 |
| (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC) |
A nemzetközi fonetikai átírások (mivel nem csak az IPA létezik) elvileg azt a célt kellene, hogy szolgálják (vagy legalábbis szerintem úgy lenne értelmük), hogy különböző nyelvek kiejtését az írásrendszerüktől függetlenül vissza lehessen adni mindenki számára érthető módon. Ehhez elegendő lenne csak az átírást megtanulniuk a szakembereknek és az érdeklődőknek, amellyel bármelyik nyelv kiejtését le lehetne írni. Vagyis elméletileg ez akkor működhetne igazán jól, ha az ilyen átírások valóban függetlenek lennének az egyes nyelvek hangrendszerétől. De ez a gyakorlatban nem így van...
Hogy megértsük a problémát, először is két fogalmat kell tisztáznunk: fonetika és fonológia. A fonetika a beszédhangok fizikai tulajdonságaival foglalkozik (leegyszerűsítve azzal, amit konkrétan kiejtünk vagy hallunk) és ez nyelvtől független. A fonológia pedig a beszédhangok nyelven belüli rendszerét (nyelvtani szerepét) vizsgálja, ami természetesen mindig az adott nyelvtől függ. A fonetika szerint pl. az [sz] és az [s] két eltérő hang, ami számunkra nyilvánvaló, hiszen a magyarban jelentésmegkülönböztető szerepe is van: nem ugyanaz a szó, mint a só. Ezzel szemben bizonyos nyelvekben (pl. latin, spanyol, görög, finn), habár fizikailag – akusztikailag – természetesen ezekben is két eltérő hang az [sz] és az [s], de „nyelvtanilag” nincs különbség köztük: nem függ szavak jelentése attól, hogy melyiket ejtik. Az ő esetükben a fonológia azt mondja, hogy az [sz] és az [s] ugyanannak a hangnak az ejtésváltozatai.
Azokat a beszédhangokat, amelyek egy nyelvben jelentések megkülönböztetésére képesek, a fonológia fonémáknak nevezi; amelyek pedig nem képesek jelentésmegkülönböztetésre, azokat egy azonos fonéma változatainak. Vagyis az [sz] és az [s] a magyarban két különböző fonéma (amit ilyenkor törtjelek közé szokás írni: /sz/, /s/), a latinban, spanyolban, görögben, finnben stb. pedig ugyanazon fonéma különböző megvalósulásai. Ezek az ejtésváltozatok lehetnek nyelvjárásfüggőek (pl. a spanyol susto ’ijed(t)ség’ ejtése Észak-Spanyolországban lehet akár [susto] is, Latin-Amerikában [szuszto], sőt, Dél-Spanyolországban, a Kanári-szigeteken és Dél-Amerikában leginkább [szuhto]), de függhetnek a hangkörnyezettől is (lásd pl. a spanyol b–v kérdését). Utóbbi esetben allofónoknak nevezik őket.
De miért is volt szükség mindezt leírni? Mint az elején említettem, a nemzetközi fonetikai átírások szerepe az lenne, hogy nyelvtől függetlenül, mindenki számára egyértelműen lehessen átírni különböző nyelvek kiejtését. Viszont a pontos – tisztán fonetikai szempontú – átíráshoz így rengeteg mellékjelre volna szükség, amit nehézkes lenne megjegyezni és kiolvasni. Ezért a különböző nyelvek gyakorlatban használt „fonetikai” átírása mégsem teljesen független a nyelvtől: igazából nem is fonetikai, hanem fonetikai-fonológiai (kevert) átírásról van szó, amely a nyelvi rendszer szempontjából elhanyagolható különbségeket nem veszi figyelembe.
