A kötőmód és használata

A témában újabb cikk is elérhető!

✖

Tartalomjegyzék A kötőmód jelen ideje (Presente de subjuntivo) A kötőmód befejezett múltja (Pretérito perfecto de subjuntivo) A kötőmód folyamatos múltja (Pretérito imperfecto de subjuntivo) A kötőmód régmúltja (Pretérito pluscuamperfecto de subjuntivo) A kötőmód jövő idői (Futuro de subjuntivo)

✖

A kötőmód, amely a latin conjunctivus vagy subjunctivus (innen a spanyol subjuntivo) tükörfordítása, elnevezését valószínűleg onnan kapta, hogy alárendelő összetett mondatok mellékmondataiban olyan cselekvést, történést vagy körülményt fejez ki, amely a főmondat állításához köthető és nem tényszerű, bizonytalan, a beszéd pillanatában nem megvalósuló vagy megvalósulása nem lényeges.

Mondattanilag persze, kötőmód a magyarban is létezik, csak erről általában nem veszünk tudomást, mert a magyarban, mint fentebb írtam, nincsenek erre külön igealakok (tehát valójában nem beszélhetünk igemódról). Csupán igekötős igékkel mondhatjuk másképp az igét kötőmódban, megkülönböztetve a felszólító módtól. Megértéséhez próbáljuk értelmezni az alábbi három mondatot:

1. Megcsinálod a leckét.
2. Csináld meg a leckét!
3. Azt akarom, hogy megcsináld a leckét.

Láthatjuk, hogy míg az 1. mondat egyszerű kijelentést, tényszerű állítást tartalmaz, tehát kijelentő módban áll, a 2. mondat felszólítás egy cselekvés elvégzésére, tehát felszólító módban áll. A harmadik mondat viszont valami egészen más: a főmondatban egy kívánság áll (azt akarom), míg a mellékmondat egy, a főmondat állításához kapcsolódó cselekvést fejezi ki. Bizonyára egyértelmű, hogy a harmadik mondat mellékmondata nem kijelentés (hiszen nem állítjuk azt, hogy valami megtörtént vagy éppen történik), de nem is felszólítás (lásd a 2. mondatot), hanem tehát olyan, nem tényszerű cselekvés kifejezése, amely a beszélő kívánsága szerint „meg kellene, hogy történjen”: ez a kötőmód.

A kötőmódot tehát általában mellékmondatokban, a főmondat állítmánya által meghatározott kétség, kívánság, bizonytalanság kifejezésére használják. Nézzük meg a fenti példamondatokat spanyolul is:

1. Haces los deberes. ’Megcsinálod a leckét.’
2. ¡Haz los deberes! ’Csináld meg a leckét!’
3. Quiero que hagas los deberes. ’Azt akarom, hogy megcsináld a leckét.’

Mint látható, a 3. mondat mellékmondatában szereplő hagas igealak eltér a kijelentőtől és a felszólítótól is, mivel a kötőmód jelen idejében áll.

A spanyol kötőmódban hat igeidő van (presente, pretérito perfecto, pretérito imperfecto, pretérito pluscuamperfecto, futuro simple, futuro compuesto), ezek közül azonban ma már a két jövő időt (futuro simple, futuro compuesto) nem használják, csak irodalmi művekben szerepelnek – helyettük a mai köznyelvben a kötőmód jelen ideje használatos. A kötőmód ma használt négy igeideje közül kettő egyszerű, és folyamatos szemléletű (presente és pretérito imperfecto), kettő pedig összetett, és befejezett szemléletű (pretérito perfecto és pretérito pluscuamperfecto). Az alábbiakban a kötőmód igeidőiről és használatukról lesz szó részletesen.

A kötőmód jelen ideje (Presente de subjuntivo)

A kötőmód jelen idejének képzése viszonylag egyszerű: az I. (-ar végű), illetve a II–III. (-er és -ir végű) ragozási osztályba tartozó igéket a kijelentő mód jelen idejéhez képest „felcserélve” kell ragozni, vagyis az I. ragozásban az -a- helyett -e-, a II. és III. ragozásban pedig az -e- / -i- helyett -a- tematikus magánhangzó található a ragban; ezen kívül az egyes szám első személyű forma azonos alakú az egyes szám harmadik személyűvel (ez egyébként a kötőmód összes ragozására igaz).

