Ismét olvasói kérdés ihlette a mai témát, ám mielőtt megválaszolnám, tisztázni kell néhány fontos dolgot. Beszéltünk már olyan igei körülírásokról, amelyek folyamatosságot fejeznek ki. Ezek jellemzője, hogy egy segédigeként használt igéből (estar, llevar, ir, seguir, andar stb.) és a gerundio nevű személytelen igealakból állnak (pl. sigue comiendo ’még mindig eszik’).
A gerundio nevű igealakot hagyományosan „határozói igenév”-ként fordítják, amely a magyar -va, -ve (vagy -ván, -vén) alaknak felelne meg. Azonban ez nem mindig van így – a lényeg sokkal inkább az, hogy a cselekvés adott időpontban való fennállását, folyamatosságát fejezi ki, és a mondatban határozói funkciót lát el. A cantando alak tehát nem csupán úgy fordítható, hogy ’énekelve’, hanem úgy is, hogy ’énekléssel’, ’éneklés alatt’, ’éneklés közben’, ’éneklés által’ stb.
Egy másik személytelen alakja a spanyol igéknek a participio (pasivo), a befejezett vagy szenvedő melléknévi igenév. Mivel ez szófajilag melléknév, ezért nemben és számban egyezik azzal a főnévvel, amelyre utal: libro escrito ’(meg)írt könyv’, canción cantada ’(el)énekelt dal’; az összetett igeidők képzésében viszont mindig a változatlan, -o végű alak vesz részt. Mint a neve is mutatja, ez az igenév – a gerundióval szemben – a cselekvés befejezettségét, megtörténtét fejezi ki.
Természetesen nem csak a gerundio-val, hanem a participio-val is lehet a spanyolban igei körülírásokat vagy szerkezeteket* alkotni. Ezekkel általában egy befejezett cselekvés vagy történés következményét, annak eredményeként fennálló állapotot, helyzetet, illetve változást lehet kifejezni:
S most már rátérhetünk a konkrét kérdésre! Hetzer becenevű olvasónk nem értette, mi a különbség a Juan sigue dormido és a Juan sigue durmiendo mondatok között – hiszen mindkettőt kb. úgy fordíthatjuk magyarra, hogy ’János még mindig alszik’.
Kezdjük a második mondattal. Ehhez nem szükséges különösebb magyarázat, hiszen már tudjuk, hogy a durmiendo – a dormir ’alszik’ ige gerundio-ja – folyamatos cselekvést/történést fejez ki, amely a seguir igével azt jelenti, hogy az a cselekvés/történés „még mindig, továbbra is” fennáll.
Az első mondatban lévő participio, a dormido viszont elvileg egy befejezett cselekvést/történést kell, hogy jelöljön, ha eddig eléggé figyelmesek voltunk. De hogyan jelölhet befejezett cselekvést, amikor a mondat azt jelenti, hogy valami folyamatban van? Nos, lerántjuk a leplet! A magyarázat az, hogy a dormido alak a dormirse ’elalszik’ ige befejezett melléknévi igeneve, és nem a dormir igéé! Vagyis a befejezett cselekvés az elalvásra vonatkozik, azaz „János elaludt és még mindig »el van aludva«”.
Olvasónkat az a tény zavarta meg, hogy a spanyolban a névmással ragozott (se végű) igék befejezett melléknévi igenevét is ugyanúgy képezzük, mint a „sima” igékét, tehát a dormir és a dormirse ige participio-ja is dormido – hiszen nincs olyan, hogy *dormídose (*dormídome, *dormídate stb.).
A gerundio nevű igealakot hagyományosan „határozói igenév”-ként fordítják, amely a magyar -va, -ve (vagy -ván, -vén) alaknak felelne meg. Azonban ez nem mindig van így – a lényeg sokkal inkább az, hogy a cselekvés adott időpontban való fennállását, folyamatosságát fejezi ki, és a mondatban határozói funkciót lát el. A cantando alak tehát nem csupán úgy fordítható, hogy ’énekelve’, hanem úgy is, hogy ’énekléssel’, ’éneklés alatt’, ’éneklés közben’, ’éneklés által’ stb.
Egy másik személytelen alakja a spanyol igéknek a participio (pasivo), a befejezett vagy szenvedő melléknévi igenév. Mivel ez szófajilag melléknév, ezért nemben és számban egyezik azzal a főnévvel, amelyre utal: libro escrito ’(meg)írt könyv’, canción cantada ’(el)énekelt dal’; az összetett igeidők képzésében viszont mindig a változatlan, -o végű alak vesz részt. Mint a neve is mutatja, ez az igenév – a gerundióval szemben – a cselekvés befejezettségét, megtörténtét fejezi ki.
Está dormida. Está durmiendo. Alszik. |
Természetesen nem csak a gerundio-val, hanem a participio-val is lehet a spanyolban igei körülírásokat vagy szerkezeteket* alkotni. Ezekkel általában egy befejezett cselekvés vagy történés következményét, annak eredményeként fennálló állapotot, helyzetet, illetve változást lehet kifejezni:
- Están sentados en un banco ’Egy padon ülnek’ [=leültek és most úgy vannak].
