2012. december 1., szombat

A „visszaható igék”, amelyek nem hatnak vissza...

A spanyolban rengeteg olyan ige van, amelyek a személyes névmás me, te, nos, os és se hangsúlytalan alakjaival ragozódnak. Ezek szótári alakjához, vagyis a főnévi igenevükhöz a se simulószócska kapcsolódik, pl. lavarse ’mosakodni’ (me lavo, te lavas, se lava, nos lavamos stb.) vagy pl. arrepentirse ’megbánni’ (me arrepiento, te arrepientes stb.).

Hagyományosan az ilyen igéket „visszaható igék”-nek (verbos reflexivos), a névmást pedig „visszaható névmás”-nak (pronombre reflexivo) nevezik (amely ugyanúgy lehet részes és tárgyesetű is). De álljunk meg egy kicsit! Mit is jelent az, hogy „visszaható ige”? Olyan, cselekvést kifejező tárgyas ige, amelynek alanya és tárgya megegyezik. Visszaható igeként értelmezhető a példában is szereplő me lavo ’mosakszom’, szó szerint ’megmosom magam’. De lehet-e visszaható a me arrepiento ’megbánom’ ige? Megbánom „magamat”?? – Természetesen nem, hiszen ennek így nincs értelme. Sőt, *arrepentir ige nem is létezik a visszaható névmás nélkül.

Nem véletlenül tettem idézőjelbe, hogy „visszaható ige”: a visszaható alakú névmással ragozott legtöbb igének ugyanis valójában semmi köze a visszaható igékhez. Ezeket az igéket a spanyol akadémiai nyelvtan (NGLE) – a névmás funkciójának megkülönböztetése nélkül – egyszerűen úgy nevezi, hogy verbos pronominales, azaz ’névmással használt igék’ (hívjuk őket röviden pronominális igéknek).

Barco hundiéndose... ¿¿Se hunde a sí mismo?? – Süllyedő hajó... Elsüllyeszti magát??

Ha jól belegondolunk, még az is vitatható, hogy a me lavo igealak tényleg visszaható-e. Ezzel kapcsolatban kétféle értelmezés él: az egyik szerint tárgyas ige, melynek tárgya a cselekvő személy (’megmosom magam’); a másik szerint viszont tárgyatlan, és az alanya inkább elszenvedi a cselekvés hatását (vö. ’mosakszom’). Még érdekesebb a me despierto ’felébredek’: ha azt vesszük, hogy a despertar jelentése ’felébreszt’, akkor nyilvánvaló volna, hogy a despertarse az ’felébreszti magát’, s így lesz ’felébred’ jelentésű. De van annak értelme, hogy valaki „felébreszti magát”? Nem sok, mivel igazából ez inkább történik vele. (Vigyázat! A me lavo las manos ’megmosom a kezem’, se compró un coche ’vett magának egy autót’, se lo comió todo ’mindent megevett’ stb. típusú kifejezésekben sincs pronominális vagy visszaható ige: ezek egyszerű tárgyas mondatok részes esetű visszaható névmással.)

Nyelvtanilag minket mégis az érdekelne, hogy akkor mik is ezek a pronominális igék valojában. Többségében olyan tárgyatlan igékről van szó, amelyek valamilyen (állapot)változást, történést fejeznek ki (persze ez nem jelenti azt, hogy csak pronominális igék fejezhetnek ki ilyesmit). Példaként vizsgáljuk meg a következő mondatokat!
  1. El barco se hundió, pero afortunadamente todos los miembros de la tripulación se salvaron. ’A hajó elsüllyedt, de szerencsére a legénység minden tagja megmenekült.’
  2. No quiero irme. Me estoy muriendo por ti. ’Nem akarok elmenni. Meghalok érted.’
  3. No me arrepiento de lo que dije, era lo que pensaba. ’Nem bánom meg, amit mondtam, az volt, amit gondoltam.’
Az 1. példában szereplő hundirse ’elsüllyed’ és salvarse ’megmenekül’ szenvedő alakú igék, amelyek egy-egy eseményt – történést – írnak le (nincs értelme annak, hogy ’elsüllyeszti magát’, még ha így egyszerűbb is lenne magyarázni). Az ilyen igei szerkezetet nevezik mediális szerkezetnek (voz media) is, amely valahol félúton van a szenvedő és a cselekvő mondatok között.

A tanár úr nagyon szemléletesen bemutatja a videón, hogy mit is jelent a mediális szerkezet...

