Többen is kérdezték már különböző spanyolos fórumokon, hogy létezik-e valamilyen kezelhető formátumban hasonló igeragozási táblázat, mint amilyet a Wikipédiában is találunk. Az igénynek megfelelően elkészítettem ennek egy újabb változatát, amely nagy felbontású PNG-, valamint PDF-formátumban is elérhető.
Néhány szó a táblázat használatáról. A végződések csak a szabályos képzésű egyszerű igeidők ragjaira vonatkoznak, amelyek az igetőhöz járulnak (az összetett ragozásokat az haber ige egyszerű alakjaival és a participio hím-/semlegesnemű alakjával képezzük). A legtöbb szabályos spanyol ige tövét úgy kapjuk meg a szótári alakból, vagyis a főnévi igenévből (infinitivo), hogy levágjuk annak -ar, -er vagy -ir végződését. Ha így magánhangzóra végződő alakot kapunk, akkor azt mondjuk, hogy az ige magánhangzós tövű (pl. le|er ’olvas’),* ha pedig mássalhangzóra végződőt, akkor az ige mássalhangzós tövű (pl. cant|ar ’énekel’). A három ragozási osztályt római szám jelöli.
A táblázatban szerepelnek a tú és a vos névmással használt sztenderd alakok is. Nem szerepel viszont külön a felszólító mód tiltó ragozása, hiszen ez megegyezik a kötőmód jelen idejével. Nincsenek feltüntetve azok a ragváltozatok sem, amelyek csak a hangsúly jelölésében térnek el (pl. az a-, e- és o-tövű II. és III. ragozású igék pretérito perfecto simple (pretérito indefinido) alakjaiban a hangsúlyos i mindig ékezetet kap, pl. leer: leí, leíste, leímos, leísteis); ehhez megfelelően kell alkalmazni a hangsúlyjelölés szabályait. Ne feledjük továbbá, hogy a nyelvtanilag többes szám második személyű, -is és (felszólító módban) -d személyragra végződő igealakok csak Spanyolországban használatosak, Latin-Amerikában helyettük a többes szám harmadik személyű alakot használják. A kötőmód jövő ideje ma már szintén nem használatos a beszélt nyelvben.
A táblázat mindkét rendelkezésre álló formátumban szabadon felhasználható. Ha valamilyen internetes oldalon (blogon, fórumon, cikkben stb.) szeretnéd felhasználni, kérlek, hogy forrásként hivatkozz a blogra és erre a bejegyzésére.
Néhány szó a táblázat használatáról. A végződések csak a szabályos képzésű egyszerű igeidők ragjaira vonatkoznak, amelyek az igetőhöz járulnak (az összetett ragozásokat az haber ige egyszerű alakjaival és a participio hím-/semlegesnemű alakjával képezzük). A legtöbb szabályos spanyol ige tövét úgy kapjuk meg a szótári alakból, vagyis a főnévi igenévből (infinitivo), hogy levágjuk annak -ar, -er vagy -ir végződését. Ha így magánhangzóra végződő alakot kapunk, akkor azt mondjuk, hogy az ige magánhangzós tövű (pl. le|er ’olvas’),* ha pedig mássalhangzóra végződőt, akkor az ige mássalhangzós tövű (pl. cant|ar ’énekel’). A három ragozási osztályt római szám jelöli.
A táblázatban szerepelnek a tú és a vos névmással használt sztenderd alakok is. Nem szerepel viszont külön a felszólító mód tiltó ragozása, hiszen ez megegyezik a kötőmód jelen idejével. Nincsenek feltüntetve azok a ragváltozatok sem, amelyek csak a hangsúly jelölésében térnek el (pl. az a-, e- és o-tövű II. és III. ragozású igék pretérito perfecto simple (pretérito indefinido) alakjaiban a hangsúlyos i mindig ékezetet kap, pl. leer: leí, leíste, leímos, leísteis); ehhez megfelelően kell alkalmazni a hangsúlyjelölés szabályait. Ne feledjük továbbá, hogy a nyelvtanilag többes szám második személyű, -is és (felszólító módban) -d személyragra végződő igealakok csak Spanyolországban használatosak, Latin-Amerikában helyettük a többes szám harmadik személyű alakot használják. A kötőmód jövő ideje ma már szintén nem használatos a beszélt nyelvben.
 |
| A nagyításhoz kattints! Letöltés: PDF | PNG (Forrás: El Mexicano – v3) |
A táblázat mindkét rendelkezésre álló formátumban szabadon felhasználható. Ha valamilyen internetes oldalon (blogon, fórumon, cikkben stb.) szeretnéd felhasználni, kérlek, hogy forrásként hivatkozz a blogra és erre a bejegyzésére.
