A hagyományos nyelvtan szerint melléknévnek nevezzük azt a szófajt, amely a milyen? kérdésre felel. A melléknevek azonban nagyon szoros kapcsolatban vannak a (mód)határozókkal, amelyekre a hogyan? szóval kérdezhetünk. A spanyolban az utóbbiak a -mente szóval képezhetőek is a melléknevek nőnemű alakjából (azért a nőneműből, mert a -mente valójában a nőnemű mente ’értelem, ész, lélek’ főnév rögzült változata, a határozói esetű latin MENTE ’értelemmel, ésszel, módon’ szóból).
A képet viszont bonyolítja, hogy a spanyolban a határozószók használata nem túl következetes – azaz nem mindig használnak határozószót ott, ahol a mondat jelentése alapján azt várnánk. Egyfelől sok esetben használható a melléknév hím- (semleges-) nemű alakja is határozószóként – például a voy rápidamente ’megyek gyorsan’ helyett mondhatjuk, hogy voy rápido, ez a két kifejezés egyenértékű. Ennél sokkal érdekesebb, amikor a mondatban egyáltalán nem használható határozóként határozószó!
Vegyük példaként az alábbi mondatokat:
A spanyolban tehát háromféleképpen fejezhető ki a módhatározó: 1) határozószóval, amellyel gyakran egyenértékű a 2) melléknév hím-semleges nemű alakja, valamint 3) határozói szerepű egyeztetett melléknévvel. Hogy mikor melyikre esik a választás, azt leginkább az határozza meg, hogy a melléknév lehet-e az alany jelzője, vagy kizárólag a „cselekvés” módjára utal. Például a María corre contenta ’María vidáman szalad’ mondaton azt értjük, hogy María corre (’María szalad’) + María está contenta (’María vidám’); míg pl. a María corre rápidamente ~ rápido ’María gyorsan szalad’ mondattal nem utalunk María tulajdonságára vagy állapotára, hanem csak az általa végzett cselekvés módjára, ezért határozószót használunk. Egyébként nem minden melléknévből szokás határozószót képezni: például míg nálunk megszokott a szépen használata („Szépen megcsinálta.”), a spanyolban elég ritkán fordul elő a bellamente: (?) Lo ha hecho bellamente.
Sokszor csak a nyelvtani egyeztetésből, illetve a szórendből derül ki, hogy minőségjelzővel vagy határozóval van-e dolgunk. Ehhez nézzünk meg két idézetet. Az első egy (egyébként baszk nyelvű) születésnapi dalból való:
A téma tanulsága ismét, hogy a valóságban nem minden az, aminek látszik, és a szófajok sem következetesen csak abban a szerepben tűnnek fel, amelyet várnánk tőlük. A nyelvi jellemzők eloszlása sosem kiegyenlített.
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
A képet viszont bonyolítja, hogy a spanyolban a határozószók használata nem túl következetes – azaz nem mindig használnak határozószót ott, ahol a mondat jelentése alapján azt várnánk. Egyfelől sok esetben használható a melléknév hím- (semleges-) nemű alakja is határozószóként – például a voy rápidamente ’megyek gyorsan’ helyett mondhatjuk, hogy voy rápido, ez a két kifejezés egyenértékű. Ennél sokkal érdekesebb, amikor a mondatban egyáltalán nem használható határozóként határozószó!
Vegyük példaként az alábbi mondatokat:
(a) Estoy/Estamos bien. ’Jól vagyok/vagyunk.’Azt könnyű belátni, hogy a kiemelt kifejezés – mondattani szempontból – mindhárom példában határozó. Ez egyrészt abból látszik, hogy az (a) esetben szófajilag is határozószó jelöli (a bien ’jól’, vö. bueno ’jó’), a (b) példánál pedig egy helyhatározói kifejezés, amelynek határozói mivoltát elöljárószó jelzi (en casa ’otthon’). A (c) esetében viszont semmi sem jelöli a határozót, sőt, határozószó használatával nem is kapnánk önmagában értelmes mondatot: *Estoy solamente. Ebben a példában tehát egy határozói szerepű melléknévvel van dolgunk, amely nemben és számban egyeztetődik az alannyal. (Mondhatnánk úgy is, hogy ilyenkor a melléknév tulajdonképpen „határozói esetű”, ami nincs jelölve – hiszen a spanyol csak a névszók nemét és a számát képes jelölni a deklinációban, ellentétben a személyes névmásokkal.)
(b) Estoy/Estamos en casa. ’Otthon vagyok/vagyunk.’
