2012. január 14., szombat

Egy város, melynek neve a római kor óta változatlan

Segovia címere
(Forrás: Wikimedia Commons)
Nem csak az újlatin nyelvek és a kereszténység a rómaiak öröksége. Rengeteg települést is kiépítettek, ezek között azonban mindössze néhány olyan, ma is létező város van Rómán kívül, mely betűre pontosan azt a nevet őrzi, amelyet ők adtak neki több mint két évezrede. Kettő – talán nem is oly meglepő módon – éppen Spanyolországban: a Baleár-szigetek fővárosa, Palma, valamint a Madridtól nem olyan messze, északnyugatra fekvő kasztíliai kisváros, Segovia, amellyel nem csupán ezért érdemes foglalkozni.

A körülbelül 56 ezer lelket számláló, Kasztíliai és León autonóm közösség déli részén található városka az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál, a Sierra de Guadarrama hegység lábánál fekszik a spanyol fővárostól 87 kilométerre. Segovia természetesen nemcsak arról nevezetes, hogy neve máig betűről betűre megegyezik az egykori latin nevével, hanem arról is, hogy Spanyolország egyik legrégebben lakott települése, és szintén itt található a rómaiak által épített egyik leghosszabb, máig fennmaradt vízvezeték is, amely 1985 óta az óvárossal együtt az UNESCO Világörökség részét képezi.

A települést valószínűleg még a kelták alapították (a több spanyol helységnévben is megtalálható seg(o)- tő jelentése ’győzelem’ lehetett).* A Római Birodalomban jogilag Clunia provinciaközponthoz tartozott; a nyugati gótok idején a katolikus egyház püspöki székhelye volt. A legenda szerint az arab megszálláskor a lakosság elmenekült, majd amikor VI. Alfonz León és Kasztília királya meghódította Toledót, akkor kezdték el újra benépesíteni a 11. század végén, az északi területekről származó keresztény népességgel. A középkorban a selyemkereskedelem és a textilmanufaktúrák egyik fontos központja volt, és virágzó gótikus építészettel rendelkezett. Ezenkívül egy meghatározó történelmi esemény színhelye is: 1474. december 13-án itt koronázták Katolikus Izabellát Kasztília királynőjévé.

A várost keresztülszelő római vízvezetékhíd (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Mindazonáltal a kisváros kétségtelenül leginkább római vízvezetékhídjáról (Acueducto de Segovia) nevezetes, amely egyúttal a város jelképe, és a címerében is szerepel. A római építészet legjelentősebb spanyolországi remekműve valószínűleg az 1. század második fele és a 2. század eleje között – feltehetőleg Vespasianus vagy Nerva uralkodása alatt – készülhetett (a források Kr. u. 50 körülre teszik), azonban felirat hiányában nem állapítható meg pontosan az építésének időpontja (ahogy maga a város alapításának ideje sem ismert).

„Rómától Segoviának, vízvezetéke fennállásának kétezredik évfordulóján, 1974”
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

A vízvezeték a várostól kb. 17 kilométerre található Fuenfría forrástól szállította a vizet, és a városba érkezése előtt még 15 kilométer hosszan fut. A vizet először az El Caserón (’A Nagy Ház’) nevű víztartályban gyűjtötték, amely egy csatornán keresztül a Casa de Aguas (’Vizek Háza’) nevű víztoronyba jutott, ahol természetes derítőn folyt keresztül, mielőtt folytatta útját, majd 728 méteren át egyszázalékos emelkedőn keresztül futott egészen a Postigo nevű sziklás dombig, amelyre az óváros épült az erőd (Alcázar) köré. A Díaz Sanz téren az építmény éles szögben megtörik, majd az Azoguejo tér felé veszi az irányt, ahol teljes pompájában ragyog.