Három szabályos ige ragozása a kötőmód jelen idejében (Forrás: El Mexicano)

A rendhagyó igék esetében a kötőmód jelen idejű alakjai általában a kijelentő mód jelen idejének E/1. személyű alakjából képezhetőek, az -o végződés „levágása” után megmaradó tőből, pl. hacer → hag|o → haga, hagas, haga, hagamos, hagáis, hagan.

A kötőmód jelen idejét tehát, mint már fentebb említettem, kétség, kívánság, bizonytalanság kifejezésére használják. Ezen kívül szintén kötőmóddal fejeznek olyan jövőbeli eseményt, amely várható, de bekövetkezésének időpontja ismeretlen vagy bizonytalan (tehát „nem megvalósuló”), továbbá minden olyan cselekvést, történést, amelyről a főmondatban értékítételet (benyomást, véleményt) kifejező ige szerepel. Az alábbiakban néhány példát olvashatunk a használatára.

• He invitado a Pedro a la fiesta, aunque no creo que venga. ’Meghívtam Pétert a buliba, bár nem hiszem, hogy eljön.’
• Dile que me traiga las flores. ’Mondd meg neki, hogy hozza el nekem a virágokat.’
• Tal vez cantemos en la ceremonia. ’Talán énekelünk majd a rendezvényen.’
• Cuando visites mi país, te invitaré a comer algo típico. ’Amikor majd ellátogatsz az országomba, meg foglak hívni valami jellegzeteset enni.’
• —¿Qué significa esto? —No sé lo que signifique. ’Mit jelent ez? – Nem tudom, mit jelentsen’ (szó szerint: ’Nem tudom, [mi az,] amit jelentsen’).
• Espero que te encuentres bien. ’Remélem, hogy jól érzed magad.’
• Me encanta que llueva. ’Imádom, hogy esik az eső’.

Bár szintén a kötőmód jelen idejű alakjait kölcsönzi a felszólító mód is az E/2. és T/2. állító alakok kivételével (vagyis az állító alakok közül az E/3., a T/1. és a T/3., illetve valamennyi tiltóalak), ebben az esetben használata – mondattanilag – nem kötőmódú.

Különbség a magyar és a spanyol használat között

Míg magyarul szintén kötőmóddal (látszólag felszólító igealakkal) kérdezünk adott cselekvés elvégzésének szükségességére, azaz a „Mit tegyek (tegyünk, tegyél, tegyen)?” vagy „Csináljak (csináljunk, csináljon) valamit?” típusú mondatokban, spanyolul sem a kötőmódot, sem a felszólító módot nem használják közvetlen kérdés feltevésére. Ilyen esetekben, amennyiben a kérdés saját magunkra vonatkozik (vagyis egyes és többes szám első személyben), egyszerűen a kijelentő mód jelen ideje, minden más személyben pedig körülíró szerkezet használatos: ¿Te lo compro? ’Megvegyem neked?’; ¿Qué le decimos? ’Mit mondjunk neki?’; ¿Qué deben/deberían hacer? ’Mit csináljanak? stb.

A kötőmód befejezett múltja (Pretérito perfecto de subjuntivo)

A kötőmódnak a kijelentő móddal ellentétben csak egy befejezett múltja van, amely összetett igeidő: képzése az haber segédige kötőmódú jelen idejű alakjaival – haya, hayas, haya, hayamos, hayáis, hayan – és a befejezett melléknévi igenév (participio) „semleges” alakjával – cantado, comido, vivido – történik. Használata lényegében megegyezik a kötőmód jelen idejének használatával, azzal a különbséggel, hogy befejezett cselekvésre vagy történésre vonatkozik. Néhány példa a használatára:

• Es posible/probable que hayan llegado. ’Lehetséges/valószínű, hogy megérkeztek.’
• ¡No puede ser que todavía no hayáis cumplido lo que prometisteis! ’Nem lehet, hogy még nem teljesítettétek, amit megígértetek!
• Quizás lo haya hecho. ’Talán [már] megtette.’
• Espero te haya gustado mi regalo. ’Remélem, tetszett neked az ajándékom.’
• Lo importante es que te hayas curado. ’Az a fontos, hogy már meggyógyultál.’

A kötőmód folyamatos múltja (Pretérito imperfecto de subjuntivo)

A folyamatos múlt egyszerű, és – mint a nevében is benne van – folyamatos szemléletű igeidő. Kétféle ragozása lehetséges: egy ún. „-ra végű”, valamint egy „-se végű” (történetileg az első a latin kijelentő mód régmúltjából, a második pedig a latin kötőmód régmúltjából származik). Mindkét ragozás jelentése és használata – kevés kivétellel (lásd később) – megegyezik, azzal a különbséggel, hogy a köznyelvben a -ra végű alakok gyakoribbak. Képzését az alábbi táblázat szemlélteti.

