Nagyon sokan éppen azért nem szeretik, amiért mások szerint a legszebb: a magyar fül számára „tiszta”, kifinomult hangzása. Mindez persze teljes mértékben egyéni ízlés kérdése, és rögtön az elején le kell szögezni, hogy dialektológiai szempontból valójában nincs „mexikói spanyol” – hiszen egy ilyen nagy kiterjedésű területen nyilván nem beszélhetnek egy teljesen egységes nyelvjárást. Ezért a köznyelvben, amikor a mexikói spanyolra utalunk, valójában a közép-mexikói fennsíkon – beleértve Mexikóvárost – beszélt és a média által is képviselt, a
„sztenderd” nyelvhez legközelebb álló spanyol nyelvváltozatot értjük. Nézzük meg röviden, melyek is a jellemzői! (Az átírásban a pontosság kedvéért
IPA-jeleket fogok használni.)
 |
| Catedral Metropolitana, Mexikóváros (Forrás: Pixapay.com) |
Azt szokták mondani, a mexikói spanyol hangzása a „legtisztább”, vagy ahogy maguk a mexikóiak vallják:
Hablamos sin acento, vagyis ’Akcentus nélkül beszélünk’. Tudományos értelemben véve természetesen nincs ilyen, mivel minden nyelvjárást valamilyen „akcentussal beszélnek” egy másikhoz képest. Tény viszont, hogy a közép-mexikói spanyolban, amiért hangzását tisztának halljuk, nem „nyelnek le” bizonyos mássalhangzókat – pl. a magánhangzók közötti /d/-t és /g/-t, ahogy a spanyolok, vagy a szó és szótag végi /s/-t, ahogy nagyon sok
déli típusú nyelvváltozatban –, továbbá egyszerűsítés nélkül ejtik a művelt eredetű mássalhangzó-torlódásokat, mint a -
bs-, -
cc-, -
ct-, -
pc-, -
pt-, -
x- stb. Megőrzött valódi matuzsálemeket is, pl. az
oscuro (< lat.
OBSCŪRU) ’sötét’ szó a mexikóiak ajkán ma is
obscuro [oβsˈkuro], a nyelvterület összes többi részén legfeljebb [osˈkuro], a délspanyol nyelvjárásokban meg inkább [oʰˈkuro]~[okˈkuro].
A mexikói spanyol persze sok mindenben egyezést mutat a többi
latin-amerikai spanyol nyelvjárással, ezekre nem is érdemes a sorokat pazarolni (lásd pl.
seseo és yeísmo vagy a
ll kiejtése). Amiben viszont a mexikói népnyelv eltér minden más nyelvváltozattól, az a hangsúlytalan magánhangzók redukciója, főleg szó végi /s/ előtt (pl. a
partes szó ejtése így lehet [ˈparts] is), ami miatt sokak számára a hangzása „kemény” és kissé a németre is emlékeztet (más spanyol nyelvjárásokban a magánhangzók a legstabilabbak, míg a mássalhangzók gyengülnek). A választékos nyelvre azonban nem jellemző ez a jelenség. Ami még a kiejtéshez tartozik, a mexikói spanyolban erős a tendencia a
hiátusok (egymás melletti, de külön szótagokhoz tartozó magánhangzók) elkerülésére, vagyis amit máshol inkább hiátussal, Mexikóban
kettőshangzóval ejtenek: pl.
guion [giˈon], Mex. [ˈgjon] ’forgatókönyv’,
toalla [toˈaʝa], Mex. [ˈtwaʝa] ’törölköző’ stb. A szóhatároknál az /s/+/r/ általában [ʒ]-nek (kb. magyar
zs) hangzik, pl.
los ricos [loʒˈʒikos] ’a gazdagok’ (választékos nyelvben [losˈrːikos], ill. az általános spanyol megoldás
az [r] megnyújtása: [lorˈrːikos]). A szó végi /r/ beszédszünet előtt gyakran asszibilálódik (mintha a magyar
r és
s hangot ejtenénk egyszerre): pl.
¡a ver! [aˈβeʑ] ’lássuk!’,
salir [saˈliʑ] ’kimegy/-jön’ – ez a jelenség főleg a középosztálybeli nők körében elterjedt.
 |
| Mexikóváros szürkületkor (Forrás: Pixabay.com) |
A nyelvtan vonatkozásában szintén nincsenek lényeges különbségek a többi latin-amerikai spanyol nyelvváltozathoz képest:
tegezésnél egyes számban a
tú használatos, ahogy Spanyolországban (kivétel Chiapas állam, ahol a
vos jellemző), többes számban pedig az
ustedes, a hozzájuk tartozó igealakokkal; a
két befejezett múlt (pretérito perfecto simple és
compuesto) között inkább „befejezettség” vs. „gyakoriság/élményszerűség” jellegű a különbség:
cantó en inglés ’angolul énekelt’, ill.
ha cantado en inglés ’énekelt már [többször] angolul’. Érdekességként említendő viszont a
desde ’-tól, -től kezdve’ és az
hasta ’-ig’
elöljárószók általánostól eltérő használata: Mexikóban ezeket ugyanis ’már/még akkor’, illetve ’addig nem (csak utána)’ értelemben használják; tehát pl. az
Estudio hasta el viernes mondatnak míg az általános spanyolban ’Péntekig tanulok’ a jelentése, Mexikóban éppen az ellenkezője: ’Péntekig nem tanulok ~ Péntektől tanulok’.
