNagyon jó, hogy a spanyolban csak ennyi a rendhagyó participio. Egy kezdőknek szóló olasz nyelvkönyv múlt idővel foglalkozó leckéjében kapásból kb. ötször ennyit sorol fel, és még az sem az összes. Például az olaszban rendhagyó a nascere, aminek pont a nato az alakja, ami a spanyolban már nem létezik. Vagy az accendere (bekapcsolni, meggyújtani) alakja acceso, a venire - venuto, spegnere (kikapcsolni) - spento, vincere - vinto, succedere (történni) - successo. Kapásból ezek jutnak eszembe, amik a spanyolban talán nem rendhagyóak. Meglepő, hogy az olaszban nagyságrendekkel több a rendhagyó. (Ez persze az ige többi alakjáról már nem mondható el.)
VálaszTörlésA középkori spanyolban is sokkal több volt, de aztán a nagy részük szabályossá vált és csak a leggyakoribbak maradtak rendhagyóak. Az olaszban valószínűleg azért van sokkal több, mert művelt eredetű a nyelv.
Törlés