Egy csokoládé vaníliával a plázában?

Bizonyára többen is kíváncsiak arra, hogy vajon milyen spanyol eredetű szavaink vannak. Bár a kérdésfelvetés egyszerűnek tűnik, megválaszolni mégsem annyira az.

Az első dolog, ami problémaként merül fel, hogy egyáltalán mit tekint(s)ünk „spanyol eredetű” szónak. Ha csak olyan szavakat vennénk figyelembe, amelyek a spanyolból kerültek a nyelvünkbe, akkor rendkívül egyszerű dolgunk lenne: máris lezárhatnánk a témát, mivel ilyen szó nincs (hiszen a történelmünk során sosem voltunk szoros nyelvi kapcsolatban spanyolokkal). Minden spanyol eredetű szó valamely másik, nagy presztízsű európai nyelv (általában a német, francia, olasz vagy angol) közvetítésével kerülhetett csak a magyarba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem csupán a magyarba, tehát ezek többsége nemzetközi vagy vándorszó. Ilyen értelemben tehát spanyol jövevényszavak nincsenek a magyarban. A másik, hogy mivel a spanyol újlatin nyelv, értelemszerűen a szavak többsége a latinból vagy azon keresztül a görögből, kisebb részük egyéb más nyelvekből (pl. arab, germán, indián nyelvek) származik, vagyis egyik szónak sem a spanyol a végső forrása.

Továbbá kérdéses az is, hogy mit tekintünk magyar szónak. A spanyol eredetű szavak többsége ugyanis csak a spanyol vagy hispán kultúrával kapcsolatos fogalom – nagyon kevés olyan van, amelyből általános használatú szó lett, mint pl. a csokoládé vagy a vanília –, éppen ezért ezek inkább idegen szavak, nem igazán lehet őket spanyol eredetű magyar szavaknak tekinteni.

Madrid főtere, a Plaza Mayor – a mai plázák őse? (Forrás: a szerző felvétele)

Az alábbi listán így olyan szavakat vettem figyelembe (a teljesség igénye nélkül), amelyek a spanyolban változtak meg – nagyjából – a mai formájukra, illetve elterjesztésükben a spanyol fontos közvetítő szerepet játszott. Zárójelben az eredeti spanyol alakot tüntettem fel. A listát persze a fentebb leírt fenntartásokkal kell szemlélni.

csokoládé (chocolate)

A kedvelt édesség neve a spanyolban azték eredetű, azonban vitatott, hogy melyik navatl szóból vagy szóösszetételből származik. A DRAE egy xoco-atl összetétel lehetőségét veti fel, melynek jelentése ’keserű víz’ lenne. A magyarba német közvetítéssel került, a német (nyelvjárási) formát tükrözi a -d- is.

vanília (vainilla)

Ha már csokoládé, akkor nem hiányozhat a vanília sem, amely a spanyol vainilla [bajníllʲa] (az átírásban az ékezet hangsúlyt jelöl) magyarosítása. A vainilla a vaina (korábban vaína) ’hüvely, tok’ kicsinyítőképzős alakja, amely az azonos jelentésű latin VAGĪNA szóra vezethető vissza.

kakaó (cacao)

S hogy teljes legyen a sor, a kakaó szintén a spanyolból elterjedt nemzetközi szó, amely a csokoládéhoz hasonlóan azték eredetű, a navatl nyelvben cacahua [kakawa] formában.

gitár (guitarra)

Az egyik legnépszerűbb hangszer nevének végső forrása az ógörög κιθάρα (kithára) ’citera, húros hangszer’, amely arab közvetítéssel került a spanyolba, ahol guitarra [gitárra] alakban honosodott meg. A francia ezt guitare [gitár] alakban vette át és adta tovább a többi európai nyelvnek.

blabla és hablaty (habla?)

Gyakran gúnyolják azzal a spanyol nyelv hangzását – persze csak azok, akik nem értik –, hogy „hadarós blablanyelv, hablaty”. Talán nem járunk túl messze az igazságtól, hiszen elképzelhető, hogy e szavak alapja maga a spanyol habla (< ósp. fabla < lat. FÁBŬLA ’beszélgetés, társalgás’) ’beszéd’. Némely forrás szerint a blabla a franciában keletkezett ikresítéssel, amely ’mellébeszélés, halandzsa’ jelentésben került be több európai nyelvbe, köztük a magyarba is. Mindazonáltal ez az etimológia erősen vitatott, és valószínűbbnek tűnik, hogy egyszerű hangutánzó szóval állunk szemben. A hablaty eredetéről viszont sajnos semmilyen adat nem áll rendelkezésre, így ez is csak találgatás marad.

bodega (bodega)

Már az ókori rómaiaknak és a görögöknek is egyik kedvenc itala volt a bor, és a spanyolok továbbvitték a kultuszát. Így a spanyol bodega ’borospince’ is természetesen latin-görög eredetű, méghozzá a latin APOTHĒCA ’éléskamra, borospince’ (< ógörög ἀποθήκη, apothēkē ’tároló’) majdnem szabályos spanyol folytatója, a szó eleji a- lekopásával.

siló (silo)

A spanyolból elterjedt, ’takarmány tárolására szolgáló tartály vagy verem’ jelentésű szó, melynek végső forrása tisztázatlan. A legvalószínűbbnek a latin SĪRU(M) (< ógör. σῑ̆ρός, sīrós) ’verem’ tűnne, bár némi magyarázatra szorulna az [r] > [l] változás. Joan Coromines etimológus szerint elképzelhető, hogy az ókelta *sīlon ’mag’ szóból származik, s persze felmerült már a baszk zulo ~ zilo [sz-] ’lyuk, gödör’ is.