 |
| Látszólag rémegyszerű, mégis sok gondot okoz... (Forrás: Pixabay.com) |
Ám önmagában nem is az egyszerűsítés a probléma (természetesen lehetetlen és nem is lenne célszerű minden apró kiejtési részletet jelölni, hiszen ahány beszélő, annyiféleképpen ejtheti ugyanazt a hangot), hanem az ebből eredő következetlenség. Gondoljunk két közeli rokon nyelvre, pl. a spanyol és az olasz, amelyekben lehetnek hasonló, akár azonos szavak is, szintén hasonló vagy azonos jelentéssel és gyakorlatilag megegyező kiejtéssel. Vegyük erre példaként a carro ’kocsi’ szót, amelynek kiejtése mindkét nyelven azonos (magyarosan [kárro]-nak lehetne átírni). Erről magunk is meggyőződhetünk, ha meghallgatjuk a szó 🔈spanyol és 🔈olasz anyanyelvi kiejtését.
Mivel az olaszban az ‑rr‑ hangot két [r] hang eltérő szótagokhoz tartozó kapcsolataként elemzik (azért, mert ugyanez a többi mássalhangzóval is előfordulhat), az IPA szerint [ˈkarro]-nak írják át. Ugyanakkor a spanyolban az ‑rr‑ az egyetlen hosszú mássalhangzó, amely nem csak morfémahatáron (összetett vagy toldalékolt szavakban), hanem tövekben is előfordulhat jelentésmegkülönböztető szereppel az ‑r‑rel szemben, ezért a spanyol hagyomány szerint nem az ‑r‑ hosszú párjának tekintik (bár fonetikailag természetesen az), hanem egy attól eltérő fonémának. Ezt IPA [r]-rel jelöli, míg a rövid (egyperdületű) ‑r‑ hangra egy másik, „levágott szárú” [ɾ] jelet használnak az átírásban.
A fentiek miatt az az ellentmondásos helyzet alakul ki, hogy ugyanazt a hangsort az IPA az olaszra [ˈkarro]-ként, a spanyolra [ˈkaro]-ként írja át, ami a fonológiában nem jártas olvasók számára azt sugallhatja, hogy a spanyolban a carro szót rövid r-rel ejtik. Ez természetesen nem igaz, tehát a gyakorlatban használt IPA-átírás itt nemhogy pontatlan, hanem megtévesztő is (mondhatjuk, hogy ennél még a magyaros [kárro] átírás is egyértelműbb). A rövid ‑r‑rel ejtett caro [káro] ’drága’ (olaszul szintén ’kedves’) szó IPA-átírása ugyanakkor az olaszban [ˈkaːro], a spanyolban [ˈkaɾo], amikor a valóságban – fonetikailag – mindkét nyelvben [ˈkaːɾo]-nak hangzik (🔈spanyol ejtés, 🔈olasz ejtés).
 |
| A különböző szempontú átírások megtévesztőek lehetnek (Forrás: El Mexicano) |
Az ‑rr‑rel jelölt spanyol hangra az IPA [r] jelölése azért is félrevezető, mert az [r] csupán annyit mond, hogy az többperdületű (angol elnevezéssel trill, szemben az egyperdületű flap vagy tap hanggal), de a „több” lehet csupán kettő is. A spanyol (és olasz) ‑rr‑ viszont legalább hármat-négyet perdül, így a pontosabb jelölése [rː] lenne. (Az, hogy az ‑rr‑ hosszú mássalhangzó, abból is látszik, hogy az előtte lévő hangsúlyos magánhangzó rövid. Noha a spanyol fonológusok úgy elemzik, hogy ez a hang – ellentétben az olasszal – mindig átszótagolódik (ca-rro), valójában az előző szótag végére is hatással van, s ugyanezt támogatják a hangsúlyozási minták is.)
Az tehát, hogy a fonetikai átírásba az egyszerűsítés kedvéért kompromisszumokat vezettek be a nemzetközi gyakorlatban, egyúttal arra is alkalmatlanná tette, hogy mindenki számára egyértelműen jelölje egy hangsor többé-kevésbé pontos kiejtését. Márpedig, a lexikonos példánál maradva, ha pl. a nevek átírásánál nem ugyanazt az egységes jelölésrendszert alkalmazzák minden nyelvre, akkor épp az átírás lényege veszik el. Így pedig jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán mi szükség van rá...
