Tegezés és magázás a spanyolban

Tartalomjegyzék Történeti áttekintés Spanyolország Latin-Amerika és voseo Összefoglalás

✖

Több olvasó is kérte, hogy szenteljek egy cikket a spanyol magázás–tegezés kérdésének. A téma valóban eléggé érdekes ahhoz, hogy megérje teljes áttekintő képet adni a tegezés és a magázás rendszeréről, történeti hátteréről, illetve a megszólításként használt személyes névmások és a hozzájuk kapcsolódó igealakok használatáról. Úgyhogy íme, közkívánatra!

A gondolatmenet megértéséhez először is azt kell tisztáznunk, hogy egyáltalán mit értünk tegezés és magázás alatt: jelentéstanilag mindkét esetben második személyhez beszélünk (hiszen a „második személy” azt jelenti, akit megszólítunk), azonban míg a tegezésnél nyelvtanilag is második személyű igealakokat használunk, addig a magázásnál ezt nyelvtanilag harmadik személyű igealakkal tesszük. A magyarban a rendszer eléggé következetesen épül fel: mindkét számban megvan a tegező és a magázó formula (egyes számban te + E/2., illetve Ön/maga + E/3. igealak; többes számban ti + T/2., illetve Önök/maguk + T/3. igealak). A spanyolban a kép valamivel változatosabb, ami – hatalmas területen beszélt nyelvről lévén szó – a nyelvjárások közötti eltérésekből adódik. Tekintsük át mindenekelőtt dióhéjban a tegezés és a magázás kialakulásának történelmi hátterét a spanyol vonatkozásában!

Történeti áttekintés

A latinban még nem létezett magázás, csak tegezés (TŪ AMAS ’te szeretsz’ és VŌS AMATIS ’ti szerettek’), így magázó személyes névmások sem léteztek (sőt, eredetileg még harmadik személyű névmások sem). A császárkori birodalomban, a 4. század körül alakult ki az udvarban az a nyelvi szokás, hogy az uralkodó a hatalom (más vélemények szerint éppen a szerénység, ti. hogy nem egyedül van), az őt megszólítók pedig a tisztelet kifejezésére többes számban beszéltek (’mi, a császár’, illetve ’ti, a császár’); innen származik a magyar köznyelvi „királyi többes” elnevezés is. Ez a középkorban aztán bevett udvariassági formulává vált, és használták az óspanyolban is: Ya, doña Ximena, la mi mugier tan complida, commo a la mi alma, yo tanto vos quería ’Ó, Ximena asszony, az én hű feleségem, ahogy a lelkemet, én annyira szerettelek titeket’ (Cid:278–279, 12. sz.).

„Mi, a királynő...” (Forrás: Pixabay.com)

Kezdetben csak „sima” és „udvarias” tegezést különböztettek meg, és az utóbbi a többes szám használatával valósult meg. Mivel azonban a vos (< lat. VŌS ’ti’) névmás jelentette egyrészt azt, hogy ’ti’, valamint az „udvarias” tegezésben azt is, hogy ’te’ (a tú mellett), ezért egy idő után szükségessé vált azt is megkülönböztetni, hogy egy, vagy több személyhez szólunk-e. Ez az igény vezetett a Spanyolországban ma használatos vosotros/-as (< vos otros/-as, azaz ’ti, a többiek’) névmás kialakulásához, amely 1250-ből dokumentált legelőször; míg Latin-Amerika bizonyos részein (főleg Argentínában, Uruguayban, Bolívia keleti felén és még néhány kisebb közép-amerikai országban) a régi nyelvi vos névmás már csak a ’te’ jelentésben él tovább, viszont a többes szám második személyű igealak régi formájával (ld. az alábbi ábrát). Vagyis az utóbbi latin-amerikai országokban a régi „udvarias” tegezés vált az általános tegező formulává a tú helyett vagy mellett (ahol mindkettőt használják, ott a tú megszólítás általában túl hivatalosnak vagy bizalmatlannak számít).

A nagyításhoz kattints az ábára! (Forrás: El Mexicano)

A késő középkorban (12–14. sz.) a vos mintájára kezdett elterjedni egy másik udvarias forma, a vuestra merced ’kegyelmetek’ (a lat. MERCES, MERCĒDE(M) nőnemű főnév eredeti jelentése ’díj, fizetés’, innen később ’jutalom, kegyelem’), amelyet a megszólított személyre utaló fogalomként egyes szám harmadik személyű igével használtak: Señora, si vuestra merced quisiese, tiempo era ya de me ir, pues toda vuestra tierra está ya en paz et no avéis por qué me detener aquí ’Asszonyom, ha kegyelmetek úgy akarja, régen ideje már, hogy elmenjek, hiszen egész földeteken béke van már, és nincs miért itt visszatartanotok engem’ (Libro del cavallero Cifar, 1300). Ez a kifejezés az idők során többféleképpen egyszerűsödött (vuesa merced, usarced, vuested stb.), majd az egyik ilyen összevont alak további rövidüléséből jött létre a mai magázó névmás, az usted ’Ön/maga’ (rövidítve Ud. vagy Vd.), amely jelenlegi formájában már 1572-től dokumentált.

