Az új spanyol helyesírás (2010)

Az új Ortografía fedlapja

A Spanyol Királyi Akadémia (Real Academia Española) és a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete (Asociación de Academias de la Lengua Española) új akadémiai helyesírása, a 2010 decemberében kiadott Ortografía de la lengua española az előző, 1999-ben megjelent 182 oldalas kiadáshoz képest jóval részletesebb és átfogóbb, nem csupán helyesírási szabályzat és ajánlás, hanem egyben írástörténeti összefoglaló műnek is tekinthető.

A 800 oldalas hiánypótló kötet részletesen foglalkozik olyan kérdésekkel, melyekre az eddigi akadémiai kiadványok nem tértek ki, így például az idegen szavak és nevek helyesírása, a problémás kifejezések írása stb. Az ajánlott normák leírása mellett kiegészítő – írás- és nyelvtörténeti – információkat, rengeteg példával illusztrált orientáló jellegű hasábokat is tartalmaz. A mű az íráshoz kapcsolódó fonetikai és fonológiai kérdésekkel is foglalkozik, emellett érdekességeket is olvashatunk, mint például a latin és a spanyol ábécé betűinek kialakulása, nevük eredete.

A kiadvánnyal új ajánlásokat is bevezettek, melyekkel az eddigi ingadozások és következetlenségek kiküszöbölése volt a cél. Az ábécéből végérvényesen kivezetésre kerültek az egy-egy külön hangot jelölő ch és ll digráfok, amivel az Akadémia két következetlenséget is megszüntetett egy csapásra: egyrészt ezek 1994 óta már nem számítottak önálló betűknek a szótári betűrendbe sorolás szempontjából (tehát a ch-val kezdődő szavakat a ce- és a ci-, az ll-lel kezdődőket pedig a li- és a lo- kezdetű szavak között szerepeltették a szótárak és lexikonok), másrészt pedig a gu (e, i előtt), qu és az rr (magánhangzók között) szintén egyetlen hangot jelölő digráfok, mégsem szerepeltek soha külön betűkként a spanyol ábécében. Az új ajánlás egyúttal az Y elnevezéseként az eddig megszokott i griega (’görög i’) helyett a kevésbé elterjedt ye [gyé] alakot részesíti előnyben, azzal az indoklással, hogy az utóbbi esetében nem szükséges az egyértelműsítés az i (latina) betűtől való megkülönböztetés miatt.

Egyes betűk használatára is megfogalmaztak új ajánlásokat, így például az -y nem állhat szó végi helyzetben mássalhangzó után, még idegen szavakban sem (tehát pl. az angolból átvett sexy szó csak sexi alakban helyes); a q pedig nem jelölhet önállóan [k] hangot idegen szóban vagy földrajzi névben, helyette k írandó (pl. Irak és nem Iraq). A spanyolban meg nem tűrt mássalhangzócsoportokat tartalmazó idegen – főleg az angolból átvett – szavakat az új ajánlás szerint olyan formára kell hozni, amely illeszkedik a spanyol nyelv hangrendszeréhez, csakúgy, mint az esmoquin (a smoking helyett) vagy estrés (a stress helyett) stb. Ha pedig ez valamiért nem lehetséges, akkor az ilyen szavak „nyers idegen átvételeknek” minősülnek, ezért az ajánlás szerint dőlt betűvel írandóak spanyol szövegben.

Szintén újítás, hogy a földrajzi nevek köznévi elemeit – mint a ’félsziget’, ’tenger’, ’utca’ stb. főnevek – ezentúl kis kezdőbetűvel kell írni, így pl. az eddigi Mar Mediterráneo helyett mostantól mar Mediterráneo írandó a Földközi-tengerre utalva. Itt érdemes kitérni arra az érdekes szabályra is, hogy a „földtani képződmények” köznévből és földrajzi melléknévből álló nevei ezentúl nem számítanak tulajdonneveknek, vagyis – az előző szabályt is alkalmazva – pl. a Península Ibérica már csak península ibérica lesz, mivel „az ibérica az Iberia név melléknévi származéka” az indoklás szerint.