Három szabályos ige ragozása a kötőmód folyamatos múltjában (Forrás: El Mexicano)

Mint látható, a II. és III. ragozású igék képzése megegyezik. A rendhagyó igék esetében a ragok a perfectumtőhöz* járulnak; legegyszerűbben a kijelentő módú egyszerű befejezett múlt (pretérito perfecto simple) T/3. személyű alakjából a -ron végződés „levágásával” képezhetőek: pl. saber → supie|ron → supiera/supiese, supieras/supieses stb.

Az imperfecto de subjuntivo használata az alábbiak szerint történik:

• jelen idejű feltételes mondatok (általában ’ha’-val bevezetett) mellékmondataiban a feltétel leírására – a főmondatban ilyenkor a kijelentő mód condicional simple igeideje áll.
• múlt idejű alárendelő összetett mondatok mellékmondataiban (pl. „függő beszédben”) kívánság, kétség, bizonytalanság kifejezésére;
• óhajtó mondatokban, ha a kívánság már nem teljesülhet;
• udvarias kérés, kívánság kifejezésére (a querer, poder, deber igékkel ebben az esetben csak a -ra végű alak használható);
• a -ra végű alak állhat múlt idejű események elbeszélésekor az összetett mondatok mellékmondatában, jellemzően a ’mielőtt’, ’miután’ kifejezéseket követő állítmányban (ilyenkor a pretérito pluscuamperfecto de indicativo vagy a pretérito perfecto simple igeidőt helyettesíti). Ez esetben valójában nem is kötőmódról van szó, hanem a latin kijelentő mód régmúltja (CANTAVERAM ~ CANTARAM) köszön vissza e használatban, amely még a középkori spanyolban is így volt.

A fentiek alapján nézzünk egy-egy konkrét példát a használatra:

• Si supiera (supiese) cuál es el problema, podría resolverlo. ’Ha tudnám, mi a baj, meg tudnám oldani.’
• Me gustaría que me ayudaras (ayudases) a traducir algunas frases al español. ’Szeretném, ha segítenél nekem lefordítani néhány mondatot spanyolra.
• No creímos que estuvierais (estuvieseis) en casa. ’Nem hittük, hogy otthon vagytok.’
• Les pidió que le dijeran (dijesen) la verdad. ’Azt kérte tőlük, hogy mondják el neki az igazat.’
• ¡Ojalá vinieran (viniesen) a verme! ’Bárcsak eljönnének meglátogatni engem!’
• ¡Si tú supieras (supieses) cuánto te quiero! ’Ha te azt tudnád, mennyire szeretlek!’
• Quisiera pedirte un favorcito. ’Szeretnék kérni tőled egy apró szívességet.’
• Murió antes de que recibiera (recibiese) auxilio. ’Meghalt, mielőtt segítséget kapott volna.’
• Después de que ganaran (= habían ganado / ganaron) el campeonato, menuda fiesta hicieron. ’Miután megnyerték a bajnokságot, óriási bulit csaptak.’
• Negaba que estuviera (estuviese) cansada, aunque lo parecía. ’Tagadta, hogy fáradt, pedig annak tűnt.’

A kötőmód régmúltja (Pretérito pluscuamperfecto de subjuntivo)

A régmúlt összetett, befejezett igeidő. Képzése az haber segédige kötőmódú folyamatos múltjával – hubiera/hubiese, hubieras/hubieses, hubiera/hubiese, hubiéramos/hubiésemos stb. – és a befejezett melléknévi igenévvel (participio) – cantado, comido, vivido – történik.

Használata hasonló az előző részben tárgyalt folyamatos múltéhoz, azzal az eltéréssel, hogy ahhoz képest előidejűséget – előtte végbement cselekvést vagy történést, pontosabban ezekkel kapcsolatban kétséget, bizonytalanságot, valószínűséget – fejez ki; vagyis ezt az igeidőt használják akkor, amikor a főmondat állítmánya múlt időben van, és ahhoz képest múlt idejű – bizonytalan, kétséges, valószínű – esemény szerepel a mellékmondatban. Így ezt az igeidőt használják:

• múlt idejű feltételes mondatok (általában ’ha’-val bevezetett) mellékmondataiban – ilyenkor a főmondatban is állhat ugyanez az igeidő, bár az irodalmi nyelvben nem ez, hanem a kijelentő mód condicional compuesto igeideje használatos;
• múlt idejű óhajtó mondatokban;
• múlt idejű cselekvés vagy történés valószínűségének kifejezésére függő beszéd mellékmondatában (idézett tagmondatában), ha a főmondat (idéző tagmondat) állítmánya múlt időben van.

