Kiadta a RAE a Diccionario de autoridades reprintjét

A 2013–2014-ben fennállásának harmadik centenáriumát ünneplő Spanyol Királyi Akadémia (RAE) az eseménysorozat részeként mindenki számára elérhetővé tette Spanyolországban, viszonylag megfizethető áron, az 1726–1739 között kiadott hatkötetes, röviden „Diccionario de autoridades”-ként emlegetett első spanyol akadémiai értelmező szótárának facsimile reprodukcióját – az intézmény 1713-as megalakulásának elsődleges célja tulajdonképpen e szótár elkészítése volt.

A Spanyol Királyi Akadémia épületének belső részlete (Forrás: YouTube / RAE Informa)

A spanyol nyelvtörténetben mérföldkőnek számító 18. századi mű eredeti példányát az akadémiai könyvtárban őrzik. Reprodukciója két változatban készült el a JdeJ Editores kiadó gondozásában: a „népszerű kiadás” a nagyközönségnek szánt, puha fedelű „reprint”, kötetenként mindössze 29,9 euróért (összesen 179,4 euró, átszámítva kb. 55.000 forint) vásárolható meg; míg a „luxuskiadást” valószínűleg csak a komolyabb gyűjtők és könyvtárak fogják megfizetni, amely kötésében és jellegében a kornak megfelelő pontos mása az eredetinek, kötetenként 198, összesen 1188 euróért (kb. 360.000 forint).

A reprodukció két változata: az edición popular (balra) és az edición de lujo (Forrás: www.facsimilesrae.com)

A valójában a Diccionario de la lengua castellana, en que se explica el verdadero sentido de las voces, su naturaleza y calidad, con las phrases o modos de hablar, los proverbios o refranes, y otras cosas convenientes al uso de la lengua – azaz a „A kasztíliai nyelv szótára, melyben elmagyaráztatik a szavak valódi értelme, természete és minősége, a nyelv használatához illő kifejezésekkel és beszédmódozatokkal, közmondásokkal, ill. szólásokkal, valamint egyéb dolgokkal” – címet viselő szótárra azért utalnak egyszerűbben a „Diccionario de autoridades” elnevezéssel,* mert neves írók idézeteivel támasztja alá az egyes szócikkek meghatározásait (az autoridades tehát nem ’hatóságok’-at jelent ebben az értelemben, hanem ’szerzői idézetek’-et, az autor ’szerző’ szóból).

Az Akadémiai Könyvtár (Forrás: YouTube / RAE Informa)

José Manuel Blecua (1939) nyelvtörténész, a Spanyol Királyi Akadémia (a továbbiakban: RAE) igazgatója szerint a mű a modern lexikográfia kezdetét jelentette a spanyol nyelvben – a mai akadémiai értelmező szótárak mind ennek utódai. De mi az, amiért érdekes lehet egy mai olvasó számára egy 18. századi értelmező szótár? „Én azt hiszem, hogy a legérdekesebb egy mai olvasó számára, aki hozzáfér az Akadémia által kiadott új szótárakhoz, amelyek ezen első Diccionario de autoriadades utódai, az az »idő illata«, amit egyes meghatározásokban találunk, melyeket az alapító akadémikusok igazán kivételes precizitással, kellemmel és kulturális visszhanggal alkottak” – vélekedett Darío Villanueva (1950) irodalomkritikus, a RAE titkára.

„Továbbra is érdemes forgatnia bárkinek, aki klasszikus szöveget kíván olvasni a kellő mélységgel. S nem túlzok, amikor azt mondom, hogy elég sok ponton máig hatóerővel bír a legutóbbi szótárakkal szemben, amelyeket nem ritkán felülmúl pontosságban” – idézi Fernando Lázaro Carreter (1923–2004) néhai akadémikus szavait Javier de Juan y Peñalosa, a JdeJ Editores alapítója és elnöke.

A kiadványt a RAE igazgatója, titkára, és a kiadó elnöke mutatta be.
A Diccionario de autoridades egyébként már a RAE (szintén a 300. évforduló alkalmából) megújult – és azóta folyamatosan újabb ingyenes online szolgáltatásokkal bővülő – honlapjáról is elérhető és böngészhető teljesen digitalizált formátumban.

A spanyol igei-névszói összetételek

Bizonyára minden spanyoltanulónak ismerősek az olyan főnevek, mint például a paraguas ’esernyő’, a lavaplatos ’mosogatógép’ vagy éppen a tocadiscos ’lemezjátszó’, amelyekkel általában már az első órákon megismerkedhetnek. Később talán az is feltűnik nekik, hogy a többi főnévvel szemben ezek többnyire -s végződésűek, vagyis mintha többes számú alakok lennének. De mik is ezek valójában?