Jellemzően viszont a sajátos szóhasználat az, ami miatt a mexikói spanyolt sokan nehezen értik. A mexikói szókincs egyfelől archaikus – máig használnak olyan szavakat, amelyek más spanyol nyelvváltozatokból már kikoptak, pl.
antier (< lat.
ANTE HĔRI) ’tegnapelőtt’ (ált. sp.
anteayer),
platicar ’beszél(get)’ (ált. sp.
hablar) stb. –, másfelől rendkívül gazdag különféle indulatszavakban (pl.
¡ándale!,
¡órale! stb.), amely a spanyolországi spanyolra megint csak nem jellemző. Emellett megvan a sajátos szlengje is, ahogy minden hispán országnak, pl.
chamba ’meló, munka’,
lana ’lóvé’,
vieja ’csaj, nő’ stb. Természetesen sok azték jövevényszó is bekerült a mexikói spanyolba, ahogy maga az
ország neve is nahuatl eredetű.
 |
| Acapulco (Forrás: Pixabay.com) |
A mexikói spanyol a legnagyobb presztízzsel bíró nyelvváltozat
Latin-Amerikában, talán a mexikói szórakoztatóiparnak köszönhetően. A szakemberek abban is egyetértenek, hogy a „sztenderd” vagy „
semleges” spanyolhoz legközelebb álló nyelvváltozat, aminek Ramón Menéndez Pidal (1869–1968) spanyol nyelvtörténész szerint történelmi okai vannak:
La ciudad de Méjico fue, naturalmente, guía soberana en la formación del lenguaje colonial más distinguido. Prodigio de asimilación cultural, único en la historia de las naciones coloniales, ostentó muy pronto un nivel de vida espiritual y material comparable al de las mayores ciudades de la metrópoli. Conquistada en 1521, a los ocho años tenía sede catedral; en 1535 comienza a ser corte de virreyes; se hace cabeza de arzobispado en 1547; en 1530 empieza a tener imprenta, la primera del Nuevo Mundo; inaugura su universidad en 1553, y el ambiente literario a que ella sirve de centro atraía a su seno… a los más ilustres escritores sevillanos.
„Mexikóváros természetesen vezérfonal volt a legelőkelőbb gyarmati nyelvhasználat kialakulásában. Kulturális asszimilációs csoda, az egyetlen a gyarmatnemzetek történelmében, nagyon hamar olyan szellemi és anyagi életszínvonallal kecsegtetett, amely összemérhető az anyaország legnagyobb városaiéval. Az 1521-es meghódítása utáni nyolcadik évben már székesegyháza volt; 1535-től az alkirályok székhelye; az érsekség központja lesz 1547-ben; 1530-ban, bevezetik a könyvnyomtatást, az Újvilágban elsőként; megnyitja kapuit az egyeteme 1533-ban, s az irodalmi miliő, melynek központjául szolgál, a legkiválóbb sevillai írókat vonzotta kebléhez” – állította az egykori neves nyelvész.
 |
| Cancún (Forrás: Pixabay.com) |
Ami az ország nyelvjárási képét illeti, alapvetően tíz zónára osztható fel, amelyek az alábbiak:
- Yucatán-félsziget, ahol a maja nyelv hatásával kell számolni;
- Chiapas állam, amely eredetileg nem Új-Spanyolország, hanem a Guatemalai Helytartóság (Capitanía General de Guatemala) része volt, így nyelvhasználata közelebb áll a közép-amerikai nyelvjárásokhoz (pl. a tú helyett a vos személyes névmás használata);
- Tabasco állam, ahol a yucatáni és a veracruzi közötti átmeneti nyelvjárást használják;
- Veracruz állam, melynek nyelvjárása a karibihoz és az andalúzhoz hasonló;
- Oaxacai fennsík, melynek nyelvhasználata közel áll a központihoz;
- Központi nyelvjárás: a középső fennsík Mexikóvárossal;
- Oaxaca és Guerrero államok Csendes-óceáni partjai;
- Északnyugati térség: Sinaloa, Chihuahua, Sonora és Baja California államok, melynek egyik jellegzetessége, hogy a ch /ʧ/ [ʃ]-nek (kb. magyar s-nek) hangzik;
- Északi fennsík;
- Északkeleti térség: Tamaulipas és Nuevo León államok.
Akit bővebben érdekelnének a mexikói spanyol nyelvjárások, a
Wikipédiában olvashat erről.
Felhasznált irodalom
- Manuel Alvar (Director) (1996): Manual de dialectología hispánica. El Español de América, Ariel Lingüística, Barcelona, 81–89. [México]
- RAE–ASALE (2011): Nueva gramática de la lengua española. Fonética y fonología, Espasa, Barcelona, 260.
