 |
| (Forrás: Wikimedia Commons, CC) |
Gasztronómiai kitérőink során volt már szó a lasagnáról és egy szintén olasz, eléggé „érdekes” nevű tésztaételről is, a következő „áldozatunk” pedig a chili con carne – magyarul gyakran csilis bab – nevezetű közkedvelt étel lesz. De mi is pontosan a probléma vele?
A kedves olvasó gondolom sejti, hogy ez a kifejezés spanyolul akarna lenni. Csakhogy spanyolul eredetileg nem létezik chili szó: a ’csilipaprika’ megfelelője ugyanis chile. Igen, a végén [e]-vel és nem [i]-vel (annak ellenére, hogy az azték chilli a forrása, a spanyolban az utolsó szótagi hangsúlytalan [i] rendszerint [e]-vé válik), aminek persze etimológiailag semmi köze az azonos hangzású dél-amerikai ország nevéhez. (Chile neve egyébként bizonytalan eredetű, de semmiképpen sem azték.) „Helyesen” tehát úgy kellene hívnunk az ételt, hogy chile con carne, ahogy viszont semmilyen étlapon nem találkozhatunk vele. Vajon miért?
Valószínűleg azért, mert ez az étel texasi eredetű, és az amerikai angol a spanyol chile szót chili-ként vette át – vagyis a név ebben a formában már az angolban keletkezhetett és onnan terjedhetett el. (Az angolban egyébként szintén létezik a chile – sőt, a chilli is – mint alternatív írásmód, azonban ennek ejtése is [csili].) Aztán a már nemzetközivé vált chili főnév visszakerült a spanyolba is ’csiliszósz’ [salsa picante que se hace con chiles] jelentésben, amely annyira friss neologizmus lehet, hogy csupán a DRAE 23. (2014) kiadásában szerepel először – a 22. (2001) kiadás, valamint a Diccionario de americanismos (2010) is csak a chile alakot ismeri, az utóbbi még ’csiliszósz’ jelentésben is. (Felmerülhet a kérdés, hogy akkor már miért nem chili with meat lett az étel neve, ha már úgyis mindent angolul akarunk hívni.)
Ami viszont még érdekesebb, hogy az akadémiai szótár szerint a chile egyszerűen a pimiento, vagyis a ’paprika’ megnevezése Közép-Amerikában és Mexikóban, ezzel együtt a szócikk további részében chile-ként és nem pimiento-ként hivatkozik rá a szótár.
A kedves olvasó gondolom sejti, hogy ez a kifejezés spanyolul akarna lenni. Csakhogy spanyolul eredetileg nem létezik chili szó: a ’csilipaprika’ megfelelője ugyanis chile. Igen, a végén [e]-vel és nem [i]-vel (annak ellenére, hogy az azték chilli a forrása, a spanyolban az utolsó szótagi hangsúlytalan [i] rendszerint [e]-vé válik), aminek persze etimológiailag semmi köze az azonos hangzású dél-amerikai ország nevéhez. (Chile neve egyébként bizonytalan eredetű, de semmiképpen sem azték.) „Helyesen” tehát úgy kellene hívnunk az ételt, hogy chile con carne, ahogy viszont semmilyen étlapon nem találkozhatunk vele. Vajon miért?
Valószínűleg azért, mert ez az étel texasi eredetű, és az amerikai angol a spanyol chile szót chili-ként vette át – vagyis a név ebben a formában már az angolban keletkezhetett és onnan terjedhetett el. (Az angolban egyébként szintén létezik a chile – sőt, a chilli is – mint alternatív írásmód, azonban ennek ejtése is [csili].) Aztán a már nemzetközivé vált chili főnév visszakerült a spanyolba is ’csiliszósz’ [salsa picante que se hace con chiles] jelentésben, amely annyira friss neologizmus lehet, hogy csupán a DRAE 23. (2014) kiadásában szerepel először – a 22. (2001) kiadás, valamint a Diccionario de americanismos (2010) is csak a chile alakot ismeri, az utóbbi még ’csiliszósz’ jelentésben is. (Felmerülhet a kérdés, hogy akkor már miért nem chili with meat lett az étel neve, ha már úgyis mindent angolul akarunk hívni.)
