Mint olvashattuk, a latin valójában nem kihalt, hanem nyelvjárásai a volt Római Birodalom magjának területein létrejött modern államok nemzeti nyelveivé váltak. Azonban két ilyen nyelvjárás nem volt annyira szerencsés, mint a többi: a latin történelme a Balkán-félszigeten valóban véget ért a 19. század végén, míg az Ibériai-félszigeten beszélt mozarab nyelv mindössze néhány évszázadot élhetett, a Reconquista idején ugyanis „beleolvadt” a spanyol és portugál nyelvekbe, illetve a katalán nyelv valenciai nyelvjárásába.
A dalmát nyelv, amely a hagyományos besorolás szerint a keleti újlatin nyelvek közé tartozott, bizonyos szempontból átmenetet alkotott a román és az olasz nyelv között, bár néhány sajátosságában inkább a rétoromán és a galloitáliai dialektusokkal mutatott rokonságot. Utolsó beszélője Tuone Udaina (olaszul: Antonio Udina) volt, akivel 1898. június 10-én bombatámadás végzett. A dalmátnak két fő nyelvjárása volt: a ragúzai és a vegliot. Bár több forrásban is „langa dalmata”-ként hivatkoznak rá, önelnevezéssel valószínűleg nem rendelkezett; beszélőik a saját dialektusukat az adott város nevével azonosíthatták.
Alaktana a többi újlatin nyelvéhez képest valamelyest leegyszerűsödött: a főnévragozás teljes eltűnése mellett a nyelvtani nem és szám elvesztése is megfigyelhető volt; az igéknél a személy és szám szerinti ragozás megmaradt, bár a románhoz és bizonyos délolasz nyelvjárásokhoz hasonlóan hiányos volt (harmadik személyben nem volt számbeli megkülönböztetés).
Hangtanilag ugyanakkor megőrzött egy régies vonást: a [k] és [g] hangokat csak [i] előtt palatalizálta: pl. lat. CIVITĀTE ’város’ > dalmát cituot (vö. ol. città, sp. ciudad, kat. ciutat); viszont lat. CENĀRE [kʲenáre] ’vacsorázni’ > dalmát kenur (vö. ol. cenare [cs-], sp. cenar [sz-]). A magánhangzók terén a többi újlatin nyelvhez képest elég furcsán viselkedett, például – mint alább látható lesz – a latin hosszú ā hangból a dalmátban u lett. Példaként álljon itt a Miatyánk szövege dalmát nyelven, alatta spanyolul:
A „mozarab nyelv” (spanyolul mozárabe vagy – pontosabban – romance andalusí) utólagosan alkotott megnevezés az arab megszállás ideje alatt beszélt kései vulgáris latin nyelvjárásokra, amely valószínűleg a Pireneusi-félsziget területén legelőször kialakult újlatin nyelvet képviselte. Hangtanában sok régiességet megőrzött (pl. változatlanok maradtak a magánhangzók közötti latin zöngétlen zárhangok, valamint a szókezdő cl-, pl-, fl- csoportok – szemben a spanyollal, ahol az előbbiek zöngésültek, az utóbbiak sok esetben ll- [lʲ] hanggá lágyultak), s leginkább a régi aragóniai dialektushoz állhatott közel. Emlékei főleg az arab ábécével lejegyzett versekből (ún. khardzsák, spanyolul jarchas) maradtak ránk. Az alábbi videón hallhatunk példát rekonstruált kiejtéssel:
A dalmát nyelv, amely a hagyományos besorolás szerint a keleti újlatin nyelvek közé tartozott, bizonyos szempontból átmenetet alkotott a román és az olasz nyelv között, bár néhány sajátosságában inkább a rétoromán és a galloitáliai dialektusokkal mutatott rokonságot. Utolsó beszélője Tuone Udaina (olaszul: Antonio Udina) volt, akivel 1898. június 10-én bombatámadás végzett. A dalmátnak két fő nyelvjárása volt: a ragúzai és a vegliot. Bár több forrásban is „langa dalmata”-ként hivatkoznak rá, önelnevezéssel valószínűleg nem rendelkezett; beszélőik a saját dialektusukat az adott város nevével azonosíthatták.
 |
| Cavtat, Horvátország – valamikor itt is a dalmát nyelvet beszélték (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC) |
Alaktana a többi újlatin nyelvéhez képest valamelyest leegyszerűsödött: a főnévragozás teljes eltűnése mellett a nyelvtani nem és szám elvesztése is megfigyelhető volt; az igéknél a személy és szám szerinti ragozás megmaradt, bár a románhoz és bizonyos délolasz nyelvjárásokhoz hasonlóan hiányos volt (harmadik személyben nem volt számbeli megkülönböztetés).