Az usted többes száma, az ustedes (< vuestras mercedes ’kegyelmeitek’; rövidítve Uds. vagy Vds.) ennek megfelelően a többes számú magázás formája lett, többes szám harmadik személyű igével használva, amely viszont Latin-Amerikában felváltotta a vos(otros) ’ti’ névmást is, így gyakorlatilag a latin-amerikai spanyolban többes számban nem tesznek különbséget tegezés és magázás között, vagyis alaktani értelemben csak a magázás létezik. Ezek után nézzük meg, hogy fest a mai kép Spanyolországban és Hispano-Amerikában.

Spanyolország: mint a magyarban

Spanyolországban a legegyszerűbb a helyzet, hiszen éppúgy, ahogyan a magyarban, mind egyes számban, mind többes számban megkülönböztetik a tegező és a magázó formulákat.

Egyes számban, tegezésnél a tú névmás használatos egyes szám második személyű igével (cantas, comes, vives; felszólító módban canta – no cantes, come – no comas, vive – no vivas), magázásnál pedig az usted ’Ön’ megszólítást használják egyes szám harmadik személyű igével (canta, come, vive; felszólító módban cante – no cante, coma – no coma, viva – no viva).

A többes számú tegezésnél a vosotros (férfiak vagy vegyes társaság), vosotras (kizárólag nők) megszólítás használatos a többes szám második személyű igealakkal, melynek végződése – a -d végű állító felszólító alak kivételével (amelyet a beszélt nyelvben gyakran [r]-rel ejtenek) – minden módban és időben -is (cantáis, coméis, vivís; felszólító módban cantad – no cantéis, comed – no comáis, vivid – no viváis). (A vosotros, -as tárgy- és részes esete os, amely szintén a régi vos – hangsúlytalan helyzetben végbement – rövidülése.) Magázásnál az ustedes ’Önök’ névmást használják a többes szám harmadik személyű igealakkal (cantan, comen, viven; felszólító módban canten – no canten, coman – no coman, vivan – no vivan). (Andalúziában, bár visszaszorulóban van, előfordul, hogy többes számban tegezésnél is az ustedes névmást használják, de 2. személyű igealakkal: ustedes cantáis ’ti énekeltek’.)

Természetesen nemcsak az igealaknak kell egyeznie a nyelvtani számmal és személlyel, hanem a személyes névmások eseteinek is, tehát a magázó usted és ustedes formákkal tárgy- és részes esetben a harmadik személyű névmások használatosak. Spanyolországban hímnemben nincs különbség a tárgy- és a részes eset között, vagyis mindkettővel a le, les (eredetileg részes esetű) névmást használják: Sinceramente le digo a usted que le/la respeto mucho ’Őszintén megmondom Önnek, hogy nagyon tisztelem’. A spanyolországi rendszer áttekintése az alábbi ábrán látható.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Szintén fontos tudnunk – s ez nemcsak Spanyolországra, hanem az egész nyelvterületre érvényes – hogy a megszólító (akár tegező, akár magázó) névmásokat még tiszteletből sem írjuk nagy kezdőbetűvel – ahogy a magyarban eléggé elterjedt szokás, a bizalmas levelezésben is –, hacsak nem mondatot kezdünk velük. Máskülönben egyetlen esetben nagybetűsek a megszólítások: ha valamilyen istenséghez vagy királyhoz szólunk.

Latin-Amerika: kétféle tegezés, de többes számban csak „magázás”

Hispano-Amerikában a panoráma már kicsit összetettebb. Itt ugyanis csak egyes számban különböztetnek meg tegező és magázó alakokat; többes számban alaktanilag csak a „magázás” létezik (a vosotros, vosotras, os névmást egyáltalán nem használják, legfeljebb régi vagy vallási szövegekben), de természetesen a bizalmas nyelvben is ez használatos. Ami azonban a képet kissé bonyolítja, hogy viszont kétféle tegezés létezik: a tú megszólítással történő (tuteo), és a vos névmással történő (voseo). A kettő használata területfüggő, bár vannak olyan helyek, ahol mindkettő egymás mellett él (csak például az egyik bizalmasabbnak, a másik hivatalosabbnak számít).