A vízvezetékhíd a legmagasabb pontján 28,5 méterre emelkedik el a talajtól, közel hatméteres talpazattal. Két sor boltívből áll, amelyek pillérekre támaszkodnak. Összesen 167 boltíve van: a városba érkezésétől a Díaz Sanz térig 75 egyszerű, majd 44 dupla soros (88 darab), amelyeket még négy egyszerű követ. Az építmény két falfülkéjében Segovia védőszentje, a Virgen de la Fuencisla, illetve San Esteban (Szent István keresztény mártir) szobra helyezkedik el.

A vízvezetékhíd látképe az Azoguejo térről (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A vízvezeték egészen a 19. század végéig működött és szállította a vizet Segoviába, de főként az Alcázarba, s az idő vasfoga ellenére – bár természetesen többször felújították, legelőször Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd uralkodása idején a 15. században kellett újjáépíteni a mórok által lerombolt 36 boltívet, a legutóbbi restaurációs munkálatok pedig az 1990-es években folytak – az évszázadokon át máig képes volt megőrizni állagát. (Érdekesség, hogy Mexikóban is van egy hasonló stílusú vízvezetékrendszer, az Acueducto del Padre Tembleque, amelyet egy spanyol pap építtetett a 16. században a környébbeli indián települések vízellátására – 2015-től szintén a Világörökség része.)

A város további nevezetességei közé tartozik a román–gótikus stílusú várpalota-erőd (Alcázar de Segovia), amely az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál egy sziklára épült (valószínűleg még az arabok kezdték el építeni a 12. században, de a 16. századig teljesen átépült), és főként királyi székhelyként szolgált; jelenleg a segoviai hadtörténeti múzeumnak ad otthont.

Alcázar de Segovia, a várpalota (Forrás: Wikipedia Commons, CC)

Végül említést érdemel még a Szent Mária-székesegyház (Catedral de Santa María, hivatalosan Santa Iglesia Catedral de Nuestra Señora de la Asunción y de San Frutos de Segovia), az utolsóként emelt gótikus katedrális Spanyolországban. A székesegyházat a 16–18. század között építették, és a meghatározó gótikus stílus mellett reneszánsz jegyeket is tartalmaz.

A Szent Mária-székesegyház légifelvételen (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Aki tehát Spanyolországban jár és megteheti, semmiképpen se hagyja ki Segoviát. Bízom benne, hogy egyszer talán én is eljutok oda.

Kapcsolódó oldalak



*A hagyományos feltételezés szerinti, korábbi Segobriga (jelentése ’Győzelem városa’ keltibérül) névből való származtatása téves. Régészeti feltárások azóta igazolták, hogy az ókori Segobriga (spanyol helyesírással Segóbriga) a Segoviától 160 kilométerre délkeletre fekvő Saelices (Cuenca, Castilla-La Mancha) település melletti római romvárossal azonos.

16 megjegyzés

  1. Hola! has hablado de una de mis ciudades favoritas, de las primeras que conocí al llegar a España, es preciosa, sobre todo, igual que Toledo, al estar amurallada, ahora en parte, hace que el casco antiguo se haya mantenido muy bien, el declive del terreno con su punta más alta con el Alcázar que parece salido de un cuento de Disney, una especie de isla que cierra el acueducto, y a sus pies el Mesón de Cándido donde sirven un exquisito cochinillo!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hola Irene! Pues me imagino y espero poder visitarla alguna vez!!!

      Törlés
  2. Ez a kelta briga szó rokona a latin burgus-nak ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A középkori latin burgus a germán *burgs (vö. német Burg) átvétele, és a források szerint ennek az indoeurópai *bʰerǵʰ 'erőd' a forrása. Ahogy nézem a mai megfelelőit (pl. velszi bre, albán breg) több mint valószínű, hogy ugyanerről a tőről lehetett szó a keltibérben is.