Hangtanilag ugyanakkor megőrzött egy régies vonást: a [k] és [g] hangokat csak [i] előtt palatalizálta: pl. lat. CIVITĀTE ’város’ > dalmát cituot (vö. ol. città, sp. ciudad, kat. ciutat); viszont lat. CENĀRE [kʲenáre] ’vacsorázni’ > dalmát kenur (vö. ol. cenare [cs-], sp. cenar [sz-]). A magánhangzók terén a többi újlatin nyelvhez képest elég furcsán viselkedett, például – mint alább látható lesz – a latin hosszú ā hangból a dalmátban u lett. Példaként álljon itt a Miatyánk szövege dalmát nyelven, alatta spanyolul:
Tuota nuester, che te sante intel sil, sait santificuot el naun to. Vigna el raigno to. Sait fuot la voluntuot toa, coisa in sil, coisa in tiara. Duote costa dai el pun nuester cotidiun. E remetiaj le nuestre debete, coisa nojiltri remetiaime a i nuestri debetuar. E naun ne menur in tentatiaun, miu deleberiajne dal mal.Az alábbi videón meg is hallgathatjuk, hogy hangozhatott a dalmát (rekonstruált kiejtés):
Padre nuestro que estás en el cielo, santificado sea tu nombre. Venga tu reino. Hágase tu voluntad, en la tierra como en el cielo. Danos hoy nuestro pan de cada día. Perdona nuestras ofensas, como también nosotros perdonamos a los que nos ofenden. No nos dejes caer en tentación, y líbranos del mal.
A „mozarab nyelv” (spanyolul mozárabe vagy – pontosabban – romance andalusí) utólagosan alkotott megnevezés az arab megszállás ideje alatt beszélt kései vulgáris latin nyelvjárásokra, amely valószínűleg a Pireneusi-félsziget területén legelőször kialakult újlatin nyelvet képviselte. Hangtanában sok régiességet megőrzött (pl. változatlanok maradtak a magánhangzók közötti latin zöngétlen zárhangok, valamint a szókezdő cl-, pl-, fl- csoportok – szemben a spanyollal, ahol az előbbiek zöngésültek, az utóbbiak sok esetben ll- [lʲ] hanggá lágyultak), s leginkább a régi aragóniai dialektushoz állhatott közel. Emlékei főleg az arab ábécével lejegyzett versekből (ún. khardzsák, spanyolul jarchas) maradtak ránk. Az alábbi videón hallhatunk példát rekonstruált kiejtéssel:
Üdv! A Nyest-hu-ról tévedtem ide.
VálaszTörlésÉrdekes dolgokról írsz!
A dalmáttal kapcsolatban jut eszembe, hogy 1595-ben megjelent egy 5 nyelvű szótár, amiben a dalmát és a magyar nyelv is helyet kapott. Sajnos a neten nem találtam rá, de biztos nagyon érdekes lehet. (Dictionarivm qvinqve nobilissimarvm Evropae lingvarvm, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmatiae et Vngaricae)
Üdv! Örülök, hogy benéztél. Hozzátettem egy kis kiegészítést, pontosítást a cikkhez, a dalmát ugyanis, mint jobban utánanéztem, bizonyos szempontoból inkább a nyugati újlatin nyelvekkel mutatott rokonságot, mint a románnal.
VálaszTörlésKözben rátaláltam a ladinora is, az is érdekesnek tűnik:
VálaszTörléshttp://www.omniglot.com/writing/ladino.htm
Én már hallottam is, a spanyol rádiónak van ladino nyelvű adása. Leginkább a latin-amerikai spanyolra hasonlít egyébként (innen is látszik, hogy valójában az anyaországi spanyol távolodott el a középkoritól, és nem az amerikai), annyi különbséggel, hogy a j-t zs-nek ejtik és nem ch-nak. De 99%-ban érthető, néhány régies szót használnak, illetve héber átvételeket, de ezt leszámítva nem különbözik a spanyoltól: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/9/9b/Ladino_hangminta.ogg
VálaszTörlésHú, köszönöm!