| * | A III. ragozású magánhangzós tövű – így különösen az (egyébként szabályos) -uir végű – igéknél a főnévi igenév -r végződése előtti -i részben a tőhöz tartozónak tekinthető. Ugyanitt megjegyzendő, hogy a spanyol nyelvtanok általában rendhagyónak tekintik az összes II. és III. ragozású magánhangzós tövű igét a ragozás során megfigyelhető i~y váltakozás miatt, pedig ez pusztán hangtani-helyesírásbeli, és nem alaktani jelenség. |
hú de szép tábla... :)
VálaszTörlésRemélem, nemcsak szép, hanem használható is. ;)
TörlésSzerintem a mi mehhhikóink ilyesminek képzeli el a mennyországot is. Minden ragozható, minden ragozási táblázatokba rendezhető, minden nyelvtörténetileg levezethető odafent. Minden bokron spanyol akadémiai kiadványok teremnek korlátlan fogyasztást lehetővé téve. Nincsenek országhatárok, sem közlekedési költségek, ezért minden akadály elhárul a spanyol gyakorlása előtt. Nincsen senkinek sombrerója és csak egy nyelvjárás van. Kihagytam valamit? :-)
VálaszTörlésMég kell egy jó spanyol/latin maca is, és teljes a kör! ;)
TörlésSzuper, a közelmúlt ado, ido végződését hiányolom csak :)
VálaszTörlésAz nem a "közelmúlt" végződése, hanem a participióé, az pedig ott van alul. :) (A perfecto compuesto nem egyszerű igeidő, hanem az haber jelen ideje + participio, ezért nem szerepel külön a táblázatban.)
TörlésKészítettem egy rendhagyó igeragozás-táblázatot a fenti mintája alapján. Örülnék, ha átnézné valaki. A következő helyen található:
VálaszTörléshttps://drive.google.com/drive/folders/15520PTba40ZAcsccYkaQo0Rc-jS_4JPZ?usp=share_link
Kedves Gábor!
TörlésÁtnézni sajnos nincs időm, de már a terjedelméből adódóan is nagyon aprólékos munkát végeztél, gratulálok hozzá! A konkrét táblázatok biztosan helytállóak, az első (magyarázó?) táblázathoz csak néhány megjegyzést fűznék.
Sok helyen írod, hogy "X átváltozik Y csoporttá/hanggá", én nem így fogalmaznék. Precízebb úgy írni, hogy "X helyett Y áll", ugyanis a legtöbb esetben nem "átváltozásról" van szó, hanem egyszerűen a latin alak természetes fonetikai változásáról. Pl. amikor írod, hogy a "(19): b --> y A szótővégi "b" hangzó átváltozik "y" hangzóvá", gondolom ott az "haber" igére gondoltál (haya), de valójában nem a "b" változik át, az egyszerűen kiesik, hanem a latin HABEA- e-je, tehát HABEA- > *haea ~ *haia > haya(-). Ugyanígy pl. "e-->ye A szótő elejéhez hozzáadódik egy "y" hangzó", ez ugyanaz, mint az e > ie, csak mivel szó elején van, ezért vagy y-t vagy hi-t írnak (vö. lat. HĔRBA > hierba ~ yerba). Ez a diftongizáció nevű jelenség, amikor is a hangsúlyos latin rövid E és O kettőshangzó lett.
Az "átváltozik" szóhasználat azért sem szerencsés, mert sokszor egyszerűen csak egy másik ige analógiás mintáját használja az ige, tipikusan az erős igék -uve, -uviste stb. befejezett múlt idejű végződése az haber ige múlt idejének analógiás mintája, és semmi köze az ige eredeti tövéhez, az "haber" esetében viszont ez a latinból levezethető a természetes hangváltozások által: HABUI > *(H)AUBI > (ósp.) ove > hube (a h- írása vagy nem írása szintén csak a korabeli hagyomány kérdése, mert már a latinban sem ejtették, nem volt soha fonémikus, a szakirodalom nem is tekinti valódi mássalhangzónak).
"ü-->u A szótővégi "ü" hangzó átváltozik "u" hangzóvá" – ez csak helyesírási kérdés, nincs szó semmilyen hangzóváltozásról, csak arról, hogy a [gu̯] hangot e, i előtt "gü"; a, o előtt "gu" jelöli (mivel a gue, gui a [ge], [gi] csoportokat jelöli egyébként).
Ezeket javaslom megfontolásra, de ezzel együtt gratulálok a munkádhoz!
Nagyon köszönöm a választ és hasznos megjegyzéseket. Annak örülnék, ha még sok ilyen észrevétel és módosító javaslat érkezne.
TörlésIgyekszem a javasolt módosításokat minél hamarabb átvezetni a táblázatban.