Az angol és a
perzsa kivételével a legtöbb
indoeurópai nyelvben, így az
újlatin nyelvekben is, a főnevek rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal, amelyet
nyelvtani nemnek hívunk. A konzervatívabb indoeurópai nyelvekben, mint a szláv nyelvek, a német, a latin vagy a görög, három (hím-, nő- és semleges-) nem van. Azonban az újlatin nyelvek többségében, így a spanyolban is csak hím- és nőneműek lehetnek eredendően a főnevek – a semlegesnemet csupán a névmások és a határozott névelő őrizte meg. Az utóbbi melléknevekből elvont fogalmakat jelölő semlegesnemű főnevek alkotására használatos (pl.
lo bueno ’a jó’,
lo malo ’a rossz’,
lo imposible ’a lehetetlen’ stb.), amellyel
külön cikkben foglalkoztunk.
Mivel a magyarban a nyelvtani nem ismeretlen, a nyelvtanulók sokat bajlódnak azzal, hogy vajon miből lehet megállapítani egy spanyol főnév nemét
(género). A kezdőknek éppen ezért a határozott névelővel együtt szokták a főneveket tanítani, amely a legtöbb esetben utal a nyelvtani nemükre is
(el libro, la casa). Nem biztos azonban, hogy ez a legjobb módszer. Egyrészt, azt a hamis látszatot kelti, hogy a spanyol főneveket mindig a határozott névelővel kell használni, ami természetesen nem igaz. Másrészt félrevezető is lehet például olyan főnevek esetében, mint az
el agua, el alma, el hacha, amelyek mind nőneműek – mivel azt már általában sajnos nem tanítják meg, hogy a
hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt a la névelő is – eufonikus és nyelvtörténeti okokból – el alakot vesz fel.
 |
| A nyelvtani nemeknek kezdetben semmi közük nem volt a természetes nemekhez, csupán névszótípusokat jelöltek. Az egyes névszótípusok és az élőlények biológiai neme közötti összefüggés később alakult ki analógiás társítással: voltak jellegzetes végződések, melyek jelentése sokszor a természetes nemhez is kapcsolódott, majd ennek mintájára idővel a biológiai nemet kezdték el jelölni akkor is, amikor eredetileg nem utaltak arra. |
Aggodalomra persze semmi ok, hiszen a spanyolban – például a némettel ellentétben – sok esetben a
jelentés és a
végződés is utal a főnév nemére (ami természetesen
nem azt jelenti, hogy egy főnév a végződése miatt lesz hím- vagy nőnemű), és szerencsére viszonylag kevés a kivétel.
Hogyan állapítsam meg egy spanyol főnév nemét?
A legfontosabb alapszabály, amely valamelyest megkönnyíti dolgunkat, hogy a spanyol főneveknél az „alapértelmezett” – szaknyelven a „nem jelölt” – nyelvtani nem a hímnem, vagyis egyszerűen fogalmazva
minden főnév hímnemű, amelyik (valamiért) nem nőnemű. Ez azt is jelenti, hogy a nem szerint vegyes társaságra vagy dolgok összességére is hímnemű többes számmal kell utalni, míg a nőnemű többes szám kizárólag nők vagy nőnemű főnevekkel jelölt dolgok csoportjára utalhat. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – lássunk néhány fogódzót a spanyol főnevek nemének megállapításához.
Jelentésük alapján hímneműek
- a férfit, férfifoglalkozást, hím állatot jelölő főnevek: el hombre ’a férfi’, el padre ’az apa’, el cura ’a pap’, el periodista ’az újságíró’, el toro ’a bika’, el león ’a (hím) oroszlán’;
- a folyók, tavak, tengerek, óceánok, völgyek, vulkánok nevei: el [río] Amazonas, el [río] Titicaca, el [mar] Mediterráneo, el [océano] Pacífico, el [volcán] Vesubio;
- a hét napjai, a hónapok, égtájak, színek nevei: lunes ’hétfő’ (ne feledjük, hogy a hét napjai határozott névelővel határozói esetűek, tehát pl. az el lunes jelentése ’hétfőn’!), diciembre ’december’, el Norte ’Észak’, el [color] naranja ’a narancssárga’.