Nos, ezek az ún. igei-névszói szóösszetételek (compuestos verbonominales, V–N), amelyek, mint a nevük is elárulja, egy igéből és egy – általában többes számú – főnévből állnak. Az igei elem látszólag egyes szám harmadik személyű – s a legelfogadottabb nyelvtani elemzés szerint abból is származik. Szófajuk tekintetében névszók, azaz lehetnek főnevek és melléknevek.

Az összetételi tagok közötti viszony az esetek többségében tárgyas, vagyis a névszói elem az ige tárgyát fejezi ki (de nem mindig, pl. girasol ’napraforgó’), a többes szám pedig általánosításra utal (bár előfordul a főnévi tag egyes számban is: pl. portavoz ’szóvivő’, guardarropa ’ruhatár’). Tárgyas szóösszetételek természetesen a magyarban is vannak, így ez nem lehet túl idegen a nyelvtanulók számára (ilyen a már említett lemezjátszó – ti. ’lemezt lejátszó [készülék]’ – is).

Girasoles – Napraforgók (Forrás: Pixabay.com)

Az igei-névszói összetételek többnyire hímneműek, amikor élettelent jelentő főnévként használatosak. Bár a DRAE egyeseket kétneműnek (hím- és nőnemben is használatosnak) jelöl, a gyakorlatban ezek is inkább hímnemben fordulnak elő (érdekes, hogy pl. a quitanieves ’hókotró[gép]’ viszont nőnemű az Akadémia szerint, mégis nagyjából ugyanannyi találat van rá hímnemben, mint nőnemben). Ha személyre utalnak, akkor a személy nemével egyeztetődnek; melléknévként értelemszerűen egyalakúak. Akár főnévként, akár melléknévként használatosak, többes számban változatlanok, ha főnévi elemük többes számú, ami a legáltalánosabb (el/los tocadiscos), egyéb esetben szabályosan képzik a többes számukat (el/la portavoz – los/las portavoces).

Mint az eddigiekből láthattuk, az efféle összetett szavak a legtöbb esetben valamilyen eszközt vagy készüléket jelentenek, de jelölhetnek emberi foglalkozást, illetve tulajdonságot is (pl. portavoz, guardaespaldas ’testőr’, rompecorazones ’szívtipró’). Noha az összetételi elemekből nem mindegyiküknél lehet a pontos jelentést kitalálni, a legtöbbször akkor is tudunk erre következtetni, ha a szót még nem is hallottuk: pl. a cuentagotas szó szerinti jelentése ’cseppszámláló’, de ennek nyilván semmi értelme nincs; könnyű tehát kitalálni, hogy csak ’csepegtető’ lehet.

Un rompehielos sueco – Egy svéd jégtörő (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

További érdekességük, hogy rekurzívak, vagyis egy így alkotott névszó ismét felhasználható névszói elemként egy hasonló módon alkotott összetételben: parabrisas ’szélvédő’ → limpiaparabrisas ’ablaktörlő’ [’szélvédőtisztító’] → lavalimpiaparabrisas ’ablakmosó és -törlő’. (Bár ez utóbbi nem sokszor fordul elő helyesen leírva az interneten, a spanyol akadémiai helyesírás szerint az ilyen összetételek mindig egy szóba írandók).

Ez az összetételi típus igen produktív a spanyolban: nehéz lenne számszerűsíteni, hogy pontosan mennyi van belőle, hiszen egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy akármikor gyárthatunk ilyet mi magunk is. Az összes felsorolása éppen ezért lehetetlen vállalkozásnak bizonyulna, de lássunk néhányat az alábbiakban! (A nőnemű főnevek f.-fel jelölve.)

abrelatas — konzervnyitó
cascanueces — diótörő
cuentagotas — csepegtető
cuentakilómetros — kilométeróra, sebességmérő [műszer]
cumpleaños — születésnap
espantapájaros — madárijesztő
girasol — napraforgó
guardabarros — sárhányó
guardaespaldas — testőr
guardarropa — ruhatár, gardrób; ruhatáros [személy]
lavaplatos vagy lavavajillas — mosogatógép
limpiaparabrisas — ablaktörlő
marcapasos — pacemaker, beépített szívműködés-szabályzó
matamoscas — légycsapó
paraguas — esernyő
parabrisas — szélvédő
paracaídas — ejtőernyő
pararrayos — villámhárító
pasatiempo — időtöltés, szabadidő
portamonedas — pénztárca
portavoz — szóvivő
quebrantahuesos (egyik kedvencem) — szakállas saskeselyű [Gypaetus barbatus]
quitanieves (f. is) — hókotró [munkagép]
quitasol — napernyő
rompecorazones — szívtipró
rompehielos — jégtörő [hajó]
sacacorchos — dugóhúzó
saltamontes — szöcske
salvapantallas — képernyőkímélő [program]
salvavidas — mentőöv
tocadiscos vagy tornamesa (f.) — lemezjátszó

Az igei-névszói összetételek nem kizárólag a spanyolra jellemzőek: megvannak az olaszban (pl. cavatappi ’dugóhúzó’, colapasta ’tésztaszűrő’) és a franciában is (pl. essuie-glace [eszüiglász] ’ablaktörlő’, tire-bouchon [tyirbusõ] ’dugóhúzó’).