Á, szerintem minden nyelvben kicsit másképp ejtjük a legtöbb hangot. Képtelenség minden fonetikailag egységesen jelölni. :D Pl. az "sz"-t kicsit másképp ejtik a spanyolban, az olaszban és a hollandban is. Kíváncsi lennék, a holland és a spanyol "sz" miben különbözik pontosan, mert mindkettőt úgy írják le, hogy átmenet a magyar "sz" és "s" között.
VálaszTörlésPont az "r" egy kényes pont, amiből tényleg jó sokféle létezik. Másképp ejti az angol szó elején, szó végén pedig ki sem ejtik a britek. A német is másképp ejti az r-et szó elején és szó végén, de persze nem úgy, mint az angolban. De a párizsi franciák megint kicsit másképp raccsolnak, mint a németek. Vagy ugyanúgy? Nem is tudom, mert eléggé hasonlít.
Érdekes lenne egy tanulmány az R hangok ejtési eltéréseiről az egyes nyelvekben.
Persze, ugyanezt írom én is, hogy minden apró különbséget a nyelvekben nem lehet és nincs is értelme jelölni. A baj az – ahogy ebben a konkrét esetben is –, amikor eltérőnek jelölnek valamit, ami ugyanaz (= nincs lényeges képzésbeli és hallható különbség), ráadásul ellentmondásos módon.
TörlésBár nem szerepel a cikkben, de szintén eléggé szerencsétlen dolog két olyan hasonló jelet használni az egy- és többperdületű r-re, mint az [ɾ] és az [r], alig lehet őket megkülönböztetni (ami viszont még nagyobb kavarodást okozhat, ha egy nyomtatott lexikonban „technikai okokra” hivatkozva az [ɾ] helyett is [r]-et írnak). Felteszem, hogy az [ɾ] jelet is később vezették csak be.
A franciában úgy tudom (akárcsak a portugálban) az /r/ lehet zöngétlen is: [χ], pl. quatre [katχ].
Egyáltalán nem lenne nehéz mindent jelölni. Csak rendesen ki kéne dolgozni a fonetikai ábécét (valódi fonetikait), és lefektetni az átírási alapelveket és kategóriákat. Egy kis koncepcionális érzék és előrelátás kell hozzá.
TörlésViszont már írtam El Sinsombreronak hogy ezek az átírások csak fonémikusak, és vagy //-ek között vagy []-jelek nélkül kéne írni őket. A []-el a valódi fonetikai átírást jelzik. Az IPA fonémikus átírásra van, nem célja a nyelvek kiejtésének összeveti. A trillel azért van baj, mert alapból nem tisztázott, hogy hány perdületet jelent 2-4 között lehet bármi. Mindenki másképp értelmezi, és máshogy jelöli a hosszát. Egyébként meg az olasznál írják át jól, valóban, és a spanyol szakirodalom használja balfasz módon, már a szótagolásnál elbuknak.
Hasonló a helyzet, mikor az IPA keveri a flapot és a tapot. A tap ez egy perdületű magyar, olasz, spanyol r, mikor a nyelv hegye vagy (a magyarban sokszor) párkánya a kiáramló levegő következtében nyomáscsökkenés miatt merőleges odaverődik egy ponton a fogmederhez, de csak egy ponton. Ezzel szemben a flapnál a nyelv hegye (de nem a párkánya, esetleg kivételesen a sublaminája) hátulról előrefelé csapódik, és egy rövid szakaszon, gyorsan és lágyan megkarcolja a fogmedret, ilyen hangot főleg az amerikai angol használ az better, later, middle szavakban, ez a flap, és inkább egyfajta, gyors, hirtelen, lendületes d-re hasonlít. Mégis keverik a rövid r-rel, bár arra is hasonlít egy kicsit, de sokkal kisebb mértékű a hasonlóság, mint a d esetén.