Végződésük szerint hímneműek
- a legtöbb esetben az -o végződésűek: el oro ’az arany’, el mundo ’a világ’ stb.;
- a legtöbb -ma és -ta végződésű, művelt eredetű görög jövevényszó: el problema ’a probléma’, el panorama ’a panoráma’, el planeta ’a bolygó’.
A legfontosabb kivétel a
la mano ’a kéz’, amely nőnemű. Sokan idesorolják még az olyan szavakat, mint
la foto ’a fénykép’,
la moto ’a motorkerékpár’ vagy
la radio ’a rádió’, ezek azonban nem valódi kivételek, hanem „szabályos” nőnemű összetett főnevek rövidült (becenévszerű) alakjai:
la fotografía, la motocicleta, la radiodifusión.
 |
| Un león esperando... / Egy hím oroszlán várakozik... (Forráskép: Wikimedia Commons, CC) |
Jelentésük alapján nőneműek
- a nőt, női foglalkozást, nőstény állatot jelölő főnevek: la mujer ’a nő’, la madre ’az anya’, la modelo ’a (fotó)modell’, la actriz ’a színésznő’, la vaca ’a tehén’, la yegua ’a kanca’;
- a betűk nevei: la [letra] a, la efe, la hache, la cu, la alfa, la gamma, la épsilon, la ro;
- a szigetek, az utak és autópályák nevei: las [islas] Baleares, las Canarias, la Panamericana, la Nacional IV.
Végződésük szerint nőneműek
- a -ción, -sión, -xión, -gión, -dad, -tad, -tud végű főnevek kivétel nélkül: la canción ’a dal’, la pasión ’a szenvedély’, la conexión ’a kapcsolat’, la región ’a térség’, la soledad ’a magány’, la libertad ’a szabadság’, la juventud ’az ifjúság’;
- a melléknévből képzett -ez, -eza végű fogalmak: la niñez ’a gyermekkor’, la vejez ’az időskor’, la estupidez ’a hülyeség’, la belleza ’a szépség’, la torpeza ’az ügyetlenség’;
- a gyulladásos betegségeket jelölő, művelt eredetű -itis végű főnevek: la otitis ’a fülgyulladás’, la amigdalitis ’a mandulagyulladás’;
- a fentieken túl általában az -a végű főnevek. A legfontosabb kivételek: el día ’a nap’, el mapa ’a térkép’ (valójában csak félig kivétel, mert a mapamundi ’világtérkép’ rövidüléséből jön).
Sajnos az összes többi esetben – pl. az
-e vagy mássalhangzó végződésű főneveknél – a főnevet a nemével együtt kell megtanulni. Bizonyára lehetne még nagy általánosságokat mondani, hogy pl. a legtöbb, mássalhangzóra vagy hangsúlyos magánhangzóra végződő főnév is hímnemű, de nincs sok értelme: egyrészt, mert mindig akadhatnak – akár gyakran használt – kivételek (továbbá nincs olyan ember, aki egy nyelv összes szavát ismerné), másrészt egy kezdő nyelvtanuló számára az „általában így vagy úgy”, eléggé „nesze semmi, fogd meg jól” információ, tehát mindenképpen elkerülhetetlen a szótár használata, amennyiben nem ismerjük vagy nem vagyunk biztosak egy-egy főnév nemében, legyen bármi is a végződése.
Az egynyelvű értelmező szótárak (például a
DRAE) minden esetben feltüntetik a főnevek nemét
(s. m. [sustantivo masculino] és
s. f. [sustantivo femenino], illetve – régebbi kiadású szótárakban –
amb. [nombre ambiguo] ’kétnemű’ és
com. [nombre común] ’köznemű’ jelzéssel – az utóbbi kettő magyarázatát lásd később a cikkben!), a kétnyelvű, spanyol–magyar szótárak is csak az
-o végződésű hímnemű és az
-a végű nőnemű főnevek nemét nem jelölik.
A kétnemű és a jelentéstől függően hím- vagy nőnemű főnevek
A spanyolban van néhány olyan főnév is, amely
kétnemű (ambiguo), vagyis használható hím- és nőnemben egyaránt.
