Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy nem létezik olyan egységes és egyértelmű felosztás, amelyet minden forrásban megtalálnánk, de általánosságban elmondható, hogy e nyelvek besorolását többé-kevésbé földrajzi területekhez kötik. Ebből is következik, hogy az adott területen beszélt nyelvek közelebbi rokonságban állhatnak egymással hang- és alaktanilag, illetve szókincs tekintetében is.
A hagyományos, keleti és nyugati ágra való felosztást (melyet a többesszám-képzés típusa, illetve a magánhangzók közötti, eredetileg zöngétlen felpattanó zárhangok – [p], [t], [k] – kezelése határoz meg) senki nem vitatja, és szintén nem kérdéses, hogy pl. vannak galloromán és iberoromán nyelvek; azonban egy-egy nyelv besorolása eltérhet a különböző forrásokban. Annál is inkább, mert mint ismeretes, eleve vitás és tudományossággal nem is megválaszolható kérdés, hogy ilyen közeli rokonságban álló nyelvváltozatok közül hol húzható meg a határ a nyelv és a nyelvjárás között. Erre az egyik legjobb példa, hogy a katalán és az okcitán nyelv annyira közel állnak egymáshoz, hogy egyazon nyelv két változatának is tekinthetőek lennének, bizonyos források mégis az iberoromán nyelvekhez sorolják a katalánt pusztán területi alapon, míg a galloromán csoportba az okcitánt.
Indoeurópai nyelvcsalád
↪ itáliai ág
Egyes források az aragóniait és a mozarabot egy külön „galloibér” csoportba sorolják a nyugati ágon belül, míg a szárd nyelvjárásokat egy teljesen különálló déli csoportba. Hangtani és nyelvtani sajátosságai alapján (zöngétlen intervokális zárhangok zöngésülése, a többes szám jele az -s) azonban a szárd egyértelműen a nyugati ághoz tartozik.
 |
| Az újlatin nyelvek jelenkori elterjedési területe – kék: francia; narancs: portugál; zöld: spanyol; sárga: olasz; piros: román (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs) |
A hagyományos, keleti és nyugati ágra való felosztást (melyet a többesszám-képzés típusa, illetve a magánhangzók közötti, eredetileg zöngétlen felpattanó zárhangok – [p], [t], [k] – kezelése határoz meg) senki nem vitatja, és szintén nem kérdéses, hogy pl. vannak galloromán és iberoromán nyelvek; azonban egy-egy nyelv besorolása eltérhet a különböző forrásokban. Annál is inkább, mert mint ismeretes, eleve vitás és tudományossággal nem is megválaszolható kérdés, hogy ilyen közeli rokonságban álló nyelvváltozatok közül hol húzható meg a határ a nyelv és a nyelvjárás között. Erre az egyik legjobb példa, hogy a katalán és az okcitán nyelv annyira közel állnak egymáshoz, hogy egyazon nyelv két változatának is tekinthetőek lennének, bizonyos források mégis az iberoromán nyelvekhez sorolják a katalánt pusztán területi alapon, míg a galloromán csoportba az okcitánt.
Indoeurópai nyelvcsalád
↪ itáliai ág
- klasszikus latin (írott nyelv)
- köznyelvi latin változatok → újlatin nyelvek
- keleti ág (román nyelvjárások)
- román (dákoromán, tulajdonképpeni román)
- aromán
- isztroromán
- meglenoromán
- középső (italo-dalmát) ág (hagyományosan a keletihez sorolták)
- dalmát †
- olasz (toszkán, irodalmi olasz) és középső olasz nyelvjárások
- korzikai
- délolasz változatok (nápolyi-calabriai) és szicíliai
- nyugati ág
- galloromán csoport
- galloitáliai nyelvek (északolasz változatok)
- velencei (valaki az italo-dalmát ághoz sorolja)
- emilián-romanyol (két fő nyelvjáráscsoport)
- lombard (keleti és nyugati változat, számos nyelvjárással)
- ligur
- piemonti
- gallorétiai nyelvek
- rétoromán változatok
- romans (a „rétoromán” megnevezés önmagában erre szokott utalni; számos nyelvjárással rendelkezik)
- ladin (több változat)
- friuli
- oïl-nyelvek (az elnevezés az ’igen’ szó latin HŌC ILLUD [EST] kifejezésből való származására utal)
- francia (sztenderd) és közeli dialektusok (vallon, pikárd stb.)