- Como tengo entendido, no es así ’Ha jól értettem, nem így van’ (szó szerint: ’Ahogy nekem van megértve, nem van így’).
- Cayó muerto en el suelo. ’Holtan esett a földre’ [=meghalt, ezért a földre esett].
- Le dije que me gustaba y se quedó callada. ’Megmondtam neki, hogy tetszik, és nem tudott szóhoz jutni’ (szó szerint: ’Mondtam neki, hogy tetszett nekem, és elhallgatva maradt [nőnemben]’).
S most már rátérhetünk a konkrét kérdésre! Hetzer becenevű olvasónk nem értette, mi a különbség a Juan sigue dormido és a Juan sigue durmiendo mondatok között – hiszen mindkettőt kb. úgy fordíthatjuk magyarra, hogy ’János még mindig alszik’.
Kezdjük a második mondattal. Ehhez nem szükséges különösebb magyarázat, hiszen már tudjuk, hogy a durmiendo – a dormir ’alszik’ ige gerundio-ja – folyamatos cselekvést/történést fejez ki, amely a seguir igével azt jelenti, hogy az a cselekvés/történés „még mindig, továbbra is” fennáll.
Az első mondatban lévő participio, a dormido viszont elvileg egy befejezett cselekvést/történést kell, hogy jelöljön, ha eddig eléggé figyelmesek voltunk. De hogyan jelölhet befejezett cselekvést, amikor a mondat azt jelenti, hogy valami folyamatban van? Nos, lerántjuk a leplet! A magyarázat az, hogy a dormido alak a dormirse ’elalszik’ ige befejezett melléknévi igeneve, és nem a dormir igéé! Vagyis a befejezett cselekvés az elalvásra vonatkozik, azaz „János elaludt és még mindig »el van aludva«”.
Olvasónkat az a tény zavarta meg, hogy a spanyolban a névmással ragozott (se végű) igék befejezett melléknévi igenevét is ugyanúgy képezzük, mint a „sima” igékét, tehát a dormir és a dormirse ige participio-ja is dormido – hiszen nincs olyan, hogy *dormídose (*dormídome, *dormídate stb.).
* | Nincsenek egzakt ismérvei annak, hogy „igei körülírás”-okon pontosan milyen szerkezeteket értünk. A seguir + participio konstrukciót például sokan nem tartják valódi igei körülírásnak, mivel a melléknévi igenév felcserélhető benne melléknévvel vagy határozószóval is (pl. sigue vivo ’továbbra is életben van’, sigue así ’csak így tovább’ stb.), így pedig már nem teljesülne az a feltétel, hogy a szerkezetben legalább két igének kell részt vennie. |
Ismét sokat tanultam. Köszi.
VálaszTörlésA ’La carta es escrita en pergamino’ ’A levél pergamenre van írva’ fordítását nyelvészeink germanizmusnak tekintik, és ajánlják a mellőzését. Szerintük magyarosabb a ’A levelet pergamenre írták’ fordítás, hisz a magyarban a határozatlan alanyt gyakran fejezzük ki többes szám 3. személyű igével. De javasolják a szó szerinti fordításokból való kiindulást is (’A levél van pergamenre írott’) a létige elhagyásával: ’A levél pergamenre írott’, ’A torta fagyiból készült' stb. (’A torta fagyiból van készítve’ helyett.) Én még mindig dilemmázom azon, hogy szabad-e, kell-e bizonyos új jelenségek ellen harcolnunk; azzal azonban egyetértek, hogy "nyelvápolóink" nélkül nagyon sok jellegzetességét elveszítette volna az anyanyelvem.
Nincs kedved a hasonló fordítói vacillálásokról is írni egy cikket? Szívesen olvasnánk a véleményedet. :)
Hát, ez érdekes, mert én éppen ennek az ellenkezőjét olvastam Nádasdytól, hogy ti. a befejezett melléknévi igenév használata a szenvedő szerkezetben a germanizmus, és hogy a magyarban ilyenkor a határozói igenevet "kellene" használni. De pont ezen látszik, hogy e kérdések mennyire szubjektívek. :)
TörlésTapasztalatom szerint a nyelvészeink elutasítják a nyelvművelés minden formáját (legalábbis az új generáció), amivel én sosem értettem egyet. Azért szerencsére vannak kivételek, pl. Nádasdy. Én eleve nem értettem soha, hogy a két dolog miért nem fér össze egy emberben: azért, mert valakinek a diplomája arról szól, hogy nyelvész, attól még ember (is), és ugyanúgy lehet magánvéleménye és ízlése – de úgy látszik, egyes nyelvészek ezt nem így gondolják (hát egyikük-másikuk olyan is, mintha nem is ember lenne, sokszor volt olyan érzésem nyelvészeknél, mintha egy géppel beszélgetnék).