* Ilyenből azonban nem sok van, és a köznyelvben jellemzően ezeket is csak az egyik nemben használják: pl.
el (~ la) mar ’a tenger’ (nőnemben inkább költői vagy népies),
el (~ la) canal ’a csatorna’,
el (~ la) calor ’a hőség’ (nőnemben tájszólási),
el ~ la Internet ’az internet’. Egy speciális eset az
arte ’művészet’ főnév, amely egyes számban hímnemű, többes számban pedig általában nőnemű (pl.
arte abstracto ’absztrakt művészet’,
bellas artes ’szépművészet’).
Szintén van egy pár olyan főnév, amelynek jelentésétől függ, hogy hím- vagy nőnemű-e. Ezek valójában nem kétneműek, mivel nem használhatóak megkötés nélkül bármelyik nemben, hanem inkább azonos alakú, de eltérő (jelentésű) főnevek. Ilyenek például az
el capital ’a tőke’ és
la capital ’a főváros’ vagy például
el radio ’a sugár’ [geometriában] és
la radio ’a rádió (adás, műsor)’
[=radiodifusión].
A foglalkozást és a származást jelentő főnevek
E főnevek lehetnek egyalakúak és kétalakúak. Az
egyalakú foglalkozásnevek, mint például az
-ista, -nte végződésűek, természetesen mindig olyan neműek, amilyen nemű személyre utalnak. A spanyol szakirodalom ezeket „
köznemű”-eknek – pontosabban
közös alakúaknak
(nombre común en cuanto al género) – nevezi.
* Az ilyen főnevek nemét a névelő/determináns (valamint a vele egyeztetett kétalakú melléknév) jelölheti:
el/la periodista ’az újságíró/-nő’,
el/la cantante ’az énekes/-nő’,
el/la modelo ’a férfi/női modell’. Hasonlóan viselkednek az egyalakú, származást jelentő, főnévként használt melléknevek is:
el/la canadiense ’a kanadai férfi/nő’,
el/la lucense ’a lugói férfi/nő’.
A
kétalakú, foglalkozásra vagy származásra utaló főneveknek hím- és nőnemben eltérő az alakjuk. A legegyszerűbb eset, amikor a hímnemű alak
-o vagy mássalhangzó végződésű, a nőnemű pedig
-a végződést kap:
el camarero / la camarera ’a pincér/-nő’,
el director / la directora ’az igazgató/-nő’,
el mexicano / la mexicana ’a mexikói férfi/nő’,
el español / la española ’a spanyol férfi/nő’. Más foglalkozások esetén a nőnemű végződés kicsit bonyolultabb:
el rey / la reina ’a király/-nő’,
el príncipe / la princesa ’a herceg/-nő’,
el poeta / la poetisa ’a költő/-nő’,
el emperador / la emperatriz ’a császár/-nő’. Néhány foglalkozásnév nőnemű alakjának használata opcionális, vagyis ezek egyalakúakként is használatosak:
el/la poeta (la poetisa) ’a költő/-nő’,
el/la presidente (la presidenta) ’az elnök/-nő’. Az alábbi táblázatban láthatjuk összefoglalva a kétalakú foglalkozásnevek lehetséges végződéseit.
 |
| A nagyításhoz kattints a képre! (Forrás: El Mexicano) |
Az élőlényeket jelölő egyalakú főnevek és gyűjtőfogalmak
Az emberekre és állatokra utaló főnevek egy csoportját alkotják az olyan gyűjtőnevek, amelyek neme nincs összefüggésben az élőlény biológiai nemével (spanyolul ezek az ún.
sustantivos epicenos): pl.
la persona ’a személy’,
la víctima ’az áldozat’,
el bebé ’a csecsemő’,
el lince ’a hiúz’,
la pantera ’a párduc’. Ilyen esetben, ha szükséges az élőlény nemét jelezni, körülírást alkalmazunk: pl.
pantera macho ’hím párduc’,
lince hembra ’nőstény hiúz’,
persona masculina ’hímnemű személy’.
