A spanyol elöljárószók

Ante el Congreso de los Diputados (Forrás: Wikimedia Commons)

Három elöljáróról már volt szó két korábbi témában, de most megnézzük a többit is. Bevezetésként próbáljuk meghatározni, mit is nevezünk elöljárónak (elöljárószónak). Ez a kategória főleg az indoeurópai és az afroázsiai nyelvek jellemzője, s olyan szócskát jelent, amely egy adott szerkezet (szó vagy kifejezés) elején állva annak valamilyen mondattani esetét – általában határozófélét – fejezi ki.

A magyarban és számos más agglutináló nyelvben ugyanezt a funkciót toldalékok (ragok), illetve a névutók látják el. Mint érdekesség említendő, hogy általában azokban a nyelvekben vannak elöljárószók, amelyekben – természetes szórendnél – a mondat „feje” (központi eleme, vagyis az állítmány/ige) is meg szokta előzni a bővítményeit, míg az olyan nyelvekben, ahol ez a mondat végén áll, ott inkább névutókat, toldalékokat használnak (a magyarban a toldalékok is régi névutókból alakultak ki).

A spanyol grammatikusok között soha nem volt teljes az egyetértés abban, hogy pontosan hány elöljárószó (preposición, -ones; f.) van, de az alábbiakat tekinthetjük biztosan annak, és ezekkel is találkozhatunk a leggyakrabban:

a, ante, bajo, con, contra, de, desde, durante, en, entre, hacia, hasta, mediante, para, por, según, sin, sobre, tras.

Az új akadémiai spanyol nyelvtan (Nueva gramática de la lengua española) a fentieken kívül idesorolja még a ma már nem használt cabe (< cabo de) ’mellett’, illetve a néhány rögzült kifejezésben még fellelhető so (< lat. SŬB) ’alatt’, továbbá a csak speciális kontextusokban előforduló versus ’ellen’ és vía ’keresztül, útján’ alakokat is. Az elöljárószók általában – a határozókkal ellentétben – hangsúlytalanok, kivétel a según és a vía. Lássuk őket egyenként (zárójelben az etimológia szerepel).