Lássunk akkor néhány példát a kötőmód régmúltjának használatára:

• Hubiera (hubiese, habría) escrito más, si hubiese (hubiera) tenido más tiempo. ’Többet írtam volna, ha több időm lett volna.’
• Si hubieras (hubieses) tomado tus medicamentos, ahora estarías bien. ’Ha bevetted volna az orvosságaidat, most jól éreznéd magad.’
• ¡Como si no (lo) hubieras sabido! ’Mintha nem tudtad volna!’
• ¡Ojalá hubiéramos (hubiésemos) visto el mar! ’Bárcsak láttuk volna a tengert!’
• Nos alegrábamos que os hubierais sentido bien. ’Örültünk, hogy jól éreztétek magatokat.’

A kötőmód jövő idői (Futuro de subjuntivo)

Érdekességként érdemes még beszélni röviden a kötőmód két jövő idejéről (futuro simple és futuro compuesto de subjuntivo), melyek ma már csak az irodalmi nyelvben, jogi szövegekben, illetve régi spanyol művekben fordulnak elő; a köznyelvben már csak néhány „rögzült kifejezésben” találkozhatunk velük (pl. sea lo que fuere ’legyen, ami lesz’ vagy digan lo que dijeren ’mondjanak, amit [majd] mondanak’ stb.). Mindazonáltal, a futuro (simple) de subjuntivo ismerete része az általános műveltségnek a spanyol anyanyelvűek között, ezért a hivatalos szótárak ragozási táblázataiban máig szerepel ez az igeidő.

Képzése szintén a perfectumtőből történik, oly módon, hogy a kötőmód folyamatos múltja (imperfecto de subjuntivo) „-ra végű” alakjainak -a-ja helyébe -e- kerül.

Három szabályos ige ragozása a kötőmód egyszerű jövő idejében (Forrás: El Mexicano)

Ezen igealakok jelentése kb. ’ha majd énekelek (hogy majd énekeljek)’, ’ha majd eszem (hogy majd egyek)’, illetve ’ha majd élek (hogy majd éljek)’ volt. Példaként, Spanyolország Alkotmánya (Constitución Española) a következő mondattal kezdődik:

Don Juan Carlos I, Rey de España, a todos los que la presente vieren y entendieren, sabed: Que las Cortes han aprobado y el pueblo español ratificado la siguiente Constitución: [...]

’I. János Károly Úr, Spanyolország Királya, mindenkihez, akik a jelen [törvényt] majdan látják és értik, tudjátok meg: Hogy az Országgyűlés elfogadta és a spanyol nép jóváhagyta az alábbi Alkotmányt: [...]’

A szövegben szereplő vieren (’majd látják’; →ver) és entendieren (’majd megértik’; →entender) a kötőmód jövő idejű igealakjai. A kötőmód befejezett jövőjével – melyet az haber segédige kötőmódú egyszerű jövő idejével (hubiere, hubieres stb.) és a befejezett melléknévi igenévvel (cantado, comido, vivido) képeznek, csak régi irodalmi művekben találkozhatunk, mint pl. Cervantes Don Quijote című regényében a 17. század elejéről:

Dice, pues, que bien se acordará, el que hubiere leído la primera parte desta historia, [...]

’Azt mondja, hát, hogy jól fog emlékezni az, aki [addigra már] elolvasta az első részét e történetnek, [...]’

Nos, kedves érdeklődők, nyelvtanulók, ennyit gondoltam írni a „rettegett” subjuntivo-ról. Ha úgy érzed, hogy a cikk alapján nem sikerült teljesen megértened a kötőmód használatát, vagy hallottál, olvastál egy olyan mondatot, amelyben nem érted, miért kötőmódot használtak, kattints ide!

---

*

A perfectumtő („multidő-tő”) az ún. erős igék – melyek hangsúlya a szabályosokétól eltérően az egyszerű befejezett múlt E/1. és E/3. személyű alakjában a tőre esik – rendhagyó töve, melyhez a kijelentő módban az egyszerű befejezett múlt, a kötőmódban a folyamatos múlt és a jövő idő ragjai járulnak; pl. az hacernél az hic-, a querernél a quis-, a tenernél a tuv-.