Épp ezért az IPA átírásokat NEM SZABAD készpénznek venni! Csak nagyon körülbelüli, pontatlan kiejtést adnak meg! Épp csak annyira, hogy félreértést ne okozzon más szavakkal, de úgy kiejtve mégis ki fognak minket nevetni, mert fals lesz a kiejtés. Az igazi kiejtés tanulásához, akcentus elsajátításához és magyaros akcentus levetkőzéséhez valódi fonetikai átírások kellenek, IPÁ-nál sok mellékjelet kell haszálni (nem mindig jól jelennek meg számítógépen sem sajnos), vagy még inkább canIPA átírással (erre meg rendes betűtípus nincs). Ez utóbbi átírás sem tökéletes, de 50 évvel jár az IPA előtt. Egyébként ami engem illet, ki fogok dolgozni saját átírási rendszereket, többet is. Egyik kézírásra lesz, egy másik PC-re, a harmadik meg ASCII alapú lesz (mint a X-SAMPA). Muszáj kézbe venni a dolgokat, mert amit a szakma töketlenkedik az vérlázító, még 100 év múlva sem lépnek előre, ha rajtuk múlik.
A franciában úgy tudom (akárcsak a portugálban) az /r/ lehet zöngétlen is: [χ], pl. quatre [katχ].
TörlésÍgy van. Lehet félig és teljesen zöngétlen (fortis) is. Franciában is azért jelölik /r/-rel, mert egyrészt a tap a hagyományos a franciában is (a raccsolós r csak 300 évvel ezelőtti fejlemény), másrészt a déli és más alacsony presztízsű francia nyelvjárások még mindig magyaros r-t ejtenek. Ennek ellenére vannak már modernebb francia szótárak, amelyek /ʀ/-rel vagy /ʁ/-rel jelölik. Bár mindegy mivel jelölik, mert csak fonémikusak az átírások, lehetne katicabogárral is jelölni, a fonémák csak hangkategóriák, hanglehetőségek, nem kiejtett hangok.
Sőt, mi több az IPÁ-nál nem csak az okoz torzítást, hogy fonémikus átíráshoz tervezték, és következetlenek, hanem hogy pl. a magánhangzóknál eltér az IPA ajánlás és a gyakorlat. Pl. a magyar, spanyol á hangra a gyakorlat az [a] jelet használja, pedig az [ä]-t kéne. A gyakorlat ezen kívül az [æ] jelet használja a nyílt elöl képzett magánhangzóra, pedig az [a] kéne használnia a hivatalos IPA táblázat szerint. Aztán az [ɛ, e] jeleket is összevissza keveri a gyakorlat, ahogy az [ɔ] is keveredést okoz, mert nem csak a magyaros/spanyolos o-ra értik, hanem az amerikai angol mély-o-jára és a modern brit angol rövid o-jára. A magánhangzók az IPA legnagyobb fogyatékossága. Azt is rosszul jelöli az IPA, hogy az [y] az [i] ajakkerekítéses párja, pedig nem így van, mert nem esik egybe a képzési helyük.
TörlésLátom, ezt jól megbeszélted magaddal. :D
Törlés„Viszont már írtam El Sinsombreronak hogy ezek az átírások csak fonémikusak, és vagy //-ek között vagy []-jelek nélkül kéne írni őket. A []-el a valódi fonetikai átírást jelzik.”
Ez két okból sem teljesen igaz: egyrészt, a [ ] egyszerűen átírást vagy magyarázatot jelent a gyakorlatban; másrészt, mint a cikkben is írom, a gyakorlatban használt átírás nem fonetikus, de nem is fonémikus, hanem a kettő közötti arany középút. Ha már a spanyol /b/, /d/, /g/ allofónjait jelöli, az már eleve nem lehet fonémikus. (Egyébként az IPA-val a legnagyobb baj inkább az, hogy eredetileg csupán az angolra, franciára és a németre találták ki.)