• a (lat. AD). Kifejez minden olyan viszonyt, amely valamilyen célt, közelítést, vagy a cselekvés címzettjét jelöli, így pl. ’-hoz, -hez, -höz – helynévvel -ba, -be / -ra, -re –, -ig, -nál, -nél, a részes eset jeleként -nak, -nek stb. (ellentétje a de), továbbá ’-kor’; személyek, fogalmak esetén a tárgyesetet is jelöli. Például: voy a casa ’megyek haza’, viene a verme ’eljön meglátogatni engem’, (felszólításként) ¡A dormir! ’Alvásra fel!’, de lunes a viernes ’hétfőtől péntekig’, a las seis (horas) ’hat órakor’, a ti ’neked, téged’. Bizonyos főnevekkel, illetve igékkel eszköz-, mód- vagy állandó határozót jelöl: a pie ’gyalog’, a caballo ’lovon’, condenar a muerte ’halálra ítél’, jugar al tenis ’teniszezik’ stb. Egyes igékkel (mint pedir, preguntar stb.) ’tőle’: Se lo pedí a Pedro ’Elkértem Pétertől’. Összevont alak: a + el = al; ennek jelentése főnévi igenévvel (a jelzett cselekvés/történés) ’idején, -kor’, pl. al salir el sol ’napfelkeltekor’, al ser necesario ’szükség esetén’.
• ante (lat. ANTE). Helyben vagy átvitt értelemben ’előtt’, illetve ’jelenlétében’; pl. ante consonante ’mássalhangzó előtt’, ante el edificio ’az épület előtt’, ante el parlamento ’az országgyűlés előtt’, ante la crisis ’a válság jelenlétében’, ante ti ’előtted, jelenlétedben’.
• bajo (lat. *BASSIU [bassus, -um]). Helyben, illetve átvitt értelemben ’alatt’; pl. bajo dominio romano ’római uralom alatt’, bajo estas condiciones ’e feltételek alatt/mellett’.
• con (lat. CŬM). Eszköz- vagy társhatározó (valamint átvitt értelemben is): ’-val, -vel’; pl. con la mano ’kézzel’, con música ’zenével’. Egyes igékkel, átvitt értelemben ’-hoz, -hez, -höz’: regresamos con ustedes ’visszatérünk Önökhöz’ (pl. tévéműsorban). Rendhagyó összevont alakok (a személyes névmás elöljárós esetével): con + mí = conmigo (< lat. CŬM MĒCUM) ’velem/magammal’, con + ti = contigo (< lat. CŬM TĒCUM) ’veled/magaddal’, con + sí = consigo (lat. CŬM SĒCUM) ’saját magával/magukkal’.
• contra (lat. CŎNTRA). ’Ellen, ellenében, szemben’ (átvitt értelemben is); pl. contra ti ’ellened’, contra viento ’széllel szemben’, contra reloj ’időre’ (’óra ellen’). Gyakran az en contra de kifejezéssel is használják.
• de (lat. DĒ). Kifejez minden olyan esetet, amely valaminek a forrását jelöli (az a ellentétje), azaz: ’-ból, -ből, -ról, -ről, -tól, -től’, valamint a birtokos eset jele; pl. es de madera ’fából van’, viene de Argentina ’Argentínából jön’, de eso no se habla ’erről~arról nem beszélnek’, de Madrid a Toledo ’Madridtól Toledóig’, la ciudad de Nueva York ’New York városa’, la casa de mi padre ’az apám háza’. Különféle kifejezésekben módhatározó, illetve időszakra, korszakra utaló főnevekkel időhatározó; pl. de pie ’állva’, de tal manera ’oly módon’, de negro ’feketében’, de noche y de día ’éjjel-nappal’, de madrugada ’hajnalban’, de niña ’kislányként’. Összevont alak: de + el = del.
• desde (lat. DĒ EXDĒ). Helyben és időben: ’-ból/-ról, -ből/-ről, -tól, -től (kezdve), óta’ (ugyanazt fejezi ki, mint a de, csak precízebben; ellentétje az hasta): desde aquí ’innentől’, desde las tres (horas) ’három órától’, te llamo desde Hungría ’Magyarországról hívlak’.
• durante (a durar folyamatos melléknévi igeneve). Időben: ’alatt, folyamán, közben’; pl. durante los días de invierno ’a téli napok alatt’.
• en (lat. ĬN). Térben vagy időben ’-ban, -ben, -on, -en, -ön’ (átvitt értelemben is), illetve bizonyos, mozgást kifejező igékkel ’-ba, -be (zárt térbe), -ra, -re’; pl. en la casa ’a házban’, en la mesa ’az asztalon’, en primavera ’tavasszal’, en este momento ’ebben a pillanatban’, no creo en Dios ’nem hiszek Istenben’, entrar en la casa ’belépni a házba’, ponlo en la mesa ’tedd az asztalra’.
