Rendszeres olvasónk és kérdezőnk, Zsolt ismét nagyon érdekes kérdést tett fel, amely bizony a spanyol grammatikusokat is foglalkoztatja. Így szól (szerkesztve, kiemelések tőlem):
Mindez azért tűnhet számunkra furcsának, mert ahogy nincs *este el día, *aquellas las noches, *muchos los hombres stb., azt gondolnánk, hogy az efféle szerkezetekben a névelő felesleges – hiszen ezek a névmásféleségek általában már önmagukban is ellátják a determináns szerepét is. Éppen ezért a todo, -a, -os, -as alakokat predeterminánsnak (predeterminante) is nevezik a spanyol nyelvtanok. Azonban ez nemcsak a spanyolra, hanem valamennyi újlatin nyelvre jellemző jelenség (vö. ol. tutte le ragazze, fr. toutes les filles, kat. totes les noies, rom. toate fetele stb. ’minden lány’).
Az NGLE szerint ugyanezzel van összefüggésben az olvasónk kérdésében megfigyelhető használat is, amelynek megértéséhez nézzük meg az alábbi három egyszerű mondatot:
A todo tehát abból a szempontból is kivételes, hogy az egyetlen olyan kvantor, amely – az egyes szám első és második személy kivételével – névmások előtt is állhat (todo aquello ’mindaz’, todas ellas ’mindnyájuk [nők]’, todos nosotros ’mindnyájunk’ stb.), ami másokkal szintén nem lehetséges (nem létezeik pl. *poco esto, *muchas ellas, *tantos nosotros). Vagyis nincs mit tenni, ez egy ilyen különleges „állatfajta” a spanyolban! :-)
A todo-val miért kell mindig együtt használni a lo-t? Pl. Carlos lo sabe todo. Vagy: Tendrán que saberlo todo.A todo ’minden’, semlegesnemű, valamint ragozott alakjai, a todo, toda ’egész, teljes’ és todos, todas ’mindenki’, illetve ’mindegyik, minden, az összes’ (< lat. TŌTUS, -A, -UM, -OS, -AS) hím- és nőnemű univerzális kvantorok (a hagyományos nyelvtanban „általános névmások”), amelyek valóban némileg eltérően viselkednek a többi hasonló szóval szemben – például határozott névelővel bevezetett névszói szerkezetek előtt is állhatnak.
Az univerzális mindenség... |
Mindez azért tűnhet számunkra furcsának, mert ahogy nincs *este el día, *aquellas las noches, *muchos los hombres stb., azt gondolnánk, hogy az efféle szerkezetekben a névelő felesleges – hiszen ezek a névmásféleségek általában már önmagukban is ellátják a determináns szerepét is. Éppen ezért a todo, -a, -os, -as alakokat predeterminánsnak (predeterminante) is nevezik a spanyol nyelvtanok. Azonban ez nemcsak a spanyolra, hanem valamennyi újlatin nyelvre jellemző jelenség (vö. ol. tutte le ragazze, fr. toutes les filles, kat. totes les noies, rom. toate fetele stb. ’minden lány’).
Az NGLE szerint ugyanezzel van összefüggésben az olvasónk kérdésében megfigyelhető használat is, amelynek megértéséhez nézzük meg az alábbi három egyszerű mondatot:
(a) Leyó todo el libro. ’Elolvasta az egész könyvet.’Az (a) példában a mondat tárgya egy határozott névszói szerkezet, az el libro ’a könyv(et)’, amelyet a todo kvantor módosít. A (b) mondatban a határozott névszói szerkezet szerepét a semlegesnemű ello ’az(t), ő(t)’ névmás tölti be. Mind az el libro, mind az ello helyettesíthető tehát egy tárgyas névmással, amely a hím- vagy semlegesnemű lo ’azt, őt’ lesz: így jutunk el a (c) mondathoz. A látszat ellenére tehát nem a tárgy „felesleges” megduplázásáról van szó, hiszen mint láthattuk, a tárgyesetű lo névmás nem a todo szerepét ismétli meg, hanem a mondatból elhagyott teljes névszói szerkezetet helyettesíti, amelyet az utóbbi módosít.
(b) Leyó todo ello. ’Elolvasta mindazt ~ az egészet.’
(c) Lo leyó todo. ’Elolvasta mindet. ~ Elolvasott mindent.’
Ennyi mindent jelent a todo... (Forrás: El Mexicano) |
A todo tehát abból a szempontból is kivételes, hogy az egyetlen olyan kvantor, amely – az egyes szám első és második személy kivételével – névmások előtt is állhat (todo aquello ’mindaz’, todas ellas ’mindnyájuk [nők]’, todos nosotros ’mindnyájunk’ stb.), ami másokkal szintén nem lehetséges (nem létezeik pl. *poco esto, *muchas ellas, *tantos nosotros). Vagyis nincs mit tenni, ez egy ilyen különleges „állatfajta” a spanyolban! :-)
Nekem eléggé nehéz ezt felfogni, feldolgozni. Minden más nyelvben, amiről tudok, nem kell a "minden" mellé még egy névmás.