A tú-val egyszerű a dolgunk, hiszen ugyanazt az igealakot használják, mint Spanyolországban, vagyis a nyelvtanilag egyes szám második személyűt (cantas, comes, vives, felszólító módban canta, come, vive / no cantes, no comas, no vivas). A vos megszólításhoz azonban külön igealak tartozik, amely nyelvtanilag eredetileg többes szám második személyű alak volt (hiszen mint említettem a történeti áttekintésben, a vos a latinban és az óspanyolban a ’ti’ megszólításnak felelt meg, amelyet az udvarias tegezésnél ’te’ jelentésben is használtak, de többes számú igealakkal), s ennek változatai élnek a mai nyelvben: vos cantades > cantás ~ cantái(s); comedes > comés ~ coméi(s) ~ comís, ill. vivides > vivís. A művelt normában azonban csak a cantás (cantáis), comés (coméis), vivís alakok elfogadottak, a többi tájszólási formának számít. Hasonlóképpen a kijelentő mód jelen idejű alakjaihoz, a felszólító módú állító alak is az eredetileg többes szám második személyű módosulata, a szóvégi -d lekopásával: (vos) cantá (< cantad), comé (< comed), viví (< vivid). Tiltáskor a köznyelvben a tú-hoz tartozó kötőmódú alak használatos (no cantes, no comas, no vivas), de a népnyelvben egyes területeken, pl. Bolívia keleti részén tiltáskor is a többes számból származó véghangsúlyos alakot használják (no cantés, no comás, no vivás). Az összes többi igeidőben a vos megszólítással használt alakok megegyeznek a tú-val használatosakkal.* A vos tárgy- és részeshatározó esete te, ahogy a tú-nál; elöljárós esete vos, tehát megegyezik az alanyesettel, mint a spanyolországi vosotros-nál (pl. a vos te quiero ’téged szeretlek’, te (lo) digo a vos ’neked mondom’).

Sötétkék szín jelöli azokat az országokat, ahol a
voseo a beszélt és az írott nyelvben is általános.
A középkékkel jelölt területeken a voseo csak a
beszélt nyelvben általános, míg a halványkékkel
jelzett országokban csak regionális, vagy együtt
él a tú névmás használatával. A szürke színnel
jelölt területeken csak a tú névmás használatos.
(Forrás: Wikimedia Commons, CC)

De mi a helyzet a rendhagyó igékkel, hogy képezzük ezeknek a vos megszólításhoz tartozó alakjait? Nem kell pánikba esni, hiszen ennél egyszerűbb dolog nincs! Kijelentő mód jelen időben csupán elhagyjuk a spanyolországi vosotros névmáshoz tartozó többes szám második személyű alak -is végződéséből az i-t: (vosotros) estáis → (vos) estás, vais → vas, sois → sos, podéis → podés, tenéis → tenés stb., a III. ragozású (-ir végű), a vosotros-hoz tartozó alakban szabályos képzésű igéknél pedig a voseo alakja teljesen azonos a vosotros névmással használt alakkal: (vosotros) decís, dormís → (vos) decís, dormís. A felszólító módú állító forma képzése pedig még ennél is egyszerűbb: levágjuk a többes szám második személy -d-jét, a magánhangzó pedig ékezetet kap (hiszen a hangsúly helye nem változik): decid (vosotros) → decí (vos), dormid → dormí. Egyetlen egy felszólító alak kivétel ez alól: az ir ige vos névmással használt felszólító alakja andá, melyet a hasonló jelentésű andar igétől kölcsönöz (< andad), mivel az id a -d elhagyásával túl rövid lenne. (Egyébként a vosotroshoz tartozó igealakban nem létezik rendhagyó képzésű ige.) A tiltó felszólító alak viszont minden esetben megegyezik a tú-val használttal, legalábbis a művelt normában, hiszen ezt a kötőmódból kölcsönzik (no estés, no vayas, no seas, no tengas, no digas, no duermas stb.).

A voseo mind a beszélt, mind az írott nyelvben szinte kizárólagos Argentínában, Paraguayban és Uruguayban, a kötetlen nyelvben viszont sokkal több helyen elterjedt (Costa Rica, Nicaragua, Honduras, Kelet-Bolívia stb.). A legtöbb anyanyelvi beszélővel rendelkező három hispán országban, Mexikóban (104 millió), Kolumbiában (45 millió) és Spanyolországban (42 millió) viszont a tuteo az általános (szintén ezt a tegezési módot használja az Egyesült Államok – főleg Kubából és Mexikóból származó – 37 milliós spanyol ajkú „kisebbsége” is).