• entre (lat. ĬNTER). Helyben, időben vagy átvitt értelemben ’között, közepette’: pl. entre dos muros ’két fal között’, entre la lluvia ’az esőben (közepette)’, entre las dos y las cuatro ’kettő és négy [óra] között’, entre sí ’egymás közt’. Ha több személyes névmás követi, azok alanyesetben állnak: entre tú y yo ’közted és köztem’.
• hacia (régen faze a, lat. FACĬE AD). Helyben, időben (átvitt értelemben is): ’felé’; pl. hacia la ciudad ’a város felé’, hacia mí ’felém’, hacia las doce ’12 óra felé’. (Nem tévesztendő össze az hacía szóval, az hacer ige egyes szám első vagy harmadik személyű imperfecto de indicativo alakjával.)
• hasta (régen fasta, eredete vitatott). Helyben vagy időben ’-ig’ (ugyanazt fejezi ki, mint az a, csak pontosabban; ellentétje a desde); pl. hasta aquí ’idáig’, hasta ahora ’mostanáig’. Időhatárózóval vagy időhatározói kifejezéssel állva ’az addigi viszontlátásra’ jelentésű elköszönési szófordulatot alkotja: ¡Hasta mañana! ’A holnapi viszontlátásra!’, ¡Hasta pronto! ’Viszlát legközelebb!’, ¡Hasta el próximo lunes! ’Viszlát következő hétfőig!’, ¡Hasta luego! ’Viszontlátásra!’. Határozóként, alanyesettel ’még, sőt’: pl. hasta tú lo sabes ’még te is tudod’.
• mediante (a mediar folyamatos melléknévi igeneve). Módhatározó: ’által, folytán, révén, útján’ (= por medio de); pl. mediante la utilización de nuevas tecnologías ’új technológiák alkalmazása révén’.
• para (< por + a). Célhatározó: ’-nak, -nek a részére, számára, (helyben) -ba, -be (= a), felé, irányába (= hacia), (időben) -ra, -re’, illetve főnévi igenévvel a „mi célból?” kérdésre felel; pl. esto es para ti ’ez itt a tied’, Pedro se va para España ’Péter Spanyolországba megy’, para la próxima semana ’a következő hétre’, ¿Qué hago para poder verlo? ’Mit tegyek [a célból], hogy láthassam?’ stb. (Lásd részletesen itt.)
• por (lat. PRŌ). Hely-, idő-, mód- és okhatározó: ’át, keresztül, környékén, táján’, illetve ’által, ért, helyett, miatt, révén, útján’; pl. pasar por el parque ’átmegy a parkon (keresztül)’; mirar por la ventana ’kinéz az ablakon (keresztül)’, por ahí ’arrafelé, a környéken’, por agosto ’augusztus táján’, por su culpa ’az ő bűne miatt’, por cinco días ’öt napig/napra’, tres por seis ’háromszor hat’ stb. (Lásd részletesen itt.)
• según (lat. SECŬN[DUM]). ’Szerint, miszerint’, illetve ’ahogy, mint’. Rendhagyó: a személyes névmás alanyesetével áll, s megenged ragozott igealakot is (ez esetben már nem elöljáró-, hanem vonatkozó határozószó); pl. según yo ’szerintem’, según tú ’szerinted’, según dicen ’ahogy/mint mondják’.
• sin (lat. SĬNE). A con ellentétje: ’nélkül’, ill. ’anélkül, hogy’; pl. sin ti ’nélküled’, sin problemas ’gond nélkül’, amar sin ser amado ’szeretni anélkül, hogy viszontszeretnének’.
• sobre (lat. SŬPER). Térben, illetve átvitt értelemben: ’felett; -ról, -ről (= de); -on, -en, -ön, -ra, -re (= en); pl. sobre el mar ’a tenger felett’, sobre todo ’mindenekfelett’, habló sobre la película ’a filmről beszélt’, sobre la mesa ’az asztalon’ vagy ’az asztal felett’, illetve ponlo sobre la mesa ’tedd az asztalra’. Valamilyen mennyiséggel: ’körül(belül)’, pl. sobre las diez ’tíz óra körül’, tengo sobre mil euros ’körülbelül 1000 euróm van’.
• tras (lat. TRANS). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’mögött, után; pl. tras la puerta ’az ajtó mögött’, uno tras otro ’egyik a másik után (egymás után)’, día tras día ’nap nap után (napról napra)’, tras una larga enfermedad ’hosszú betegség után’.
• versus (lat. versus, művelt úton). Főleg tudományok és a sajtó nyelvében, dolgok összehasonlításánál: ’ellen, szemben’ (= contra, frente a), pl. sentimiento versus razón ’érzelem az értelemmel szemben’. Rövidítése vs.
• vía (lat. via, művelt úton). Valamilyen helyen ’át, keresztül’, annak ’érintésével’, illetve (átvitt értelemben) ’útján’ (= por); pl. He venido vía París ’Párizson keresztül jöttem’, vía satélite ’műholdon keresztül (műhold útján)’.