A tulajdonnevek, valamint az idegen főnevek neme
Az
ország- és városnevek esetében leginkább a végződés a meghatározó: amennyiben ez hangsúlytalan
-a, akkor nőnemű lesz, minden más esetben inkább hímnemű (bár sok az ingadozás):
la España medieval ’a középkori Spanyolország’,
el Perú ’Peru’,
el Toledo antiguo ~ la [ciudad de] Toledo antigua ’a régi Toledo’. (Mint az utóbbi példa is mutatja, a városneveknél az is számít, hogy a beszélő összekapcsolja-e azt a ’város’ jelentésű nőnemű
ciudad főnévvel: ez esetben nőnemben fog a városra utalni.) A többtagú városnevekre – mint pl.
Buenos Aires,
Nueva York stb. – is ugyanez igaz, amelyek ez esetben rögzült kifejezésként viselkednek, függetlenül a névszói szerkezet eredeti nemétől: pl. a
todo Nueva York valamivel gyakoribb, mint a
toda Nueva York.
A
személynevek és az állatok tulajdonnevei természetesen a jelölt személy/állat biológiai nemével egyeznek meg.
Egyéb tulajdonnevek felvehetik annak a főnévnek a nemét, amely a jelentéskategóriájukra utal (ezt a szakirodalomban hiperonimának, ’fölérendelt főnév’-nek – spanyolul
hiperónimo – hívják), ha van ilyen (pl. a szigetek neveinél a ’sziget’ jelentésű
isla főnév), de ez nem törvényszerű (lásd pl.
el Billboard ’a Billboard [zenei magazin]’, pedig a
revista ’magazin’ főnév nőnemű). Vagyis alapvetően itt is az a szabály érvényesül, hogy a tulajdonnevek általában hímneműek, hacsak nincs valamilyen erős késztetés arra, hogy nőneműek legyenek (pl. hangsúlytalan -
a végződés). Ugyanez érvényes a nem latin-görög vagy újlatin eredetű, újonnan átvett idegen főnevekre is, bár az akadémiai-nyelvművelői ajánlás adott szó esetében eltérhet a beszélt nyelvi szokástól.
 |
| Un tigre (¿o una tigresa?) y una chica / Egy tigris (vagy tigrislány?) és egy lány |
Összefoglalás
A spanyol főnevek hím- és nőneműek lehetnek. A férfiakra, hím állatokra utaló főnevek és a természetes vizek, vulkánok, napok, hónapok, égtájak, színek nevei mindig hímneműek; a nőkre, nőstény állatokra utaló főnevek, valamint a betűk és a szigetek nevei mindig nőneműek. A hímnemet gyakran az
-o, a nőnemet általában az
-a végződés jelöli, de kivétel nélkül mindig nőneműek az
-eza, -icie, -ción, -sión, -xión, -gión, -dad, -tad, -tud, -umbre végű fogalmak.
A foglalkozást, származást jelentő főnevek lehetnek egyalakúak – ilyenkor determinánsuk vagy jelzőjük jelöli csak a nemüket – és kétalakúak, azaz hím- és nőnemben eltérőek. Bizonyos, embereket és állatokat jelölő főnevek, gyűjtőnevek neme nem utal a biológiai nemükre.
Az ország- és városnevek hangsúlytalan
-a végződés esetén nőneműek, más végződésnél az országnevek hímneműek, a városnevek pedig használhatóak hím- és nőnemben is, de a hímnem az elterjedtebb. Az egyéb tulajdonnevek, valamint az idegen főnevek felvehetik a jelentéskategóriájukat jelölő főnév (hiperonima) nemét, de általában szintén hímneműek. Az utóbbiak esetében ingadozás figyelhető meg, és a nyelvművelői ajánlások is eltérhetnek a beszélt nyelvi szokásoktól.
 |
| A spanyol főnevek csoportosítása nemük szerint (Forrás: El Mexicano) |
Ne felejtsük el, hogy a
mellékneveket, névelőket, névmásokat nemben és számban mindig egyeztetni kell azzal a főnévvel, amelyre utalnak!