VálaszTörlésSzívesen. Van egyébként elég sok hangmintám érdekes nyelvekből (pl. közép- és dél-amerikai indián nyelvek, kaukázusi nyelvek, pl. a kihalt ubih, mely arról nevezetes, hogy 85 mássalhangzó és mindössze 2 magánhangzó-fonémával rendelkezett). Ha érdekel és megadsz egy e-mail elérhetőséget, tudok küldeni belőlük.
VálaszTörlésKüldtem e-mailben.
VálaszTörléshttp://books.google.hu/books?id=oFlgAAAAMAAJ&pg=PA87&dq=dictionarium+quinque+nobilissimarum+linguarum&hl=hu&ei=3TYWTc-POIOu4Ab0_c2GAg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=3&ved=0CC8Q6AEwAg#v=onepage&q&f=false
VálaszTörlésEngem a dalmát nyelv a katalánra emlékeztet. Egy újlatin nyelvet azonban még nem érzékeltem itt, az aromân (ţinţar) nyelvet, amely a román és az olasz között helyezkedik el.
VálaszTörlésEngem inkább a rétorománra, nevezetesen a romansra. Abban vannak még ilyen furcsa diftongusok. :)
VálaszTörlésHa jól tudom, az aromán felfogható a román egy régiesebb változatának is, ahogy a ladino a spanyolnak. Vitatott, hogy külön nyelv-e vagy csak román nyelvjárás.
bitxəšï 2010. december 19. 4:26 : A Dictionarivm qvinqve nobilissimarvm Evropae lingvarvm, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmatiae et Vngaricae c. szótárban a dalmát a horvát nyelvet jelenti: http://www.google.hu/search?hl=hu&q=Dictionarivm+qvinqve+nobilissimarvm+Evropae+lingvarvm%2C+Latinae%2C+Italicae%2C+Germanicae%2C+Dalmatiae+et+Vngaricae+.pdf&aq=f&aqi=&aql=&oq=
VálaszTörlésMartinus Antignosticus 2010. december 25. 19:25 : Köszi!
VálaszTörlésA mozarabot a spanyol és a portugál közötti átmeneti nyelvnek érzékelem a többi újlatin nyelvhez képest nagyobb arab jövevényszó-állománnyal. A ragozás ingadozik: egyik esetben spanyolos, máskor a portugál mintát követi.
VálaszTörlésA ladino v. zsidóspanyol az ibériai szefárd zsidóság nyelve (volt - a mai zsidóság inkább visszatér a héberhez, a ladino beszélői nem gyarapodnak), héber betűkkel is írják: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ladino_nyelv .
Nem a spanyol nyelv az egyetlen, amelynek újvilági változatai archaikusabbak, az angollal is ugyanez a helyzet, az amerikai (General American) hangrendszerében a legarchaikusabb, ha így vesszük, "tisztább" angol, mint az óhazai.
A mozarabbal az a probléma, hogy igazából nem lehet a mai spanyol és portugál nyelvekkel szinkronikusan vizsgálni, mivel egy középkori nyelvállapot, ami ráadásul több mint valószínű, hogy nem is egységes nyelv volt, hanem sok archaikus újlatin nyelvjárás összessége. A portugál pedig nem más, mint a régi galiciaiból – talán éppen a mozarab nyelvjárások hatására – létrejött déli nyelvjárás. Tehát végeredményben igazad is van, és nem is. :)
VálaszTörlésSzerintem nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a mozarab arab betus lejegyzese , majd latin beture valo atirasa miatt pl a fent idezett szoveg nem tukrozi a mozarab kiejtest, az arab betukeszlettel nem lehet teljesen pontosan lejegyezni egy indoeruopai nyelv minden hangjat, es a latin betuk sem feleltethetoek meg tokeleteseen egy-egy arab betunek. Ez a hatas jelentos lehet, akar, -mivel ennyire kozeli nyelvekrol van szo-, nagyobb is mint a nyelvek kozotti tenyleges kulonbseg. A magyar Halotti beszed es konyorges latin betukeszlettel valo lejegyzesehez hasonloan, hiszen annal is elso olvasaskor a kulonbseg a mai magyarhoz kepest nagynak tunik, de e kulonbseg nagy resze csak az atiras miatt van.
VálaszTörlésIgen, ezt a spanyol szakirodalom is megerősíti. Viszont a magyar Halotti beszédnél azért nem csak az átírás miatt tűnik nagynak a különbség, hanem a szóhasználat miatt az. Míg pl. egy mai művelt spanyol simán érti a 12. századi spanyolt is, egy magyar nem igazán érti a 14. századi magyart. A nyelvek eltérően fejlődnek.
Törlés