Fasza, előbb véletlen rányomtam egy linkre és elveszett egy elég hosszú hozzászólásom :(
VálaszTörlésJó cikk, tetszett a szemléltetés is, bár a lány elég visszafogott stílusban beszél. Tapasztalatom szerint a spanyol beszéd hangzásába a beszélő temperamentuma, beszédstílusa (szupraszegmentumok: beszédtempó, ritmus, hanglejtés, hangszín, hangerő-dinamika révén) sokkal jobban beleszól, mint a nyelvjárás, amit beszél.
49134545342-szerre említeném meg, hogy a spanyol nyelvjárásokban a postalveoláris-prepalatális hangok (cs, dzs, s, zs) csücsörítetlenek, ezért kicsit karcos, zajos, fojtott a hangzásuk. A magyarban, angolban, németben, olaszban az ilyen hangok csücsörítettek, egészségesebb öblösséggel, tisztább sussanással, zsizzsenéssel szólnak.
A közép-mexikóiban az "sz" mindenképp dentális, a levegőt a felső ínyre nem, csak a felső fogsorra tereli, emiatt hangosabban, keményebben szól, mint a magyar. Ezen belül is van két alvariáció az apico-dentális és lamino-dentális. Az apico-dentális szól a legélesebben, mint egy éles, sípoló füttyentés, míg a felvételen a lamino-dentálisat halljuk, az kicsit tompább, de a magyarnál így is keményebb és élesebb.
Persze a magyar lamino-denti-alveoláris sz is előfordul a mexikóiaknál. Forrás: Blikk.
A cikk letudta a főbb kötelező köröket, seseo, yeísmo, tuteo. Talán a szótagmértékességet és leísmót lehetett volna megemlíteni. Érdemes a wikipédiás cikket is elolvasni, abban is van egy csomó minden.
"Tapasztalatom szerint a spanyol beszéd hangzásába a beszélő temperamentuma, beszédstílusa [...] sokkal jobban beleszól, mint a nyelvjárás, amit beszél."
TörlésSzerintem ez egyrészt minden nyelvre igaz, másrészt az általad írt jellemzőket már a nyelvjárás is meghatározza bizonyos mértékben, hiszen mi is az a nyelvjárás? Közös sajátosságok a beszélők nyelvhasználatában.
A többihez sajnos nem tudok hozzászólni (egyébként a wikipédiás cikk is az én művem nagyrészt :)).
Valamennyire a nyelvjárás is valóban meghatározza ezeket a szupraszegmentális elemeket, de a spanyolnál kevésbé, mint az angolnál. Egy nyelvjáráson belül is előfordulhat többféle beszédmodor, beszédstílus.
TörlésSzóval amondó vagyok, hogy válasszuk egy nekünk szimpatikus beszélőt, aki szépen beszél, és őt utánozzuk mindenben, amiben csak lehet. Nem csak spanyolnál hasznos technika.
Azaz tkp. egy nyelvjárás sajátosságait is az egyedi beszélők "temperamentuma, beszédstílusa" határozza meg, nyelvjárás nem létezik önmagában a beszélők nélkül.
TörlésA hivatalos mainstream szakirodalom a nyelvjárásoknál inkább csak a beszédhangokat, fonémákat dokumentálja, azt tekintik inkább sajátosságnak, a szupraszegmentumokat (hanglejtés, tempó) elég felületesen, nagyjából írják le, vagy sehogyan sem. Sőt, pl. a ritmusról nem szoktak szólni.
TörlésMég ha dokumentálták is pl., hogy a közép-mexikóinál a semleges kijelentő, és felszólító mondat folyamatosan ereszkedő hanglejtésű, a semleges kérdő pedig folyamatosan emelkedő, ezeken belül is lehetnek különbségek, hogy milyen mértékben és honnan lejtenek le/fel. Tempó is ingadozhat. Ritmus lehet majdnem bármilyen, hiába a szótagmértékesség, lehetnek átmenetek a hangsúlymértékesség felé.
Hát épp azért foglalkoznak ezekkel csak felületesen, mert nincs értelme elveszni a részletekben. Ha egyszer valami – legyen az bármilyen tulajdonság – annyira változatos, hogy teljességgel lehetetlen általános megállapításokat tenni rá (mert ahány beszélő és amilyen kedve van, annyiféle), arról mit írjanak?
TörlésUgyanez a probléma túlzott fonetikai precizitással is. Ha nagyon szigorúan és egzakt módon akarnál leírni egy nyelvjárást, akkor minden egyes beszélőre kiadhatnál egy külön könyvet. Ezért is nehéz eldönteni, hogy mennyire érdemes a részletekbe belemenni. Pl. Mexikóban is van olyan, aki raccsol vagy pösze (vagy mindkettő: én pont kifogtam egy ilyen mexikói – szerencsére csak helyettesítő – tanárnőt anno a gimnáziumban, akinél még a leghanyagabbul beszélő spanyolt is jobban lehetett érteni), ezen az alapon ezek is mind egyéni nyelvjárások. :)
De! Abszolút van értelme elveszni a részletekben, mert pl. a magyarral, angollal, más nyelvekkel nem egyeznek meg ezek a részletek. Legfeljebb ahol többféle ejtési lehetőség van, ott fel kell sorolni mindet, és jelezni kell a gyakorisági sorrendet, nem kell mindenkire külön könyvet kiadni.