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
| * | A Spanyol Királyi Akadémia szótárai a kétnemű főneveket amb., a közneműeket com. rövidítéssel jelölték. A DRAE 23. (2014) kiadása már nem alkalmazza ezeket a rövidítéseket, hanem a kétnemű főnevekre az m. o f. (hím- vagy nőnemű), a közneműekre pedig az m. y f. (hím- és nőnemű) jelölést használja. |
Szerintem meg igenis sokat segít az a szabály, hogy a mássalhangzóra és a hangsúlyos magánhangzóra végződő főnevek túlnyomó része himnemű. Nem értelmetlen.
VálaszTörlésIlletve nem értek egyet a névelőtanulási tanáccsal sem. Szerintem igenis együtt kell megtanulni, hogy beszéd közben ne kelljen rajta gondolkozni és kikövetkeztetni. Az megint más, hogy van, amikor nem tesszük ki.
Az viszont jó gondolat, hogy ha nem tudjuk eldönteni a névelőt, akkor érdemesebb az alapértelmezett hímnemmel próbálkozni. Statisztikailag jobb lesz vele a találati arányunk. Ez németben is így van, mikor nincs kizáró alaktani ok, vagy biológiai nemmel nincs összefüggés, akkor érdemes a der-rel improvizálni.
A németben nem csak 3 nem van, hanem van egy 4. eset is, mikor egyes tulajdonnevek, főleg keresztnevek, de még országneveknek nincs névelőjük, nem is teszünk ki eléjük névelőt. Ilyen Magyarország neve is: Ungarn, vagy Ausztria (Österreich). Sem nem der, sem nem die, sem nem das.
Angolban meg hiába van csak egy határozott névelő, azért lehet vele szívni, mert egy csomó szónál, illetve több esetben elég nehéz eldönteni, hogy ki kell-e tenni.
A maca meg most nem jön be. Túl tejcsárdás, nem illik szerintem a cikkbe. Én kicserélném másikra.
"Szerintem meg igenis sokat segít az a szabály, hogy a mássalhangzóra és a hangsúlyos magánhangzóra végződő főnevek túlnyomó része himnemű."
TörlésLa razón, la piel, la luz, la paz, la sed, la labor stb. stb. Ráadásul ezek eléggé gyakori szavak. Tehát nem segít.
"Illetve nem értek egyet a névelőtanulási tanáccsal sem. Szerintem igenis együtt kell megtanulni, hogy beszéd közben ne kelljen rajta gondolkozni és kikövetkeztetni. Az megint más, hogy van, amikor nem tesszük ki."
De akkor miért éppen a határozott névelőt? Miért nem a határozatlant, vagy mondjuk egy melléknevet? Ugyanaz lenne. Másrészt nem arról van szó, hogy "valamikor nem tesszük ki", mert ez éppen azt sugallja, mintha a határozott névelő kötelező része lenne a főneveknek, amikor NEM az, és ez a lényeg. Ott vannak például a hét napjai és a hónapok: a hét napjainál a névelő a határozói esetet jelenti – lunes 'hétfő', de el lunes = 'hétfőN', vagyis alapból nem tesszük ki, a hónapoknál meg aztán pláne nem, hacsak nem valamilyen jelzős szerkezetben állnak (de akkor is jobbára a határozatlan névelőt használjuk: un enero frío, un junio caliente stb.).
"A németben nem csak 3 nem van, hanem van egy 4. eset is, mikor egyes tulajdonnevek, főleg keresztnevek, de még országneveknek nincs névelőjük"
Nem tudok németül, de szerintem itt valamit keversz. A névelőhasználatnak szerintem semmi köze ahhoz, hogy milyen nemű egy főnév. Attól, hogy bizonyos főneveket nem használsz névelővel, attól még nyelvtanilag valamilyen neműek a három közül, nem? (A spanyolban is minden főnév és névmás valamilyen nemű, olyan nincs, hogy semmilyen.)
"A maca meg most nem jön be. Túl tejcsárdás, nem illik szerintem a cikkbe. Én kicserélném másikra."