A 2. esetben az irse ’elmegy’ és a morirse ’meghal’ (amely a morir igével szemben érzelmileg jelöltebb) állapotváltozást fejeznek ki. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy csak a morir használatos, ha a halál erőszakos cselekmény következménye, mint pl. az Un muchacho de catorce años (*se) ha muerto en Pamplona, abatido también por la violencia etarra ’Egy tizennégy éves fiú halt meg Pamplonában, szintén az ETA-erőszak sújtott le rá’ mondatban.

A 3. mondatban a már említett arrepentirse ’megbán’ igét találjuk, melynek vonzata a de elöljárószó. Ennek az igének nincs is névmás nélkül ragozott párja, csak pronominális lehet. Van még néhány ige, amely ugyanígy viselkedik, listájuk megtekinthető az NGLE online változatában ide kattintva.

Példa egy szabályos pronominális ige ragozására a releváns alakokkal (Forrás: El Mexicano)

Egy mondatban összefoglalva tehát a lényeget, a pronominális igék valamilyen eseményt – változást, történést – kifejező, mediális vagy szenvedő mondatban használt tárgyatlan igék, amelyeket a visszaható névmással ragoznak. Eredetük a latinban gyökerezik. A klasszikus latinban a szenvedő igeragozás szintetikus alakokból állt (pl. laudat ’dicsér’ és laudatur ’dicsértetik’, azaz ’dicsérve van’), és természetesen ugyanúgy léteztek olyan igék, amelyeket szenvedőként ragoztak, de jelentésük nem volt az (ezeket nevezi a szakirodalom deponens igéknek). A szenvedő igeragozás viszont az élőbeszédből hamar kiveszett, így a visszaható névmás (, , NŌS, VŌS, ) használata az ige aktív alakjával kiterjedt a szenvedő és mediális jelentések kifejezésére is.

19 megjegyzés

  1. Ezek a visszaható igék, leginkább az 5. esetben, nem inkább a latin deponens igék analógiái, mintsem a passivumé? Na persze nem alaktanilag mondom, csak a "logikájára" gondolok. Nekem pl. az "arrepentirse" és mondjuk a "loquor 3 locutus sum" ebből a szempontból analógok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nehéz lenne válaszolni, mivel az 5. csoportba tartozó legtöbb ige már spanyol fejlemény, belső szóképzés eredménye. Végül is akármi lehet, de nincs jelentősége, mivel névmásnak nincs semmiféle megkülönböztető szerepe, csak úgy van.

      Törlés
  2. Igen, igen, ezért is gondoltam ahogy írtam, mert ahogy az (*arrepentir) ige sem létezik, és az (arrepentirse) igénél a névmásnak semmiféle megkülönböztető szerepe nincs, ugyanúgy pl. a (*horto, hortare, hortavi, hortatum) ige sem létezik, csak a (hortor, hortari, hortatus sum), és itt sincs semmi jelentése a passzívumnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, akkor valószínűleg ezzel analógok a spanyol VP-k is. Az viszont érdekes, hogy a latin deponens igék meg éppen nem VP-k a spanyolban: FABULARI > hablar (és nem *hablarse).

      Törlés
  3. A németben dettó ugyan ez a helyzet: olyan igék visszahatóak, amik valójában semmi visszaható jelentéssel nem rendelkeznek. A nehézség a nyelvben, hogy az arányuk is nagyon nagy a "sich"-es igéknek. Tehát magolni kell rendesen. Mi értelme van, hogy a sich bewerben um+ tárgyeset - pálkyázik vmire ige visszaható. Lehet ez valami indoeurópai sajátosság...

    Jake

    VálaszTörlés
  4. Ejjnye, ennek a macának senki nem segít mosakodni?

    Ezekben a névmással együtt ragozott igékben az a szívás, hogy kezdő nyelvtanulónak bekavarnak az egybeírás miatt. A szótárban nem fogja megtalálni ezeket az névmásos igei alakokat.

    A németben hasonlóképp van. A sich nem csak visszahatás kifejezésére van, hanem csak árnyalja egyes igék jelentését. Szívás, mert magolni kell az igével együtt és rohadt sok ilyen ige van.

    VálaszTörlés
  5. Én inkább olyasmit tudok elképzelni azokban a nyelvekben, ahol hasonló a helyzet, hogy eredetileg valóban visszaható igék voltak (esetleg valamiféle szenvedő jelentést, történést fejeztek ki), aztán a jelentésük megváltozott és így elszakadt a névmás eredeti funkciójától, amely egyszerűen megmaradt, az "igéhez nőtt".