TörlésLehet, de most őszintén, megéri? Senki nem fog vele foglalkozni a leíró fonetikusokon kívül. Az átlag nyelvtanulót csak elijesztik az átírások, és ő hallás után fog megpróbálni mindent utánozni. Canepari anyagai is egyszerűen olvashatatlanok, pontosan ezért, amit írsz. Még nekem is, pedig nekem annyira azért nem kínai a fonetika, mint egy teljesen átlagos nyelvtanulónak (nálunk ráadásul egyedül angolból – és talán franciából, de nem tudom, mert azt nem tanultam – tanítják az iskolákban a fonetikus átírást, spanyolból már nem).
TörlésMegéri. Átlag nyelvtanuló legfeljebb nem olvassa, nem muszáj neki rémeket álmodni. Az utánzás jó dolog, de néha jól jönnek hozzá háttérismeretek, hogy milyen jellemzőkre kell figyelni. Utánozni a levegőbe, úgy, hogy nem tudod, hogy milyen eltérésekre figyelj, elég nehéz.
TörlésCanepari anyagai nem rosszak amúgy. 4 hibája van annak az embernek: 1) rossz a pedagógiai és szociális érzéke, 2) túl nyakatekerten fogalmaz, furcsán erőltetett az angolja 3) nem csatol hangmintákat, pedig azok lennének a legfontosabbak, 4) önkényes, van, amiben kellően precíz, míg más területeket hanyagol, mert épp olyan kedve van. Viszont minden hibáját hozzászámítva min. 20 évvel jár a szakmabeli kollégái előtt.
A fonetikai átírás meg nem nagy szám. Egyrészt csak fonémikusak szoktak lenni az átírások, nem nagyon használnak mellékjeleket, és kevés főjelet használnak. Másrészt a jeleket nem kell megtanulni, hanem ki lehet keresni mindig egy cetlire felírt táblázatból, vagy szótár hátuljából, esetleg weboldalról. Nem nagy szám, csak az átlag ember ijed meg tőle, hogy micsoda szörnyszülött krix-krax, pedig meg lehet tanulni bánni vele fokozatosan megszokva.
Ennek ellenére a fonémikus átírások több kárt okoznak szerintem, mint hasznot, nagyon pontatlanok, és sokan ezt nem tudta 100%-osan készpénznek veszik őket, amiből nevetséges, semminek meg nem felelő félreejtések születnek. Épp ezért kellenek a hangminták is.
Alapvetően nem ez a probléma a fonetikai átírásokkal, hanem az, hogy – akárhogyan is jelölik a hangokat és hiába nézed meg akármilyen táblázatban – ha egyszer nincs olyan az anyanyelvedben és el sem tudod elképzelni, hogy micsoda, akkor nem tudsz vele mit kezdeni, lehetne akár krumplival vagy banánnal is jelölni. Nekem is pontosan ez a bajom, a mássalhangzókkal még csak elvagyok, a magánhangzók jelentenek több gondot. Ott van pl. az észtben az õ betűvel jelölt magánhangzó. Hiába nézem meg, milyen jellel írják át, nem mond az égvilágon semmit. Az sem, hogy hova tegyem a nyelvem meg mit csináljak a számmal. De ha valaki azt mondaná, hogy mittomén, ez olyan, mint a magyar o, csak ajakkerekítés nélküli, akkor ezzel már sokkal többre lehetne menni. Ismétlem magamat: a precíz fonetikai átírás nem alkalmas arra, hogy abból megtanuld a kiejtést, hanem csak arra, hogy leírják azt.
TörlésA magánhangzókat csak utánzással lehet megtanulni. Nem nehéz, de csak utánzással megy. Hol egybehangzóan, hol a beszélőt követően kell utánozni. Esetleg érdemes olyan mondatokat mondogatni, amelyekben csak a kérdéses magánhangzó szerepel. Az átírásnál meg pont elég, ha leírja a kiejtést.
Törlés"De ha valaki azt mondaná, hogy mittomén, ez olyan, mint a magyar o, csak ajakkerekítés nélküli, akkor ezzel már sokkal többre lehetne menni."
Ez sem jó megoldás teljesen, mert hiába ejtesz ajakkerekítés nélküli o-t, ha abból is lehet 100 félét ejteni, és neked csak az egyik kéne. Így csak hozzávetőleges magánhangzót kapsz.
Egyébként nem értettem soha, hogy mit akar egy mexikói az észt ő-vel, de ha ő ettől boldog...
A legkönnyebb valóban a mássalhangzók (kivéve a nagyon hátul képzettek, azok nehezek), aztán a magánhangzók. A legnehezebb nem a beszédhangok (azok csak a jéghegy csúcsa), hanem a beszédmodor, szupraszegmentumok elsajátítása, a magyaros beszédmodor levetkőzése. Kiváltképp nekem, hogy korábbi beszédhibát is le kell küzdenem.
Szia
VálaszTörlésLátom jól vitázol El Vaquero-val a kiejtéssel kapcsolatban.