VálaszTörlésVan néhány sajátosság a spanyolban, ami más nyelvekben nincs, vagy nagyon ritka lehet. Ilyen még a tárgyesetre az az "a" elöljárószó.
Nekem kezdettől fogva az az érzésem, hogy a todo igazából úgy viselkedik, mintha határozószó lenne. Ezzel mindent meg lehetne magyarázni, ti. a lo sabe todo így azt jelentené szó szerint, hogy ’tudja azt egészen/összesen’ → „tud mindent”; ugyanígy pl. a todas las personas ’összesen az emberek’ → „minden ember”. A modern nyelvészek ezért mondják, hogy nincs értelme szófajokról beszélni, aminek ez egy tipikus példája: alaktanilag névmás/melléknév, mondattanilag meg úgy viselkedik, mint egy határozószó.
TörlésMondjuk az a elöljáróval jelölt tárgyeset egyáltalán nem egyedi, megvan a délolasz nyelvjárásokban és a szárdban is, feltehetően már köznyelvi latin eredetű (egyébként külön cikk is volt erről).
Szerintem van ennek párhuzama a régies magyarban: a "mind (az)", mármint 'minden', 'összes', 'teljes' értelemben.
Törlés"mind az ő háza népe", "mind az emberek", "mind az egész Földön", "mind azokat, kik" ...
Így van, pontosan erről lehet szó. Tehát a lo sabe todo valójában annak felelne meg magyarul, hogy ’azt tudja mind ~ azt mind tudja’; vagy pl. los conoce a todos ’ismeri őket mind’ → „ismer mindenkit”. A lényeg az, hogy a spanyolban valamiért mindig kell neki egy határozott névszói szerkezet (vagy annak szerepét ellátó névmás) tárgyesetben.
TörlésEz a todo engem arra emlékeztet, amit nemrég az öt év öt nyelv blogon olvastam egy kínai (mandarinul tanulós) bejegyzésnél a hen-ről, idézem:
TörlésEgy példa: a melléknevek használata. Mondjuk ha megkérdezi valaki, hogy: “Hogy vagy?” (Ni3 hao3 ma?), akkor magyarul arra mondhatom azt, hogy “Jól”, vagy “Nagyon jól” (vagy rosszul éppen). Kínainál ez nem így van. A jó (jól) így van: hao3, ám ha valaki megkérdezi hogy hogy vagy, akkor arra furcsán hangzik az a válasz, hogy “hao3” – egyszerűen túl rövid. Melléknevekhez mindig “hozzátapasztanak” egy járulékos szót, ez esetben a “hen2”, ami szabadfordításban azt jelenti, hogy “nagyon”. A “hen2 hao3” azonban nem jelenti azt, amit magyarul – hogy nagyon jól. Egyszerűen azt, hogy jól. Teljesen más személet, más megközelítés.
Angolból vagy németből viszont nem találok a todóra párhuzamot.
Hát én ebben kínai dologban sem látok semmilyen párhuzamot: határozószó simán állhat másik határozószóval vagy melléknévvel. A todo/a/os/as egyszerűen azért furcsa, névmás előtt is állhat (magyarul sem mondhatsz olyat, hogy pl. *nagyon ő vagy *összes mi).
TörlésZoli, nekem van egy olyan benyomásom, hogy valaha a todo/a/os/as-okat egyszerűen követte egy "de", ami az idők során talán feleslegessé válhatott. Ebből kifolyólag én meg merném kockáztatni, hogyha szófajt kellene keresni mindenképpen, főnév lenne! Franciában számos olyan dolog van pl., ami arra utal, hogy valaha ott birtokviszony állt. Ők nem azt mondják, hogy "hay flores", hanem "il y a des fleurs" - vannak a virágokból szó szerint. Egyébként azt is meg merném kockáztatni, hogy a határozatlan névelők után (amik szintén főnevek lehettek) is szintén volt egy "de" - ez akár az unos/unas látszólag logikátlanságát is logikussá tenné. De nem jártam semminek se utána, lehet, todálisan :) nem így van.
TörlésSzerintem célszerűbb lenne inkább azt feltételezni, hogy eredetileg névelő nem volt benne (sokkal több találat van a történeti korpuszban a 9-10. sz.-ból olyasmire, hogy pl. totas nostras, mint olyasmire, hogy totas illas nostras ('a mieink').
TörlésDe ez még mindig nem magyarázza meg, hogy a todo mint "általános névmás" miért nem lehet önállóan tárgy, csak alany. Nekem az jutott eszembe, és talán ez lesz a legesélyesebb megoldás, hogy eredetileg ez nem jelentett 'minden'-t, hanem csak azt, hogy 'teljes, egész', tehát mindig valamilyen főnév bővítménye volt, és a tárgyas mondatok ezt viszik tovább. Már csak azért is, mert a jelek szerint a vulgáris latinban ezt abban a formában használták, hogy totum integrum 'teljes egész', ebből hagyhatták aztán el a második szót, és erre utalhat a lo (pl. sapere totum integrum > sapere totum illum > saberlo todo).