    VálaszTörlés
  6. (Ha az illusztrációidat beraknák a spanyolkönyvekbe, hundertprozentsicher a siker ;) )

    A "dicsérve van" és a "dicsértetik" között szerintem van különbség: az első már egy befejezett, míg az utóbbi még egy folyamatban levő cselekvést ír le. A német pl. a kettőt megkülönbözteti (Vorgangs-, ill. Zustandpassiv), bár szerintem ez abból adódik, hogy, mivel (már, vagy soha se) a német igedők nem fejez ki konkrét befejezett, folyamatos vagy instans állapotokat (relatív igeidők [Plusquamperfekt, „Plusquamplusquamperfekt”, Futur II kivételével]), ezért csak a nyelvtani csoportosítás más.

    Valószínű, hogy van köze a dolognak a latinhoz, azonban van némi különbség, ami a classicus gyakorlatot illeti. Ugyanis a legtöbb esetben a visszaható névmás egyedüli használata inkább jelentésmódosulást ( 3. pont) eredményez (se praebet - bizonyul valaminek, se habet - lenni valahogy, se dat - megnyugszik, apud se est - eszméleténél van), ahol meg valódi reflexiót eredményez (1. pont), ott azt rendszerint mindig passivummal is ki lehet fejezni. A dat. ethicust a latin is használja.

    A VP-k és a latin (semi)deponens igék között van egy különbség. Az álszenvedő igék többségének saját magán kívül is vannak tranzitív vonzatai, teljesen ugyanúgy működnek jelentésükben, mint az aktív igék.

    VálaszTörlés
  7. "(Ha az illusztrációidat beraknák a spanyolkönyvekbe, hundertprozentsicher a siker ;) )"

    Hát igen, de sajnos az eddigi tapasztalataim szerint épp azokat érdekli a legkevésbé ez a blog, akik a spanyollal professzionálisan foglalkoznak, pl. tanítják. (Próbáltam már megkörnyékezni néhány spanyolos oldalt együttműködést ajánlva (köztük a Cervantes Intézettel), de válaszra sem méltatták...

    "A "dicsérve van" és a "dicsértetik" között szerintem van különbség: az első már egy befejezett, míg az utóbbi még egy folyamatban levő cselekvést ír le."

    Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett). Szerintem a szenvedő szerkezet nem feltétlenül jelent befejezettséget, azt a 'van' ige alakja adja meg.

    "A VP-k és a latin (semi)deponens igék között van egy különbség. Az álszenvedő igék többségének saját magán kívül is vannak tranzitív vonzatai, teljesen ugyanúgy működnek jelentésükben, mint az aktív igék."

    Ez érdekes, szerintem ehhez hasonló eredetű a spanyolban az "általános alany": Cuando se tiene razón 'Amikor az embernek igaza van' (szó szerint: 'Amikor birtokoltatik igazat').

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett)."

      Én is így érzem, a dicsérve van lehet ugyanúgy folyamatos, pl.: A kormány a gondok ellenére a mai napig dicsérve van Mexikóban. (bár nem szép a szerkezet, ebből a szempontból ez mellékes)
      Vagy a dicsértetik is lehet befejezett: A kormány a gondok ellenére egészen a ciklus végéig dicsértetett Mexikóban.(a passzívumot pedig a mai magyarban már nem használják, de ez szintén nem fontos a példa szempontjából)
      A lényeg az igeidőn (a "-va/ve + létige" esetében a létige, a passzívum esetében az passzívum igeigeje) és nagymértékben a határozók és egyéb mondatalkotókon van. Ennek oka, hogy a magyar nyelvben alaktanilag nem lehet a perfektivitást vagy a progresszivitást kifejezni, csak mondattanilag.

      "apud se est": itt inkább csak arról van szó, hogy lehet absztaktabb jelentése is egy szerkezetnek, mert egyébként szintaktikailag teljesen általános az eset: "apud + acc. = -nál/nél, többek között(magyarul is mondhatjuk: magánál van), itt a "se" csak a szabályosan hasznélt acc., csak ebben az esetben a visszaható névmás acc.-ja.



      Törlés
    2. Nunca se es demasiado cuidadoso. 'Soha nem vagyunk [az emberek] eléggé óvatosak.' :)

      Törlés
    3. Eso es cierto :)

      Törlés
    4. Nuntiulus Noster (M. P. J.)2012. december 8., szombat 10:11:00 CET

      "Hát igen, de sajnos az eddigi tapasztalataim szerint épp azokat érdekli a legkevésbé ez a blog, akik a spanyollal professzionálisan foglalkoznak, pl. tanítják. (Próbáltam már megkörnyékezni néhány spanyolos oldalt együttműködést ajánlva (köztük a Cervantes Intézettel), de válaszra sem méltatták..."