Igaz tényleg a nyelvtanulók valóban a kiejtést próbálják utánozni, én is ezt teszem. Szerintem ha valaki Spanyolt tanul érdemes mindig Spanyolországhoz viszonyítani azon belül mondjuk a főváros Madrid-hoz (kezdő nyelvtanuló esetén).
Üdv.:
Udvardi Dániel
Szerintem mindenki azt a nyelvjárást/kiejtést válassza mintául, amelyik tetszik neki, persze sok esetben ezt a körülmények határozzák meg (leginkább az, hogy a tanár mit használ).
TörlésNincs értelme egyik nyelvjárást sem előnyben részesíteni, ezt a szabadságot meg kell hagyni a tanulónak. A lényeg az (és ez nem csak a spanyolra igaz, hanem bármelyik idegen nyelvre), hogy ha valaki elkötelezi magát adott nyelvjárás mellett, akkor abban legyen következetes (pl. ne csak egy-egy szó kiejtése legyen abban a nyelvjárásban, hanem az összesé stb.).
Nyilván nem arra utalok, hogy az analfabéta andalúz kőműves beszédjét utánozd – akinél a tuvo az tenió –, de ha Neked pl. az argentin vagy éppen a Kanári-szigeteki spanyol tetszik, akkor beszélhetsz nyugodtan úgy. (Nem kell elhinni azokat a hülyeségeket, amelyeket egyesek terjesztenek, hogy a spanyolországi spanyol az az "eredeti", a latin-amerikaiak "nem tudnak rendesen beszélni" stb. stb. – csak azért, mert ők nem ismernek más nyelvjárást.)
Szerintem nem érdemes a madridi spanyollal vacakolni. Ezt a kiejtést már Andalúziában sem szeretik. Én annak idején spanyolországi nyelvtanra épülő könyvől de latin-amerikai tanárokkal tanultam. Mindenki örült, én is, amikor Dél-Amerikába utaztam, hogy nem a gyarmatosítók vicces nyelvét beszélem, amit amúgy jól kiröhögnek :)
TörlésMég egy megjegyzés. a "chilei" spanyol után bármilyen mexikói nyelvjárást felemelő érzés hallgatni :)
Természetesen az is hozzátartozik mindehhez, hogy mindenkinek a saját nyelvjárása, saját anyanyelve a legszebb, legjobb stb. Így a madridi spanyolok az andalúzokat gúnyolják a tájszólásuk miatt, az andalúzoknak a madridi túl sznob és affektált, a spanyolok a mexikóiakon röhögnek a kiejtésük miatt, a latin-amerikaiak a spanyolokon stb. Ahogy nálunk egy pestinek az a vicces, ahogy egy "sálgótárjóni" beszél, egy dunántúlinak az a szegényes, ahogy a pestiek beszélnek, és így tovább, ez minden nyelvnél így van, amelynek vannak nyelvjárásai (és melyik nyelvnek nincsenek...).
TörlésIgen, igaz, de gyakorlatilag a madridi spanyolt Madridban és a környékén beszélik. Aki Dél-Amerikába v. Latin-Amerikába érkezik néhány nap alatt le fog szokni erről a dialektusról. Tapasztalat :)Nincs jobb és szebb nyelv elvileg, de vannak olyan dialektusok, amit érdemesebb v. hasznosabb elsajátítani, mert annyian beszélik. A chilei spanyolját nehezn érti bármilyen spanyol anyanyelvű, ezért sem érdemes nagyon felvenni:). Kis ízelítő: http://www.youtube.com/watch?v=2fz5OGnN10o Megjegyzem: a chileiek a saját spanyoljukat tartják a legrosszabbnak az összes spanyol nyelvjárás közül :) Van azért önkritikájuk.
TörlésOlyan egyébként, hogy "madridi spanyol", nem igazán létezik, Madridban elég sokféle náció él, a helyiek pedig alapvetően a modern kasztíliai (északi) nyelvjáráson alapuló változatokat beszélik.
TörlésNekem egyébként egy közép-amerikai (nem emlékszem már, hogy pontosan melyik országból, asszem talán nicaraguai) középiskolás mesélt egyszer hasonló sztorit a saját nyelvjárásukról. A "beszélgetés" akkor még az MSN-en történt, és kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye arról, ahogy ők beszélnek (pl. nem ejtik a szó végi /s/-t). A gyerek olyasmit mondott erre, amennyire emlékszem hogy "hát nekünk ezt nem így tanítják az iskolában, de mi így beszélünk, mert mi vidékiek vagyunk "(konkrétan a campesinos szót használta, erre emlékszem). :)
Igen ez így van. Nem létezik igazán madridi spanyol, meg brit angol sem :)és argentin spanyol sem, hiszen Argentína baromi nagy és egészen máshogy beszélnek Chiléhez v. Brazíliához közel. De mégis, ha valaki azt mondja, hogy madridi spanyol, akkor kb. van egy elékpzelés, arról milyen is, és az argentinok esetében is stb.