(c) Estoy solo (sola). / Estamos solos (solas). ’Egyedül vagyok/vagyunk.’
 |
| La casa está sola... (Forrás: Pixabay.com) |
A spanyolban tehát háromféleképpen fejezhető ki a módhatározó: 1) határozószóval, amellyel gyakran egyenértékű a 2) melléknév hím-semleges nemű alakja, valamint 3) határozói szerepű egyeztetett melléknévvel. Hogy mikor melyikre esik a választás, azt leginkább az határozza meg, hogy a melléknév lehet-e az alany jelzője, vagy kizárólag a „cselekvés” módjára utal. Például a María corre contenta ’María vidáman szalad’ mondaton azt értjük, hogy María corre (’María szalad’) + María está contenta (’María vidám’); míg pl. a María corre rápidamente ~ rápido ’María gyorsan szalad’ mondattal nem utalunk María tulajdonságára vagy állapotára, hanem csak az általa végzett cselekvés módjára, ezért határozószót használunk. Egyébként nem minden melléknévből szokás határozószót képezni: például míg nálunk megszokott a szépen használata („Szépen megcsinálta.”), a spanyolban elég ritkán fordul elő a bellamente: (?) Lo ha hecho bellamente.
Sokszor csak a nyelvtani egyeztetésből, illetve a szórendből derül ki, hogy minőségjelzővel vagy határozóval van-e dolgunk. Ehhez nézzünk meg két idézetet. Az első egy (egyébként baszk nyelvű) születésnapi dalból való:
Que pases tu día contenta ’Töltsd vidáman a napod’Az első sorban például onnan tudhatjuk, hogy a contenta nem a día főnév jelzője, hanem határozói szerepű melléknév, hogy ez a főnév hímnemű. Ebből az is rögtön kiderül, hogy a vers szükségszerűen egy nőhöz szól. Ugyanez mondható el a második sor elején lévő llena melléknévről, amely itt szintén határozói szerepben áll. A következő sorok pedig egy spanyol népdalból vannak:
llena de felicidades ’Teli boldogsággal’
con todos los de tu casa ’Mindenkivel a családodból [házadból]’
y todas tus amistades ’És minden barátoddal’
Cual las olas van amantes a besar ’Ahogy a szerető hullámok csókolják’A fenti sorokban az amantes érdekes, amely kétféleképpen is elemezhető: vagy az olas ’hullámok’ jelzőjeként – figyelembe véve a szórendi szabadságot – vagy pedig határozóként (’szeretően’). Habár ebben az idézetben szófajilag melléknév (az amar folyamatos melléknévi igenevéből), az irodalmi nyelven kívül ma már inkább csak főnévként használatos, ’szerető [partner]’ jelentésben.
las arenas de la playa con fervor ’hevesen a part homokját’
así van los besos míos a buscar ’úgy fogják az én csókjaim keresni’
de la playa de tus labios el calor ’ajkaid partjának melegét’
A téma tanulsága ismét, hogy a valóságban nem minden az, aminek látszik, és a szófajok sem következetesen csak abban a szerepben tűnnek fel, amelyet várnánk tőlük. A nyelvi jellemzők eloszlása sosem kiegyenlített.
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.
Ez az egész szófajozás egy nagy, elavult, kisiskolás hülyeség. Akárcsak a magyartanárnénis alany, állítmány típusú szenvedés is az szokott lenni nagyrészt magyarórán, mert a magyar mondat nem szófajonként és mondatrészenként épül fel, hanem a szerkezete a topik+fókusz rendszert követi és a mondat értelmére és a hangsúlyozásra, hanglejtésre épül. A spanyolnál, angolnál, stb.-nél már szokott segíteni ez a mondatrészezés, de ezeknél sem mindenható. A nyest.hu is számtalanszor írt már cikkben példákat arra, mikor egy szóról nem dönthető el magyar mondatban sem, hogy milyen szófajú, vagy melyik mondatrészhez tartozik.
VálaszTörlésHát igen, csak amíg ezt így tanítják az iskolában és az idegennyelv-oktatásban, addig szükség lesz az ilyen magyarázatokra is. Egyébként tudtommal az iskolai nyelvtant szidó modern nyelvészek is ugyanúgy számon tartanak szófajokat és mondatrészeket, csak nem mindent hívnak úgy, ahogy az iskolában, és tágabb kategóriákat használnak. (Pl. amit az iskolai nyelvtan „határozó”-nak nevez, azt nyelvész igei bővítménynek hívja.) Van ennek egy olyan oldala is, hogy az iskolai nyelvtani kategóriáknak – mivel a közoktatásban nem nyelvészeket képeznek – kézzelfogható(bb)nak kell lenniük, amit a gyerekek, diákok megértenek. Így sokkal egyszerűbb a bővítményt „határozó”-nak nevezni, mert azt könnyebb megmagyarázni, hogy mit csinál. Egy generatív mondatelemzést viszont nem biztos, hogy egy 12 éves tanuló megértene.