„Sos una tierra maravillosa y productiva...”
A magázás, hasonlóképpen, ahogy Spanyolországban, Latin-Amerikában is az usted megszólítással történik, az egyes szám harmadik személyű igealakkal (usted canta, come, vive; cante, coma, viva / no cante, no coma, no viva). A többes számban viszont, mint említettem, nyelvtanilag csak „magázó” forma létezik: vagyis az ustedes névmás a többes szám harmadik személyű igealakkal éppúgy jelenti azt, hogy ’Önök/maguk’, mint azt, hogy ’ti’ (ustedes cantan, comen, viven; canten, coman, vivan / no canten, no coman, no vivan). Az egyetlen dolog, amely némiképp megkülönböztetheti többes számban a tegezést és a magázást, az a tárgyesetű névmás használata. Ha ugyanis az ustedes jelentése ’Önök’, akkor Latin-Amerikában tárgyesetben is, nemtől függetlenül, általában a les névmást használják (ez az ún. leísmo de cortesía): les quiero ’szeretem Önöket’ vs. los/las quiero ’szeretlek titeket’. (Ez persze éppúgy igaz az egyes számú magázó usted esetében is, ahogy Spanyolországban.) Az alábbi táblázat a latin-amerikai helyzetet szemlélteti.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A fentiek természetesen az általánosan elterjedt művelt normára vonatkoznak, az egyes nyelvjárásokban és tájszólásokban mindenféle kevert alakok is előfordulhatnak (pl. a tú megszólítás használata a vos-hoz tartozó igealakkal, vagy fordítva; vagy pl. bizonyos helyeken a bizalmas nyelvben egyes számban is az usted megszólítást használják; ugyanígy a tárgyesetben előfordul a magázó formulánál is a lo(s) és a la(s) névmások használata; stb.). Mindezen nyelvjárási jellegzetességek részletes ismertetése meghaladná e téma kereteit, és nem is a spanyolosok összezavarása a célom – nyilván más kérdés, hogy ha valaki arra vállalkozik, hogy egy adott latin-amerikai országban kíván hosszú távon tartózkodni, akkor úgyis rá lesz kényszerülve az ottani nyelvjárás jellegzetességeinek elsajátítására, ami anyanyelvi környezetben sokkal egyszerűbb lesz.

Összefoglalás

A latinban és az óspanyolban még nem létezett magázás, az a tegezés udvarias formáiból alakult ki a 14–16. századra. Spanyolországban hasonló a rendszer, mint a magyarban: egyes és többes számban is megkülönböztetnek tegező és magázó alakokat (tú és usted, ill. vosotros és ustedes), magázásnál a magyarhoz hasonlóan nyelvtanilag harmadik személyű igealakkal (usted canta, ustedes cantan).

Latin-Amerikában egyes számban, nyelvjárástól függően kétféle tegezés létezik, az egyik megegyezik a spanyolországival (tú cantas), a másiknál a régi nyelvi vos megszólítás „királyi többesként” való használata él tovább ’te’ jelentésben a spanyolországi vosotros-szal használt igealak módosult formájával (vosotros cantáis → vos cantás). A tú-val való tegezés spanyol elnevezése hivatalosan tuteo, a vos megszólítás használatáé pedig voseo (mindazonáltal a beszélt nyelvben e fogalmakat nem használják, helyettük az hablar de tú/vos, azaz ’tú-val/vos-szal beszélni’ kifejezés használatos), mely utóbbi a sztenderd nyelvben Argentínában, Paraguayban és Uruguayban használatos. Többes számban a latin-amerikai spanyolban nyelvtanilag csak magázás létezik az ustedes névmással, többes szám harmadik személyű igealakkal, amely ott felvette a bizalmas ’ti’ jelentést is. Az udvarias beszédben az ustedes megszólítással tárgyesetben is a les névmás használatos, ez utalhat ott a „valódi” magázásra. Az alábbi ábrán a spanyolországi és a latin-amerikai rendszer összesítő táblázata látható.

A teljes mérethez kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Nos, bízom benne, hogy ezennel minden érdeklődőnek kielégítő áttekintő képet sikerült nyújtanom a témával kapcsolatban, s a további kérdéseket, észrevételeket, kiegészítéseket, ahogy eddig is, a hozzászólásokban várom.

---

*

A népnyelvben persze léteznek átmeneti vagy kevert típusok is, pl. kijelentő módban a tú-hoz tartozó, felszólító módban a vos-hoz tartozó igealak használatával, de előfordul olyan változat is, ahol a tú névmást használják a vos-hoz tartozó alakokkal. Ezek a kevert típusok leginkább a tuteo és voseo közötti határzónákra jellemzőek.