TörlésCampesino- ez mindenütt így van. :) Ezért írtam lent is, hogy a társadalmi rétegek ill.a korosztályok és a régiók között nagyok a különbségek a város/ falu különbség eleve adott.
a spanyolok a mexikóiakon röhögnek
TörlésMár miért röhögnének? Maximum kicsit száraznak, meg régiesnek tarthatják (tippelem csak), de nem hinném, hogy nevetségesnek.
Egyébként mindenféle spanyol nyelvjáráson belül létezik egy sztenderd kiejtési alváltozat, amit az adott ország médiája, bemondói, színészei, politikusai, művelt rétege használ. Biztos vagyok benne, hogy a chilei spanyolon belül is van ilyen, nem csak szörnyű lehet. Ez ilyen sztenderdet érdemes tanulni. A szubsztenderddel nem csak az a baj, hogy túl kicsi a presztízse, és túl speciálisan csak egy területhez kötődik, hanem általában nehezebb szokott lenni a kiejtése az ilyen speciális nyelvjárásoknak, összetettebb kiejtési szabályokkal, és hangmintát, mintapéldákat is nehezebb szerezni hozzájuk. A szenderd változatoknak jobban dokumentált szabályai vannak, és egy csomó lehetőség van gyakorolni hallás után. El lehet persze evezni kevésbé sztenderd vizekre is, de csak nagyon profiknak ajánlom, és nekik sem érdemes a túlzottan nem sztenderdre rámenniük, pl. vaskos andalúz akcentus, ahol szinte minden mássalhangzót kihagynak, vagy másképp ejtenek.
Elvileg létezhet szenderd nyeljárás, de a valóságban nincs ilyen. Hiszen a tv-ben is van fiataloknak szóló műsor, idősebbeknek, valóság show, hírado, a helyi szappanopera, ami még véletlenül sem választékos nyelven írodódott stb. Az egyik legsikeresebb chilei sorozatot több dél-amerikai ország átvette, de újraforgatták, mert nagyon chilei volt. :)
TörlésEgy adott nyelvjárás ahogy lent írtam, társadalmi rétegenként, korosztályonként eltérő egy adott országban, plusz még régiónként és város/ falu viszonylatban.
Nyilvan biyonyos dolgokat átveszek, de nem az a célom, hogy tökéletes chile kiejtéssel beszéljek, mert ilyen nincs is a gyakorlatban. A nyeljárás nyilván a helyi szavak átvételét is jelenti,nem csak a hangsúlyt, ami elengedhetetlen, mert itt a bab az poroto, az eper-frutilla és hosszan lehetne sorolni amit meg kellett tanulni. A rétegnyelvek és azok kiejtése sem nehezebb, csak nem érdemes megtanulni, hacsak nem a helyi drogosokról akarok doktorit írni.
A mexikóiak, röhögnek a spanyolokon és fordítva is igaz. A dél-amerikaiak tartják inkább "régiesnek" sokszor a spanyol szavakat, meg viccesnek a pöszeséget. Biztos hallottál arról, hogy a spanyolok minden dél-amerikait "sudaca"-nak csúfoltak. Lenézték a dél-amerikai munkavállalókat Spanyolországban. Hozzá kell tenni, hogy sok kétkezi munkás ment Sp-ba dolgozni, nem épp iskolázottak, viszont a diplomás dél-amerikaiak is panaszkodtak arra, hogy 2. rangúnak tekintik őket. Most épp fordult a helyzet, mert a spanyolok pl. Chilében keresnek munkát. És tényleg igaz, röhög mindenki mindenkin, Dél-Amerikán belül is. És ez nem feltétlenül rosszindulatból adódik.
Ja lemarad: Az sem gond, ha viszonylag egy semleges spanyolt tanulunk meg, nem feltétlenül kell 1 konkrét nyelvjárást beszélni. pl. ilyen spanyolban beszélnek a dokumentum filmek narrátorai, reklámokban is,sőt általában a logopédusok is, így bárhol megértik.
VálaszTörlésÉn elég semleges spanyolt beszélek, de rengeteg mexikói szót ismerek, ezeket csak akkor használom, ha mexikóival beszélek. Spanyolországi spanyolra épülő nyelvkönyvől tanultam így ismerem az ott használt szavakat, pl. gyümölcsök, zöldségek egyéb kifejezések. Chilében élek, így a chilei spanyolt is meg kellett ismerni, olyan szavakat tanultam meg, amit csak itt használnak, nem feltétlenül szlengre gondolok. De a chilei kifejezéseket is csak akkor használom ha chileivel beszélek.
Igen, a chilei is nehezen ertheto, de a puertoricoi sem kutya. Szerintem ez, ill. az andalu a "legrosszabb".
TörlésEz El Mexicanonak lett volna a válasz az előző hozzászóláshoz, na mindegy :)
VálaszTörlés(Áthelyeztem a válaszom alá. Adott megjegyzésre közvetlenül az alatta lévő "Válasz" linkre kattintva tudsz válaszolni.)
TörlésEbben egyébként igazad van, a "semleges" spanyollal csupán az a gond, hogy ilyen valójában nem létezik (ezt gondolom te is tudod): ahogy a narrátorok beszélnek a dokumentumfilmekben, az tkp. egy mesterkélt, megalkotott nyelv. Hogy legyen mihez viszonyítanod, képzeld el azt, ha magyarul valaki úgy beszélne hozzád, mint az RTL Klubon aki felkonferálja a műsorokat, vagy mint a tudósító a tv-híradóban – én speciel hallgatni sem bírom, annyira mesterkélt természetellenes a kiejtésük, a hanglejtésük és a hangsúlyozásuk is).