- jèrrais (normann nyelvjárás)
- frankoprovanszál (arpitán; átmeneti nyelvjáráscsoport a francia, okcitán és északolasz változatok között)
- oc-nyelvek (az elnevezés az okcitán ’igen’ latin HŌC szóból való származására utal)
- okcitán (provanszál) nyelvváltozatok (északi: lemosin, auvernhat, vivaroalpenc; déli: lengadocian [sztenderd okcitán] és provençau; ill. gascon [gascogne-i])
- katalán (változatok: katalóniai, valenciai, baleári; utóbbiakat a beszélők saját jogú nyelveknek tekintik; a katalánt a hagyományos, területi felosztás szerint az iberoromán nyelvekhez is sorolják)
- iberoromán (spanyol-portugál) csoport
- aragóniai
- kasztíliai (tulajdonképpeni spanyol) és nyelvjárásai
- aszturleóni (változatok: kelet-asztúriai, közép-asztúriai, leóni, kantábriai)
- galiciai-portugál (óportugál)
- galiciai (galego, gallego; észak-portugál nyelvjáráscsoport spanyolos helyesírással)
- portugál (számos nyelvjárással Európában, Brazíliában, valamint a Portugáliához tartozó szigeteken)
- mozarab † (arab hatástól érintett középkori újlatin nyelvjáráscsoport, az aragóniaihoz állhatott a legközelebb)
- déli csoport
- szárd, északi (logudorói-nuorói)
- szárd, déli (campidanói)
- korzikai-szárd átmeneti változatok
- gallurai
- sassari
Egyes források az aragóniait és a mozarabot egy külön „galloibér” csoportba sorolják a nyugati ágon belül, míg a szárd nyelvjárásokat egy teljesen különálló déli csoportba. Hangtani és nyelvtani sajátosságai alapján (zöngétlen intervokális zárhangok zöngésülése, a többes szám jele az -s) azonban a szárd egyértelműen a nyugati ághoz tartozik.
A román és spanyol nyelv közti hasonlóságokról szeretnék valamit hozzáfűzni. Mivel a románnyelvet jobban ismerem és beszélem, mint a saját anyanyelvem (sajnos), a következőt vettem észre:
VálaszTörlésA spanyol nyelv nem, vagy más irányba modernizálódott, mint a román. Én különböző spanyol szavakat ismerek, amelyek a románban is léteznek de használatuk mára már elkopott, sértő is lehet a egy-egy esetben. Pl. Mujermuiere (rom). Ha manapság így szólítod meg a nejed, legjobb esetben megúszod egy pofonnal. Sok ilyen szó létezik. Tehát, úgy érzem, hogy a román nyelv modernizálódott miközben a spanyolban vagy ez kimaradt vagy más irányban ment végre ez a folyamat. Az említet szó és a többi hasonló olyan archaikusnak tűnik. Üdv, BB
Inkább a más irányba változott lenne a helyes megközelítés, ugyanis értelemszerűen minden nyelv változik, tehát olyan nincs, hogy az egyik "régi marad", a másik pedig "modernizálódik".
VálaszTörlésAz valóban igaz, hogy az újlatin nyelvek közül a szélső területeken lévők régiesebbek lehetnek, de mindig csak egy-egy tulajdonság vonatkozásában (pl. amiben az egyik régiesebb, abban a másik újítóbb és fordítva). A spanyol és a portugál megőrzött olyan latin szavakat, melyek más újlatin nyelvekből eltűntek (cuyo 'akié/amié', nunca 'soha', arena 'homok' stb.), de ez a románra is igaz: pl. a latin SCIO 'tud' ige folytatása egyedül a románban maradt meg az összes újlatin nyelv közül (ştiu), és az sem utolsó szempont, hogy a háromnemű névszórendszer és bizonyos nyelvtani esetek is csak a románban maradtak meg (kérdés persze, hogy ez nem a szláv nyelvek hatása-e), tehát ebből a szempontól a román még a spanyolnál is régiesebb újlatin nyelv. :)
Ezt a "bizonytalansagot" a katalanal talan a legegyszerubben ugy fogalmazhatjuk meg, hogy nyelvi szempotbol (nyelveszetileg) inkabb galloroman, politikai okokbol (es ezert sociolingvisztikai szempontbol) iberoroman. Ezert szerintem a bizonytalansag latszolagos, valojaban csak ket kulonbozo szemlelet utkozik, es nem ugyanazon paradigman belul van vita, ami jelentene a valodi bizonytalansagot. Mintha almat a kortevel .... de az nyilvanvalo hogy a ket csoport kozotti atmenetet alkotja,- hiszen a spanyol-katalan-okcitan-francia nyelvek dialektualis kontinuumot alkotnak-, csak nem mindegy melyikhez all kozelebb ....