      Törlés
    2. Voilà: „-Briga is derived from one of these roots: *bhergh-. In Old Irish (OI) we have nom. Brí (< *brig-s), acc. brig, gen. breg, dat. brí. The word is also well attested in other Celtic languages. In fact, as I already mentioned above, there are strong indications that "la única forma autóctona del estereotipo toponímico celta -brig- en la Península Ibérica es un tema en oclusiva", -brig-s > briks > bris, in line with Old Irish. The Gaulish form would be -briga and this could have had something to do with the fact that we find many, if not most names in Spain in the form of the -briga variant, although Villar believes that "la modalidad -briga es fundamentalmente la forma latina de esta palabra". However, de Bernardo Stempel prefers to think that the form -briga "típica de galo y británico, no representa un latinismo, sino la forma normal para el celta del 4º período". The same Indo-European root is also the origin of the Germanic cognates berg or burg, Gothic baurgs. [...]”

      Törlés
    3. Középkori latin szó a burgus ?? Ez érdekes,ugyanis több helyen (többek között a História 2011/8. számában is,direkt megnéztem ) burgus-nak írják a limes négyzetes alaprajzú őrtornyait (melyek eredetileg fából épültek,később kőből).Bár a katonai őrtornyokat nevezték castrum-nak is,nem tudom,hogy pontosan azt a feladatot látták-e el,mint a burgusok.Mindenesetre érdekes,hogy a középkori latinban miért használtak germán szót,hogyha a hasonló funkciójú objektumokra volt latin kifejezés.

      Törlés
    4. Hát ha belegondolsz, a latinok a germánokkal akkor találkozhattak először, amikor lerohanták a Római Birodalmat 476-ban, a középkort pedig pontosan innentől számítjuk. :) Egyébként én a DRAE-ból néztem a burgo szónál (b. lat. = bajo latín, 'középkori latin'); illetve ha rákeresel a Finály Henrik-féle latinszótárban a burgus szóra, ott is írja, hogy germán szó.

      Törlés
    5. 'Hát ha belegondolsz, a latinok a germánokkal akkor találkozhattak először, amikor lerohanták a Római Birodalmat 476-ban, a középkort pedig pontosan innentől számítjuk. :)"
      ???!! A 2.században már Marcus Aurelius is védekezett és kemény hadjáratokat folytatott a germánok ellen,a 4.századtól kezdve pedig folymatos a germán népek beáramlása és letelepedése a Nyugat-Római Birodalomban (sőt, az 5.századra Róma fennhatósága már gyakorlatilag csak Itáliára szűkült),a Ny.-R.B. vége felé már germán zsoldosokat és hadvezéreket alkalmaztak (pl. Stilicho),akik olyan nagy befolyásra tettek szert,hogy a császárválasztásba is beleszólásuk volt.Arról nem is beszélve,hogy Rómát (amely az V. századra már tkp. semmilyen jelentős politikai hatalommal nem bírt),410-ben a gótok,455-ben pedig a vandálok dúlták fel.Tényleg nem azért,de ez középiskolai tananyag.

      Tehát elvileg már jóval Róma bukása előtt bekerülhetett volna a latinba a germán szó.Amit én furcsálok az az,hogy a középkori latinba miért került germán szó egy olyan fogalomra ,melyre (vagy ahhoz nagyon hasonlóra) már ott volt az eredeti latin castrum.

      Törlés
    6. Köszi az infót, a történelem sosem volt az erősségem (főleg a középiskolai).

      „Amit én furcsálok az az,hogy a középkori latinba miért került germán szó egy olyan fogalomra ,melyre (vagy ahhoz nagyon hasonlóra) már ott volt az eredeti latin castrum.”

      Nem jelent semmit. Az újlatin nyelvekben miért tűntek el régi latin szavak, és kerültek a helyükre népnyelvi elemek, amikor nem is mindig pontosan ugyanazt jelentették (DOMUS → CASA, DOMINUS → SENIOR, EQUUS → CABALLUS, IGNIS → FOCUS, SCIO → SAPIO stb.)? De ezen az alapon azt is furcsálhatnád, hogy miért használnak ma – akár a magyarban, akár más modern nyelvben – annyi angol/idegen szót, amikor megvannak rá saját tökéletes megfelelőik? (Pl. épp ma reggel hallottam a rádióban a bilaterálist, miért, ha egyszer ott van a tökéletes magyar kétoldalú?)