Természetesen nem kell az újítások ellen harcolni, de szerintem vannak olyan nyelvi divatok, amelyek szerintem (bármennyire is ellenkeznek a nyelvészek) kifejezetten károsak. Mégpedig én ide sorolom azokat az idegen szavakat, amelyeknek van nagyon is jól érthető és bevált magyar megfelelője, amit mindenki megért, és csak azért mondják őket idegen szóval, mert az olyan jól hangzik, a legtöbb ember pedig meg sem érti őket (mint pl. a mostanában divatos "unortodox", "oligarcha" stb. – nem tudom, mit jelentenek, de nem is érdekel, szerintem felesleges és nagyképűsködő kifejezések. Ha én meg akarok valamit fogalmazni, magyarul fogom mondani, amit mindenki meg fog érteni).
Bizony. Vonatkozó Nádasdy-cikk:
Törléshttp://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/83.html
Nem pont erre gondoltam, amit én olvastam, az kifejezetten a rossz nyelvi szokásokról szólt, de ez is biztos jó, elolvasom, ha lesz annyi időm.
TörlésNa, jól meg vagyunk mi áldva A Me[x]ikóival. Se sombrerója, de legalább ortodox poligarcha is :D
TörlésAmúgy itt van az összes neten publikált Nádasdy-cikk:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/index.html
Perdón que intervenga sobre un tema demasiado profundo para mis conocimientos, pero la frase: "la carta es escrita en pergamino" es un tipo de frase que normalmente no usamos, la correcta en todo caso sería, la carta está escrita sobre pergamino o en pergamino, o la carta se escribe en pergamino y mejor sobre pergamino. Se dice que los verbos ser y estar se usan indistintamente pero, sólo en aparentemente.
VálaszTörlésPues tienes razón, así no se usa. Dejé solo La carta es escrita (=está siendo escrita).
TörlésPerdón, en apariencia o aparentemente!
VálaszTörlés"nincs olyan, hogy *dormídose (*dormídome, *dormídate stb.)"
VálaszTörlésEz meglep. Az olaszban a visszaható igék befejezett melléknévi igeneve pont így van, ahogy spanyolul ezt jelölted, hogy helytelen. Igaz, talán nem fordul elő túl gyakran. Például: lavato; lavatomi, lavatoti, stb. A gerundio-nak is van ilyen alakja: lavandomi, lavandoti. Ilyen mondatoknál a spanyolban nem egyértelmű, hogy magamat mostam-e meg vagy valami mást?
A gerundióhoz a spanyolban is tapadhat: lavándome, lavándote stb.
TörlésNem jut eszembe olyan eset, amikor ez félreértést okozhatna vagy okozott volna, mert az igéből úgyis kiderül: estoy lavado ’meg vagyok mosakodva’ és me estoy lavando ~ estoy lavándome ’épp mosakszom’.
Egyébként a participio+névmás, így belegondolva, valószínűleg újítás az olaszban, mert egy szenvedő mondatban a befejezett melléknévi igenévnek visszaható névmással nincs sok értelme, annál is inkább, mert az tárgyat fejez ki, a szenvedő mondatnak pedig nincs tárgya (magyarul sincs pl. *Meg vagyok mosva magamat és hasonlók). Bár nem tudom, hogy az olaszban ezt milyen mondatokban használják. De szerintem ilyen nincs sem a portugálban, sem a franciában.
TörlésIgaz is, nem ilyen mondatokban fordul elő. Amikor mellékmondatot rövidítünk, és előidejűséget fejezünk ki, arra használható a participio passato alak is az olaszban. Erre van több lehetőség is:
TörlésMiután lemostam az autót, elmentem aludni:
Dopo aver lavato la macchina, sono andato a dormire.
Avendo lavato la macchina, sono andato a dormire.
Lavato la macchina, sono andato a dormire.
Ha az utóbbi mondattípussal azt akarjuk kifejezni, hogy "miután megmosakodtam, elmentem aludni", akkor kerül oda a visszaható névmás:
Lavatomi, sono andato a dormire.
Az olaszban egyébként a nem választékos nyelvben előfordulhat, hogy még a jelen idejű igealakkal is egybeírják a visszaható névmást. Például hirdetésben, aminek rövidnek kell lennie, az, hogy "eladó" nem úgy van, hogy "si vende", hanem "vendesi".
Spanyolul ugyanezek:
TörlésDespués de haber lavado el coche, fui a dormir.
Habiendo lavado el coche, fui a dormir.
Lavado el coche, fui a dormir.
Viszont az utolsót nem lehet spanyolul mondani rövidítve. Az olaszban is furcsállom továbbra is, mert az eredetére nézve itt is ugyanarról van szó (szenvedő melléknévi igenév + tárgyas névmás).
Mármint, az utolsónál arra gondoltam, hogy "miután megmosakodtam". Nem arra, hogy "miután lemostam a kocsit". Tehát visszaható értelemben lenne a "lavado".
TörlésÉrtem én, persze. De akkor sincs értelme – mármint történeti-etimológiai szempontból nézve –, mert egy szenvedő igealaknak pont az lényege, hogy abban már "benne van a tárgy". Vagyis megmosakodtam, tehát ’megmosott vagyok’, ami kizárna egy visszaható tárgyas névmást: *’megmosott vagyok magamat’ – a spanyolban ez ezt jelentené. :)
Törlés