VálaszTörlésMivel a katalan es az okcitan rendkivul hasonlo, a kulonbozo alcsaladba valo sorolasuk bizonyitja a politikai okokat, hiszen ha ez egyik iberoroman vagy galloroman, akkor a masik is az...
TörlésAz alapvető kérdés az, hogy mit jelent a "nyelvi szempontból". Az újlatin nyelveket területi alapon sorolják be hagyományosan, ugyanakkor a területi besorolás nyilván azt is feltételezi, hogy az egymáshoz közelebb álló nyelvváltozatok nyilván nyelvtanilag és hangtanilag is hasonlóak. Az okcitánt is csak területi alapon szokás a galloromán csoportba sorolni (mivel az egykori római Gallia területén beszélik), de az teljesen igaz, hogy nyelvtörténetileg a katalánnal van szoros kapcsolatban. A rómaiak az Alpokon és a Pireneusokon keresztül jutottak el Galliába és Hispániába is, amiből egyértelműen következik, hogy a Pireneusok két oldalán beszélt nyelvváltozatok állnak a legközelebb egymáshoz, hiszen oda jutottak el először. A modernebb források az okcitánt és a katalánt már sem a gallo-, sem az iberoromán csoportba nem sorolják, hanem az ún. okcitanoromán csoportba.
Törlés"a háromnemű névszórendszer és bizonyos nyelvtani esetek is csak a románban maradtak meg (kérdés persze, hogy ez nem a szláv nyelvek hatása-e)"
VálaszTörlésEzek nem "megmaradtak" a románban, hanem szláv, ill. balkáni mintákat követnek.
Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A nyelvi hatás kétféleképpen mutatkozhat meg alapvetően: vagy egy másik nyelv hatására kialakul/megváltozik valami, ami addig nem volt jellemző az adott nyelvben, vagy pedig éppen megmarad valami a mintájára, ami a többi rokon nyelvből eltűnik. Éppen ezért nehéz tudományosan igazolni, hogy melyik esetről van szó. Joggal feltételezhető, hogy a románban a szláv és a balkáni nyelvek mintájára tér el sok minden a többi rokon nyelvtől, mert ha nem így lenne, akkor a többi újlatin nyelv sem különbözne ennyire a romántól. (A szárd például legalább annyira elszigetelten fejlődött, mint a román, mégis ugyanúgy eltűnt az esetrendszer, és a határozott névelő is a szavak előtt áll. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a román főnévragozás is valójában nem a főnevek ragozása, hanem a velük összeolvadt "névelőé", az újlatin névelő pedig a latin mutató névmás folytatása, amelynek a többi újlatin nyelvekben is megmaradt az esetragozása a személyes névmásoknál.)
TörlésA románról részletesen itt.
Apróság, de nem értek egyet a "dákoromán" terminus használatával. Ha el is fogajuk, hogy a román egy újlatin nyelv, akkor sem szól az égvilágon semmi a mellett, hogy bármilyen történelmi közük lenne Dácia provinciához. Újlatin nyelveket a Balkánon is beszéltek, és arra viszont igenis vannak történelmi adatok (elég megnézni egy régi térképet, de más bizonyítékok is kínálkoznak), hogy a román nép onnan vándorolt északnak a középkor folyamán. Annak meg vajmi csekély esélyét látom, hogy egy teljes nép évszázadokra elhagyta volna őshazáját, majd némi hegyi pásztorkodással eltöltött idő után kollektíve visszaszivárogtak volna. Egyébként a dákoromán elmélet már a saját hazájában is kezd kimenni a divatból, ugyanis nincs rá szükség a területi követeléseik igazolására -amire eredetileg kitalálták. Most már övéké Erdély, akkor is, ha nem ők voltak ott előbb.
VálaszTörlésA szakirodalom nevezi így (az meg nem kérdés, hogy elfogadjuk újlatin nyelvnek, ez teljesen evidens). A románról egyébként van külön cikk is.
Törlés