      Törlés
    7. "Tehát elvileg már jóval Róma bukása előtt bekerülhetett volna a latinba a germán szó."

      Csakhogy az írástudóknak volt egy szép listájuk, hogy mit illik mi helyett írni. (pl. az Appendix Probi http://la.wikisource.org/wiki/Appendix_Probi)

      A kora-középkorban azonban ilyen igény túlságosan nem merült fel. A Meroving-latinsággal még máig magas nyelvészeti szakképzettséggel lehet foglalkozni; Ezalatt az írott latint csak Itália, Hispania és Britannia provinciákban élő egyháziak/bencések használták - bár egyáltalán nem olyan szigorú (leginkább stilisztikai) megkötésekkel, mint azelőtt. De egy római írástudónak eszébe se jutott volna burgum-ot írni a castrum helyett.

      Ahogyan megfigyelhető, hogy a görögben egészen az 1900-as évekig (amire kialakult egy alapjában népiesebb irodalmi nyelv) a hivatalos iratokban egy csomó elavult szószerkezetet (jelet, igenevet, igét, névszót, prepozíciót, esetet) használtak. Például, ha a görög parasztgyerek Athénban volt, akkor ő <>-t (στήν Αθήνα) mondott, de egy "kiatticizálódott" embernek <>-t (ἐν Ἀθήναις, ógörögül en Átheenáisz) kellett írnia. Az en és a részes eset szerkezet a régi görög/krétai alkotmányokban (és máig a görög-ortodox egyházban) szinte teljes természetességgel használatban volt.

      Így hát voltak, akik Αθήνα-ban, meg voltak olyanok is, akik Ἀθῆναι-ban laktak. Ő szinte mindet tudott, hogy azt a szót hogyan írták az ősei, de az is biztos, hogy kínkeserves magolás kellet hozzá: ha valakinek fiáról volt szó, a mai megreformált görög helyesírás szerint γιός-t (jos) kell írni, régebben azonban tudnia kellett, hogy ezer évvel ezelőtt ott volt egy diftongus 'υι' (amit ma végül is sima i/j-nek ejt), s a szó egy gyenge aspirációval kezdődött: υἱός (ógörögül: hüiosz). Ugyanígy ismerték mind a hatféle jelet, mely amottan csakúgy díszként lógott. Persze, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a mai görög írás fonetikus, csak a legdurvább helyesírási különbségek lettek efféleképpen leegyszerűsítve.

      Tehát meg volt az oka az írónak, hogy miért ne használjon más kifejezést.

      Törlés
    8. A <>-között a zárójelbe tett szavak fonetikus magyar írása akaródzott ott állni, bocsi.

      Törlés
  3. Egyébként az oldal miért 9 órával korábbi időpontot ír ki a hozzászólásoknál ? Kicsit vicces :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nem is figyeltem, megnézem (szerintem az új adminfelületre való átváltáskor nem lett beállítva az időzóna). Köszi, hogy szóltál.

      Törlés
    2. Megnéztem, elvileg minden beállítás rendben van, és az adminfelületen is helyesen jelzi ki a megjegyzések időpontját. Szóval a Google valamit elcseszett, és a szerveridőt jelzi ki (Kaliforniában vannak valahol a szerverek, szóval az pontosan -9 óra). De az az érdekes, hogy tényleg csak itt mutatja rosszul, mert már a Legutóbbi hozzászólások modulban is megfelelően jelzi. :)

      Törlés
  4. Köszönöm ezt a cikket!

    Erre a helyre feltétlenül el kell mennem :)
    (Csak miután megtanultam spanyolul, ez lesz a jutalom:)

    VálaszTörlés

Hozzászólás írásához regisztráció nem szükséges. Kérjük, hogy ne írj névtelenül, válaszd a Név/URL-cím profilt tetszőleges becenév megadásához (az URL-cím kitöltése nem kötelező). A komment beküldéséhez a harmadik féltől származó cookie-k engedélyezése szükséges!