A spanyol igei-névszói összetételek

Bizonyára minden spanyoltanulónak ismerősek az olyan főnevek, mint például a paraguas ’esernyő’, a lavaplatos ’mosogatógép’ vagy éppen a tocadiscos ’lemezjátszó’, amelyekkel általában már az első órákon megismerkedhetnek. Később talán az is feltűnik nekik, hogy a többi főnévvel szemben ezek többnyire -s végződésűek, vagyis mintha többes számú alakok lennének. De mik is ezek valójában?

Nos, ezek az ún. igei-névszói szóösszetételek (compuestos verbonominales, V–N), amelyek, mint a nevük is elárulja, egy igéből és egy – általában többes számú – főnévből állnak. Az igei elem látszólag egyes szám harmadik személyű – s a legelfogadottabb nyelvtani elemzés szerint abból is származik. Szófajuk tekintetében névszók, azaz lehetnek főnevek és melléknevek.

Az összetételi tagok közötti viszony az esetek többségében tárgyas, vagyis a névszói elem az ige tárgyát fejezi ki (de nem mindig, pl. girasol ’napraforgó’), a többes szám pedig általánosításra utal (bár előfordul a főnévi tag egyes számban is: pl. portavoz ’szóvivő’, guardarropa ’ruhatár’). Tárgyas szóösszetételek természetesen a magyarban is vannak, így ez nem lehet túl idegen a nyelvtanulók számára (ilyen a már említett lemezjátszó – ti. ’lemezt lejátszó [készülék]’ – is).

Girasoles – Napraforgók (Forrás: Pixabay.com)

Az igei-névszói összetételek többnyire hímneműek, amikor élettelent jelentő főnévként használatosak. Bár a DRAE egyeseket kétneműnek (hím- és nőnemben is használatosnak) jelöl, a gyakorlatban ezek is inkább hímnemben fordulnak elő (érdekes, hogy pl. a quitanieves ’hókotró[gép]’ viszont nőnemű az Akadémia szerint, mégis nagyjából ugyanannyi találat van rá hímnemben, mint nőnemben). Ha személyre utalnak, akkor a személy nemével egyeztetődnek; melléknévként értelemszerűen egyalakúak. Akár főnévként, akár melléknévként használatosak, többes számban változatlanok, ha főnévi elemük többes számú, ami a legáltalánosabb (el/los tocadiscos), egyéb esetben szabályosan képzik a többes számukat (el/la portavoz – los/las portavoces).

Mint az eddigiekből láthattuk, az efféle összetett szavak a legtöbb esetben valamilyen eszközt vagy készüléket jelentenek, de jelölhetnek emberi foglalkozást, illetve tulajdonságot is (pl. portavoz, guardaespaldas ’testőr’, rompecorazones ’szívtipró’). Noha az összetételi elemekből nem mindegyiküknél lehet a pontos jelentést kitalálni, a legtöbbször akkor is tudunk erre következtetni, ha a szót még nem is hallottuk: pl. a cuentagotas szó szerinti jelentése ’cseppszámláló’, de ennek nyilván semmi értelme nincs; könnyű tehát kitalálni, hogy csak ’csepegtető’ lehet.

Un rompehielos sueco – Egy svéd jégtörő (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

További érdekességük, hogy rekurzívak, vagyis egy így alkotott névszó ismét felhasználható névszói elemként egy hasonló módon alkotott összetételben: parabrisas ’szélvédő’ → limpiaparabrisas ’ablaktörlő’ [’szélvédőtisztító’] → lavalimpiaparabrisas ’ablakmosó és -törlő’. (Bár ez utóbbi nem sokszor fordul elő helyesen leírva az interneten, a spanyol akadémiai helyesírás szerint az ilyen összetételek mindig egy szóba írandók).

Ez az összetételi típus igen produktív a spanyolban: nehéz lenne számszerűsíteni, hogy pontosan mennyi van belőle, hiszen egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy akármikor gyárthatunk ilyet mi magunk is. Az összes felsorolása éppen ezért lehetetlen vállalkozásnak bizonyulna, de lássunk néhányat az alábbiakban! (A nőnemű főnevek f.-fel jelölve.)

abrelatas — konzervnyitó
cascanueces — diótörő
cuentagotas — csepegtető
cuentakilómetros — kilométeróra, sebességmérő [műszer]
cumpleaños — születésnap
espantapájaros — madárijesztő
girasol — napraforgó
guardabarros — sárhányó
guardaespaldas — testőr
guardarropa — ruhatár, gardrób; ruhatáros [személy]
lavaplatos vagy lavavajillas — mosogatógép
limpiaparabrisas — ablaktörlő
marcapasos — pacemaker, beépített szívműködés-szabályzó
matamoscas — légycsapó
paraguas — esernyő
parabrisas — szélvédő
paracaídas — ejtőernyő
pararrayos — villámhárító
pasatiempo — időtöltés, szabadidő
portamonedas — pénztárca
portavoz — szóvivő
quebrantahuesos (egyik kedvencem) — szakállas saskeselyű [Gypaetus barbatus]
quitanieves (f. is) — hókotró [munkagép]
quitasol — napernyő
rompecorazones — szívtipró
rompehielos — jégtörő [hajó]
sacacorchos — dugóhúzó
saltamontes — szöcske
salvapantallas — képernyőkímélő [program]
salvavidas — mentőöv
tocadiscos vagy tornamesa (f.) — lemezjátszó

Az igei-névszói összetételek nem kizárólag a spanyolra jellemzőek: megvannak az olaszban (pl. cavatappi ’dugóhúzó’, colapasta ’tésztaszűrő’) és a franciában is (pl. essuie-glace [eszüiglász] ’ablaktörlő’, tire-bouchon [tyirbusõ] ’dugóhúzó’).

E sajátos szóképzési módnak nem volt a latinban előzménye (már önálló újlatin fejlemény), kialakulása azonban nem teljesen világos. Egy elképzelés azt valószínűsíti, hogy leíró jellegű – talán tréfás vagy gúnyos – sűrített mondatokról van szó, amelyek először feltehetően tulajdonnevekben jelentek meg, majd onnan terjedhetett el a minta a névszókra.