Ami viszont még érdekesebb, hogy az akadémiai szótár szerint a chile egyszerűen a pimiento, vagyis a ’paprika’ megnevezése Közép-Amerikában és Mexikóban, ezzel együtt a szócikk további részében chile-ként és nem pimiento-ként hivatkozik rá a szótár.
Érdekes. Szerintem azonban lehet valami köze a Chile ország elnevezésének ehhez hiszen a paprika Amerikai őshonos növény...
VálaszTörlésEgy olyan verzió elképzelhető lenne, hogy a spanyol chile szó hangalakja hatott a név végső formájára (ezt a lehetőséget veti fel a www.etymonline.com a Chile szócikknél), de a név eredete biztos, hogy nincs vele összefüggésben, mivel Chile területén nem éltek aztékok. Vagyis ha elfogadjuk, hogy az ország neve indián eredetű (más nem nagyon lehet, mivel a spanyolból/latinból ez a szó nem vezethető le), akkor nyilván csak egy olyan nyelvből származhat, amit a területén beszéltek (pl. kecsua vagy araukán).
TörlésAjánlom a kedves olvasók figyelmébe továbbá - annyira talán nem irreleváns a téma - ezt a weblapot ahol egyik kedves ismerősöm az ősi Dél-amerikai indián nyelvek és a magyar nyelv közti hasonlóságokkal foglalkozik :) http://tist-fla.blogspot.hu/2016/02/az-osok-nyelve-kaliforniaban-magyar-mag.html?spref=fb
VálaszTörlésArra azért felhívnám a figyelmet, hogy a hasonlóságon senki ne értsen annál többet, természetesen nem nyelvrokonságról van szó. Viszont mivel az emberi hangok és a nyelvtípusok száma véges, szinte a világ bármely két nyelve közt lehetne emiatt hasonlóságokat találni. :)
TörlésJaj, megnéztem az ajánlott blogot :( A szokásos MAG-ősnyelves marhaságok, a már jól ismert konteókkal. A dél-amerikai nyelvek ennél többet érdemelnek.
VálaszTörlésA chili con carne története érdekes volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult a helyzet :)
Még az is érdekes, hogy olaszul is chili con carne, kérdés, hogy vajon [k]-val is ejtik?
TörlésSajnos olaszost nem ismerek, de Japánban [csirikonkán] チリコンカーン néven ismerik :) (esetleg még [csirikonkarune] チリコンカルネ）
TörlésEzt még fel is lehet könnyen ismerni :) (Ezek szerint a japánban csak az [n] lehet szotagzáró?)
TörlésA japán köznyelvben igen, bár állítólag Kjúsún simán előfordulhat egyéb mássalhangzó is.
TörlésÚgy emlékszem, a spanyolban csak a [x] és a palatálisok nem lehetnek szótag végén (ezért a Kazahsztán pl. Kazajistán).
TörlésMagyar szemmel kissé szokatlan ez a Kazajistán írásmód :)
TörlésLeírva persze, de kiejtve kb. Kaszahisztán. :)
Törlés"(Ezek szerint a japánban csak az [n] lehet szotagzáró?)"
TörlésA helyzet kicsit bonyolultabb. Az azonban igaz, hogy koda helyzetben a massalhangzok kozul LEÍRNI csak az n-t lehet. A japan "abece" csak maganhangzokbol, nyilt szotagokbol, valamint az n-bol all.
Ettol fuggetlenul a sztenderd japanban is allhat massalhangzo koda helyzetben, harom kulonbozo uton is.
1. Az n archifonema nem mindig n-kent realizalodik, ezert (fonetikailag) mas massalhangzo is allhat koda pozicioban (bar fonologiailag termeszetesen az n allofonjai). Masreszt viszont a latszolag koda helyzetben allo n sokszor valojaban nem is koda, mert moraikus.
