A flamenco, a flamingó és a flamandok

Vajon van-e valami közük egymáshoz a flamingó, a flamenco és a flamand szavaknak a hasonló hangzásukon kívül? A kérdést valójában három részre kell bontani: van-e összefüggés a flamandok és a flamingók, a flamingók és a flamenco, illetve a flamenco és a flamandok között. Előrebocsátom, hogy minden kétséget kizáróan bizonyított válasz nincs, csupán az eddigi elképzelésekre szorítkozhatunk, a lehetséges etimológiákat és asszociációkat felhasználva.

Az egyetlen biztos pontnak az tűnik, hogy a rózsaszín tollazatú gázlómadarat jelölő nemzetközi szó, a flamingó (vö. angol flamingo) közvetlenül a spanyol flamenco szóra vezethető vissza, amely viszont a spanyolban mindhárom fogalmat jelenti: a ’flamingó’-t, a ’flamenco’-t és a ’flamand’-ot is. A továbbiakban már csak a spanyol szó eredete és a jelentései közötti összefüggés a kérdéses.

Rózsás flamingók (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A „hivatalos” etimológia szerint a flamenco, illetve flamingó szavak végső forrása a holland flaming vagy Vlaming ’flamand [ember]’ – ez szerepel a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (Benkő Loránd főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1984), Zaicz Gábor Etimológiai szótárában (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006), valamint a DRAE-ben is. Az említett magyar források szerint [a flamenco szót] a madár elnevezésére a spanyolban kezdték el alkalmazni tréfás-gúnyos névátvitellel, a flamandok világos hajszínére és vöröses arcbőrére utalva.

Ha a fenti „hivatalos” etimológiát elfogadjuk, akkor a következő kérdés, hogy mi köze ennek az andalúziai cigányok által népszerűsített jellegzetes délspanyol tánc- és énekstílusokhoz, melyek gyökerei valószínűleg a hispániai arab megszállás korára vezethetőek vissza. Az egyik legelterjedtebb elképzelés szerint a flamenco a madár megjelenésével és viselkedésével megfigyelhető párhuzam eredményeként kezdte jelölni a flamenco-táncosokat. Joan Coromines katalán etimológus szótára kissé részletesebb, illetve némiképp eltérő magyarázattal szolgál: a madárnévből szerinte először a ’kipirult arcú nőkre’ használták, ami később a ’jó megjelenésű’ szinonimája lett, majd innen a ’provokatív, cigányos’ jelentést vette fel, s ebből végül a 19. század közepére vált az andalúz cigány dalok jelzőjévé.

Mindez persze nem valószínűtlen, de nem is bizonyítható, ahogy a többi, soron következő elmélet sem. Mindenesetre, mint az alábbi videón is megfigyelhető, a flamingók párzási tánca valóban rendkívüli módon emlékeztet a flamencotáncosok mozdulataira.

Folytassuk a „kevésbé hivatalos”, de szintén elterjedt etimológiákkal. Az egyike ezeknek, miszerint a flamenco a régies flama, ma llama (< lat. FLAMMA) ’láng, tűz’ főnévből az -enco, ca ~ -engo, ga (vö. germán -ing) melléknévképzővel keletkezett, azaz ’lángoló, tüzes’, a madár vöröses megjelenésére, illetve a flamenco tánc temperamentumára történő utalással. Némelyik internetes forrás magát a ’flamand’ jelentésű flaming~Vlaming szót is a latin FLAMMA főnévvel hozza összefüggésbe, ez azonban teljesen valószínűtlen, hiszen a népnév eredete az ősgermán *flaumaz ’folyó(víz)’ (< indoeurópai *plow-) szóra vezethető vissza, amely viszont a latin FLUMEN ’folyó’ főnévvel rokon, a FLUERE (FLUO) ’folyik’ igéből; innen a spanyol fluir (fluyo) is.

A további feltételezések már csak az andalúz folklórra utaló jelentés eredetére vonatkoznak. Sokan annak hívei (főleg a flamenco-rajongók), hogy maga a szó hispániai arab eredetű, méghozzá a fellah min geir ard (فلاح من غير أرض) ’földjétől megfosztott paraszt’ kifejezésre asszociálnak. Ennek alapjául az szolgálna, hogy a Reconquista után Spanyolországban maradt, a keresztény vallást felvett arab menekültek (moriscos) a cigányok közé vegyültek, s a spanyolok által lerombolt kultúrájukat sirató énekekből alakult ki később a flamenco dal. Egy alternatív elképzelés pedig a marokkói arab fellah mengu ’a parasztok éneke’ kifejezéssel hozza összefüggésbe.

Megint más, kevésbé valószínű hipotézisek szerint a flamenco elnevezés Flandriából származik a 16. századból, Habsburg Károly (I. Károly spanyol király, V. Károly német–római császár) korából. Eszerint az uralkodót tánccal köszöntötték, miközben a ¡Báilale al flamenco! ’Táncolj a flamandnak!’ mondatot kiabálták. Ez viszont ellentmond annak a történelmi ténynek, hogy a kifejezést a flamenco tánccal és zenével kapcsolatban csak a 19. században kezdték el használni.

S végül ismét egy alternatív elképzelés szerint a spanyol cigányokat az argóban többek között a flamencos elnevezéssel is illették, amely valószínűleg a már említett, a jellegzetes temperamentumukra utaló flama ’láng, tűz’ főnévvel áll kapcsolatban.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a hitelesnek elfogadható források szerint mindhárom jelentés, így vagy úgy – különböző asszociációkon keresztül – végső soron a ’flamand’ szóra vezethető vissza, míg más, népszerű feltételezések a ’láng, tűz’ szavakkal hozzák őket összefüggésbe, illetve a flamenco folklórral kapcsolatosan sok hívet számlál az arab eredetről szóló feltételezés is.

S ha már flamandok és flamenco, talán kevesen tudják, hogy a spanyolokról szóló világhírű pasodoble, az ¡Y viva España!, amelyet már számos nyelven, többek között magyarul is feldolgoztak, habár spanyolul vált nemzetközivé (leginkább Manolo Escobar által), valójában belga: legelső verziója 1972-ből származik és flamand nyelven szól! A cím és a refrén – Eviva España! (sic!) – mindenesetre annyit elárul, talán már egy kezdő spanyolos számára is, hogy a belga szerzők láthatóan nem igazán tudtak spanyolul (de még olaszul sem), ám ez legyen a legnagyobb probléma...