      Alapjába véve az összes másodlagosan oktatott nyelv hajlamos egyfajta zártságra, vagy sznob elitizmusra. Mondjuk én személy szerint nem értem ezt az elzárkózódást, mert itt rengeteg olyan részletinformáció van, amely az öntanulást segítik. Bár a hazai spanyoloktatás helyzetét még egyszer se vizsgáltam.

      "Én nem érzek ilyen jellegű különbséget a kettő között: nekem a "dicsérve van" = 'dicsérik' (=/= dicsérve volt/lett)."

      Igen-igen, hajlamos vagyok összekeverni a határozott igenevünket a befejezett melléknévi igenévvel. A magyarban ez az igekötőktől függ. Köszönöm mindkettőtöktől a korrekciót.

      Az utolsó bekezdésed célját viszont, Gábor, nem értem, ugyanis tisztában vagyok mind a fenti prepozíció jelentésével, mind a visszaható névmás ragozásával. :) Továbbá, ugyanezt eljátszhatjuk mind a három másik példával, ugyanis a latinnak nincsenek visszaható igéi (olyan igék, amelyeket csakis kizárólag visszaható névmással lehetne használni), hanem csak álszenvedői igéi vannak, amelyeknek a tranzitív vonzata nem feltétlenül önmaga, hanem lehet bármi (hortatur socios, paribusque accingitur armis: Aeineis 6, 184; buzdította társait, s magára öltötte a megfelelő fegyvereket.). Én csak arra akartam rámutatni, hogy a visszaható névmás során jelentésmódosulás, vagy árnyalat következik be.

      Törlés
    5. "Én csak arra akartam rámutatni, hogy a visszaható névmás során jelentésmódosulás, vagy árnyalat következik be."

      Na igen, az alma nem esik messze a fájától. :)

      Törlés
  8. Nemrég találtam rá az oldalra és abszolút hiánypótló. A legtöbb spanyoltanulással foglalkozó weboldal és sok könyv is csak példamondatokat mutat be, a miértet nem fejti ki. Én most frissítem fel régen elfeledett spanyol tudásom és éppen a "visszaható" igéket nézem át. A decir és decirse között értem a különbséget. Az utóbbival kapcsolatban merült fel bennem a kérdés, hogy mi a helyzet az általános alany esetében. Cómo dices = hogy mondod te Cómo se dice en espanol = általánosságban hogy mondják spanyolul (nem egy konkrét személy hogy mondja) Milyen igéknél fordul elő hasonló alkalmazás? Valamint a parecer/parecerse is egy kicsit bonyolultnak tűnik. Mikor melyiket kell használni? Köszönöm. Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anna!

      Az ún. „általános alany” eléggé szerencsétlen és megtévesztő magyar elnevezés az oktatási gyakorlatban a szenvedő igeragozásra. A se ugyanis semmiféle alanyt nem jelöl, hanem egyszerűen a passzivitást jelzi harmadik személyben. A konkrét kérdésedre válaszolva tehát ez bármelyik igével lehetséges: a se dice szó szerint ’mondatik’: ¿Cómo se dice en español...? = ’Hogy mondatik spanyolul az, hogy...?’. Se vende(n) libros „Könyvek eladók”, szó szerint: ’Könyvek eladatnak’. Az ilyen esetekben az igét nem kötelező többes számban egyeztetni, de a lényeg az, hogy ez ebből a szenvedő ragozásból alakult ki.

      Ami a másik kérdésed illeti, a parecer jelentése ’tűnik, látszik’, a parcerse (a) pedig ’hasonlít’ valamihez. Pareces cansado/a ’Fáradtnak tűnsz’; El español se parece mucho al italiano ’A spanyol nagyon hasonlít az olaszhoz’.

      Remélem, tudtam segíteni.

      Törlés
    2. Igen, nagyon szépen köszönöm!

      Törlés
  9. Remek írás és mélyreható! Köszönöm!!! Azt hiszem,tanításnál is alkalmazni fogom. :)

    VálaszTörlés

Hozzászólás írásához regisztráció nem szükséges. Kérjük, hogy ne írj névtelenül, válaszd a Név/URL-cím profilt tetszőleges becenév megadásához (az URL-cím kitöltése nem kötelező). A komment beküldéséhez a harmadik féltől származó cookie-k engedélyezése szükséges!