Pedig pont azért választottam a cikkhez, mert természetességet és a nemiséget is jelképezi egyszerre. :P
Érdekes lenne még (legalábbis számomra) a főnevek nemének okáról is írni, azaz a történetéről. Ez legnagyobbrészt arról szólna, hogy a latinban milyen nemű volt az adott főnév, és ez lett a spanyolban is - vagy nem, az eltérő esetek külön figyelmet érdemelnek. Vagy pl. a görög eredetű -ma végű főnevek (el drama), amik eredetileg semleges neműek voltak a görögben, és még a németben is semleges neműek ezek (das Drama), az újlatin nyelvekben pedig hímneműek és külön meg kell őket tanulnia a nyelvtanulónak (pl. olasz il dramma). Ezt a végletekig lehetne ragozni, mi, milyen nyelvben és miért milyen nemű, milyen nyelvből mi mit vett át és megőrizte-e az eredeti nemet.
TörlésKülön téma, pl. a némettel összehasonlítani, és a németben a latin eredetű szavak nemét összevetni a spanyollal. Ez messze mutat persze. :D Egyébként sok német főnév nemét úgy tudtam megjegyezni, hogy tudtam, hogy az olaszban ill. spanyolban is ugyanolyan neműek, pl. el parque, el jardín, el océano - der Park, der Garten, der Ozean.
Az eszméletlen mennyiségű francia jövevényszó neme a németben többnyire megegyezik a francia szó nemével, persze kivétel is akad. Nem tudom, a spanyolban ez hogyan van.
Azzal nem értek egyet El Vaquero-val, hogy a németben negyedik nem is lenne azért, mert az országok jó része nem kap névelőt. Ez inkább névelőhasználati kérdés. Semleges neműek azok, és ha jelző áll a főnév előtt, akkor már ott van a semleges névelő: das alte Ungarn. Megint érdekes téma lenne ezt a némettel összevetni, mert a németben is van néhány hím- és nőnemű országnév, és többes számban használatos is (pl. USA, ez sok nyelvben többes számú). Poén, ha néhány ország neme egész véletlenül egybeesik, a spanyolban ezen a területen nem vagyok tájékozott.
Itt van egy eszmefuttatásom a német főnevek nemének okairól. Aki a spanyollal is foglalkozik ill. újlatin nyelvekkel, annak érdekes lehet:
http://webnyelv.hu/?p=113
Érintőlegesen foglalkoztam már ezzel a kérdéssel két cikkben is, de jó ötlet, erről valóban lehetne írni egy külön cikkben.
TörlésRöviden, a latinban hímnemű főnevek a spanyolban is többnyire hímneműek (végződéstől függetlenül: pl. DIE(M) > día), kivétel például a SANGUINE(M) > la sangre), a latinban nőneműek a spanyolban is általában nőneműek (MANUM > la mano), a semlegesneműek esetén pedig a végződés volt a döntő: ha ez -U(M) volt, akkor hímnemű lett, ha -A volt, akkor nőnemű lett (így lettek pl. a semlegesnemű többes számú latin főnevekből a spanyolban nőnemű egyes számú gyűjtőfogalmak, mivel ezek -A-ra végződtek sok esetben: FOLIUM, tsz. FOLIA > hoja 'falevél'), az -E(M) vagy mássalhangzós végűek pedig vagy hím- vagy nő-, vagy ritkább esetben kétneműek lettek: MARE > el/la mar. (Valószínű, hogy eredetileg ezek kétneművé váltak, és csak a későbbi nyelvszokás határozta meg, hogy aztán hím- vagy nőneműek lettek-e véglegesen, lásd pl. a cikkben a mar főnév esetét.)
Ezt a cikket minden leendő nyelvtanárral elolvastatnám (ha lennének oly balgák, hogy a módszertan oktatásásával bíznának meg). Mást tanultam a cikkedből, mint amire szántad. Mindig azt hiszem, hogy én roppant empatikus vagyok, észre sem veszem, hogy apad a türelmem. A kezdő nyelvtanulók maximális megértése, a hangvételed, az alázatod, az ilyen-olyan hitelességed engem üdít és helyre tesz. Köszi érte.
VálaszTörlésÖrülök, hogy hasznos volt. :)
TörlésApró észrevétel: a számok kimaradtak a hímneműek felsorolásából.