Siló, gabonatároló (Forrás: Pixabay.com)

tornádó (tronada)

Ennek a szónak a története felettébb érdekes. Eredeti alakja a spanyolban tronada ’mennydörgés’, a tronar (trueno) ’mennydörög’ igéből, amely a latin TONĀRE ’dörög’ igére vezethető vissza. A spanyol tronada az angolba tornado alakban került be, amely közvetítette a többi nyelvbe, majd az angol forma visszakerült a spanyolba is (hogy használják-e, más kérdés, én még nem hallottam). Jelenleg ez az etimológia tűnik elfogadottnak, míg régebben úgy tartották, hogy a régi spanyol tornar ’visszatér, megfordul’ (< lat. TORNĀRE) igével állhat kapcsolatban (ti. ’forgószél’).

hurrikán, orkán (huracán)

A tornádóról máris eszünkbe juthatnak a hasonló jelentésű és azonos eredetű hurrikán és orkán (’pusztító erejű szélvihar’) szavaink. Mindkettő a spanyol huracán [urakán] alakból terjedt el, melynek végső forrása a Haiti szigeti taíno nyelv. A magyarban mindkét szó német jövevényszó, azzal a különbséggel, hogy míg az orkán a hollandon keresztül került a németbe, addig a hurrikán valószínűleg közvetlenül a spanyolból.

vulkán (volcán)

Ha már a természeti jelenségeket nézzük, érdemes kitérni a vulkán ’tűzhányó’ szóra is, amely a magyar etimológiai szótárak szerint ebben a formában a spanyolban keletkezett. Végső forrása a latin Vŭlcānus, beszélt nyelvi (tárgyesetű) VŬLCĀNU, ’a tűz római istene’. Azonban a spanyolba nem kerülhetett közvetlenül a latinból, mert így *volcano ~ *vulcano alakot eredményezett volna (vö. olasz vulcano); a DRAE szerint a portugál volcão [vuɫkãu̯ᵐ] volt a közvetlen forrás (mai helyesírással vulcão). Nemzetközi szóként a franciából terjedt el, a magyarba elsősorban a német közvetíthette.

A guatemalai Fuego vulkán kitörése 2013-ban (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC by 3.0)

gerilla (guerrilla)

A legtöbbször Latin-Amerikával kapcsolatban hallhatjuk ezt a szót, melynek jelentése ’szakadár fegyveres csoport’, ’szabadcsapat’. A spanyol guerra [gérra] ’háború’ főnév kicsinyítőképzővel ellátott guerrilla [gerríllʲa] alakjából származik, amely francia közvetítéssel terjedt el. A spanyol (és olasz) guerra pedig végső soron germán eredetű (< *werra, vö. angol war). Mint látható, a szóban eredetileg két r-et találunk, az egyszerűsödés talán a francia, angol vagy német ejtésre vezethető vissza, illetve egyébként sem ritka az idegen szavakban szereplő hosszú mássalhangzók rövidülése.

aligátor (lagarto)

A krokodilféle hüllő nemzetközi elnevezése a spanyol (el) lagarto ’gyík’ jelentésű főnév módosulata az angolon keresztül, melynek végső forrása a latin LACERTU(M), azonos jelentésben. A rendhagyónak tűnő -CE- > -ga- változás közvetlenül egy beszélt latin *LACARTU(M) alakváltozatra mutat vissza.

flamingó (flamenco)

Az állatoknál maradva, e madárnév forrása a spanyol flamenco ’flamand’, ’flamingó’, illetve ’flamenco [folklór]’, amely a holland Vlaming ’flamand [ember]’ szóból származik; a magyarba német közvetítéssel került. Az azonban, hogy az eredetileg ’flamand’ jelentésű spanyol szóból hogyan keletkezett a madár, illetve az andalúziai cigányok által elterjesztett folklór neve, bizonytalan. (Bár a DRAE mindhárom jelentést ugyanazon szócikk alatt tárgyalja, igazából nem teljesen biztos az sem, hogy az utóbbinak egyáltalán van-e köze etimológiailag az előbbi kettőhöz.)

nutria (nutria)

S még egy állatnév, amely ismerős lehet a hamis barátokról szóló korábbi témából, jelentése ugyanis a legtöbb spanyol nyelvjárásban és a köznyelvben is ’vidra’. Forrása a spanyolban a latin LUTRA ’vidra’ egy népies módosulata (vö. lutria). A szót vélhetően az Argentínában használt jelentésével – ti. ’hódpatkány, mocsári hód’ – vettük át (a német közvetítésével), amely e rágcsálóféle természetes élőhelyének legnagyobb részét teszi ki.