Elhiszem neked, hogy amatőr munkákban az []-t magyarázatként szánják, de akkor sem tehetnék []-be. Ez amolyan íratlan szabály lett pár évtizede a hangtanosok között.
TörlésNémetre nem, csak angolra, franciára találták ki az IPÁ-t, azon belül is csak a sztenderd nyelvjárásokra (RP, észak francia/párizsi nyelvjárás). Még ezeknél a nyelveknél sem funkcionál jól, eleve nem is funkcionált soha 100%-osan, másrészt ezek a nyelvek, ezeknek a nyelveknek a nyelvváltozatai azóta változtak is. Mára teljesen elavult, már csak fonémikus átírásokra lenne jó, de fonémikus átírásra jók lennének az adott nyelv ábécéjének a betűi is.
Az IPA nem képes megújulni, mindig konzervatív, vén, fonológus pöcsöket tesznek be az elnökségbe, akik hosszú évtizedeken át gondoskodnak róla, hogy ne legyen érdemi fejlődésre még csak esély sem. A megoldás az lenne, hogy a kormányoknak, egyetemeknek alapítani kéne egy másik szervezetet, mondjuk a neve lehetne International Phonetic Council (IPC), vagy hasonló. Csak fonetikusokból állna (fonológusok kizárva, mint a sicc, azok menjenek el IPÁ-zni), és kidolgozna egy új jelölésrendszert, lefektetné az alapelveket úgy, hogy a jelekben, alapelvekben lenne tartalék is (hogy fedezze a későbbi fejlődést). Ezután népszerűsítené elkészített betűtípusokkal (ez nagyon fontos, hogy minden platformra legyen, PC Win/Linux, Mac, Android), hangfelvételekkel, videókkal, honlappal, multimédiás anyagokkal, rendezvényekkel, kiadványokkal, versenyekkel, pénzalapokkal, pályázatokkal, díjakkal. Ha jól szervezik, 1-2 éven belül elég ismertek lennének, és 10 év alatt kiszorítanák az IPÁ-t a főbb területekről, az IPA tényleg csak oda szorulna vissza, hogy tisztán fonémikus átírásokhoz használnák. Csak megint itt jön be az, hogy a fonetika népszerűtlenebb, mint a fonológia. Fonetikával kevés ember foglalkozik (azok is inkább logopédusok, orvosok, igazságügyi szakértők), nem fognak össze, nem képviseltetik magukat. A problémának az is része, hogy a fonetika, mint tudomány még mindig sok egyetemen és főiskolán nem nyert önálló polgárjogot, egymagában, fonológia nélkül hajlamosak nem is tudománynak tekinteni. Szóval ebből még egy olyan 50 évig nem lesz semmi, addig marad az IPA, azt kell szeretni, illetve magánembereknek, kocafonetikusoknak kell jelölésrendszereket kidolgozni, de ennek az a hátránya, hogy ők nem tudják népszerűsíteni, elterjeszteni, betűtípust csinálni, oktatásokat tartani róla, hanem csak maguk használják házilag.
Még valami ehhez: „Egyébként meg az olasznál írják át jól, valóban, és a spanyol szakirodalom használja balfasz módon, már a szótagolásnál elbuknak.”
TörlésA spanyol szakirodalom meg az angolszászból veszi. Mint a névtelen hozzászólónak is írtam, régebben saját hagyományos átírást használtak a spanyol irodalomban, bár az is fonémikus volt inkább, de egyértelműbb.