VálaszTörlésA számok nem főnevek (hanem melléknevek), így a nyelvtani nem itt nem értelmezhető, vagy mire gondoltál konkrétan?
TörlésMert a mennyiséget jelentő főnevek viszont nem feltétlenül hímneműek: pl.- a millón, millar, billón azok, de pl. a decena, docena stb. nőneműek, tehát nem lehet általánosítani.
A határozott számnevekre gondoltam, ami tényleg nem tartozik a főnevek közé, de ha már egyszer nyelvtani nemek, pl. azt akarjuk mondani, hogy a hat(os szám), akkor az "el seis".
TörlésÍgy OK?
Ez esetben viszont a número főnév a hímnemű, amit módosít a seis, csak a főnév el van hagyva. Az ilyen példa azért nagyon határeset, mert a számokat önmagukban nem szokták főnévként megnevezni, valamilyen főnévre mindig utalnak jelzőként, legfeljebb a főnév nem kerül említésre. Tehát ilyenkor sem a számnévnek van neme, hanem a főnévnek, s a névelő arra utal. De ha a főnév nőnemű, akkor ugyanígy lehet la seis is (pl. la [casilla] seis 'a hatos rekesz').
Törlésszia, a családnevekkel mi a helyzet, tiszta vegyes képet látok: ahogy esik, vannak nyelvtanilag nőnemű (családi)nevű férfiak és viszont. vajon miért? a latinban egyértelmű volt, vagy rosszul dereng? kb.mint a szláv nyelvekben: volt egy női és férfiváltozat ugyanabban a családban. (remélem, érthetően zagyválok, nagyon nem vagyok nyelvész, csak néha bekattan valami, most ez, amire keresem a választ.) köszönöm!
VálaszTörlésNem egészen értem a kérdést, de sejtem, mire gondolsz: pl. ha egy férfit úgy hívnak, hogy mondjuk Juan Santamaría, de a családneve „nőnemű”? A nevek – függetlenül attól, hogy milyen nemű főnévből származnak – mindig olyan neműek, amilyen nemű személyre utalnak (ha pedig nem személyre vonatkoznak és a végződésük nem hozható összefüggésbe egyik nemmel sem, akkor annak a főnévnek a nyelvtani neméhez illeszkednek, amely a kategóriájukat jelöli – pl. ha város, akkor nőnemű, mert a ’város’ jelentésű ciudad szó nőnemű). Erre gondoltál?
TörlésDe ez egyébként nem csak a családnevekre igaz, mert vannak olyan női keresztnevek is, amelyek hímnemű főnévből származnak, így hirtelen pl. a Rocío, Rosario jut eszembe (érdekes viszont, hogy fordítva már nem igaz: nőnemű főnévből származó férfinevek nincsenek, legalábbis én ilyenről nem tudok).
Törléskicsit igen, erre gondoltam, de nem teljesen. konkrét kb.arra, hogy vajon miért nem igazítja a spanyol a név "gazdájának" neméhez a név "hangzását" (végződését?), ahogyan más nyelvek teszik, már persze ahol van értelme a nyelvatni nemnek. (tényleg egyes szláv nyelvek a példáim főképp. igaz, itt a női változatok idomulnak a férfi/családfőéhez. ján nagy felesége pl. nagyová. stb.)
VálaszTörlésjelzem - bár ennek már tényleg nincsen köze a nyelvtani nemhez -, hogy a magyarban is lesz kavarodás szerintem 1-2 generáció múlva, most, hogy divatos lett a kettős vezetéknév a házasságkötés után. nagy jolán hozzámegy kovács jenőhöz, nem kovácsné lesz, hanem nagy kovács jolán. a férj vagy marad kovács vagy - opcionálisan - ő is nagy kovács lesz. így a gyerekeiknek is ez lesz a családnevük. te jó ég, ha összeházasodik mondjuk 15-20 év múlva egy pár, ahol a tagoknak 2-2 így képzett/örökölt családnevük van - és ők is duplázni szeretnének -, akkor az esküvő után 4-4 vezetéknevük lesz, a gyerekeiknek pedig 8-8 stbstb. :) ???