TörlésEloszor is egyetertek mindkettotokkel, az iskolai szofajkategoriak nem pontosak, nem is lehetnek pontosak. (bar en is hasznalni fogok kozuluk, kenyszerbol :) )
VálaszTörlésA cikk megint kivalo, ket megjegyzest tennek, kozuluk csak az egyik lesz erdemi, a masik inkabb csak terminologiai, ebbol kovetkezoen szubjektiv.
1. Valoban az alapest az, hogy a melleknev nonemu alakjabol kepezzuk a hatarozoszot a -mente kepzovel, es az is igaz, hogy a melleknev himnevu alakja kepzo nelkul is allhat ugyanebben a pozicioban. Ebbol azt a kovetkeztetest vonod le, hogy a hatarozoszo "helyen" egy melleknev all. En csak a kovetkeztetest fogalmaznam meg maskepp (a lenyeg persze nem valtozik). Szerintem ebben az estben nem melleknev a "rapido" peldaul, hanem hatarozoszo, amely alakjaban egybeesik a melleknevvel. Ezt ket dolog is alatamasztja: 1. Valoban hasznalt hatarozoi pozicioban a gyakori melleknevek himnemu alakja, de a ritkabban hasznalt melleknvekre ez sokkal kevesbe igaz, ezert en ugy gondolom, hogy ezekben az esetekben a hatarozoi minoseg lexikalizalodott, es a melleknevi es a hatarozoi jelentes alakjai tortenetesen egybeesnek. 2. Azt hogy ezek "hatarozoszok" es nem "hatarozoi szerepu melleknevek" az is alatamasztja, hogy a c) peldaban szereplo "solo,sola"-val ellentetben nem egyeztetendok, igy a a c) peldaban levo "solo" valoban hatarozoi szerepu melleknev, a "rapido" viszont egyertelmuen hatarozoszo, legalabb is szinkron szempontbol (es a cikk inkabb az), mert diakron szempontbol mar termeszetes igaz a kovetkeztetesed.
2. A masodik megjegyzesem a "Que pases tu día contenta ’Töltsd vidáman a napod’" mondattal kapcsolatban lenne. Itt szerintem a helyzet kisse forditott a az elso megjegyzesemhez kepest. Azt irod, hogy a "contenta" nem a "dia" jelzoje hanem hatarozoi szerepu melleknev es a "pases"-t modositja. E mondatnak szerintem csak az elso fele igaz. Ketsegtelen, hogy a "contenta" nem a "dia"-hoz tartozik, de nem hatarozoi szerepu melleknev, hanem egyszeru melleknev, mert szerintem nem a "pases"-hoz tartozik, hanem a jeloletlen "tu"-hoz. Itt ugyanis a "pasar" iget kopulative hasznaljuk, mintha mondjuk "estar" lenne. ez teljesen analog mondjuk az angol "feel" igevel amit kopulative es nem kopulative is hasznalhatunk. Ha peldaul a tanulo egy napot otthon marad es nem megy az iskolaba mert rosszul erzi magat, akkor mondhatja "I feel bad", ha viszont logott es ez kiderul, akkor mondhatja "I feel badly". Az elso eset kopulativ "feel", a masodik nem kopulativ, igy az elsonel melleknev van, a masodiknal viszont hatarozoszo
Szerintem az 1. felvetésed nem ellentétes azzal, amit írtam, legalábbis én nem érzem annak. Lényegében ugyanazt mondom, mint te, azzal az állítással, hogy „sok esetben használható a melléknév hím- (semleges-) nemű alakja is határozószóként”, hogy ilyenkor tulajdonképpen a melléknév határozószóként funkcionál szófajilag is.
TörlésA 2. felvetéssel kapcsolatban, valóban azért egyeztetődik a melléknév a rejtett alannyal, mert melléknév, szófajilag. Viszont mondattanilag így is határozót fejez ki, máskülönben nincs értelme, ahogy magyarul sem lenne annak, hogy *Töltsd vidám a napot.
Hola El Mexicano!
VálaszTörlésMa találkoztam egy érdekes jelenséggel, méghozzá a suave-ból képzett határozószó(k) kapcsán. Ha minden igaz, a suavemente és a suavecito(/-cillo) is használatos, és a szótárak tanúsága szerint komolyabb jelentésbeli különbség sincs köztük. Mit érdemes erről tudni?
Kedves dekorgyöngy!
TörlésHa határozóként használják, jelentéstanilag valóban nincs sok különbség, talán annyi, hogy a suavecito érzelmesebb (a -cito kicsinyítő képző). Viszont a suave(cito) lehet melléknév is (’lágy, puha’; kicsinyítő képzővel kb. ’pihe-puha’), a suavemente pedig mindig határozó.