A kémiai elemek periódusos rendszere – spanyolul!

Mindenki tanult kémiát az iskolában, így valamennyire emlékezhet a híres (vagy éppen hírhedt) periódusos rendszerre, amely alapvetően Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus nevéhez fűződik. Nem kell megijedni, természetesen nem kémiaóra következik, és nem is kell fejből tudni az elemek rendszámát és egyéb tulajdonságait sem. Viszont, ha már a Facebookra feltöltött kép – a periódusos rendszer spanyol változata (Tabla periódica de los elementos) – egészen kivételes módon nagy sikert aratott, érdemes beszélni egy kicsit az elemek spanyol elnevezéséről!

Letöltés eredeti méretben (PNG) (Forrásmű: Wikimedia Commons, CC)

A legtöbb elem elnevezésében nincs semmi különös: általában a tudományos latin nevük van spanyolosítva. Ez alól – szintén nem meglepő módon – csak azok az elemek képeznek kivételt, amelyeket az ember már ősidők óta ismer és használ. Leginkább fémek, mint például a cobre (< lat. CŬPRUM) ’réz’, estaño (< lat. STANNUM) ’ón’, hierro (< lat. FĔRRUM) ’vas’, oro (< lat. AURUM) ’arany’, plata (< k. lat. PLATA ’fémlap, érme, ezüst’ < gör. πλάτος ’lapos, széles’) ’ezüst’, plomo (< lat. PLŬMBUM) ’ólom’ stb. Ezek általában népi – azaz nem művelt vagy tudományos – eredetűek, és magukon viselik a jellemző hangváltozásokat.

A téma szempontjából viszont a spanyol korántsem teljesen közömbös. Talán kevesen tudják ugyanis, hogy az egyik elem neve, bizony, spanyol eredetű! S az ezüst spanyol megfelelőjéből már nem is olyan nehéz kitalálni, melyik lehet az: a platino, vagyis a ’platina’ – annál is inkább, mert a táblázatban is elég közel vannak egymáshoz. A mai platino (szó szerint: ’ezüstös’) pedig a régebbi platina alakból származik (ez került a magyarba is német közvetítéssel), amely a plata kicsinyítő képzős változata: ’kis ezüst ~ ezüstöcske’. Bár az elemet már az ókori egyiptomiak is ismerték, névadói spanyol felfedezők voltak a hódítások során, hiszen már a dél-amerikai indiánok is használták különféle tárgyak készítésére az ezüstre hasonlító nemesfémet.

A spanyol hölgy a jelenlegi periódusos rendszer felépítését magyarázza
Még két elem magyartól eltérő nevéről érdemes szót ejteni: az egyik a potasio ’kálium’, a másik pedig a sodio ’nátrium’, melyeket több nyugat-európai nyelvben (angolul, franciául, olaszul stb.) is hasonlóképpen neveznek. Közvetlenül mindkétféle elnevezésük a tudományos latinból származik, de míg a spanyol és az imént említett nyelvek az elemeket felfedező angol kémikus, Humphry Davy (1778–1829) elnevezéseit őrzik, addig a magyarba és a keleti nyelvekbe a német és svéd tudósok által javasolt nevük került be, amely a vegyjelük alapjául is szolgált:

• potasio (< tud. lat. potassium), az angol potash (< pot-ash ’edényhamu’ – mivel előállítása során a fák hamvait nagy vasedényekben oldották, majd az oldat elpárolgása után ez az anyag maradt vissza) ’hamuzsír’ szó latinosításából; a kálium (< tud. lat. kalium) az arab al-qalya (القَلْيَه) ’a hamvak’ latinosítása (vö. alkáli);
• sodio (< tud. lat. sodium), az arab eredetű olasz soda ’szóda’ (’nátrium-karbonát’) szóból képezve; a nátrium (< tud. lat. natrium) pedig Jöns Jakob Berzelius svéd vegyésztől származik a Natron < arab natrun (ناترون) ’sziksó’ szóból, amely az arabban óegyiptomi eredetű. Az arabból a németbe a francián keresztül a spanyol natrón közvetítésével került.