E sajátos szóképzési módnak nem volt a latinban előzménye (már önálló újlatin fejlemény), kialakulása azonban nem teljesen világos. Egy elképzelés azt valószínűsíti, hogy leíró jellegű – talán tréfás vagy gúnyos – sűrített mondatokról van szó, amelyek először feltehetően tulajdonnevekben jelentek meg, majd onnan terjedhetett el a minta a névszókra.

A kémiai elemek periódusos rendszere – spanyolul!

Mindenki tanult kémiát az iskolában, így valamennyire emlékezhet a híres (vagy éppen hírhedt) periódusos rendszerre, amely alapvetően Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus nevéhez fűződik. Nem kell megijedni, természetesen nem kémiaóra következik, és nem is kell fejből tudni az elemek rendszámát és egyéb tulajdonságait sem. Viszont, ha már a Facebookra feltöltött kép – a periódusos rendszer spanyol változata (Tabla periódica de los elementos) – egészen kivételes módon nagy sikert aratott, érdemes beszélni egy kicsit az elemek spanyol elnevezéséről!

Letöltés eredeti méretben (PNG) (Forrásmű: Wikimedia Commons, CC)

A legtöbb elem elnevezésében nincs semmi különös: általában a tudományos latin nevük van spanyolosítva. Ez alól – szintén nem meglepő módon – csak azok az elemek képeznek kivételt, amelyeket az ember már ősidők óta ismer és használ. Leginkább fémek, mint például a cobre (< lat. CŬPRUM) ’réz’, estaño (< lat. STANNUM) ’ón’, hierro (< lat. FĔRRUM) ’vas’, oro (< lat. AURUM) ’arany’, plata (< k. lat. PLATA ’fémlap, érme, ezüst’ < gör. πλάτος ’lapos, széles’) ’ezüst’, plomo (< lat. PLŬMBUM) ’ólom’ stb. Ezek általában népi – azaz nem művelt vagy tudományos – eredetűek, és magukon viselik a jellemző hangváltozásokat.

A téma szempontjából viszont a spanyol korántsem teljesen közömbös. Talán kevesen tudják ugyanis, hogy az egyik elem neve, bizony, spanyol eredetű! S az ezüst spanyol megfelelőjéből már nem is olyan nehéz kitalálni, melyik lehet az: a platino, vagyis a ’platina’ – annál is inkább, mert a táblázatban is elég közel vannak egymáshoz. A mai platino (szó szerint: ’ezüstös’) pedig a régebbi platina alakból származik (ez került a magyarba is német közvetítéssel), amely a plata kicsinyítő képzős változata: ’kis ezüst ~ ezüstöcske’. Bár az elemet már az ókori egyiptomiak is ismerték, névadói spanyol felfedezők voltak a hódítások során, hiszen már a dél-amerikai indiánok is használták különféle tárgyak készítésére az ezüstre hasonlító nemesfémet.

A spanyol hölgy a jelenlegi periódusos rendszer felépítését magyarázza
Még két elem magyartól eltérő nevéről érdemes szót ejteni: az egyik a potasio ’kálium’, a másik pedig a sodio ’nátrium’, melyeket több nyugat-európai nyelvben (angolul, franciául, olaszul stb.) is hasonlóképpen neveznek. Közvetlenül mindkétféle elnevezésük a tudományos latinból származik, de míg a spanyol és az imént említett nyelvek az elemeket felfedező angol kémikus, Humphry Davy (1778–1829) elnevezéseit őrzik, addig a magyarba és a keleti nyelvekbe a német és svéd tudósok által javasolt nevük került be, amely a vegyjelük alapjául is szolgált:

• potasio (< tud. lat. potassium), az angol potash (< pot-ash ’edényhamu’ – mivel előállítása során a fák hamvait nagy vasedényekben oldották, majd az oldat elpárolgása után ez az anyag maradt vissza) ’hamuzsír’ szó latinosításából; a kálium (< tud. lat. kalium) az arab al-qalya (القَلْيَه) ’a hamvak’ latinosítása (vö. alkáli);
• sodio (< tud. lat. sodium), az arab eredetű olasz soda ’szóda’ (’nátrium-karbonát’) szóból képezve; a nátrium (< tud. lat. natrium) pedig Jöns Jakob Berzelius svéd vegyésztől származik a Natron < arab natrun (ناترون) ’sziksó’ szóból, amely az arabban óegyiptomi eredetű. Az arabból a németbe a francián keresztül a spanyol natrón közvetítésével került.