Egyébként leginkább a [caɾ.ro] felelne meg a fonetikai valóságnak (csak itt szótagokkal nem foglalkoztam), azt hiszem Canepari is így írja át. Ez nem lenne azzal ellentétes, hogy zárt szótag utáni fortis pozícióban csak az [r] fordul elő – hasonlóképpen a sonrisa, alrededor, Israel mintájára.
abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy lassan értelmét veszti az egész vita. a forvo.com (vagy más hasonló szolgáltatás) megfelelő használata ugyanis a legtöbb esetben feleslegessé teszi az egész IPÁ-t.
VálaszTörléspersze ez közel sem teljes még, de nyelvtanulásra sokkal alkalmasabbnak és egyszerűbbnek tartom, mint a meglévő fonetikai ábécék bármelyikét.
A forvo sem megbízható. Van egy csomó hangminta, ahol hülyeséget ejtenek az anyanyelvűek is, aztán ott vannak még a nem anyanyelvűek. Én inkább a tévés, híradós, filmes anyagokat ajánlom, azokban jól ejtik az anyanyelviek. Abban mindenképp igazad van, hogy egy hangminta sokszor 200x többet ér, mint akármilyen átírás, és sajnos ilyen kiejtési anyagokban nem tesznek hangmintát, vagy nem eleget, vagy félrevezetőt tesznek fel. A hangmintát sem mindig jól hallani, meg ha nem tudod, hogy mit is kéne hallani rajta, mitől más, mint az anyanyelved, akkor nem olyan hatékony.
TörlésMindkettőtöknek igaza van. A legjobb megoldás egy olyan kiejtési szótár lenne, ahol anyanyelvűek vennék fel a szavakat, ellenőrzöttebb körülmények között. A Forvo sem rossz, csak tele van értelmetlen korlátozásokkal (mint a Wikipédia). Például nem lehet ragozott igealakokat felvenni és hasonlók (amikor a szerepe semmi más nem lenne a kiejtésen kívül, márpedig amit a beszélők kiejtenek, annak van létjogosultsága).
Törlés„Én inkább a tévés, híradós, filmes anyagokat ajánlom, azokban jól ejtik az anyanyelviek.”
Ez viszont nem igaz. A magyar tévések, híradósok kimondottan mesterkélten, megerőszakolt – sokszor szó végi – hangsúllyal (vagy éppen hangsúly nélkül), természetellenesen beszélnek; ha valaki így beszélne hozzád az utcán, te is kiröhögnéd. A spanyol tévésekre ugyanez igaz, csak ők ráadásul még hanyagul is beszélnek (actor [attor], [aθtor] – az [aktor] helyett).
Lehet 1-2 adón ilyenek a bemondók, de nem az összesen. Országos, sőt, szövetségi adókon azért 99%-ban normálisan beszél a bemondók elsöprő többsége, de filmszinkronokat is alapul lehet venni. Egy ország kivétel, a hollandok, ott a médiából nem szabad kiejtést tanulni.
TörlésA ragozott szavak felvétele pedig nagyon fontos, mert gyakori, hogy egy adott szónak nem csak a ragozása rendhagyó, de a ragozott alakjának a kiejtése is lehet szabálytalan. Egyszerűen ezzel a ragozott alakokkal szembeni tilalommal a Forvo a saját lábába lőtt.
"...egy hangminta sokszor 200x többet ér, mint akármilyen átírás, és sajnos ilyen kiejtési anyagokban nem tesznek hangmintát, vagy nem eleget, vagy félrevezetőt tesznek fel. A hangmintát sem mindig jól hallani, meg ha nem tudod, hogy mit is kéne hallani rajta, mitől más, mint az anyanyelved, akkor nem olyan hatékony."