Az n realizalodhat:
-abszolut zaro es izolalt helyzetben: uvularis orrhang, ekkor moraikus, tehat nem koda, bar annak tunik. Pl. しん shin/sin, きん kin.
- d, t es n elott: kb. magyar n, ez esetben koda. Pl. かんとう, kantō/kantó, こんど kondo.
- b, p es m elott: kb. magyar m, tehat az m is allhat koda pozicioban. しんばし shimbashi/simbasi, しんぱい shimpai/simpai
- k es g elott: a magyar hang, ing szavak n-je. Pl. ぎんこう ginkō/ginkó, べんごし bengoshi/bengosi
2. Allhat (fonologiailag is) mas massalhangzo is szotagzaro helyzetben, ha egy massalhangzo geminalodik. Ez esetben a geminata elso fele koda. Ez a jelenseg csak zongetlen massalhangzonal lephet fel, de kozuluk tobbnel is. Leirni ebben az esetben sem lehet a koda massalhangzot, azt mellekjellel jelolik (ami az abece tsu/cu-janak felel meg). Pl. いっぷん ippun, けっこう kekkō/kekkó, なっとう nattō/nattó, いらっしゃる irassharu/irassaru.
3. Ezenkivul van meg egy eset, mikor allhat massalhangzo (fonetikailag) koda helyzetben. Az u es az i bizonyos poziciokban zongetlenedik (vagyis fonetikailag eltunik), es ekkor csak a mora massalhangzoja szol. Pl. です des(u), します shimas(u)
Köszi a kimerítő és szakszerű magyarázatot! Valóban, az /n/ abból a szempontból különleges szonoráns, hogy általában felveszi az őt követő mássalhangzó képzéshelyét (bár ez sem minden nyelvre igaz – úgy tudom, pl. a finnben sem). És tényleg, én is úgy emlékeztem, hogy még az /s/ is lehet szótagzáró (hallásból legalábbis elég sok japán szó végződik [masz]-ra).
TörlésA gemináták/kettőzött mássalhangzók kérdése viszont nagyon érdekes. Valamennyire vitatható is, hogy ezek tényleg két szótaghoz tartoznak-e. A spanyollal a legegyszerűbb szemléltetni, ti. a /rː/ fonettikailag gemináta, de fonológiailag úgy elemzik, hogy szótag elején áll. Ugyanez igaz az /ɲ/-re is, amely a kimért beszédben inkább [ɲː]-ként valósul meg, pl. mañana /maɲána/ [maɲˈɲaˑna], de értelemszerűen fonológiailag csak egy mássalhangzó, így csak szótag elején állhat.
Na, fene, a csilisbab is angol (amerikai) eredetű. Mondom én, hogy a spanyol sem a vulgáris latin folytatása, hanem az angolok állnak emögött is. Amúgy nagyon nyálcsorgatós az illusztráció, torillával biztos érdekes lehet az íze.
VálaszTörlésAz olaszban a chilit pedig kilinek ejtik alapvetően, de Canepari DiPi-jében szerepeltetve van a cs-vel ejtett variáns is.
Betű szerint igen, épp ezért kérdeztem. De te ebben biztos vagy? Mert pl. a Forvón cs-vel ejti.
TörlésAzt már régóta kibeszéltük, hogy a forvo mennyit ér. Canepari ilyen szempontból megbízható, hiszen anyanyelve az olasz. Ő a szótárában először mindig a fő kiejtési variánst adja meg, aztán a többit. Itt ellenőrizni tudod a 72. oldal 3. hasábjának a közepe felé:
Törléshttp://venus.unive.it/canipa/pdf/DiPI_3_A-Z.pdf
Ahogy látom, a linkelt dokumentumban az első chili a chilo ’kiló’ többes számaként szerepel, a másodiknál viszont már [cs]-vel írja. Sőt, lejjebb a másik változatnál, a chilli-nél is a [cs]-s ejtés szerepel.
Törlés