Vagyis egy bizonyos szint felett kénytelen vagy valamelyik konkrét nyelvjárást megtanulni, ha nem akarod, hogy kinevessenek, de ez természetesen nem zárja ki, hogy nem tanulhatsz meg többet is. Van egy ismerősöm, egy hölgy, aki Magyarországon született és a gyerekkorát itt töltötte, a fiatalkorát Argentínában, most pedig Spanyolországban, ráadásul Andalúziában él, így anyanyelvi szeinten beszél magyarul is, argentin spanyolul is, andalúz, ill. "madridi" spanyolul is.
Igen, tudom, hogy kell csak elnéztem a válasz gombot. :) A "semleges" spanyol elvileg attól semleges, hogy nincs tele helyi szlenggel, aztán a tévéseknek tanítottak ehhez egy "semmilyen" hangsúlyozást, ez tényleg idegesítő.
TörlésTehát, mivel chilében élek és a chileiek is arra büszkék, hogy ők beszélik a legcsúnyábban a spanyolt. Ezért nem hinném, hogy feltétlenül ezt kellene átvennem. Mondhatom azt, hogy "bacán" vagy muy bueno, nyilván az utóbbit fogom mondani, ahogy anyám sem mondja otthon, hogy "tök jó". Sőt nem fogom elharapni a szóvégi és a szavakban található S-hangokat, ahogy egy jobb chilei spanyol nyelvtanár sem teszi vagy egy logopédus sem, vagy a beszédére figyelő tanult chilei. Hiszen egy nyelvjáráson belül is nagy különbségek vannak, a tanult réteg és az alsó társadalami osztályok beszélt nyelve között, plusz még régiónként és korosztályonként is. Itt a legrosszabb az un. flaite-nyelv, amit eredetileg az utcagyerekek beszéltek, meg a drogosok, amelyett egy átlag középosztálybeli egyáltalán nem ért.
Használok chilei szavakat, nyilván elengedhetetlen, de ha nem chileivel beszélek, akkor átváltok. A hangúlyozásom is chileisedett, de egészében elég "semleges" maradtam. :) Nyilván, ha a "fiesta" úgy kívánja, akkor tudom utánozni az átlag "rosszul beszélő chileit".
Mindebből csak azt akartam kihozni, hogy le lehet írni egy adott nyelvjárás legfontosabb sajátossátait, de a nyelv folyamatosan változik és egy-egy nyelvjárás egyáltalán nem tekinthető egységesanek. A régiónkénti eltérés mellett a legnagyobb különbség a társadalmi rétegek ill. korosztályok beszélt nyelve közötti van, ha egy adott országot veszünk alapul. Otthon is pl. egy kivert fogú-alkesz iskolázatlant, még a helyi magyar is nehezen ért meg. :)
Szerintem ezzel mindent elmondtál, én is nem tudnék mit hozzáfűzni. Pontosan így van, jól látod. (Sőt, még korosztályonként is más "nyelvjárást" beszélnek az emberek, én pl. már meg sem értem, amikor a buszon a tizenévesek társalognak.)
Törlésjaja pont ezt írtam h. az egyes korosztályok beszélt nyelve között eltérés van. Ez tényleg minden társadalomra igaz.
TörlésAmúgy egy dolgot kihagytam. Az anyanyelvi szint. Fent említetted. Szerintem ez butaság. 1 nyelvet beszélünk anyanyelvünkként, amit a jó édes anyánktól tanultunk és azt is különböző szinten sajátítjuk el neveltetés és iskolázottság okán. Az összes többi nyelvet, beszélhetjük kivállóan, nagyon jó, folyékonyon stb. Tehát anyanyelvi szint nem egy db "tudásbeli" szint. Anyanyelvi szinten beszél a helyi újságíró, meg a 4 osztályt végzett kétkezi munkás is. Az a külföldi, aki ha akcentussal v. anélkül (részletkérdés), de nagyon jól beszéli az adott nyelvet, nyilván magasabb szinten beszéli, mint a kétkezi munkás. Míg a jól beszélő tanult külföldinek esetleg nem gond kitölteni egy bonyolult bevallást, vagy megérteni pl. a a helyi munkajogot. Addig az "anyanyelvi szinten beszélő" helyi funcionális analfabétának mind ez komoly gondot okozhat.:)
Ebben egyébként igazad van, a "semleges" spanyollal csupán az a gond, hogy ilyen valójában nem létezik (ezt gondolom te is tudod): ahogy a narrátorok beszélnek a dokumentumfilmekben, az tkp. egy mesterkélt, megalkotott nyelv. Hogy legyen mihez viszonyítanod, képzeld el azt, ha magyarul valaki úgy beszélne hozzád, mint az RTL Klubon aki felkonferálja a műsorokat, vagy mint a tudósító a tv-híradóban – én speciel hallgatni sem bírom, annyira mesterkélt természetellenes a kiejtésük, a hanglejtésük és a hangsúlyozásuk is).