TörlésEbben teljesen egyetertek El Vaqueroval. Ket dolgot allit, mindketto fontos. Egyreszt a hangmintak nagy segitseget jelentenek nyelvtanulaskor, amit a nyelvtanulok tobbsege nem hasznal ki, pedig most, a XXI. szazadban, utazasi lehetoseg hianyaban is lehet anyanyelvi beszeloket hallgatni. Masreszt viszont az is nagyon igaz, hogy ez nem teszi ertelmetlenne a fonetikai (ha letezik...), de meg a fonologiai atirasokat sem. Az ervem itt is ugyanaz, mint az El Vaqueroval a nyelvtanulasi strategiakrol szolo vitankban volt. Nem kell valsztani a ketto kozott, lehetosegunk van mindkettot egyszerre hasznalni. Es nagyon igaz, hogy bar az atiras nem potolja az anyanyelvi beszed hallgatasat, de ha a kulonbseget, TUDATOSAN tudjuk, tudatosan figyelunk ra, sokkal gyorsabban es hatekonyabban javul a kiejtesunk, mintha csak a beszeloket hallgatva erezzuk, hogy kulonbozik, de nem tudjuk pontosan hol, miben....
„Én inkább a tévés, híradós, filmes anyagokat ajánlom, azokban jól ejtik az anyanyelviek.”
Ezzel viszont, El Mexicanohoz hasonloan, vitatkoznek.
A hiradosok, ebben azt hiszem egyetertunk, nem termeszetes nyelvvaltozatot beszelnek, hanem mesterseges munyelvet. Ez nem csak hogy nem azonos a tobbiek altal beszelt termeszetes nyelvvel, hanem meg maga a bemondo nyelvvaltozaval sem, igy o maga sem beszel termeszetes helyzetben. Eddig szerintem konzenzus van mindannyiunk kozott. Ezert szerintem mar ez is eleg lenne ervnek amellett, hogy ne ebbol probaljuk megtanulni a helyes kiejtest, intonaciot, dinamikat, stb.
De ezenkivul van meg egy erv, amiben talan mar nincs teljes konszenzus.
A hiradok nyelvezetet sokszor a legmagasabb presztizsu nyelvvaltozatnak irjak le. Ekkor is lehetne vitatkozni, hogy erdemes e egy munyelvet, megha az a legmagasabb presztizsu szociolektus is, tanulni, vagy inkabb a hetkoznapok nyelvezetet. De itt meg mindket allaspont mellett lehetne ervelni, ez fugghet a nyelvtanulo celjaitol, habitusatol, stb...
A volos helyzet azonban, es ebben talan mar nincs akkora konszenzus, hogy ez a munyelv megcsak nem is egy magas presztizsu szociolektus (aminek sokan leirjak), hanem epp ellenkezoleg, a nyelvi kompetencia hianya miatti onbizalomhiany sugarzik belole. Tipikusan a felmuvelt, muvelteskedo beszolo nyelvezete, mely kvantitativ hiperkorrekcioval mindig, es meg kvalitativval is gyakran, tele van. Egyik sokszor leirt kedvencem a "tűűűűzijatek, vííííízibicikli", de termeszetesen meg ezer peldat mondhatnek. Az intonaciojukrol nem is beszelnek..... (ez igaz meg a legnagyobb csatornak hiradosaira is, hat meg a Budapest TV fele csatornakeira)
E nyelvvaltozat egy igen sajatos kombinacioja a nyelvvedo es a liberalis nyelvesz gondolkodasmodjanak, mely otvozi mindket allaspont negativumait. Eloszor is, a liberalis nyelveszek allaspontja szerint ugye, a hiperkorrekcio nem hibas, sot.... Masreszrol viszont a nyelvvedo allaspont preskriptiv (egy konszenzusos, vagy legalabbis sokak altal elfogadott norma alapjan). Itt viszont arrol van szo, hogy a hirados-nyelv preskriptiv, de senki altal el nem fogadott ejtesvaltozatok alapjan :))
Ezert gondolom en, hogy nem a hiradosoktol a legcelszerubb tanulni. Ha pedig TV, igy, altalaban, hat akkor meginkabb ezt mondom. Gondoljunk csak bele, hogy manapsag egy tv-s musorveztotol szinte a munkakor betoltesehez szukseges feltetel a muveltseg hianya. Ez meg nem is lenne olyan nagy baj nyelvtanulasnal, tereszetesen lehet tanulni az alacsonyabb presztizsu nyelvvaltozatokat is. Csakhogy ha a muveltseg hianyzik, viszont az egyen megiscsak kepernyon van, hat ott elojon a muvelteskedes, jobb hijan. Ez pedig mar egy mesterseges nyelvvaltozat lesz, abbol is a hitvanyabb fajtabol...
