2025. június 28., szombat

Tényleg [t]-vel ejtjük spanyolul a salud szót?

Nemrég bukkant fel a YouTube-on egy új nyelvészeti ismeretterjesztő csatorna, mely a sokat sejtető Lingüísticamente hablando (magyarul „Nyelvészeti értelemben szólva”) címet viseli. Készítője, egy Michelle [micsel] nevű, az akcentusából ítélve mexikói hölgy (aki a videók színvonalát tekintve valóban nyelvész lehet), azt állítja egyik rövid videójában, hogy a spanyol salud ’egészség’ kiejtése [salut], vagyis a szó végi /d/ [t]‑nek hangzik. Azt is elmondja, hogy e jelenség neve neutralizáció.

Az utóbbiban igaza van, hiszen amikor két fonéma bizonyos helyzetekben elveszti a megkülönböztető értékét (vagy az egyik, vagy a másik javára), azt így nevezzük. Az alapállítás azonban már nem teljesen fedi a valóságot. Röviden: van, aki így ejti, de ez egyáltalán nem általánosítható „a spanyol” nyelvre, ahogy ő ezt állítja (sőt, még a mexikói spanyolra sem).
A /d/-nek szó végi helyzetben – nyelvjárástól, egyéntől függően – alapvetően négyféle megvalósulása lehetséges: [ð], [θ], [t], ∅. A legritkábban közülük talán éppen a [t] fordul elő, méghozzá leginkább Spanyolországban, azon belül is a katalán nyelv hatására a kétnyelvű beszélőknél (a katalánban ugyanis szó végén csak /t/ állhat, /d/ nem). Szintén a kasztíliai nyelvjárásra jellemző a zöngétlen réshangként való ejtése (mint az angol Smith végén); a fővárosban, Madridban azonban az elhagyása gyakoribb – tehát maga a város neve is [maðri] a madridiak ejtésében. (A fonetikai jelek magyarázatát lásd itt.)

A spanyolra egyébként sem jellemző az, hogy egy hangot egy bizonyos szó végén másképp ejtenének, mint általában. Természetesen az előfordul, hogy gyors beszédben a gyakori, olykor töltelékszóként használt nyelvi elemek utolsó hangja kiesik (itt említhető pl. a verdad mint ’ugye?’ vagy az usted ’ön’, melyek végén a /d/ rendszerint nem hangzik), de a salud pont nem tartozik ebbe a kategóriába.