Nutria, más néven hódpatkány vagy mocsári hód (Myocastor coypus) (Forrás: Pixabay.com)

hidalgo (hidalgo)

Ez a szó már átcsúszik abba a kategóriába, amit én inkább idegen szónak érzek, s csak a spanyolokkal összefüggésben használatos. Viszonylag gyakori előfordulása miatt szerepel csak itt. Az hidalgo [idálgo] a szegényebb spanyol nemesek jelzője volt a középkorban, akik bizonyos kiváltságokat élveztek. Az hijo de algo ’valaki ~ valami fia’ kifejezés összevont alakja. A régi spanyolban előfordult hijodalgo (hijo d’algo), fidalgo, fijodalgo (fijo d’algo) alakokban is. (Az hijo [ícho] az óspanyol fijo [fízso > hísʲo] formán keresztül a lat. FĪLIU(M) ’fiú’, az algo pedig az ALIQUOD ’valaki, valami’ szóra vezethető vissza.)

torreádor (toreador)

Szintén a spanyol kultúrával kapcsolatos idegen szó: ’a bikaviadal szereplője’. A spanyol toreador (egy r-rel; a magyar alakban a dupla -rr- eredete nem világos) szó átvétele, ahol a torear ’bikával küzd’ ige -dor (< lat. -TŌR) névszóképzővel ellátott alakja. Az ige végső forrása a toro (< beszélt lat. TORU(M) < lat. taurus) ’bika’ főnév. Mindazonáltal a toreador szót a mai spanyolban nem használják, azonos jelentésben a torero használatos. Ugyanakkor a játék főhőse, aki a bikát a végén megöli, a matador, a matar ’megöl’ igéből, amely valószínűleg a lat. MACTĀRE ’levág, feláldoz’ félművelt folytatása.

tangó (tango)

Az argentin eredetű, erotikus töltetű tánc nevének eredete bizonytalan. Két elképzelés jöhet szóba: az egyik szerint egyszerű hangutánzó szó (ezt adja meg a DRAE is), vagy lehetséges, hogy a régen ’megérint’ – ma ’megszólaltat [húros vagy ütőhangszert]’, ’penget’ – jelentésű tañer (< lat. TANGERE) ige egyes szám első személyű régies tango (ma taño) alakjából önállósult főnév.

szieszta (siesta)

Eredetileg nem szerepelt a listán, de egyre gyakoribbnak tűnik, így talán elfogadhatjuk, hogy már ez is magyar szó. Szintén a spanyolból terjedt el ’délutáni pihenő, rövid munkaszünet’ jelentésben, ami a mediterrán országokban bevett szokás. (Megjegyzendő, hogy spanyolos ejtése [szjeszta], az első szótagban kettőshangzóval, tehát nem az [i]-t hangsúlyozzák.) Végső eredete a latin SĔXTA [HŌRA], vagyis a ’hatodik [óra]’ (a napfelkeltétől számítva), azaz ’dél’. Érdekesség, hogy a spanyolban mégsem a szó népnyelvi alakja maradt fenn sorszámnévként (a történeti korpuszban egyáltalán nem is szerepel így), hanem a művelt eredetű sexto, -ta folytatódott ’hatodik’ jelentésben.

A cicának is jár... (Forrás: Pixabay.com)

pasztilla (pastilla)

A spanyolból elterjedt nemzetközi szó, eredetileg a pasta ’tészta’ kicsinyítő képzős alakja, az azonos latin PASTA szóból, amely a latinban ógörög jövevényszó. A magyarba vélhetően német közvetítéssel jutott el. Egyes szerzők ugyanakkor a hasonló jelentésű klasszikus latin pastillus alakot tartják kiindulási forrásnak, amely minden bizonnyal szintén a latin pasta származéka.

pláza (plaza)

Végül egy egészen új szóval zárnám a listát. A pláza vagy plaza – többnyire tulajdonnevekben, mint Duna Plaza –, azaz ’bevásárló- és szórakoztató-központ’ forrása a spanyol plaza [plásza] ’tér’, amely a népi latin PLÁTEA [plácja] ’széles utca, udvar, tér’ alakra vezethető vissza, ez pedig az ógörög πλατεῖα (plateía) ’széles út’ átvétele. A főterek a piaccal az ókorban és a középkorban a városok kereskedelmi központjai voltak; kialakításukat máig őrzik a hispán országokban a plaza mayorok. Modern szóként a mai bevásárlóközpontokra az angolban kezdték el használni, az 1922-ben, Kansas Cityben (Missouri) a spanyol főterek mintájára épült Country Club Plaza üzleti negyed nyomán.

A lista nem teljes – nem is lehetne az, a bevezetőben leírtakra tekintettel – de természetesen, ha valakinek még eszébe jut valamilyen gyaníthatóan spanyol eredetű szó, írja le a hozzászólásában!