Egyébként ha megnéztek a YouTube-on mondjuk egy hatvanas vagy hetvenes évekbeli magyar híradót vagy akármilyen műsort, még sokkal természetesebb, kellemesebb hanglejtéssel beszéltek a bemondók. Napjainkban pedig ez a mesterkélt műnyelv egyre inkább terjed, már azoknál is hallani, akik eddig normálisan beszéltek. Tipikus példa erre Barabás Éva – akinek amúgy a szókincse kb. annyiból áll, hogy „aztán”...
TörlésA cikkel kapcsolatban a következő kérdésem lenne: az utolsó táblázat fonetikailag objektív alakjai nem IPA átírást használnak? Ha igen, akkor az nem azt jelenti, hogy az IPA mégis alkalmas arra, amire létrehozták? Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy a poszt inkább az olasz/spanyol szótárírók gyakorlatát kritizálja, amiért a két nyelvben a (közel) azonos ejtésű alakokat nem ugyanúgy írják át.
VálaszTörlésNem vagyok abban sem biztos, hogy a nem kimondottan nyelvészeknek, fonetikusoknak írt munkákon érdemes-e számon kérni, hogy nem teljesen objektív fonetikai leírást adnak. Kritizálhatom-e tehát az angolszótáramat, ha mondjuk a pretzel szót (amerikai kiejtés szerint) nem [ˈpʰɹ̥ʷɛʔt.sɫ̩] átírással közli? Annak ellenére, hogy ez az átírás kell ahhoz, hogy megtudjam, "pontosan" hogyan kell a szót kiejteni, kétlem, hogy lenne nyelvtanuló, aki hasznosnak találna egy ilyen átírást.
Ezen felül, bár nem derült ki, hogy a szerző pontosan melyik szótárakra hivatkozik, a legtöbb szótár a bevezetőjében tisztázza, hogy hogyan használja a fonetikai átírást, vagyis végső soron lehet, hogy két kiadó eltérő szótárszerkesztési gyakorlatáról beszélünk.
Ha végigolvastad a cikket, akkor az is szerepel benne, hogy nem is lehet elvárás a teljesen pontos fonetikai átírás. Nem önmagában az egyszerűsítés a probléma, hanem amikor ez félrevezető és nem egyértelmű. Sajnos inkább az a tapasztalatom, hogy a spanyol szerzők veszik át az angolok/amerikaiak által kitalált helytelen átírási gyakorlatot. (A hagyományos spanyol átírási rendszerben pl. az /r:/ fonémát egy r feletti vízszintes vonallal jelölték, ami egyértelműen jelzi, hogy hosszú [r]-ről van szó, ellenben az IPA [r]-ből ez nem derül ki).
TörlésAz pretzel átírása majdnem jó, de sok egy kicsit a glottal stop és a t együtt. Így együtt egyik amerikai sem ejti. Vagy fel nem engedett t-vel ejtik, vagy glottal stoppal. A glottalizált és glottal reinforcmentös t a brit angol angol sajátsága.
TörlésIlletve a hivatalos IPA az amerikai r-t (helytelenül) retroflexnek jelöli: ɻ. Akkor is, ha nem retroflex. A nem rhotikus nyelvjárások retroflex r-jére pedig nem retroflex ɹ jelet rendel. Persze, fordítva kéne, ahogy te jelölöd, én is fordítva szoktam jelölni, és Canepari is fordítva jelöli. Vagyis fordított fordítottja is jó, mert US-ben is ejtik páran a szótag eleji r-t retroflexként.