Hagyományosan szintén elöljárószóknak számítottak az excepto, menos, salvo ’kivéve, kivételével’ szavak, a modern nyelvtan azonban ezeket inkább kötőszóknak tekinti.

A helyhatározói elöljárószók jelentésének szemléltetése (Forrás: El Mexicano)

A spanyolban a fentieken kívül számos olyan, elöljárói szerepet betöltő – a magyarban valamely névutónak megfelelő – szószerkezet létezik, amely többnyire egy határozószó és egy elöljárószó (általában a de vagy az a) kapcsolatából áll. Ezeket a spanyol nyelvtan elöljárós kifejezéseknek (locuciones preposicionales) nevezi (a magyar gyakorlatban szokás „összetett elöljárószók”-nak is hívni), és jelentésük behatároltabb, mint az elöljárószóké. A leggyakoribbak az alábbiak.

• acerca de (lat. AD CĬRCA). Átvitt értelemben ’-ról, -ről’ (= de, sobre); pl. No hablaron acerca de esto ’Nem beszéltek erről’.
• antes (de) (< ante + analógiás -s, vö. tras, después stb.). Időben: ’előtte’; pl. antes del amanecer ’hajnalodás előtt’.
• a través de (lat. TRANSVERSU). Átvitt értelemben: ’át, keresztül’; pl. a través del universo ’a világegyetemen át’.
• cerca (de) (lat. CĬRCA.). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’közel(ében), mellett’; pl. cerca de mí ’közel hozzám, a közelemben, mellettem’.
• conforme (a) (lat. abl. CONFORME). ’Szerint, megfelelően’ (= según); pl. conforme a la regla ’a szabálynak megfelelően’, conforme nos dicen ’miszerint mondják nekünk’.
• debajo (de) (< de bajo). Helyben: ’alatt’ (= bajo); pl. debajo de la cama ’az ágy alatt’.
• delante (de) (rég. denante, lat. DE IN ANTE). Helyben és átvitt értelemben: ’előtt’ (= ante), pl. delante de la casa ’a ház előtt’.
• dentro (de) (lat. DĒ ĬNTRO). Térben, időben és átvitt értelemben: ’belül, benn’; pl. dentro de la casa ’benn a házban’, dentro de tres minutos ’három percen belül’, dentro de ti ’benned’.
• después (de) (lat. DĒ EX PŎST). Időben: ’után’; pl. después de la guerra ’a háború után’.
• detrás (de) (< de tras). Helyben ’mögött’; pl. detrás de ti ’mögötted’.
• encima (de) (< en cima, lat. CȲMA < gör.). Helyben és átvitt értelemben: ’felett, -on, -en, -ön, rajta’ (= sobre); pl. encima del monte ’a hegy felett’, encima del armario ’a szekrény tetején’.
• enfrente (de) (< en frente). Helyben: ’szemben’; pl. enfrente de la puerta ’az ajtóval szemben’, enfrente de mí ’velem szemben’.
• frente (a) (rég. fruente, lat. FRŎNTE). Helyben, inkább átvitt értelemben: ’szemben’; pl. frente a frente ’szemtől szemben’, frente a la crisis económica ’a gazdasági válsággal szemben’.
• fuera (de) (lat. FŎRAS). Helyben, valamint átvitt jelentésben: ’kívül’; pl. fuera de la oficina ’az irodán kívül’, fuera de nosotros ’rajtunk kívül’.
• junto (a, con) (lat. IUNCTU). Junto a: helyben és átvitt értelemben ’közelében, mellett’; pl. junto al mar ’a tenger mellett’, junto a ti ’a közeledben, melletted’. Junto con: ’-val, -vel együtt’; pl. junto con él ’vele együtt’.
• al lado (de) (lat. LATU). Helyben vagy átvitt értelemben: ’mellette, oldalán’; pl. al lado del sofá ’a kanapé mellett’, a mi lado ’mellettem’. De al lado: ’szomszéd(os)’; pl. la casa de al lado ’a szomszéd ház’.
• lejos (de) (lat. LAXIUS). Helyben, illetve átvitt értelemben: ’messze, távol’; pl. lejos de aquí ’messze innen’, lejos de ti ’távol tőled’.

A fenti elöljárós kifejezések alaptagjai – az acerca és través kivételével – természetesen önmagukban is értelmes határozószók: antes ’előbb’, cerca 'közel’, debajo ’alul’, delante ’elöl’, dentro ’belül, bent’, después ’később, múlva’, detrás ’hátul, mögötte’, encima ’felül’, (en)frente ’szembe(n)’, fuera ’kívül, kint’, junto ’egybe, együttesen’, lejos ’távol, messze’; illetve főnév a lado ’oldal’ és melléknév a conforme ’[vminek] megfelelő’. Az acerca és a través önállóan nem használatosak, csak ezekben az elöljárós kifejezésekben fordulnak elő.