Hát ebben inkább a szláv nyelvek a kivételek, én más indoeurópai nyelvről nem tudok, ahol így lenne. Az -ová végződés szerintem olyasmit jelent, mint a magyarban a ’-né’, ami tkp. a nő főnév alakváltozata – ugyanaz, mintha spanyolul azt mondanád, hogy pl. Señora Gómez.
TörlésHa egyértelműsíteni kell, valószínűleg minden nyelvben meg tudják ezt oldani, igazából azt kell megérteni, hogy a családnév nem melléknév – vagyis nem jelző, aminek egyeznie kell az ember nemével (bár tény és való, hogy úgy viselkedik, mintha jelző lenne: Tóth Béla – Milyen Béla?)
Erdekes, hogy a spanyol nevekben van nonek ferfi hangzasu neve es a ferfinek van noi hangzasu neve. Tobb focistanak van noi hangzasu neve pl.egy Argentin ficistat Jose Maria Basanta-nak hivnak, ha forditva van Maria Jose akkor noi nev, A leghiresebb noi nev amelyik o-val vegzodik az a Szeretlek en (Besame mucho) szerzonek a neve: Consuelo Velasques.
VálaszTörlésIgen, és nem is az a különös ebben, hogy összetett nevek, hiszen ilyenek a magyarban is vannak (pl. Annamária), hanem inkább az a szokatlan, hogy az összetett neveknek sem szokott az egyik tagja férfi- a másik női név lenni. Ahogy írod is, a José María tkp. *Máriajózsef lenne magyarul, vagyis a második elemből derülne ki, hogy férfinév, ugyanígy a María José pedig *Józsefmária lenne (a * azt jelzi, hogy ilyen nincs, de épp az Annamária mintájára akár létezhetne is). Egyébként igazából az sem számít, hogy a főnév milyen nemű, nem ez dönti el, hogy férfi- vagy női név lesz-e – az ilyen nevek általában vallási eredetűek, és azért éppen női vagy férfinevek, mert pl. a Bibliában vagy más vallási hagyomány szerint nő vagy férfi viselte őket az eredeti jelentésükben (ott van pl. a Rocío ’Harmat’ is, amely szintén hímnemű főnévként, mégis női név)...
TörlésHa a hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek névelője "el", akkor a betűknél miért nem *el a, *el hache, *el alfa?
VálaszTörlésMondhatnánk, hogy ezek „kivételek”, vagyis igazából éppen, hogy nem kivételek, azaz a kivételek alól is kivételek, de a kérdés valójában az, hogy miért.
TörlésUgye történetileg a nőnemű névelő a lat. ILLA, a hímnemű az ILLE (’az’, mutató nm.) folytatója. Ezek még a 9–10. sz. környékén el és ela alakokban fordultak elő, aztán az utóbbi la alakra rövidült – kivétel a magánhangzós szókezdeteknél. Az utóbbi esetben feltehetően egy darabig ingadozott a használat – el’, l’, la – és később az /á/ kezdetű szavaknál rögzült, hogy ezek előtt az el variáns jelenik meg. Történetileg tehát összevonásról van szó, csak ezt a helyesírás nem jelöli – az el alma, ha úgy tetszik, igazából el’alma lenne.
Na most vannak olyan esetek, amikor a szó rövidsége vagy egyéb „értelemzavaró” tényezők miatt ezt az összevonást nem használják, ide sorolandóak az általad említett példák is. Meg valószínű, hogy a betűk nevei egyébként is késői/művelt fejlemények (nem hiszem, hogy a középkorban olyan sokszor kimondták volna őket, a szótárakban is elég későn jelenik meg), vagyis talán fel sem merülhetett (volna) az összevonás. Ugyanez igaz az /á/-val kezdődő nemzetiségnevekre/helymelléknevekre is, amelyeket személyre utaló főnévként használunk, mivel ezeknél csak a névelőből derülne ki a személy biológiai neme; tehát pl. az el árabe kontrasztos a la árabe kifejezéssel szemben, így nem engedhető meg az összevonás az utóbbi esetében.
Bővebben egyébként itt írtam külön erről a névelőhasználatról.