TörlésA legtöbb ország médiájában szépen beszélnek a képzett bemondók. Vannak persze kivételek, nálunk is tényleg kezdenek néha elég hülye kiejtési mintákat erőltetni (véghangsúlyok, régiesen túlpörgetett apikális r), de talán még nem vészes. Viszont szép példa még Hollandia, ahol a holland állampolgárok által eléggé utált kisebbségi akcentus uralja a médiát. Az ilyen kivétel viszont ritka, a nyelvek, nyelvjárások túlnyomó többségénél a médianyelvjárás jó kiejtési modellnek.
"A legtöbb ország médiájában szépen beszélnek a képzett bemondók."
TörlésNa jó, de mit jelent az, hogy "szépen"? Ha egyszer nem létezik olyan egyéni nyelvváltozat (idiolektus) a valóságban (lásd a magyar példát), nincs ember, aki pontosan úgy beszélne, akkor ezt mi alapján határozod meg? Csak arról lehet szó, hogy valaki, teljesen önkényesen, kitalálta, hogy szerinte hogy kell beszélni a médiában, amikor a valóságban senki sem beszél úgy, ezért nem biztos, hogy azt kellene követni.
Azzal persze egyetértek, hogy beszéljen úgy, ahogy egy művelt átlagember, mert annak már van valóságalapja.
Azt jelenti a "szépen", hogy az egész lakosság, abban minden korosztály elfogadhatónak tartja, nem nagyon tud akkor sem belekötni, ha az ő nyelvjárásával nem egyezik, persze ez csak egy országon belül értendő. A valóságban meg pont azért kell létező embert utánozni, hogy nehogy az álljon elő, hogy "nincs az az ember, aki pontosan úgy beszélne".
TörlésÉn pl. külföldieknél is szorgalmazom, hogy tessék szépen a tévéből magyarul tanulni, modern filmek szinkronjait és nem retekkluppos, nem alvilági mozgalmi rádiós bemondókat figyelni.
Amúgy nem értem továbbra sem, hogy a spanyoloknak mi bajuk lehet a szabvány mexikói kiejtéssel. Pl. a britek és a többi angol anyanyelvű sem rühelli az amerikai (és kanadai) angolt, inkább csak az amerikai dominancia és politika miatt hallgatják rossz szájízzel, de a hangzásával nincs különösebb bajuk igazából. Persze régiesnek hallják, meg néhol "helytelennek" és "túl lazának" érzik, esetleg a tévéből és filmekből már unják, de magával a hangzásával nincs bajuk, nem tartják nevetségesnek vagy angoltalannak, stb.
De pl. a svájcinak, lichtensteininek, osztráknak, bajornak sincs baja a szabvány felnémettel.
"Amúgy nem értem továbbra sem, hogy a spanyoloknak mi bajuk lehet a szabvány mexikói kiejtéssel."
TörlésNyilván nem szó szerint kell azt érteni, hogy bármiféle 'bajuk' lenne vele, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az embernek általában furcsa és vicces az, amihez nem szokott hozzá. Egy hasonlattal élve, képzeld azt el, ha a magyarnak lenne egy olyan "szabvány" nyelvjárása, ahol mondjuk a gy helyett [dzs]-t és a ty helyett [cs]-t ejtenének (egyébként van is ilyen). Csak egy apró rendszeres különbségről van szó, mégis elég vicces lenne hallani valakit, aki így beszél a híradóban, nem? Addig nem is kell elmennünk, hogy Győzike hogy beszél. :)
"Addig nem is kell elmennünk, hogy Győzike hogy beszél. :)"
TörlésA romák mindenütt az adott területen használt többségi nyelvet veszik át, némi szociolektussal, és néhány cigány nyelvből átvett szóval színesítve. Győzike Nógrád megyei roma, és így gyakorlatilag palóc kiejtéssel beszéli a magyart, amit teletűzdel a cigány nyelvből átvett szavakkal.
Megjegyzem, Győzike nagyon rosszat tett a palóc nyelvjárás hírének, nagyon sok műveletlen magyar azt hiszi, hogy EZ a magyarországi cigányság nyelve.
Több Nógrád megyeitől hallottam, hogy azt mondták rá, hogy "úgy beszél, mint a cigányok". Régen csak simán furcsának tartották, vagy megmosolyogták a palóc kiejtést, a Győzike Show-nak hála most meg cigány nyelvjárásnak hiszik.
Grafogirl, El Mexicano vagy bárki, tudnátok összerakni egy listát olyan szavakból,igékből,kifejezésekből,amik tipikusan mexikóiak használnak?Régóta keresek olyan spanyol tanárt,aki ismeri,beszéli a mexikói nyelvjárást..de nem igazán találok, és a mexikói ismerőseimmel nem tudunk sűrűn beszélgetni,így a tanulás is lassú és nehézkes.. Remélem tud valaki segíteni! Előre is köszönöm! M
VálaszTörlésIlyen listákat elég nehéz lenne csinálni, de a Mexikói Akadémiának van egy rövid szótára.
Törlés