 |
| (Forrás: El Mexicano) |
Igazából az vezetett rá, hogy ezen elgondolkozzak, hogy ugyanebben az értelemben – szintén a kötetlen nyelvben – a spanyol ya (< latin IAM ’már, máris, rögtön’) szót is használják (pl. Ya, pero no es ese el problema ’Ja/Oké, de nem ez a gond’). Csupán annyi a különbség, hogy a spanyol ya-t még a kötetlen nyelvben sem lehet a sí (< lat. SĪC ’úgy [van]’) ’igen’ helyett használni, hanem kizárólag az előbbihez hasonló szövegkörnyezetekben (magyarul viszont ez is lehetséges: Beszélsz spanyolul? – Ja, beszélek).
A spanyol ya ilyesféle használata végső soron a ya sé (’már tudom’), ya veo (’már látom/értem’), ya lo creo (’már elhiszem’) stb. típusú kifejezések rövidülése az ige elhagyásával. Mondhatjuk tehát, hogy ebben az értelemben a német és magyar ja, valamint a spanyol ya hamis barátok. De természetesen nem elégszem meg ennyivel, így nézzünk egy kicsit a dolog mögé mélyebben: van-e bármi közük is egymáshoz e szavaknak? – Bizony van! Bár talán elsőre azt gondolnánk, eléggé rövidek ahhoz, hogy csupán véletlen egybeesések is lehetnének, azonban eredetük valóban közös...
Vegyük sorjában! Az angol yes az óangol (angolszász) ġēse ~ ġȳse ~ ġīse alakból származik, amely nem más, mint a ġēa sī ’úgy legyen’ összevonása (vö. lat. SĪC EST ’úgy van’), s ennek első eleméből (ġēa) származik a mai (amerikai, ill. archaikus) angol yea(h) is. A német – akárcsak a holland és svéd – ja, valamint az angolszász ġēa forrása a germán alapnyelvi *ja, azonos jelentésben. S most ugrik a majom a vízbe: a latin IAM [já] – mely a spanyol ya [já]~[gyá] vagy az olasz già [dzsá] forrása – és a germán *ja eredete egy feltételezett indoeurópai alapnyelvi *yē ’már’ (!) jelentésben.
Láthatjuk tehát, hogy egyik alma sem esik (túl) messze a fájától.
De az "ēa" (~/æː/) angolszász diftongus egészen máshogy hallatszott, mint a modern "ea" (vö. easy, eat, each, earth stb.), hiszen a két bötűnek is teljesen más kiejtése van alapvetően. Bár most pontosan nem ismerem az amerikai kiejtését a yea-nak.
VálaszTörlésSzóval szerinted az each és az earth kiejtése megegyezik???
TörlésA Wiktionary szerint:
VálaszTörlésġēa = [jæːɑ];
yea(h) = [jeɪ], [jɛ]~[jɛə]~[jæ].
De a lényegen nem változtat a kiejtésük. :) Sőt, ha ennyire precízek akarunk lenni, akkor minőségileg a spanyol /a/ sem pontosan magyar á, hanem inkább olyan, mint az angol "father" szó "a"-ja. ;)
Egyébként az ősgermán és a latin alakból is nekem az a gyanúm, hogy az alapnyelvben ez inkább *yēH lehetett. Az ún. laringáliselmélet azt feltételezi, hogy az alapnyelvben voltak különböző – nem pontosan megfejtett – torokhangok (ezeket H-val szokás jelölni), amelyek az összes nyelvből eltűntek (ha jól tudom, csak a hettitában volt ennek maradványa, és a feltételezés is ennek felfedezésén alapszik), viszont az előttük vagy utánuk álló magánhangzó kiejtését megváltoztatták a különböző nyelvjárásokban. Ezzel próbálják magyarázni, hogy miért vannak az egyes mai indoeurópai nyelvekben eltérő magánhangzók az azonos eredetű tövekben (vö. pl. lat. cEntum, indoiráni szAta, angol hUndred).
A finn és észt jaa (igen) is ebből a szóból jón.Egyébként ennek a germán *ja szónak lehetett olyan értelme is,hogy "és","így",ugyanis szintén e két finnugor nyelvben a ja (egy a-val) azt jelenti,hogy "és",és ez szintén germán átvétel,valószínűleg ugyanabból a szóból (szerintem).
VálaszTörlésIgen, hát a jelentés a legképlékenyebb a nyelvekben, abból akármi lehet, akár az ellenkezője is. A legkézenfekvőbb, hogy valami olyasmi jelentése lehetett, hogy 'máris', amit lehet úgy is értelmezni, hogy "igen, máris", aztán ebből csak "igen".
VálaszTörlésHasonló példa egyébként van a románban is: a şi 'és' a latin SIC 'így' folytatása (valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy pl. "így te, így én", ebből pedig 'te és én (is)').
Sokszor úgy változik meg teljesen egy jelentés, hogy az adott szót egy kifejezésben használták, amellyel együtt jelentette azt, amit most, majd a kifejezés egyik fele kikopott, ami pedig megmaradt belőle, abból már nem látható elsőre, hogy hogyan lett belőle az a jelentés, melyet ma hordoz. Erre jó példa a spanyol nada 'semmi' és nadie 'senki', amelyek a latin NATA 'született' és NATI 'születettek' folytatásai. Hogyan lett ezekből 'semmi' és 'senki'? Hát úgy, hogy az eredeti latin kifejezés NULLA RES NATA 'semmilyen született dolog', vagyis 'semmilyen létező' volt, amiből a végén annyi maradt, hogy NATA > nada (ugyanígy valószínűleg a NATI valami olyasmi lehetetett, hogy NON NATI 'a nem születettek', tehát "senki"). De pl. a katalánban (res) és a franciában (rien < REM, tárgyeset) éppen a RES 'dolog' folytatása maradt meg 'semmi' jelentésben.
Aztán ott van szintén szép példának a spanyol "pero", olasz és katalán "però", 'de, azonban, mégis' jelentésben, amely a latinban (< PER HOC) azt jelentette, hogy 'azért'. Hogy lett ebből 'de'? Pl. így: "rosszat tettél, (de) azért én nem büntetlek meg". :)
De mondhatnám a mai olaszban a "cosa?" 'micsoda?' kérdést is, amely eredetileg "che cosa?", azaz 'miféle dolog?' lenne, csak éppen a kérdőszó kopott le róla a kötetlen nyelvben.
Szóval a jelentések ilyenek, bármiből lehet bármi, ha elsőre nem is látszik az összefüggés, a fentiekhez hasonló okai vannak.
A szláv nyelvek da szava is érdekes:többségükben "igen"-t jelent,egyes nyelvekben viszont olyan jelentése (is) van,hogy "de,hogy,így,vmihez,igazán".
VálaszTörléshttp://en.wiktionary.org/wiki/%D0%B4%D0%B0#Russian
A magyar "igen" szó is előfordul néhány hasonló jelentésben, pl. igen jó = 'igazán jó', igenám = 'de' stb.
VálaszTörlésFigyelmedbe ajánlom még a για-t és a πια-t is :-)
VálaszTörlésA για a források szerint egy indoeurópai *dwisa tőre vezethető vissza (az ógörög δια-n keresztül), és a *duwo, azaz 'kettő' tővel áll kapcsolatban (vö. angol twice, latin bis). A πια, bár jelentése 'már', szintén nem származhat olyan tőből, amely az alapnyelvben y-vel kezdődött (a görög [p]- tudtommal a PIE *kw- folytatása: *kwis > pis 'ki').
Törlés